|
A bevárhatatlan útak
2012.01.25. 22:41
Párosítás :: Stolovan (KevinXClyde)
Korhatár :: PG
Szerzői megjegyzés :: Mert igen. MIért raktam fel, ha egyszer ilyen lezáratlan a vége? Mert így volt jó. Ennyi~
Kár lenne bármit is mesélni róluk. Komolyan mondom! Az életük unalmas. Nagyon is az! Semmi izgalom semmi érdekesség, mert nincs is köztük semmi.
Clyde Donovan és Kevin Stoley nem szerelmes egymásba.
Nem, soha nem voltak és soha nem lesznek. Mind a ketten ezt állítják, barátaik szava ellenére.
- Össze kéne jönnötök.
- Titeket is egymásnak teremtettek.
- Csak néz magadra! Tuti megdughatnád!
Persze nem hallgattak soha a bölcs szavakra. Semmilyen körülmény között és persze sajnálhatták mikor évek múltán, mikor elhagyták az iskola rozoga romjait és ki-ki a maga útján haladt saját jövője felé, egyszer csak elvesztették a másikat és többet már nem volt közös útjuk. Kevin messze költözött és Kínában folytatta tanulmányait, míg Clyde Hollandiában tanult tovább. Egyikük sem hallott semmit a másikról. Talán Twitteren és Facebook-on néha látták a másik eseményét és képeit, de nem jutott eszükbe keresni a másikat.
Egészen azon a bizonyos napig, amikor Clyde Donovan-ba belecsapott a szikra. Ez pedig a házasság volt. Ifjú huszonhárom éves fiatalt eljegyezték, a tudta nélkül. Szülei azt mondták a lány nagyon kedveli és a szülei őt akarják férjnek a lány mellé. Ráadásul az apuka befolyásos. Nem mondhattak neki ellent sem és Clyde hiába volt hülye, még ő is tudta mit jelent. De számára ez lehetettlen volt. Nem vehette el. Semmiképp, ő nem volt olyan. Nem élne meg egy nővel az oldalán. Ő nem házasodik és ezt el is döntötte.
Sajnálta szüleit, de kivéve megspórolt vagyonát és minden mozgatható ingóságát vette vállára a világot és utazott vissza a kis Coloradói városba. Ahol senkije nem volt. Craig-re a régi legjobb barátjára akart támaszkodni és tőle szállást kérni, de mikor kiderült már ő is házas - ráadásul Stan Marsh-t vette el - nem akarta megbontani a fészküket. Az első fagyos éjszakáját végül egy templomi padon töltötte. A helyi pap otthon rophatta és soha nem érdekelte ki megy be abba a lyukakkal teli helységbe, így a fiú persze könnyen meghúzhatta magát. Cuccait dideregve húzta magához, hogy azért ne fagyon meg és védelmet is nyújtson magának. Éjfélkor tüsszentett először és kezdte érezni sem az álom, sem a megnyugvás nem jön el számára. Kétségbeesett kérlelte a mindenhatót, küldjön neki valakit, aki kisegíti, aki kihúzza ebből a szörnyűségből. Bárkit.
- Clyde - a fiú felkapta fejét és rögtön felült, majd egy újabb tüsszentés után szipogva nézet a sor végén levő fiúra. A hangja nem volt annyira ismerős számára. Mély basszusú, mégis valami furcsa nyugalmat áraszttó, kellemesség töltötte meg. Az arca már más tészta volt. Az idősebb vonások és azok a sötét szemek, na meg mélyfekete tincsek. Mélyen beivódott az emlékezetébe. Hogyan is lehetne elfelejteni.
- Kevin, mi a halált keresel itt? Azt hittem a ferdeszeműekkel bulizól valahol, valami kimondhatatlan negyedben - morogta, ám úgy tűnt a réglátott ismerőst nem hatják meg a másik szavai, helyette odasétálva kapta fel a nagyobb táskát, másik kezével pedig a fiú kacsóját és kezdte húzni kifele. Clyde engedett mégsem értette, a fiú hogy teleportált ide ilyen hirtelen Kínából, vagy hogy honnan tudta, hogy ő perpillanat ezen az ágyon vergődik félholtan.
Kicsivel később a Stoley ház nappalijában ültek. Clyde egy takaróba volt bugyolálva és kezében forró tejcsokoládé gözölgöt, mely inkább kezeit melengette mint izlelőbimbóit. Előtte a fekete ült csendben és komoran nézte barátját, aki még mindig ugyan olyan arccal ült ott, mint egy negyed órája.
- Megmondtam. A szüleid felhívták Craig-et ám mivel ő nem látott közétette, hogy eltűntél.
- Nem magyaráz semmit - morogta idegesen - honnan a faszbóül tudtad, hogy annak a szaros padnak a ülőkéjét nyomom a hatalmas seggemmel ha? Mert ha jól tudom, te perpillanat Kínában kéne rizst szedved, vagy faszom tudja mit csinálnak ott!
- Iderepültem, mert tudtam, hogy itt vagy.
- Miért nem szóltál Craig-nek ha?
- Elvagy, jegyezve? - Ahogy kimondta Clyde kezéből a bögre úgy ugrot ki mintha csak ő tehetne róla. Később ezt állította, de abban a pillanatban ujjai remegtek, ahogy a forró csoki égette selymes bőrét.
Kevin csupán sóhajtva kelt fel, majd kisétálva a konyhában egy vizes ronggyal ült le a fiú mellé és abba bugyolálta a vörös ujjakat.
- Ezek szerint igaz.
- Menekülök! Nem fogok megházasodni, ha egyszer nem akarok! Amúgy is a házasság hülyeség. Nem érek vele semmit! Még egy szaros ajándék sincs mellé. Semmi! Baszki a Mekiskaja mellé ott a „happymil” de itt semmi! Muff és vagina! Semmi érdekes!
- Buzi vagy? - Kérdezte és a barna rögtön elhallgatott, ahogy idegesen nézet oldalra.
- Na és akkor?
- Engem nem zavar - felelte, ahogy még nézte egy ideig, ám ő nem volt hajlandó ránézni. Nem emelte rá barnás íriszeit és az érelmékkel teli arcát. Elzárta magában, úgy gondolta egyedül is megoldja nem lesz vele gondja. Persze, hogy tévedet. Minden döntése az életben, akkor baklövésvolt, hogy csoda, hogy még nem döglött bele.
- Clyde, mond ki - simította rá kezét a másikéra, aki pedig vörösödő arcal nézet barátjára, aki hirtelen túl közelvolt. Érezte az illatát látta a szemeit fényleni és haja is olyan puha volt innen. Beleakart túrni és elmondani neki. De lejáratni magát, elveszteni azt amit szeretett nem akarta.
Menekülj és ne nézz vissza.
- Nem - súgta halkan, és felkelve dobta le a takarót magáról és kezdett elrobogni, ám ismét megállították. Kevin csuklójánál fogva húzta magához, majd a dereka köré fonva ujjait nézet rá komolyan.
- Nem menekülhetsz.
- Azért megpróbálhatom - morogta, ám a fiú elmosolyodott, majd lágyan csókolta meg a barnát, aki pedig megdöbbenéstől hirtelen azt sem tudta melyik idióta álma lehet.
Mert csak az lehetett. Semmi más.
- Álom... - suttogta miután a fekete elvált tőle és lassan hozzá nyomta fejét - kapjátok be... így is szar érzés!
- Nem álom - mondta a fekete, ahogy felemelte Clyde fejét, majd mélyen a szemeibe nézet - ez a valóság és az álmaidat most éled benne...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
