|
9.) A végzet és az új kezdet
2012.01.18. 19:50
Ladies and Gentleman! Enjoy OwO
Már látszott, hogy igen öreg. A gerendák repedeztek és a széltől hangosan nyikorgott. Ám úgy tűnt volt valaki bent. Kenny kicsit messzebb megállva az épületből, nyújtotta ki afelé karját, így pár füstsárkány indult el, mik bebújtak a réseken, így nézett a szőke körül bent. A terem hatalmas volt. Tele volt ládákkal és kisebb dobozokkal, amikből folyosókat képeztek, de a raktár közepén volt egy nagyobb helység. Devil ennek a közepén állt és előtte Kyle. Tekintette ködös volt és úgy tűnt nincs nagyon magánál.
- Tudod~ élvezni fogom minden egyes percét~ - mondta, ahogy a kába tekintetbe nézet - megígértem, hogy az erő átadástól nem fogsz meghalni. Nem is fogsz. Túl erős még így is a szervezeted. Túlélnéd, de~ ezt ugye nem hagyhatom - mosolygott, ahogy közel hajolva hozzá nyalt végig a nyakán, mire Kyle arca vörös lett és felnyögött egyet. Lábai remegtek, és kissé lejjebb eresztette pilláját is, ahogy a lila folyamatosan a gyenge pontját harapdálta és újabb szívás nyomokat hagyott hátra.
- Ezért kell kicsináljalak~ - vigyorgott, ahogy kezét a kiütéses helyre rakta amit sárgás fény borított be, majd másik kezében valami lila valami kezdett keveregni és így fogta meg a másik karját, így a lila gömb lassan a fiúba vezette.
- Mi ez? - kérdezte a szőke lány a fiú mellett, ám az lehajtott fejjel remegett, így a lány hamar kapcsolva, ugrott el közeléből. Jól is tette, testéből a fény csak egyre jobban áradt, majd ismét felrobbant. Az épület felé eső része természetesen darabokra hullott, ahogy pár doboznak a darabkája is még a levegőben röpdösött. Kissé lihegve nézett a kis páros felé, kiket tökéletesen látott, hála a robbanásnak, mi mindent ami köztük volt megsemmisített. Devil felpillantott, de nem hagyta abba a dolgot. Bal kezében a lila gömb lassan eltűnt, mely így már a vörösben volt, ám amíg Kyle karjából ki nem huny a fény, addig nem vehette el onnan, így lila lángjaival egy kupolát vont maguk fölé, majd lángcsóvákat kiengedve lőtt Mysterion felé. Kikerülve a lángcsóvákat, közeledett a kupola felé. Íriszeiben még mindig világított a fény, ahogy egyre közeledett, jobb keze körül lángok kezdtek el képződni, majd végül mikor elérte a védőpajzsot, gondolkozás nélkül vágott bele öklével, az egész helyiség megremegett. Ám a kupola tartotta magát, de Devil felszisszent a hatalmas erőtől.
- Add fel~ A kis barátod így sem, úgy sem éli túl~ - vigyorgott, ahogy Kyle karjában a fény kezdett halványodni. Ám a szőke ezt meg sem hallotta, csupán bal kezével a kupolára támaszkodott, majd ugyan ekkora erővel püfölte tovább jobbjával, minden egyes ütésénél megremegett a helyiség. A lángok egyre jobban terjedtek, és már a fiú felkarjánál tartottak. Aztán egyszeriben a kupola akár csak egy üveg szerteomlott. Elégedett mosoly kúszott a szőke arcával, ahogy közelebb slisszolva, a lilát célozta meg, és nemes egyszerűséggel adott neki egy jobb egyenest, lángokkal megspékelve. Devil karja elszakadt karjától és egyszeriben elrepült a vörös mellől és jóval odébb a dobozokba csapódva tűnt el, egy halom törmelék alatt. Kenny, Kyle felé fordulva, nézett rajta végig. A fiú úgy tűnt nincs semmi baja, ám ball karján, ahol Devil a gömböt helyezte csúnyán kezdett elszíneződni. A lángok tovább terjedtek testén, így bal karjával fogta meg a fiú kezét, majd nézett mélyen a szemeibe.
- Kyle... Kyle, ébredj. - morogta. Szemeiben a köd nem tűnt el és arca ugyan olyan kifejezéstelen volt.
- Esélytelen - hallatszott a dobozok mögül, majd azok tűze kapva robbantak el és Devil idegesen nézet rá a kis vendégre. Ki odalépve hozzá, ragadta meg gallérját. Íriszei még mindig világítottak, csak szemöldök ráncolásán látszott mennyire is dühös.
- Csináld vissza. - sziszegte.
- Micsodát~ - kérdezte vigyorogva - adjam vissza az ereje nagy részét, vagy talán vegyem ki belőle a mérget? Esetleg ébresszem fel~?
- Mind a három! - ordította dühösen, a terem is belerengett.
- Csak egyet, csinálok vissza~ - vigyorgott még mindig - nem adok neked akkora örömöt~
- Nos, akkor sorolom milyen sorrendbe csináld. - mosolygott, ahogy bal keze a fiú mellkasára siklott, és ujjait belevájta bőrébe, pontosan ott ahol a lila szíve pihent. - Először is kiveszed a mérget, visszaadod az erejét, majd szépen fel is ébreszted, ezután SOHA TÖBBÉ NEM MÉSZ, a közelébe. - vicsorogta a végét.
- Ölj csak meg~ - mondta, ahogy megfogta a kezét - De hagy tájékoztassalak, hogy ezalatt a testében a méreg széterjed és kábé van még... - elgondolkodtatóan leset a szőke válla felet, majd mikor Kyle lábai össze csuklottak ő, pedig a földre zuhant visszanézet a kék szemekbe - öt perce~ - Kezét beljebb nyomta, majd megragadva a másik bordáit, kezdte húzni a vörös felé. Mikor elérték a fiút, dühösen sziszegte a lilának.
- Szedd. Ki. Belőle. A. Mérget... - A fájdalom ellenére még ekkor is vigyorgott.
- Ugyan~ biztos ezt akarod? Nem akarsz másképp dönteni?
- Hm... - erősen szorította meg a másik bordáját, mire az reccsent. Összeroskadt, ahogy nagy mennyiségű vér kezdett csöpögni belőle.
- Három perc~ - suttogta.
- Add neki vissza az erejét... - mondta kicsit nyugodtabban, ahogy elengedte a fiút. Devil elvigyorodott és saját testén a seb hamar össze nőt. Kyle erejét használta, majd végül teljesítette a szőke kérését is. Kezét a fiú fejére tette, majd lassan fény keletkezett és halt is el.
- Tessék~ - Ezután égő kezével ismét egy hatalmas ütéssel jutalmazta a lilát. Aki felköhögött és ismét a dobozok közt kötött ki ám nem úgy tűnt, hogy most elő is mászik. Kenny előkapva telefonját, csörgette meg Craig-et, ahogy közben odalépve Kyle-hoz, kezdte vizsgálgatni annak karját. A lila elszíneződés bár nem terjedt tovább ám még mindig ott volt a karján. Fején kis izzadságcseppek gördültek végig, ahogy még mindig meredten nézet előre.
- Már úton vagyok... hallottam a robbanást - mondta Craig a telefonba.
- Rendben. - azzal le is csapta, majd magához vonta Kyle-t. Végig simítva a vörös arcán, suttogta neki. - Kyle... kérlek... térj magadhoz! - Arca elpirult ám továbbra is csak üresen nézet előre.
- Kyle...! - mondta határozottan, mégis kissé könyörgően, ahogy homlokukat is összeérintette.
- Hey! - Craig ekkor tűnt fel és sietett a fiú mellé, majd lenézve Kyle felszisszent. A tekintette - Nem ébred fel?
- Nem... - suttogta. Craig csak megrázta a fejét, ahogy ő is leguggolt mellé.
- Nem fog... ez egy képesség, amit fogadok Devil ellopott. Csak ő tudja megtörni, vagy Kyle... - közölte kissé szomorúan. Kenny alsóajkába harapva hajtotta le fejét.
- A picsába... - sziszegte, ahogy a lilára sandított. Craig követte a tekintetét a dobozokra, ahonnan egy pisszenés sem jött.
- Ken - ragadta meg a vállát, ahogy komolyan nézet rá - veszélyes itt... felrobbantottad a raktár felét és nem éppen úgy néz ki, mint aki kibírna még pár csapást. Az egész olyan instabil, mint egy kártyavár!
- Akkor... - ölébe kapta a vöröst. - Tűnjünk el innen... - állt fel. Bólintott ám elmosolyodva fordult meg.
- Menj előre~ én is mindjárt megyek. - Biccentett, majd egy ugrással már távozott is a helyiségből. Craig arca komor lett, majd szeme kék lánggal kezdett égni, ahogy kezén egy nagyobb lőfegyver jelent meg.
- Beszélgessünk~ Den~ - mondta, ahogy vigyorogva állt meg a dobozoknál. Kenny eközben már rég saját háza felé tartott, vörössel a karjaiban. A szőke lány az egészet végig nézte, ám most nem a fiút követte, tovább figyelte, mit csinál Craig. A halom hirtelen lángra kapott, majd Devil mászott elő belőle. Testét sebek borították, de azok lassan gyógyulni kezdtek.
- Sejtettem... Kyle felébredt volna, vagy legalábbis a méreg eltűnt volna a karjáról, ha az össze erejét visszakapta. Hazudni nem szép - lépdelt egyre közelebb hozzá, ám erre csak hangos kacagás lett a válasz.
- Annyival is nagyon jól ellesz~ a kis barátod, majd vegetációs állapotában is szeretheti - vigyorgott, ám mikor egy kék csóva ismét hátra küldte felnyögött és vért köpött a padlóra.
- Elmondom mi lesz. Odaadod szépen Kyle összes erejét és azt a szót amivel fel lehet ébreszteni... - komoran szegezte neki a fegyvert mikor elé ért.
- Szóval észrevetted?
- Neki is feltűnt volna, de túlságosan aggódik. Ilyenkor nehéz gondolkozni~ szóval ide vele! - bökte meg ám Devil csak felkacagott.
- Megfog dögleni! Nem tehettek ellene semmit! Halálra van ítélve!
Craig felmordult és kékláng ölelte körbe a kezét, ahogy a fegyver egyre hatalmasabb lett.
- Utállak. Megöltél egy csomó ártatlant... a képességük miatt. Meg sem érdemled!
- Mindent megérdemeltem~ - vigyorgott, ahogy törökülésbe vágta magát - Az összes életet. Kyle pedig azt hitte ő tette~ olyan mámorító érzés volt~
A fegyvere beszippantotta a lángokat, majd hangos süvítő hangot adott ki.
- Dögölj meg... - közölte hidegen, majd elsütve irdatlan nagy robbanás rázta meg a területet és nagy fény borított be mindent. Kenny az egyik háztetőről nézett vissza, már nagyon messze járt, de még így is látta.
- Remélem nem lesz baja... - suttogta, ám ezután ismét haladni kezdett. A vörös a kezében úgy lógott akár egy baba ám testét hirtelen ismét nagy fény borította be, majd a karján is a lila elszíneződés eltűnt. Kenny megtorpant, ahogy lenézett a fiúra. Ajkai megremegtek, majd gondolkodás nélkül ölelte magához boldogan.
- Kyle....! - Szemeit lassan csukta be, ahogy nekidőlt a fiúnak.
- Mi... történt? - kérdezte halkan.
- Vége~ - mosolygott elégedetten, ahogy lassan újra elindult. Körbe kémlelt ám mikor a táj mozgott felleset és bár megdöbbent, nem nagyon bírt még mozogni.
- Mysterion...
- Hm? - pillantott le Kyle-ra, és csak ekkor kapott észbe, majd köhécselve mélyítette el hangját. - Csak a dolgomat végzem... - nézett oldalra.
- Milyen... dolgot? Megint kémkedsz - hangja vádló volt, ahogy felemelve kezét bökte meg a mellkasát.
- Csak... megvédtelek. - kezdett kicsit gyorsabban lépkedni.
- Mitől? - nézet rá, most már kicsit kíváncsibban.
- Devil-től. - mondta nyugodtan.
- De... ő csak el akarta venni a képességemet - mondta nyugodtan - nem akarok több embert bántani...
- Azokat nem te ölted meg... - suttogta, ahogy Kyle felkapta a fejét és még az ötő is megállt benne. Honnan tudta a fiú kit ölt meg?
- De... én voltam.
- Nem. Csupán... azt az egyet a kórházban. A többit nem te tetted... - ölelte magához jobban. Kyle szemeiből könnyek kezdtek folyni.
- De... hisz mind úgy nézet ki... élettelennek és... - motyogta, ahogy hozzá simult a vászonruhához.
- Devil tette.. nem te. De inkább felejtsd el az egészet. - mosolyodott el, ahogy simogatni kezdte a másikat nyugtatás képpen. Nagyot nyelt. Nem tudta elhinni... nem ő ölte meg őket, de akkor miért hazudtak. Mégis mi folyik itt és...
- Ohh... kezdem érteni - mondta.
- Igazán? - pislantott le rá a szőke.
- Téged felbéreltek, hogy vigyázz rám igaz? - nézet rá komolyan - Azért kémkedtél és vagy mindig a közelemben... meg az a füst a szobámban. - Kenny zavartan nézett oldalra.
- Szóval észrevetted... - sóhajtott. - de igen... részben ezért vigyáztam rád...
- Voltaképp ott van az ágyam felet... nem volt nehéz - motyogta, majd megköszörülve a torkát ismét normálisan szólt - mi volt a másik része?
- Fontos vagy a számomra, és nem akartam, hogy bajod essen. - mondta komolyan. Kyle nagyokat pislogott.
Még hogy fontos... az ő számára... mégis ki ő...?
- Ki vagy te? - kérdezte, ahogy arca kissé vörös lett. Nem válaszolt, csupán egy könnyed mozdulattal ugrott az ablakpárkányra, majd be a szobába is, és tette le az ágyra a vöröst. A régi, kopottas narancssárga festék, a sok-sok pucér nős poszter, és a nem enyhén leamortizált bútorok, egyértelműen egy valakire utaltak. Kyle nyelt egyet, majd kezével előre nyúlva akarta lesöpörni, a kapucnit ami elrejtette a haját. És persze Kenny hagyta magát, így az anyag lassan lekerült fejéről, és előbukkantak szőke tincsei. Nagyokat pislogott előre. Nem akart hinni a szemének, majd csak visszadőlt az ágyra és karjával eltakarta szemeit. Kenny kissé meglepődött, hiszen sokkal veszélyesebb reakcióra számított. Odalépve szekrényéhez, dobta be Mysterion ruháját abba, majd felvéve egy fekete bokszert, és egy hosszú narancssárga pólót, sétált vissza az ágy mellé, majd ült le az mellé törökülésbe.
- Szóval... ezért? - kérdezte, ahogy levéve karját nézet a szőkére - Ezért vigyáztál rám? - Bólintott, ahogy szemvédőjétől is megvált, egy laza mozdulattal küldte az éjjeliszekrényre.
- Miért nem mondtad el? - vádlón nézet rá - Azt hittem bízol bennem ennyire!
- Mert anti Mysterion voltál! - kezdte hevesen mozgatni karjait.
- Mert állandóan követtél! - morogta, ahogy végül átfordult a másik oldalára, hogy ne láthassa. Kenny nyöszögve dőlt rá az ágyra.
- Kyle~~ Ne haragudj! De nem akartam, hogy kiherélj vagy hasonló, ráadásul tökre nem kedvelted Mysterion-t és... érted... meg... - hadarta, ahogy fejét a paplanba temette. Kyle nem válaszolt csupán a paplant gyűrögette.
- Köszönöm... - motyogta.
- Sosincs mit~ - mosolygott. Még mindig lenézet és arcán kis pír húzódott, ahogy nem bírt a kék szemekbe nézni. A szőke viszont mosolyogva kezdte karját simogatni. Megborzongott egy kicsit de tovább gyűrögette a huzatot.
- Miért... ide jöttünk...? - Sóhajtott.
- Nem tudtam mikor fogsz felébredni... eszméletlenül meg, nem akartalak haza vinni... - vakargatta tarkóját.
- Értem... - motyogta.
Gyorsan pattant fel.
- De most hogy felébredtél, haza vihetlek... - indult el szekrénye felé, pár ruhadarabért.
- Ahogy akarod - bólintott, ahogy ő is felkelt ám megszédülve vissza is huppant az ágyra. Kenny visszanézett háta felett a fiúra, ahogy nadrágját húzta fel.
- Jól vagy?... - indult el a fiú felé. Megfogva fejét simított bele a vörös tincsek közé.
- Megszédültem... - mondta, ahogy felnézet a szőkére. Ki lágyan cirógatta meg a vörös arcát, ahogy hümmögve nézett rá.
- Nem kérsz vizet vagy... valamit... - lesett az ajtó irányába. - Nem tudom, mi van itthon... - motyogta, ahogy visszanézett rá.
Megrázta a fejét, majd arca ismét vörös lett.
- Jól... vagyok. N-nincs gond, csak kicsit elszédültem. Ez normális... gondolom - motyogta, ahogy zavartan hajtotta el a fejét. Nem értette miért lett hirtelen ilyen. Ahogy a szőkére nézet két érzés is kavargott benne, de nem tudta őket a helyére rakni.
- Hát persze, a történtek után. - mondta, majd az ajtóhoz lépkedett, és kihajolva lesett ki. A ház üres volt, szülei nem voltak otthon, mire csak megkönnyebbülten sóhajtott.
- Amúgy... nem szükséges haza kísérni... Megy egyedül is - mondta, ahogy ismét felállt ám most nem dőlt vissza helyette előre kezdett lépkedni.
- Ragaszkodom hozzá! - jelentette ki Kenny, ahogy kitárta szobájának ajtaját, majd indult el a kijárat felé. Ismét csak egy bólintás, ahogy követte a szőkét, ám mikor a kijárati ajtó kinyílt a látvány nem éppen volt biztató.
A fekete hajú fiú ruháján több égésnyom is volt és nem egy helyen a fekete anyag bordó színben tündökölt. A vér csöpögött a lábából és fején is több karcolás volt, ahogy sötét haja az arcába lógott. Jobb kezén egy ponton, ahol nemrég a fegyvere lehetett bőre eltűnt és a lilás hús volt látható. Leégett a bőr onnan. Kyle arcához kapta kezét, ahogy kissé megrökönyödve nézte a hőst, míg az fáradt kék szemeivel pillantott vissza.
- Remek... legalább jól van - mondta, ám hangjában csupán ennyi, erő volt majd lassan előre dőlve vesztette el eszméletét. Kenny habozás nélkül rohant oda barátjához, majd kapta ölébe.
- Hogy neki mindig így kell... - morogta maga elé, ahogy visszarobogott a házba, és letette a fiút az ágyára. Kyle ugyancsak megfordult és ő is befutott.
- Őőő kicsoda? - kérdezte, ahogy a sebesültre mutatott. Kenny kisimította barátja arcából annak fekete tincseit.
- Craig... - nézett fel Kyle-ra aki nagyot nyelt, majd feltűrve pulcsiját állt mellé.
- Meggyógyítom - közölte, ahogy már meg is érintve a hasát kezéből fény jött elő. Kenny feszülten figyelte a vörös ügyködését, akinek képessége lassan meg is látszott. Craig-en egyre kevesebb vörös font volt és kezén is a bőre kezdett lassan visszanőni.
- Hoznál nekem... egy pohár vizet...? - kérdezte, bár nem nézet föl. Nagyon koncentrált. Kenny persze egyből ki is vágódott, hatalmas zaj és ricsaja konyhába, majd végül két pohár vízzel tért vissza, az egyik az éjjeliszekrényen landolt, épségben, míg a másikat már nyújtotta is Kyle-nak, aki addigra már teljesen rendbe hozta Craig-et és elvéve kezeit kicsit ziháltan fogadta el a vizet.
- Jól vagy?... - tette kezét a vörös hátára, majd barátjára pillantott. - Azta...
- Jól lesz... de még pihennie kell... - motyogta, ahogy nekidőlt barátjának és így kortyolt bele a vízbe.
- Köszönöm, Kyle! - ölelgette meg.
Hangosan sóhajtott föl, ahogy jóleső érzéssel bújt a szőke karjába.
- Örülök.. hogy segíthettem. - Kenny mosolyogva dörgölőzött hozzá.
- Te Little Hero~~~
- Azt nem mondanám, de... azért örülök, hogy nem kell majd kórházban ápolni - mosolyodott el.
- Kórház... - csillantak fel szemei. - Most elképzeltelek sexy nővérke ruhába, ami épp, hogy takarja azt a jó segged~ - vigyorgott Kenny, lehunyta szemekkel, orrából kisebb patak vér csordogált, amitől Kyle vörös fejjel nézet rá és idegesen csapot a fejére.
- Ne! Hülyéskedj!!
- Tényleg elképzeltem... - nyöszögte, ahogy fejét simogatta, de orrából még mindig csöpögött a vér.
- Soha nem vennék fel neked olyat... - motyogta még mindig vörös fejjel.
- Mást igen? - csillantak fel szemei, ahogy egy laza mozdulattal törölte le orráról a vért.
- Mégis mennyire vagy perverz? - kérdezte kissé morogva.
- Fú hát szerintem 10-es skálán 20-as, de lehet mostanra a 30-ast is megütöm... - bólogatott csak magának, ahogy keresztbe fonta karjait, és elgondolkodva hümmögött.
- Perverz - mondta ki végül, ahogy kapálózva próbált szabadulni - tudtam, hogy nem kell nekem veled egy szobában lennem.
- Nyugi~ Nem csinálok semmit, amit nem akarsz, max ezt~ - nyalt végig a másik nyakán. - De amúgy jó fiú vagyok, és nem molesztállak~ - mosolygott.
Olyan hirtelen történt, hogy hangját se tudta vissza folytatni. Hangosan nyögött fel, ahogy végigfutott a hátán a szőr, de rögtön utána ismét szabadulni akart.
- Hogy tudsz ilyen sexin nyögni? - pislogott a vörösre, majd ismét végig nyalt nyakán.
- Ne Ken! - figyelmeztette, ahogy már befogva száját nyögött abba.
- Oké... - suttogta a mási bőrének, de egy utolsó lágy puszit még lehelt annak nyakára, majd így hajolt el tőle, és ölelgette tovább. Arca vörös volt, ám mikor felfedezte, hogy egy kék szempár fürkészi az ágyról összerezzent és feje teljesen pirossá vált.
- És még te faggatsz engem... te mégis mit teszel vele - mutatott Kyle-ra.
- Én csak puszilgatom a nyakát. - pislogott Craig-re. - Ellentétben veled~ - vigyorgott Craig-re.
- Én legalább normálisan kitudom mutatni az érzéseimet - vágott vissza, majd a vörösre nézett és hálásan elmosolyodott - kösz~
- Most akkor én is kapjam elő a síkosítót és...?! - nézett a fiúra szemöldök felhúzva. Craig elmosolyodott, majd felpattant és ellépve a szőke mellet veregette meg a vállát.
- Később Kenny~ - mondta vigyorogva, majd már el is tűnt. A szőke nagyokat pislogott utána, majd csak sóhajtva, nézett Kyle-ra.
- Hihetetlen erőd van... - mosolygott.
- Mégsem tudok tőle megszabadulni - mondta kicsit elkeseredetten, majd gonosz pillantással nézett hátra - minek a síkosító?
- Sexhez? - pislogott. Kyle szinte azonnal felpattant.
- Te szexelni akarsz és közben az én nyakamat nyalogatod?! - mondta dühösen, ahogy megfordulva masírozott ki. Kenny átkarolva derekát, próbálta visszatartani.
- Nyugi, nem terveztem ilyesmit! - nyöszögte. - Nem, nekünk kell síkosító...!
- Nekünk? - nézet hátra - Mármint... te le akarsz... velem...? - motyogta ismét félénken.
- Oh hát persze...! - vágta rá, majd gyorsan hozzá tette. - Persze, majd ha te is akarod, meg minden és nem fogom erőltetni! - hadarta.
- De... de... - motyogta tovább, ahogy idegesen nézte a padlót.
- Hm?... - fektette állát a másik vállára, és így nézett fel rá. Kyle összeszorította ajkait, ahogy ismét kerülte a szőke tekintetét. Kenny viszont mosolyogva ölelte magához kicsit jobban, így testük összesimult.
- Szeretlek~ - mondta mosolyogva.
- Én... is... meg minden... - mondta, ahogy kissé már túl közel volt hozzá barátja. Kenny szemei boldogan csillantak fel, majd egy gyors mozdulattal fordította meg a vöröst, és csókolta meg szenvedélyesen. Meglepődve még a szemeit sem csukta be csupán állt ott és vörös arccal nézet az előtte levőre. Kezével végig simított a másik oldalán, majd egy cuppanással vált el tőle. Mélyet sóhajtott, ahogy a kék szemekbe nézet. Látta és egyszerűen átkozta magát, miért nem vette észre, hogy Mysterion és Kenny egy és ugyan az a személy. Senki másnak nem volt ilyen tündöklő kék szeme, mint neki. Mosolyogva nézett mélyen vissza a zöld íriszekbe, ahogy homlokukat összeérintette.
- Idegesítően kék a szemed - mondta ki végül, de hiába volt sértés hangjából nem hallatszott. Kenny csupán felkuncogott, majd lehunyta pilláit.
- Tessék~ Így nem látod őket~ - Kyle elmosolyodott és kihasználva a lehetőséget, adott egy puszit a szőke ajkára de rögtön utána el is lépet kissé. Erre persze rögtön felnyitotta pilláit. Először meglepetten, de aztán boldogan nézett a vörösre, majd habozás nélkül ölelte magához ismét és dörgölőzött hozzá.
- Yay~
- Megfojtasz - morogta, ahogy ismét kirajzolódott a pír az arcára. Kicsit enyhített a szorításon, de tovább ölelgette.
- Hogy lehetsz ilyen édes~~ - Morogott ismét, ahogy felnézet.
- Akarod, hogy eltűnjek?
- Nem! - vágta rá, majd ismét erősebben ölelte magához. Felkuncogott, ahogy kezével végig simított a szőkéjén.
- Nem megyek el~ nyugi. - Egy nyugodt sóhaj szakadt fel belőle, majd ismét kicsit lágyított a szorításon, ahogy inkább magába mondogatta mennyire is édes a vörös. Kyle bele dőlt a fiú karjaiba, ahogy lassan lehunyta pilláit. Kenny mosolyogva nézett végig rajta, majd simított végig hátán egy lomha, határozott mozdulattal, amitől kissé megborzongott, de még közelebb bújt hozzá.
Elbűvölten nézett le a fiúra, ahogy közelebb hajolva hozzá, csókolta meg nyakát és Kyle kissé felnyögve, de továbbra is pihenve dőlt neki. Persze a szőkét a másik hangja egyre jobban lázba hozta, és hevesen kezdte harapdálni a nyakát, mire már szó szorosan felnyögött, ahogy testén végig futott a hideg. Mindkét kezével ölelte magához a vöröst, ahogy az ágy felé kezdte húzni, persze nyakát tovább kényeztette.
- Ken~ - nyögte ki, ahogy felnézet a kék szemekbe. A szőkében ekkor pattant el valami. Lágyan lökte rá az ágyra a vöröst, majd fölé mászva csókolt nyakába ismét, ahogy kezével a másik fenekébe markolt. Hangtalanul sikoltott fel, ahogy belemart a takaróba a kellemes és borzongató érzéstől. Ágyékát hevesen kezdte a másikéhoz dörgölni, ahogy pólóját kissé feltűrve, kezdett ujjával, a vörös mellbimbójával játszani.
- Kenny~ - nyögött fel, ahogy kezével végig akart simítani a szőke arcán de végül a mozdulat elhalt, ahogy ismét felnyögött.
- Igenh?~ - suttogta pajzán vigyorral arcán, ahogy megszívta a másik nyakát.
- Mégh~ - nézet rá ködösen, ahogy kezével végig simított a fiú ágyékán. Kenny ekkor nyögött fel, majd nemes egyszerűséggel tépte le a vörös gatyáját, és lábai közé hajolva, kapta be annak tagját habozás nélkül. Kyle felnyögött és a szőke tincsekbe markolva vetette fejét hátra, melytől a szőke egyből mozgatni kezdte fejét, egyik kezével a vörös fenekét markolta, míg a másikkal mellbimbójával játszadozott.
- Ezh~ túl jóh~ - nyöszögte, ahogy még jobban szétnyitotta a lábát. Elmosolyodva hajolt el, így egy cuppanással vált el a fiútól. Előrehajolva kezdett kotorászni éjjeliszekrényének fiókjába, majd nem sokkal később már elő is kapta a keresett síkosítót, és vissza elepedve a vörös lábai közé, kente be ujjait az anyaggal, majd a másik fenekét is. Ezután lehajolva ismét bekapta a másik tagját, majd erősen szívta meg, ahogy egyik ujjával a fiú bejáratánál kezdett körözni.
- AHHH~ - nyögött fel, ahogy bele markolt a lepedőbe és csípőjét kissé feljebb nyomta. Ekkor hatolt ujjával bele a fiúba, ahogy fenekébe is belemarkolt.
- Ken~ ahh~ - csípőjét ismét kissé feljebb tolta.
Lehunyva szemeit, kezdte fejét ritmusosan mozgatni, ahogy még egy ujja a fiúba csusszant, és így kezdett benne ollózni. AZ érzés ahogy végig száguldott a testén és csípője már magától mozgott. Ködös tekintetével felpillantott a fiúra, ahogy még egy ujjával belé hatolt, és fejének mozgása is gyorsabb lett.
- Ken~ kérlek~ - nyögött, ahogy maradék erejével eltolta magától a fiú buksiját - akarlak~ most - nézet rá könyörögve. Felsóhajtva vált el a fiútól, majd saját tagját is egy gyors mozdulattal kente be, majd habozás nélkül hatolt egyből a fiúba. Felsikoltva feszült meg a hirtelen fájdalomtól, ahogy könnycseppek jelentek meg a szemében, ám egy idő után lassan ellazult. Kenny a másik nyakát csókolgatva, próbálta enyhíteni annak fájdalmát, egyben kezével a fiú tagját izgatta, majd mikor Kenny rá segített már teljesen lazán nyitotta szét jobban a lábait, ahogy száján apró nyálcsík folyt végig.
- Mozogjh~ - Kenny felnyögve kezdett el mozogni a fiúban, lassan, mélyre hatolva benne. A feltörő nyögések néha sikollyal vegyültek, amikor a szőke elérte gyenge pontját. Kenny egyik kezével támaszkodva, nézett le a vörösre, ahogy heves tempóban mozgatta csípőjét egyre gyorsabban. Teljesen elbűvölte a látványt, tekintete már teljesen ködös volt, arca kipirult a hévtől. Kyle felnyitotta nehéz pilláit és így nézet a szőke kék szemeibe. Abba az áthatolhatatlan kék szemekbe. Már kezdte felfogni, miért volt ott mindig. Az egyetlen gyengepontja.
- Ah~ Kyle~ - hajolt le a vöröshöz, majd nyomott mohó csókot ajkaira, aki azonnal viszonozta, ahogy kezét felemelve mart bele a szőke hátába és így húzta közelebb, majd mikor elváltak felnyitva pilláit nézet bele a kék mélységbe.
- Ken~ mégh akarlak~ élvez belém kérlek~ - nyögte, ahogy arcán a vörös pír játszott.
- Örömmel...~ - suttogta pajzán vigyorral arcán, majd megfogva a vörös combjait, tolta azokat feljebb, így még mélyebbre, nem kellett neki már sok, majd bele is élvezett a vörösbe. Kyle felnyögött és pár másodperccel később ő is elment így bemocskolva saját hasát.
Remegő kezekkel tartotta magát a fiú fellett. Mozgása abbamaradt, de még nem húzódott ki belőle, és nem is akart.
- Ez... olyan... jó volt - nyitotta fel, ahogy lágy mosollyal nézet fel a szőkére, majd végül lehunyva szemeit szenderedett el. Kenny mosolyogva simított végig arcán, majd magához ölelve a vöröst, feküdt le ő is az ágyra, majd szenderedett el. Kenny mosolyogva simított végig arcán, majd magához ölelve a vöröst, feküdt le ő is az ágyra, majd szenderedett el.
Kenny másnap reggel, boldogan mosolyogva nyújtózkodott egyet ágyában, csak ekkor tűnt fel neki, hogy a vörös mellette van. Ekkor jött rá, hogy csupán nem álom volt, arca vörös lett, ahogy végig simított a vörös arcán. Ki nyüszögve bújt még jobban, ám egyben fel is sóhajtott, ahogy megérzett valamit a lábai közt. Kenny feje ekkor még vörösebb lett, és csupán ekkor húzódott ki a fiúból egy cuppanással. Mire Kyle kábán nyitotta fel a pilláit és nézet rá a szőkére.
- Jó reggelt... - motyogta.
- Reggelt~ - mosolyodott el, ahogy ismét lehunyta szemeit. Felcsillanó szemekkel, ölelte magához ismét a vöröst. Jólesően bújt oda, majd ismét felnyitotta a szemét és körbe nézet, majd hirtelen mit egy veszet egér ugrott fel.
- Elfogunk késni!
- Honnan? - ült fel ő is.
- Iskola! Ken ma még csak szerda van! - morogta, ahogy idegesen kapkodta magára a ruhát.
- Tényleg...! - pattant fel, majd egy nyikkanással esett is fel, ám ezután szekrényéhez lépve kezdett öltözködni. A vörös ez alatt már felöltözött és idegesen topogott. Kenny felkapva táskáját, fogta meg kezét, majd húzta ki a házból, és indult el vele az iskola felé. Ám Kyle megállt, majd a szőkére nézet.
- Hunyd be a szemed - mondta, ahogy rá nézet. Kenny pislantott párat, majd engedelmesen hunyta le szemeit. Még jobban rászorított a kezére, majd lassan lépet előre. A levegő zúgni kezdett, majd pár másodperc múlva már a fiú mosdó közepén álltak.
- Itt vagyunk gyere~ - mondta a vörös és húzta is tovább.
- Azta... - pislogott nagyokat. - Szép... - vigyorgott.
- Nem nagy cucc, csak gyere már - morogta, ahogy az osztály felé húzta és épp, hogy beértek. Mikor levetődtek helyükre, mosolyogva hajolt oda a vöröshöz.
- Köszönöm~
- Nincs mit - görnyedt a padra, ahogy kifújt a levegőt - ne szokj hozzá... ha ilyen nagy távot kell megtennem kimerülök...
- Jobban kifáradtál, mint abban?~ - suttogta vigyorogva, mire egy tockos vágódott a fejének, ő maga pedig elfordult az ellenkező irányba. Kenny nyöszögve dörzsölgette tarkóját, mondani akart valamit, ám ekkor megszólalt telefonja, apró rezgéssel jelezte az új sms jöttét. Érdeklődve kapta ki zsebéből, majd olvasta el az üzenetet. Amikor a tanár pont bejött és el is kezdte az órát tartani. Kyle ez alatt már kipihent volt és úgy nézet fel a táblára. Szemöldök ráncolva olvasta a sorokat, melyben az állt, baj van, és hogy most azonnal indulnia kell. Felnézett a tanára, majd nemes egyszerűséggel puszilta meg a vörös arcát, és felkelve indult el kifelé. Ám a tanár megfogta a vállát és csillogó szemmel nézet rá.
- Felelni akarsz McCormick~? - kérdezte vicsorogva. Kenny arca kissé megrándult, ahogy épp hogy nem ütötte le a tanárt.
- Nem igazán, tanár úr.
- Akkor a helyedre - lökte a szék felé, majd ismét magyarázásba fogott.
- Picsába... - morogta maga elé sóhajtva, ahogy elővéve telefonját olvasta el ismét az sms-t.
- Gond van szépfiú~? - nézet rá a vörös.
- Volna egy kis dolgom. - de sóhajtott. - de ez a tanár... - nézett mogorván arra. Kyle elmosolyodott, és megfogva a szőke kezét mosolyogott rá.
- Ha mehetek én is segítek~
- Rendben~ - mosolygott a szőke, ahogy a másik is, majd a levegő ismét vibrálni kezdett és mintha csak az idő lelassult volna Kyle úgy állt föl és magával húzva a szőkét ment ki, majd a folyosón elengedte csak el a kezét.
- Tessék~
- Köszönöm... - mosolygott, ám most ő fogta meg a másik kezét, majd magához húzva, kapta ölébe, és ugrott ki a legközelebbi ablakhoz.
- És mond csak~ Mysterion-ként vagy hívva, vagy a farkincádat kérik a segítségre? - vigyorgott, ahogy felnézet rá.
- Ezúttal Mysterion-t~ A farkamra majd csak később kerül sor~ - vigyorgott le pajzánul a vörösre, ahogy lassan eltűnt a háztetők rengetegébe.
THE END
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
