|
8.) Az igazság
2012.01.18. 19:48
Ladies and Gentleman! Enjoy OwO
Mikor elérték a házat, Kenny lihegve nézett le Kyle-ra.
- Szüleid?... - lihegte.
- Dolgoznak... Senki nincs itthon.
- A kulcsod?... - siklott keze a másik zsebébe.
- Kabát zseb - motyogta, ahogy lenézet saját zsebére. Kenny egyből benyúlt oda, majd kikapva a kulcsot, nyitotta ki az ajtót, persze maga mögött be is zárta azt, majd fel is sietett a vörös szobájába, és egyből letette azt ágyára. Kyle a puha anyagtól, szinte felüdült, ahogy lehunyta a szemét. Jobban volt, már a szőke karjaiban is, de ez segített neki a legjobban.
- Gondolom... tartozom egy magyarázattal... - Kenny elmosolyodott.
- Csak ha akarod...- Hallgatott, majd kinyitva szemét nézet a szőkére.
- Nem akarom... de jogod van tudni - mondta.
Kenny érdeklődve pislogott rá, majd bólintott.
- Rendben, hallgatlak... - Mély sóhaj szakadt fel belőle, majd bólintott és ujjait kezdte nézni melyek az ölében pihentek.
- Ez ilyen képesség... két éve... igen két éve lassan, hogy aktiválódott. Képes vagyok elvenni és adni... az életet - mondta, majd kissé megvakarta a kezét - a virágaim elhervadnak és sokszor van, hogy csak úgy dolgok meghalnak körülöttem. Állatok, növények... - nem mondta ki. Nem akarta tovább firtatni. Ennyi épp elég volt, hogy sejtse - szóval, mikor abba a lányba kapaszkodtam, olyan mintha egy csappal egyszerűen elszívnám az életet tőle. A karja azért lett olyan fehéres. Persze mikor sebeket gyógyítok az más... akkor olyan mintha egyszerűen az időt pörgetném vissza. A vér visszafolyik a sebbe és ismételten olyan lesz, mint rég. Ez kicsit sok energiát emészt meg... ezért szédültem. - Pislantott párat, ahogy komolyan nézett a fiúra.
- És kik tudnak... erről a képességedről? - Kicsit összeszorította a kezét.
- Elég sokan... ez igazán erős képesség. Az aurája is igen aktív így elégé... észrevehető vagyok. Aggódva nézett rá.
- És... ez az egész... mennyire káros, rád nézve? - hajolt hozzá közelebb.
- Semmi bajom tőle - legyintett, ahogy rá nézet és bár igaza volt mégis tudta hazugság. Habár ő magának semmi baja, sőt konkrétan halhatatlan úgymond mégis... utálta. Megviselte lelkileg és néha szellemileg.
- Itt nem csak a testi épségedre gondoltam... - csúszott hozzá közelebb, ahogy végig simított felkarján. Amit rögtön elkapott, majd nagyban vakarni kezdett.
- Bocsi... a kiütés - mondta, majd megrázta a fejét - tényleg nincs bajom.
- És ez a kiütés? Nem, a miatt van?... - döntötte kicsit oldalra fejét.
- Nem hinném - rázta meg ismét a fejét - egy napja jött ki mióta iszom azt a szart - mondta, bár rögtön rájött ismét elszólta magát.
- Micsodát?! - ragadta meg a másik vállait.
- Semmit... egy új italt, de nem fogom többször - mondta, ahogy elfordította a fejét.
- Milyen színű?...
- Sárga, de miért? - kérdezte kíváncsian. Szemei kikerekedtek, ahogy kicsit hátra hökkölt, majd előkapva telefonját, kezdett gyorsan pötyögni. Ujjai csak úgy jártak.
"Nehogy beleigyál abba a sárga szarba! Kyle-nak attól vannak kiütései!" küldte el Craig-nek az sms-t, majd már le is csapta a telefon fedelét.
- Valami baj van? - nézet rá a szőkére kérdően.
- Dehogy, de... - legyintett, majd nézett a fiúra ismét. - Minek ittad ha... kiütéseket okoz?
- Nem fontos... megittam, nem iszom többet - mondta, ahogy még mindig nem nézet rá a szőkére. Kenny aggódóan nézett rá.
- Féltelek... - mondta ki nyíltan.
- Megvagyok... ne aggódj - mondta ő is komolyan, ahogy nagyot nyelt. "Csak legyen már itt az a szaros hétvége... és akkor megint normális lehetek" - gondolta magában. Közelebb hajolva a vöröshöz, ölelte magához lágyan. Nem szólt semmit, csupán beszívta a másik illatát. Kyle neki dőlt, ahogy hagyta magát. Ő sem szólt semmit. Nem akarta, hogy aggódjon miatta a szőke. Persze ezt Kenny jól tudta, hogy a vörös sosem szerette, ha aggódnak érte... mindig próbálta elrejteni ezt, de most, nem igazán volt rá képes... Lehajtva fejét ölelte magához kicsit szorosabban.
- Kenny jól vagyok... - mondta, ahogy megsimogatta a hátát.
- Tudom. - hazudta.
- Nem akarsz elengedni? - kérdezte, ahogy már kissé vörös volt az arca.
- Nem igazán~ - mosolyodott el elégedetten, ahogy fel is kuncogott, ám kezdte elengedni a másikat. Kyle arcán a pír szinte virított, ahogy mikor szabad volt kissé arrébb csúszott. Kenny viszont csak mosolygott rá.
- És? Akkor te is szuperhős vagy? - vigyorgott.
- Nem - gyors és egyszerű válasz - soha nem voltam és nem is leszek.
- Eeeeh... pedig lehetnél a társam! - fonta keresztbe karjait.
- Nem társulok a farkadhoz - nézet rá komolyan, ahogy felvonta a szemöldökét.
- Hát én úgy gondoltam hozzám... - pislogott nagyokat, majd kissé elpirulva mutatott rá. - Te! Egyből a farkamra gondoltál! - csillantak fel szemei.
- Tekintve, hogy azt mondtad az a te szuper haverod - rázta meg a fejét, majd végül felkelve az ágyról lépet az ajtóhoz - mindjárt jövök - mondta, majd már el is tűnt. Kenny pislantott párat utána, majd a fenti lámpára pillantott. A kis füstcsík még mindig ott pihent, bár már halványabb volt, mint annak idején. Testéből egy újabb kis csík bújt ki, ami csatlakozva a lámpára csavarodóra, lett az nagyobb, ezután kissé hátra dőlve, várta a másikat. Amikor telefonja megszólalt azon a ritmusos dallamon. Kenny felkapva a telefont szólt bele.
- Kenneth.
- Szóval Kyle is kapott? - hallatszott Craig hangja.
- Igen... és... meg is itta... - nézett az ajtóra.
- Remek... egyenlőre nem tudjuk, mi ez. Stan még most nézi... de gondolkodtam. Miért adta volna ide nekünk Devil ezt a szart? - kérdezte.
- Gondolom, már tudta, hogy Kyle megitta... lehet, hogy... azért, hogy előre tudjuk mi lesz a sorsa... - lehajtotta fejét, majd felkapta. - Nézi?!
- Vizsgálja. Kint vagyok, így nem hall - mondta nyugtatásképpen.
- ... - elakart sütni, valami hozzá méltó, szokásos perverz és idegesítő viccet... de... Egyszerűen aggódott Kyle-ért, így csupán sóhajtott. - Amint meg tudjátok mi az... hívj.
- Rendben, hali - majd már le is tette a telefont. Kenny sóhajtva csúszatta vissza sajátját zsebébe, majd dőlt el az ágyon, és túrt szőke tincsei közé.
- Itt vagyok - Kyle ekkor jelent meg, és kezében egy pohárüdítőt tartott - gondoltam szomjas vagy. - Egyből felült az ágyon.
- Egy pöppet~ - vigyorgott. Átadva a poharat maga is leült, majd hátra dőlve feküdt el. Két nagy korttyal meg is itta az üdítőt, majd tette félre a poharat.
- Kössz~ - mosolygott a vörösre.
- Nincs mit - lehunyva szemeit élvezte a pihenést - ha kérsz még szólj~
- Rendben...~ - sóhajtott fel, ahogy ő is eldőlt. A kis jelenetet a szőke lány morogva figyelte messziről, bekukucskálva az ablakon.
- Ugye... nem fogod elmondani senkinek - kezdet bele, ahogy kicsit összébb húzódott. Kenny elmosolyodva, fordította fejét a fiú felé.
- Dehogy is... ez a mi titkunk marad. - mosolygott.
- Köszönöm - mosolygott rá, kedvesen.
- Én köszönöm hogy megosztottad velem... - Arca ismét vörös lett, majd kicsit közelebb húzódva a szőkének dőlt neki. Kenny kicsit meglepetten pislantott rá, de végül csak örülve fejének mosolygott elégedetten.
- Utálom... - suttogta - nem szeretem.
Felkapta fejét.
- Mit?
- Ezt... - mutatott magára, majd ismét leejtette a kezét - utálom magamat, az érzést, ezt a szar képességet.
- Ugyan... nézd a jó oldalát... ha megtanulod kezelni, sok embert megmenthetsz vele.
- Ja... lehet - mondta, ahogy még jobban hozzá bújt. Teste kissé meg is remeget. Átkarolva, simított végig lágyan a fiú testén.
- Biztos...~ - mosolygott. Hozzá nyomta fejét, ahogy még mindig kicsit remeget. Nem akarta elmondani... de mégis az érzéseit elégé nehéz volt bent tartani. Magához ölelve, kezdte simogatni a remegő fiú hátát. Aki még jobban hozzá bújt. Megnyugtatta, hogy barátja ott volt vele. Viszont a szőkét, egyre jobban lázba hozta... nyelt egyet, ahogy megremegtek ajkait. Kyle mosolyogva kémlelt kifele, ahogy kezét a szőke combjára helyezte ám csak támasztékként. Semmi rosszat nem akart. És habár ezt maga Kenny is tudta, mégis a bizsergés végig szántott testén, ahogy ajkai újra megremegtek.
- Nem tartalak fel...? - kérdezte, ahogy idegesen dobolt a combján. Megrázta fejét.
- Dehogy is...~ - mosolygott.
- Biztos...? Mert ha igen... akkor nyugodtan elmehetsz... már jobban vagyok és... elvagyok... meg jól is - motyogta.
- Szívesen vagyok veled... - suttogta a másik ajkainak, közelebb hajolva. Arca ismét vörös lett, ahogy a szőke szemeibe nézet ám nem hajolt el. Lassan közelített hozzá, majd egy gyors, lágy puszit nyomott csupán ajkaira, ezután elhajolt. Kyle pedig csak nézet utána. Az a furcsa érzés ismét végig szántotta a bőrét. A kellemes melengető borzongás.
- Miért... kaptam? - kérdezte kábán, ahogy a kék szemekbe meredt. Kenny elmosolyodva hajolt hozzá ismét közelebb, majd suttogta a másik ajkainak.
- Mert kedvellek... - ajkaik súrolták egymást. Ismét beleborzongott.
- De én... egyszerű vagyok... - mondta, ahogy lassan hunyta le szemeit - vicces... de még melleim sincsenek. - Lágyan elmosolyodva, hajolt oda füléhez, ahogy átkarolta derekát.
- Én téged szeretlek, úgy ahogy vagy~ Te mellek nélkül is...~ - alsóajkába harapva, fojtotta el a mondat végét. Beleborzongott Kenny hangjába, ahogy nagyot nyelve lassan bólintott. Pajzánul elmosolyodva, nyalt végig a másik nyakán.
- Neh... ott - egy sóhaj szakadt fel belőle, ahogy ránézet a szőkére.
- Itt? - kérdezte vissza buján, ahogy végig simított ujjaival a másik nyakán.
- Kennyh~ - nyögött fel, ahogy kicsit el akart húzódni.
- Igen? - kérdezte vissza, bár már az ő tekintete is kissé ködös volt, ahogy ismét megcirógatta a másik nyakát.
- Kérlek~ ott neh~ - nyögött fel, ahogy megtámaszkodott a szőke mellkasán ám ereje nem volt ellökni.
- De hát jól esik, nem? - nyalta meg kiszáradt ajkait, majd a másik nyakához hajolva, szívta meg lágyan az érzékeny bőrt.
- Ahh~ - nyögött fel ismételten. Eddig bírta. Egyenesen ölébe húzta a vöröst, majd magához ölelve, kezdte harapdálni nyakát. Aki még jobban kezdett nyögdécselni. Az a furcsa érzés ismét végig szánkózott a gerincén és öntudatlanul ölelte át a szőkét. Keze végig siklott a másik oldalán, ezúttal teljesen fenekéig, mibe lágyan belemarkolt, persze nyakát tovább kényeztette.
- Kenny~ - nyöszögte, ahogy oldalra döntve fejét hagyott a másiknak még nagyobb teret. Aki ezt ki is használta, még jobban hozzá simulva a másikhoz, csókolgatta tovább nyakát, és szívogatta, így kis piros foltokat hagyva maga utána másik bőrén. Közben lágyan mozgatni kezdte magán a fiút, fenekét markolva, így összedörzsölve ágyékukat. Minden egyes kis lökésnél, apró nyögések hagyták el a száját, ahogy már testével is hozzá simult.
- Kenny... lehet ezt ahh~ nem kéne... - nyöszögte mindennek ellenére teste nem ezt mondta.
- Egyet... értek... - suttogta a másik bőrének, ám ennek ellenére még hevesebben folytatta. Kyle agya kezdett kikapcsolni, ami eleve rossz döntés volt. Nagyon rossz. Tudta milyen, ha elveszti az eszét és ezt pont nem akarta...
- Kenny~ ahhh~ kérlek, ez komolyan... - motyogta, ahogy szemei egyre ködösebbek lettek.
- Mit szeretnél?~ - suttogta kéjesen a másik fülébe, majd kissé meg is harapta azt, ahogy rámarkolt a másik fenekére.
- Hagyjuk abba... elfogom veszteni a fejem - nyögte és büszke volt magára, hogy egyáltalán ki tudta még mondani.
- Rendbenh...~ - csókolta meg még utoljára a másik nyakát, majd kezei is fenekéről derekára siklottak. - Hm, azért kíváncsi vagyok, milyen vagy, ha elveszted a fejed... - nézett a másikra ködös kék íriszeivel. Kyle ugyancsak felnézet rá, mosolyogva, ahogy megrázta a fejét.
- Nem akarod tudni - motyogta.
- De, most már még jobban akarom~ - vigyorodott el pajzánul. A vörös csak megrázta a fejét és épp mondani készült valamit, amikor kopogás hallatszott az ajtón és olyan gyorsan ugrott le róla, hogy ő is alig bírta követni saját mozdulatát.
- Kyle! Anyu üzeni segíts neki ma! - lépet be Ike. Kenny csupán intett a vörös kisöccsének, mosolyogva. Aki ugyan csak mosolyogva integetett.
- Rendben - mondta Kyle, majd a szőkére nézve sóhajtott - jobb ha mész. Az csupán biccentett, majd el is indult kifelé, még az ajtóban megállva, mosolygott vissza Kylera.
- Vigyázz magadra~ - azzal távozott is.
- Rendben - bólintott, majd ő maga pedig anyjához sétált.
Egyenesen haza felé tartott, persze most sem lehetett békés útja, Astrid elé ugorva, lökte vissza, mire a fiú a földön kötött ki. Fenekét simogatva, állt fel, majd nézett a lányra.
- Mit akarsz?... - morogta a szőke ellenségesen.
- Még egy kis erőt... - sziszegte, ám Kenny hátrált pár lépést, így egyre közelebb kerülve a vörös házához, a lány ismét ledermedt, és dühösen nézett rá.
- Gyere el onnan! - sziszegte, ám a fiú csak elvigyorodott.
- Az erőd, még sem képes mindenre... nem igaz? - vetette oda gúnyosan.
- Hallgass! Csak... az ő közelében nem tudom használni...!
- És majd egyre több ember közelébe nem fogod tudni. - vigyorgott gúnyosan. - Hát igen, a képesség elszívásnak van egy árnyoldala is~ - kuncogott, mire a lány dühösen dobbantott, így a betonba kisebb gödör keletkezett.
- Elég! - sziszegte dühösen a lány.
- Az erőd amid van, nekem köszönheted, igazán hálás lehetnél~ - mosolygott álszentül, mire a lány egyre dühösebb lett, majd elindult a szőke felé, mégis félúton ledermedt. Képességének ez volt a hátránya. Eltudta szívni másik képességét, ám Kyle hatalmas erejétől, úgy érezte felrobban. A vörös közelébe csak úgy tudott menni, ha elnyomta képességét, ám így csak fizikai erejét tudta használni, bár az sem volt hétköznapi.
- Kenny…! Az a kis dög tönkretette a karom… - karja élettelenül lógott teste mellett. – Szükségem van a szívedre! – sziszegte.
- Szar ügy… - vetette oda flegmán. – Keress más erőforrást… - ezután elslisszolt a lány mellett, majd el is tűnt, ki csupán dühösen próbálta követni. Kenny telefonja ismét megcsörrent. Egy laza mozdulattal kapta fel, ahogy a háztetőkön ugrálva haladt, persze a lány még mindig követte.
- Ken! Hol vagy? - Craig hangja igen idegesen csengett a telefonban és a hangján hallatszott, hogy éppen fut.
- Haza felé tartok, miért? - érdeklődött.
- Kyle-hoz most! Stan szórakozott a kis sárga löttyel. Nem tudja, de én tudom! Kenny ez megköti a képességet! - hadarta, gyorsan és minél gyorsabban - olyan akár egy porszívó. Egy helyre összpontosítja az összes képességedet és ott tárolja. Nem lesz tőle semmi bajod, csupán kiütés. - Kenny azonnal fordított célirányán, így kezdett el a vörös háza felé sietni. A lány nem igazán értette a szőkét, de továbbra is követte.
- Szóval nem árt semmit?...
- Nem, de Devil nem véletlen adta azt a fiolát. Jelzésképpen... az egész banda háború és minden más. Erre ment ki! Kyle a célpontja és senki más! Kutattam és találtam egy listát. Képzeld csak! Ugyan azok a tünetei, mint annak a lánynak, aki meghalt Kyle mellet a kórházban. Azonban mint kiderült mindnek volt képessége és mindnek kiütés volt a bőrén! Devil az egészet Kyle nyakára varrta. Azt hiszi ő ölte meg őket...
- Szóval ő senkit sem... - lepődött meg, majd lágyan elmosolyodott.
- Csak a kórházban... de ez miatt úgy tűnik Devil, teljesen a hatalma köré csavarta. Megakarja szerezni a képességét és ha azt megszerzi, nem csak hogy Kyle bele hal, de ő maga pedig halhatatlan lesz! - Dühösen morrant fel.
- Ezt nem hagyhatjuk.... - sziszegte.
- Az ital hatása két napig tart. Vagyis jobb, ha Kyle közelében maradsz... - mondta, majd ismét mély levegőt véve sóhajtott - Ki tudja Devil mikor, akar lecsapni.
- Rendben... - ekkor már elérte a vörös házát, majd landolva az egyik bokorba, kezdte átvenni Mysterion ruháját. - Na és Stan? Vele mi van? - kérdezte öltözködés közben.
- Nagyon jól van. Nem fáj semmije - közölte, majd mikor rájött elég hülyeséget mondott, észbe kapva kezdett búcsúzni - figyelj Kyle-ra Szia! - majd már le is tette. Kenny röhögve tette el telefonját, majd csuklyáját is felhúzta, így ugrott Kyle házának a tetejére.
- Szóval semmije mi... a segge biztos fáj~ - vigyorgott magának. A lány pár házzal arrébb állt lesben, közelebb nem tudott menni. Eközben a Broflovski család szokatlanul csendesen állt. Semmi hang nem szűrődött ki. Kenny hümmögve hunyta le szemeit, majd a kis füstsárkány mi a lámpán pihent, kisiklott Kyle szobájából, és átrepült az egész házon. Ám a ház teljesen üres volt. Mintha nem is történt volna semmi és senki nem is járt volna ott.
- Hol lehetnek.....? - kezdett kétségbe esni Kenny. Kenny magához véve telefonját, kezdte el ismét csörgetni Craig-et.
- Nem, a segge sem fáj! Élvezte, szóval egy hülye poén és kicsinállak! - közölte rögtön kissé zaklatottan.
- TE MEG...?! MÁR?! - akadt ki, de utána rögtön elkezdte mondani a lényeget. - Kyle-ék nincsenek itthon....
- Micsoda?! Idióta! - kiabált bele.
- Hol lehetnek?! Amúgy lekötözted, vagy ő ugrott rád? - vigyorodott el.
- Komolyan most az én szexuális életemet kell megbeszélnünk?! Ha Kyle eltűnt akkor Devil-el van és az kurva gáz! Meg nézem az Északi partot, te menj a raktárakhoz, ahol a csapatgyűléseket tartották!
- Rendben...! - indult is el. - Na de akkor megkötözted vagy sem? - kérdezte vigyorogva, miközben száguldott.
- Te beteg vagy... - morogta, majd egyszerűen lecsapta a telefont.
- Akkor biztos csak az elején. - vont vállat, ahogy eltette a telefont, majd a raktárépülethez sietett. Messziről már látta azt, mikor kicsit megállt kifújni magát, ám ezután ismét elindult az épület felé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
