|
7.) Erő a felszínen
2012.01.18. 19:47
Ladies and Gentleman! Enjoy OwO
Kyle-t viszont valaki figyelte, és ezúttal nem Mysterion volt az. Amikor a vörös már elég messze volt Kenny-től, nemes egyszerűséggel ugrott az utca közepére, de mégis még nagyon sok távolság volt közte, és a fiú között, így kiáltott oda hozzá.
- Hey! - piros pulóvere csak úgy virított, ellentétben fekete gatyájával. Kyle megperdült a sarkán, hogy a hang irányába nézzen, hogy tényleg neki szóltak e. A lány vigyorogva nézett rajta végig, majd megnyalta kiszáradt ajkait.
- Milyen kis aranyos...~ - kuncogta.
- Te szóltál? - kérdezte, ahogy már teljes testével felé fordult. Lassan mérte végig, de emlékeiben nem élt a lány képe. Nem volt ismerős.
- Igen, én. - mosolygott ördögien, ahogy lassan elindult a fiú felé. - Szóval te lennél KAHL~~ - hangsúlyozta ki a fiú nevét.
- Én, bár a nevem még mindig Kyle - fonta keresztbe karjait. Utálta, ha ilyen hangsúllyal mondták a nevét.
- Nem mindegy? - mosolygott. - Most úgy is véged lesz...~ - lépkedett egyre gyorsabban a fiú felé, így csökkentve a távolságot.
- Tessék?! - lepődött meg, ahogy egy lépést hátrált.
- Jól hallottad~ - álszent mosoly kúszott arcára. - Meg foglak öl... - hirtelen ledermedt, és nem mozdult tovább, csupán remegve bámult a vörösre. Aki még mindig nem értette mi ez az egész. Olyan furcsa érzése volt, és hogy támadója ilyen hirtelen leblokkolt.
- Várj... miért? - kérdezte, bár tudta inkább ki kéne használnia az időt és menekülni. A lány viszont nem válaszolt, egyből hátrálni kezdett, ahogy felvisítva kapott fejéhez.
- Ez meg mi?! - kiáltotta, ahogy könnyes szemekkel nézett fel a vörösre.
- Várj micsoda?! - kérdezte, ahogy segítőkészen és kissé bátrabban kezdett a lány felé lépkedni. Ki viszont nyöszögve hátrált folyamatosan, így tartva a fiúval a távolságot, melybe épp, hogy nem őrült bele.
- Ez az erő... én ezt nemh... bírom... - rogyott a földre, ahogy már hasához is kapott. Meredten bámult rá, ahogy kissé csalódottan hajtotta le a fejét, majd hátrálni kezdett. Lihegve kapkodta a levegőt, mégis örült hogy egyáltalán tudott levegőt venni. Remegve nézett fel a vörösre.
- Te vagy az, akiről beszélnek?... - nagy nehezen, felállt a földről. - Tényleg ekkora erőd lenne?... - remegtek meg ajkai. Kyle nem válaszolt csupán még mindig hátrált. Kezét simogatta, és bár előbb a lány meg akarta ölni, mégis szörnyen érezte magát, hogy miatta lett ilyen... A lány kissé lehajtva fejét, nézte még mindig a fiút.
- Hm... szóval igen. Persze, minek tőled kérdezem, amikor érzem... - mosolyodott el. - Köszönöm Kyle, most sok mindent megtudtam. - mosolygott rá pimaszul, majd el is indult a másik irányba. A vörös, pedig nézet utána némán.
- Utálom... - suttogta, ahogy ismét megfordulva a háza felé kezdett rohanni.
A lány már nem követte. Nem merte. Az ő képessége nem fért meg a fiú mellett, így hát inkább Kenny-t követte, ki most egy elég régi helyre ment. A vöröslámpás negyed hol a kurvák fel alá mászkáltak, de őt most nem ez érdekelte, belépve az egyik gettó helyre, nézett körül. Nem sokat változott az egész, csak az emberek voltak mások. A rap szólt, és a feketék mindenhol nagy fuxokban veszekedtek. A terem egy külön részén, egy kanapén, ült a főnök, ki mellett most két fehér csaj volt. Kenny egyenesen hozzá ment.
- Cső, Drop. - köszönt neki.
- Yo Kenny! Wázzáp veled?! Rég láttalak?! - magyarázta heves kézmozdulatokkal. - Anyag kéne? Mert most van nálam egy jó minőség! - mutatott fel egy kis zacsi füvet.
- Nem, dehogy! - legyintette le a fiút. - Csupán információ.
- Információ?! - intett a begyes lányoknak, kik így elmentek onnan. - Mégis miről?! Kiről?! - a szőke leülve a fiú mellé, kezdett vele tárgyalni.
- Miről akarsz tudni információt?! - kérdezte.
- Az alvilágról. - mondta komolyan a szőke.
- Mégis melyik alvilágról?! Erről... - mutatott körbe a helyen, majd a fiúra. - Vagy arról?!
- Erről... - mutatott sóhajtva magára Kenny.
- Bocs tesó, de arról már semmit nem tudok! - dőlt hátra a kanapén, így fuxai csak úgy csörögtek.
- Hogy, hogy?! - kapta fel fejét.
- Már abba hagytam azt az életmódot! Most már csak füvezek és csajozok! - mondta elégedetten, majd egy vízipipát húzott a kanapé elé, és azt kezdte beizzítani.
- De miért? Híres voltál!
- Az lehet, de meguntam. - vont vállat, majd füvet téve a pipára kezdte szívni.
- De miért?! - kérdezte hevesen a szőke.
- Azé' me nem vót yo! - mondta nemes egyszerűséggel, majd a fiú felé tartotta a pipát. - Kérsz?
- Á nem... - legyintett, majd felállt. - Na, akkor cső. - indult is el.
- Cső Kenny! - intett utána, a lányok újra köré gyűltek, és együtt pipáztak. Kenny mikor kiért, nem sokáig mehetett, és a lány ismét megjelent. Ám most más volt. Nyúzottnak tűnt, és igen morcosnak.
- Astrid?... - pislogott a lányra, ki az egyik háztetőről figyelte.
- Igen... - morogta, majd leugrott a fiú elé, és dühösen nézett rá. - Te... Máshogy kapod tőle az erőt... - sziszegte, ám a szőke csak értetlenül pislogott. - Azért leszel a közelébe erős... mert... szereted... - morogta ingerülten a lány, mire Kenny tekintete elkomorult. Már tudta miről van szó.
- Őt hagyd békén...
- NEM IS TUDOM BÁNTANI! - vágott szavába a lány dühösen, ordított, ám ez itt senkinek nem tűnt fel.
- Micsoda?... - pislogott nagyokat a fiú.
- Nem tudom... bántani... a közelébe megyek... és megfojt az ereje... - suttogta, mire Kenny elvigyorodott. Örült, hiszen így biztonságba tudhatta Kyle-t tőle. - Ne örülj ennyire! - slisszolt oda a fiú elé, keze mozdult annak mellkasa elé, ám az könnyedén kikerülte. - Ch...! Kezd vissza jönni az erőd... ahogy látom... - vigyorgott a lány, mire Kenny szintén elvigyorodott.
- Pontosan... - ám a következő pillanatban a lány a háta mögött termett, és nemes egyszerűséggel döfte át mellkasát, így kitépve ismét szívét.
- De még mindig lassú vagy... oh Kinny~ Tudod, hogy nem hagyhatom, hogy erősebb légy nálam~ - mosolygott, majd félre hajította a haldokló szőkét. Kezében ismét a piros fénycsíkok játszottak a másik szerve körül, és mikor az elszáradt, hanyagul dobta a szőke teste mellé. A lány már nem volt falfehér, visszanyerte normális színét, és látszódott rajta, hogy csak úgy kicsattan az erőtől.
- Na pá édes...~ - mosolygott, ahogy elugrándozott, Kenny pedig szép lassan, ismét elmerült a sötétségben.
Kábán kelt fel másnap. Feje zsongott, és érezte mozogni alig bír. Kétszer egymás után tépték ki a szívét... á, nem, nem azon volt, a hangsúly, hiszen hallhatatlan. De amit a lány tett a szívével, az viselte meg, nagyon is. Azt sem tudta, mennyi az idő, csupán felöltözve, kezdett kábán iskolába menni.
- Kenny~ - Kyle sietve érte be barátját. Arca kicsattanó volt és szint valami furcsa megmagyarázhatatlan jókedv sugárzott belőle. Lomhán fordult a fiú felé, és ahogy az egyre közelebb ért hozzá, úgy tért bele vissza az élet, lila karikái eltűntek, és arca sápadtsága is.
- Kyle...! - mosolygott a fiúra boldogan.
- Már jó ideje ordibálok... - mondta kissé morogva - általában meghallod...
- Jaj bocs... kicsit kómás voltam de...~ - átkarolva a vörös nyakát, kezdte húzni. – Most már sokkal jobban vagyok~ - vigyorgott.
- Remek... - mondta, de mosolya nem tűnt el, sőt még jobban vigyorgott.
- Örülök, hogy nem fáztál meg, vagy hasonló~~ - mosolygott boldogan.
- Azt nem de... - mondta, majd felhúzta a ruhát, így látszott a furcsa kiütés a kezén - még így is megjártam. - Kenny felhúzott szemöldökkel nézte a kiütést, majd óvatosan hozzá ért.
- Mi ez?
- Nem tudom... tegnap vettem észre - rántotta meg a vállát, ahogy ismét lejjebb húzta fölsőjét.
- Fura... - pislogott Kenny, de utána elmosolyodott. - Majd el múlik - legyintett. A vörös ugyan csak bólintott.
- Amúgy... Akartam kérdezni valamit.
- Mond csak. - mosolygott.
- Tegnap... mármint, zavar nagyon - kezdett bele, ahogy arca elvöröslött - emlékszem, hogy piszkáltad a nyakamat, de arra is, hogy megcsókoltál - arca már szinte tűzvörös volt, ahogy megállt és a szőkére nézet - tudom hülyén hangzik de... - Kissé ledermedt, ahogy gyomra összeszorult.
- De?...
- Olyan mintha tényleg megtörtént volna... és csak érdekel... meg ilyesmi... - motyogta.
- Meg is történt... - nézett félre.
- Igen... az jó... meg - észbe kapott, majd hirtelen kapta fel a fejét, ahogy bele nézet a kék szemekbe - megtörtént?!
- Igen. Sajnálom. - nézett komolyan a másikra.
- M-miért? - nézet rá kicsit furcsán.
- Mert csak úgy letámadtalak... - nézett oldalra. - Nem volt tisztességes, meg tudod. - nézett vissza komolyan a vörösre. - Nem is igazán akartam magamon uralkodni... ezért is sajnálom, hogy így... akaratod ellenére... - kezdte vakargatni a tarkóját, ahogy inkább a földre pillantott.
- De én nem bántam meg! - mondta, de rögtön szájára tapasztotta a kezét, és mint egy paradicsom feje úgy gőzölgött. Kenny felkapta fejét, és szemei felcsillantak.
- I-Igen? - Agyában kavarogtak az érzelmek.
- N-nem bántam, hisz úgy is... füst meg minden... meg jó volt... meg kellemes is - motyogta, ahogy próbált egy normális mondatot kinyögni ám végül feladva lépdelt hátra - jobb ha megyek... dolgom van... fontos... - lépet el, ahogy futni kezdett az egyik irány felé, majd a levegő ismét vibrálni kezdett, és mint akkor most is eltűnt. Kenny pislogott utána párat, ám utána arcára tapasztva kezeit, indult el hatalmas vigyorral arcán újra az iskola felé. Boldog volt, borzasztóan boldog, és ez csak úgy sugárzott belőle. Ellenben CRaig-el aki az iskola kapujánál várta barátját. Szemei még így is lángoltak és igen semleges arckifejezése volt, ami soha nem jelentett jót. Mikor messziről már meglátta, tudta valami nem stimmel, oda sietett hozzá.
- 'Reggelt...
- A tegnapiért még megütlek, de most kis
gond van - kezdte komolyan - és fogadok neked sem lesz ínyedre.
- Mi történt? - kapta fel fejét.
- Devil szórakozik - nézet körül - tegnap volt egy kis ügyem ugyanis megint az egyik csapat ki akart valami boltot fosztani. Devil megállította őket. - Pislantott párat.
- Unatkozik...? - morogta kelletlenül.
- Az semmi. Lehet ismered, de eltűnt a banda vezére. Egy nő nagy keblekkel és képes láthatatlan lenni - folytatta. Kenny felkapta fejét.
- Bokáig érő haj...? - tekintett fel a fiúra.
- És mindig egy ugyan ilyen kutyával járkált - bólintott. Nyelt egyet.
- Devil... gondolom... elintézte a sorsát...
- Tegnap találtak rá, holtan - közölte, de rögtön utána csendben folytatta - abban a csajban már élet nem volt. A teste akár lehetett volna egy szimpla porcelánbaba is. A képességét, pedig elvették.
Kenny teljesen ledermedt.
- Astrid?... - suttogta maga elé rekedtes hangon.
- Kicsoda? - lepődött meg, de végül csak legyintett - Mindegy. Hidd el nem ő volt. A testet egy szemétkonténerben találták és a karjain furcsa kiütések, plusz az egész teste olyan volt mintha megéget, volna. - Kenny szemei kikerekedtek, és megragadta Craig vállait.
- Az... nem lehet! - mondta határozottan.
- Nem tudom mi történt, de fogadok Devil keze van a dologban, és az a nő csak egy apró kísérlet volt valami nagyhoz... - mondta ő is, ahogy a kék szemekbe nézet.
- Kyle-hoz. - mondta komolyan. - Neki is van egy kiütés a kezén... - engedte el a másikat.
- Oh igen? És hol van? - kérdezte kissé nyugodtabban - Mert, hogy már egy ideje várok rád, de nem jött még.
- Hát ő... elment. Azt mondta dolga van, és csak úgy eltűnt... - nézett félre.
- Remek - morogta, majd hirtelen elnémult mikor egy lila üstök jelent meg mellettük.
- Hey srácok~
- Cső. - köszönt zsebre dugott kézzel, semlegesen Kenny, ahogy lomhán rápillantott, hirtelen fel se fogta ki az, ám mikor leesett neki, Craig mellé slisszolt.
- Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem mennyire, tartjátok fontosnak szánalmas kis életeteket - mosolygott, ahogy előhúzott zsebéből egy kis fiolát melyben sárga lötty volt.
- Hú, hát... - vakargatta meg tarkóját. - Én, elég fontosnak tartom a sexuális életemet. - mondta Kenny vállat vonva. Craig viszont korántsem volt ennyire vicces hangulatban. Ahogy Devil-en is látszott nem csevegni jött.
- Ohh értem~ milyen kár hogy az sem lesz sokáig meg - mondta, majd kissé távolabb nézet - van kiszemelted? Mármint a kis vörös után~
- Igen. - mondta komolyan, majd átkarolta Craig nyakát, és vigyorogva csípte meg arcát. - Csak sajna ő foglalt~ - nevetgélt. Őt nem rémisztette meg a fiú. Nem volt mitől félnie. Devil felkuncogott, majd felemelve fejét dobta oda a szőke kezébe a kis fiolát.
- Tessék~ használd egészséggel - vigyorgott, majd lassan kifele kezdett sétálni ám egy adott pillanatban láthatatlanná vált.
- Ugyan, mihez kezdjek ezzel... - vont vállat, majd elengedve a feketét, tekintett rá kérdően. - Egyáltalán, mi ez?
- Ha még egyszer hozzám érsz, kiherélek - közölte sziszegve, ahogy elindult kifele.
- Jó jó, tudom Craig-chan, de akkor is, ez mi? - követte.
A fekete dühösen fordult meg és kikapva a szőke kezéből a kis fiolát egy jó rúgással szépítette meg a fiú napját, de mázlijára csak a bokáját találta el.
- Nem tudom.
- Áúú! - fogta bokáját, ahogy felhúzta lábát. - És tipped van? - pislogott rá, bár közben még mindig bokáját dörzsölte.
- Nem vagyok vegyész, honnan tudnám? - kérdezte, majd sóhajtva rakta zsebre.
- Stan az de... - odalépve mellé, nézett rá komolyan, és veregette meg vállát. - Ne dugd fel a seggébe, amíg nem tudjuk biztosan, hogy ajzó szer-e! - mondta halál komolyan, szemöldök ráncolva. Mire ismét kapott egy rúgást ám most ez combján találta el.
- Akkor elrángatom Stan-t te meg keresd meg Kyle-t - morogta.
- Szóval.... tetszik az ötletem... enyje... talán még is kell rá az az erényöv... - vigyorgott, ahogy a falnak dőlve fogdosta fájó combját.
- Idefigyelj! Nem faggattalak róla mi történt tegnap, de nem vagyok hülye! Ha nem hagyod abba itt és most búcsút mondhatsz mind a kit kicsi énednek! - Kenny könnyes nagy boci szemekkel nézett fel rá.
- Jó meggyőztél... - szipogta, majd megveregette vállát. - Ne legyél ilyen morci~ - mosolygott.
- De ha egyszer felhúzol - morogta tovább, ahogy megfordulva a suliba kezdett el menni - nézd meg a parkban. Mindig ott szoktam látni - ezzel elbúcsúzva már nem is nézet hátra. Kenny mosolygott egyet a fiú után, majd gyorsan kezdett el suhanni a park felé, amit elég hamar el is ért. Kyle az egyik fa alatt ült és kissé kábán nézet maga elé. Kenny testét átjárta teljesen a kétségbe esés, ahogy a fiú kába tekintetét meglátta. Gondolkozás nélkül sietett elé, majd guggolt is le.
- Kyle...?
- Mi a...! - lepődött meg, ahogy mintha csak egy álomból ébredt volna, de mikor agya felfogta ki is van előtte arca vörös lett - Ken... neked nem suliban kéne lenned? - Pislogott párat.
- Hát, nem hiszem, hogy a tegnapi után lenne tanítás... - legyintett, majd megkönnyebbülten sóhajtott, hogy a fiú jól van. - És gondoltam... el jövök ide... - nézett körül.
- Oh... akkor én nem zavarlak - motyogta, ahogy felkelt, de arcát próbálta takarni. Nagyokat pislogott rá.
- De hát nem is... zavarsz... - motyogta, majd ő is felállt, ám ekkor kiszúrt valamit. - Hey, Kyle! - karolta át nyakát, majd egy öreg néni felé mutatott, ki vágott virágot árult. - Az pont olyan mint amilyenek a te növényeid... voltak.
- Tényleg - mondta elgondolkodtatóan, majd elmosolyodott - bár az enyémek soha nem hoztak ilyen szép virágot.
- Biztos nem locsoltad eléggé... - pislogott, majd nemes egyszerűséggel kezdte a fiút a virágárus felé húzni.
- Locsoltam őket! - morogta, ahogy hagyva magát nézet oldalra.
- Akkor lehet túl locsoltad. - vigyorgott, majd mikor odaért a nénihez, véve két szálat, nyomta a vörös kezébe. - Tedd vízbe, és majd ha kigyökerezik, ültesd el. - kuncogott. - Lehet ezek majd kibírják. - Kyle ismét elvörösödött, majd egy lágy mosollyal simított végig a virágokon.
- Ugye tudod, hogy ez aranyos volt, de - nézet rá - ezeket nem lehet kigyökereztetni.
- Oh... - pislogott nagyokat, majd zavartan vakargatta meg a tarkóját. - De...! A szándék megvolt...! - kacsintott a vörösre.
- Igen - bólintott, majd megszagolva a kis virágot borzongott meg.
- Van illata is? - pislogott a szőke.
- Nincs - közölte nemes egyszerűséggel, ahogy ott hagyva kezdett sétálni. Kenny pislogott párat, majd mikor jött még pár vevő, kicsit odébb oldalgott a virágárustól. Mikor Kyle már messzebb volt, a szőke lány Kenny mellé ugrott, majd körmeit a fiú oldalába vájta.
- Most velem jössz... - sziszegte, és már húzni is kezdte a bokrok felé, a vérző fiút. A vörös még épp időben fordult meg, hogy megnézze a szőke jön e, de mikor látta, hogy a tegnapi lány nem éppen simogatja dühösen kezdett feléjük futni.
- Engedd el! - A lány riadtan kapta fel fejét, majd megragadva Kenny felkarját, húzta be nemes egyszerűséggel a szőkét az egyik nagyobb bokor alá, majd maga elé szorítva Kenny-t, kulcsolta karját annak nyakára, így kissé fojtogatva, majd feszülten figyelt, hogy a vörös követi-e még. Ám Kyle nem állt meg. Szinte már futott arra amerre a páros eltűnt.
- Kenny!
- Kyleh neh gyhereh ide...! - nyöszögte, úgy ahogy tudta, mielőtt megfulladhatott volna, a lány enyhített a szorításon, de miután a szőke vett levegőt, ismét fojtogatni kezdte. A vörös viszont esze ágában nem volt ott hagyni őt. Csak tovább, ment majd végül már csak pár lépés volt köztük. A lány ekkor már egy kést is előhúzott, majd Kenny torkának szegezte.
- Ott állj meg szépen, vöri!
- Engedd el! - sziszegte, de nem lépet tovább.
- Ó, miért? Baj ha játszok vele? - nyalt végig a fiú arcán, ki erre elundorodott.
- Ezt ne csináld... - sziszegte a lánynak, ki érdekes módon, el is hajolt, de a kést persze továbbra is tartotta. Kyle fejében pattogtak a gondolatok, majd eszébe jutott a tegnap. Egy próbát megért. Csak egyet...
- Igen - morogta, majd futni kezdet egészen hozzájuk, majd megragadta a lány csuklóját.
- Értelmetlen. - morogta, majd visszalökte a vöröst. - Most nincs rám hatással... - vigyorgott. - Felkészültem már rád~ - mosolyodott el álszentül. - Bár, ennek hátránya is van... - fagyott le mosolya.
- Tévedsz... rám nem lehet felkészülni - közölte, ahogy tekintette kissé elkomorult, majd felkelve ismét megragadta a lány csuklóját, amiből szinte rögtön elkezdett eltűnni az élet. Kyle pedig komoran nézet rá - ne akard, hogy elvegyem az életed... enged el!
- Ne akard, hogy elvegyem az ő életét... - tette most kezét Kenny nyakára, és újra piros fénycsóvák jelentek meg, amik lassan átterjedtek a fiúra, és egyenesen szíve felé vándoroltak, mire a szőke felszisszent. - Megéri neked megölni engem, ha ő velem együtt hal? - kérdezte komolyan.
- Ismersz te engem egyáltalán? - kérdezte, és még jobban megszorította a kezét, ahogy sötét pillantással nézte tovább - nem csak elvenni tudok, hanem adni is!
- Milyen jó neked. - vigyorodott el. - De vajon tudod te teljesen uralni az erődet?... - mosolygott, ám a piros fénycsóvák hiába érték el a fiú szívét, nem történt semmi, nem történhetett semmi.
- Nem! - közölte és egyre idegesebb lett melytől a lány keze egyre fehéredett - Úgyhogy vagy elengeded, vagy itt és most megöllek!
- Most miért vagy ilyen kis dühös? - vigyorgott. - Csupán beszélgetni akartam vele. - fogta meg a fiú állát. - Tán azt sem szabad? - vigyorgott.
- Nem! - közölte, nemes egyszerűséggel. A lány komoran nézett rá, majd ellökve a vöröst, kezdte újra húzni a szőkét, kinek befogta szemeit. Az előbb szorongatott kezét nem tudta használni, és ez nagyon is zavarta. Ám Kyle nem adta fel, ismét utánuk ugrott ám most sokkal erősebben és kitartóbban.
- Engedd már el! - kiabálta, ahogy kezeivel most már a lány derekát kulcsolta át, aki próbálta magáról lefejteni a vöröst.
- Ugyan már...! Mintha annyira kellene őt félteni...! - morogta kelletlenül, meg is feledkezve a szőkéről, ki így könnyedén kisiklott a kezei közül, majd ő maga fogta meg Kyle-t, és vállára dobva, kezdett vele futni.
- H-Hey!... - szólt utánuk a lány morogva, ám felszisszenve kezdte kezét nézegetni.
- Kenny! - nézet rá - Jól vagy?! Megsérültél?!
- Csak egy kicsit... az oldalam. - legyintett, ám pulóvere a seb helyén már teljesen vörös volt, mikor kiértek a sűrűből, letette a vöröst, majd hátra lesett. - Huh, jó, nem követ... - sóhajtott fel. Kyle viszont, egy jól irányzott lökéssel küldte földre barátját, majd ült rá a csípőjére. Kenny arca rögtön vörös lett.
- K-Kyle...! A park közepén?! - nézett körül.
- Nincs itt senki! - közölte és igaza volt. Valahol máshol jöhettek ki, ahol tényleg üres volt a placc - Te vérzel - közölte és nemes egyszerűen szedte le a véres ruhadarabot róla. Orrából kis patak vér kezdett csordogálni.
- Nem fordítva kéne? - pislogott a fiúra.
- Csak maradj nyugton - közölte, majd kezét a sebre tette, majd lehunyta szemét. Kenny pislogott párat, majd letörölte vérző orráról a vörös cseppeket. Hát persze, amint ráugrott a vörös meg is feledkezett a sebéről. Kyle csendben várt, majd meg is lett az eredménye. A szőke vére visszacsordogált a sebbe, majd lassan a bőr is ismét összeforrt és mintha mi sem történt volna már nem is volt ott semmi.
- Jól vagy? - nézet rá Kyle ismét ám ő maga sokkal rosszabbul látszott. Túl sok energiát emésztett fel neki a lányt is és a szőkét is ellátni.
- Igen... - pislogott a sebére. - Köszönöm de... ezt hogy? - pillantott a fiúra, majd aggódva ült fel, és simított végig arcán. - És te jól vagy? Sápadtnak tűnsz...
- Szédülök - motyogta, ahogy kissé előre bicsaklott ezzel a szőkének dőlve. Az habozás nélkül ölelte magához.
- Hazavigyelek?... - kérdezte szemöldök ráncolva.
- Az jó lenne... ott majd elmagyarázom - mondta, ahogy kissé bele csimpaszkodott a fiúba. Kenny ölébe vonva a fiút, kelt fel, majd kezdett gyors tempóban futni, a vörös háza felé. Szívesen rövidítette volna le az utat, azzal hogy a tetőkön ugrál, de nem merte megtenni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
