|
4.) Kételyes nap
2012.01.16. 10:50
Ladies and Gentleman! Enjoy OwO
Kyle reggel szaporán szedte lábait. Késésben volt, de nem önön hibájából. Nem kelt fel ugyanis ma valahogy más volt, mint eddig. Kenny sóhajtva nézett órájára, majd a nem messze lévő templom toronyórájára.
- Remélem eljön... - sóhajtotta, ahogy ismét zsebre vágta kezeit. Egy fekete bő nadrágot, és mellé egy narancssárga pulóvert viselt, az alatt egy fehér pólóval.
- Kenny! - kiabálta, ahogy beért a fiú horizontjába. Farmerja a lábaihoz simult és egy zöld pulcsit viselt. Hajában a megunhatatlan sapkája. A szőke felkapta fejét a másik hangjára. Testét átjárta a boldogság, ahogy megpillantotta a másikat.
- Kyle~~ - intett neki boldogan. Ahogy oda ért térdeire támaszkodva liheget egy kicsit.
- Bocsi... reggeli gondok, de már minden oké - mosolygott rá.
- Ugyan... semmi gond...! - mosolygott boldogan, majd átkarolta a fiút. - Örülök, hogy eljöttél!~~ - Bólintott, ahogy előre figyelt.
- Mit próbálunk ki, majd először?
- Melyiket szeretnéd? - nézett csillogó szemekkel a vidámparkra, majd el is kezdte a felé húzni az fiút. - Ja, és erős gyomrozatú vagy?~ - vigyorgott.
- Majd kiderül - vont vállat - reggeli az kimaradt, szóval nem hinném, hogy olyan túl sok minden jöhetne ki.
- Akkor most üljünk fel minden gyomorrázós gépre! - vigyorogva vette meg jegyeiket, majd húzta be a fiút, és persze egyből az egyik hullámvasút rövidke sorába ált be. Felsóhajtva rázta meg a fejét. Örült, hogy a szőke eddig jól érzi magát vele és annak lelkesedése nem is lankadt, folyamatos vigyora ott virított arcán, ám mikor beültek a hullámvasút kocsijába, komolyan nézett a fiúra.
- Kyle... ha... bármi van.... nyugodtan kapaszkodhatsz belééém!~ - vigyorodott el ismét, és csak úgy sütött róla mennyire örül a fejének.
- Hogyne~ de szerintem nem lesz vészes - mosolygott, és a kocsi egy kattanással indult el. Lassan fel majd gyorsan le. Ez volt a lényege és a fiú nem félt. Jó erősen sikoltozott a tömeggel, de egyszer sem kapaszkodott bele a szőkébe. Kenny-t viszont nagyon is lekötötte a vasút, ugyan, az ilyesmi manőrökhöz már hozzá szokott, ám mikor hátra vetette fejét, és két nagykeblű lány látott, a vasutazás további részét hátravetett fejjel töltötte. Meleg volt, tény, de a mellek látványa mai napig lekötötte. Mikor végeztek, sóhajtva nézett a két lány után.
- És most? - mosolygott a vörösre.
- Pörögjünk fel még jobban? - kérdezet vissza, ahogy elindult az extrémebb játékok felé.
- Ohh, te olvasol a gondolataim közt? - követte vigyorogva.
- Egyik rejtett képességem - nyújtotta ki pimaszul a nyelvét, ahogy kézen ragadva most ő kezdte húzni. Kenny meglepetten pislantott a fiúra, de végül csak elmosolyodva hagyta, hogy az húzza. Az összes idegtépő, gyomorfogató játékot kipróbálva végre fáradalmasan ültek le a padra. Kyle mosolyogva észre sem vette, hogy a szőkének támasztotta magát.
- Nem tudom, hogy vagy vele... de én megéheztem. - nézett a vörösre. - Na és te?~
- Nem köszi. Még bírom~ - mosolygott, ahogy jólesően nézte az elhaladókat,
- Azért egy fagyit, csak megennél velem, nem?~ - vigyorgott rá a szőke.
- Esetleg - nézet rá - de ha kihányom te, cipelsz haza~
- Rendben~ Ezer örömmel~ - mosolyogva ált fel, és egyben húzta magával a vöröst, majd megfogva kezét, húzta oda egy fagyis stand elé. - Egy citromot, és egy epret kérnék~ - mosolygott a szőke, a férfi már kezdte is az övét rakni.
- Nekem dupla eper - nézet az eladóra, majd a szőkére. Kenny egy laza mozdulattal fizette ki a két fagyit, majd elvéve azokat, nyomta a dupla eprest a vörös kezébe, mosolyogva. Aki lassan nyalni kezdte és egy hümmögéssel konstatálta milyen jól is eset neki végre egy kis kaja.
- Ez isteni~ - Kenny pajzán tekintettel nézte a másikat, ahogy orrából a vér kis patakokban folyt.
- Ja... - motyogta.
Kis csúcsot képzelt, ahogy szopogatta, majd mikor már hegyes volt, egy harapással kapta be.
- A tiéd milyen? - nézet fel, ahogy ismét ezt a módszert kezdte csinálni.
- J-Jó... - rázta meg fejét, majd letörölve vörös csíkjait, kezdte ő is nyalni a fagyit, ám tekintetét nem tudta levenni a másikról. Ellenben Kyle nem is foglalkozott vele. Mikor a fagyi kicsit olvadni kezdett és a tölcsérről a kezére folyt, átvéve másik kezébe a fagyit, nyalta le ujjairól. Ezután ismét neki kezdett és nyelvével jólesően nyalta tovább a hűs édességet. Kenny ekkor fordult el kissé, kezét erősen szorította orrára. Tudta más felé kell koncentrálnia, így végül, nagy nehezen bár, de az egyik játékot kezdte figyelni, miközben gyors tempóban kezdte nyalni fagyiját. Kyle eközben ugyancsak messze kémlelt ám így nem is vette észre és egy barom neki jött és fagyija kiborult. A karján és a földön kötött ki.
- Francba... - mondta, ahogy bekapta fagyis ujját és úgy szopogatta le róla a finomságot - kell egy mosdó...
- Ja. Egy mosdó. MOST! - jelentette meg Kenny, majd bekapva a kis maradék tölcsérjét, ragadta meg a tiszta kezét a fiúnak, és kezdte hevesen az egyik mosdó felé húzni.
- Valami baj van? - kérdezte, ahogy most mutató ujját kapta be. Orrából hatalmas mennyiségben kezdett folynia vér.
- Nincs! - vágta rá, ahogy kivágva a fiú mosdó ajtaját, engedte el a vöröst. - Tessék csak... - biccentett a csapok felé.
- Te jól vagy? Az orrod - nézet rá, ahogy kezét a víz alá dugta, míg a szőke elővéve egy zsepit, törölgette nagy erővel.
- Persze csak... egy kis vérnyomás ingadozás... - nézett félre.
- Ne menjünk haza? Nem akarom, hogy bajod legyen, vagy ilyesmi - lépet elé mikor már tiszta volt. A kukába dobva a papírzsepit, nézett rá mosolyogva.
- Ugyan, nem lesz bajom. - ismét megfogva kezét, kezdte húzni a játékok felé. - Inkább élvezzük a mai napot~
- Én élvezném a nélkül is, hogy te egy vérpatakot önts magad alá. Szóval, inkább most valami nyugis játékot próbáljunk ki - mosolygott rá.
- Rendben... kísértet ház? - nézett rá vigyorogva.
- Biztos... nem éppen a kedvencem... - nézet az említett ház felé, ahol szinte üres volt minden. Átkarolva nyakát, húzta tovább.
- Oh, miért?~
- Egyszerűen csak nem kedvelem... miért nem megyünk inkább a bódékhoz? - kérdezte, ahogy próbált elszökni.
- Hm...~ De ha átmennénk rajta, hamarabb ott lennénk, nem igaz?~ - vigyorgott, ahogy felnézett az épületre.
- Tudod, hogy ennek egymás mellet van a kijárata és a bejárata is? - kérdezte felhúzott szemöldökkel - Csak megkerülnénk bent! Nem rövidebb még hosszabb is.
- Ajj, ne az ilyen apróságokon agyalj...! - legyintett a szőke, majd nemes egyszerűséggel húzta be a vöröst.
- Ne Ken.... én nem akarom... - kapaszkodott meg a kapuban. Kenny nagyokat pislogott a fiúra, majd végül elmosolyodva, váltott irányt, a bódék felé.
- Rendben. - mosolygott kedvesen a vörösre. Kyle nagyokat pislogott, de csak egy nagy sóhajt kiengedve biccentett. Kirázta a hideg, ahogy távolodtak a kísértetháztól és remélte nem is mennek vissza.
- Mit szeretnél, nyerjek neked egy cuki nyuszit?~ - vigyorgott, ahogy a bódékat nézte. Megrázva a fejét nem is figyelt annyira a szőkére. Elgondolkodva nézegette a bódékat, mintha csak kereset volna valamit ám kétség kívül nem volt itt.
- Melyiknél szeretnél játszani? - kérdezte, ahogy ő is a bódékat pásztázta. Kyle még mindig más felé nézet, majd szemei kikerekedtek és hiper gyorsasággal fordult a szőke felé.
- Ha nyersz nekem egy nagy plüss cicát, azt lehet megköszönöm - hadarta, majd ismét hátra sandított - addig elmegyek... őőő.. mosdóba. Sietek! - mondta és megpördülve már ott sem volt. Kenny még pislogott utána egy párat, majd a bódék között ingázva, keresett egy olyat, ahol plüss cica van. Kyle eközben kicsivel arrébb meg is találta, akit látott. A srác nem lehetett magasabb nála. Sötét lilás tincsei a szemébe lógtak, ahogy vigyorogva nézte a vöröst.
- Hali~ Csak nem randizol~? - kérdezte gúnyosan, mire a fiú elé állva kapta el az ingjét és húzta magához.
- Devil! Mi az ördögöt keresel itt?! - nézet rá idegesen - Húzz el!
- Nem úgy megy az~ szereztem infót neked~ nem érdekel? - kérdezte, mire kissé megremegve, de végül Kyle elengedte őt.
Kenny ekkora már egy nagy fehér plüsscicával az egyik kezében, a másikban pedig egy vaníliás shkakkel várta a másikat. Kyle ökölbe szorította a kezét, mire Devil elmosolyodva csettintett és fekete lángok közt egy kis papír jelent meg a kezében.
- Erre a címre~ tudod az infónak ára van és nálam csak egyféleképpen fizethetsz - vigyorgott, és ahogy jött úgy is tűnt el. Kyle pedig egyedül állva nézte a címet a papíron, majd haragosan dobbantott egyet, ahogy a zsebébe dugva kezdett lassan visszasétálni. Kenny testében teljesen szétáradt az a furcsa, szorító érzés... érezte más jelenlétét is Kyle-on kívül, de most semmit nem tudott tenni... ráadásul, Kyle jelenléte sokszor olyan erős volt, hogy nehezen érzékelt másokat. Beletörődve dobta ki a 3. shakes dobozást, amit tehetetlenségében fogyasztott el, majd vett egy 4.et is. Kyle mikor visszaért a bódékhoz csak akkor jött rá, hogy nem is egyedül van.
- Francba! Kenny-t meg elfelejtettem - morogta, ahogy szemével a fiút kezdte keresni. Ki az egyik édességes bódénál állt, hona alatt a fehér cica pihent, ahogy végül már a 4. shakes dobozt is egy laza mozdulattal a kukába dobta.
- Kenny! - ahogy meg látta mellé szaladva mosolygott rá - bocsi~ kicsit sokáig tartott. Meglepetten pislogott rá.
- Ugyan... nem voltál sokáig. - mosolygott, és persze igaz volt, csak a szőkének tűnt sok időnek. - Tessék. - nyújtotta a fehér macskát a fiú felé. - Ha nem tetszik a fehér, szerzek másikat.
- Nem tökéletes - ölelte át magához, ahogy bele fúrta arcát. Kenny elmosolyodva, nézett rá.
- Szerintem, lassan indulhatnánk.
- Rendben - nézet fel, majd kissé elpirulva ismét magához ölelte a cicát - köszönöm.
- Ugyan~ - mosolygott rá, majd mielőtt elindult volna a kijárat felé, vett még egy shaket. - Örülök hogy így tetszik~ - Lassan haladtak kifelé. Kyle fejében Devil szavai jártak, így nagyon nem is váltott szót a szőkével. Kellet neki az információ, de hogy megint azokat kiállja... Kenny-nek persze feltűnt a másik szótlansága.
- Megkóstolod? - kérdezte, amikor már kint voltak, ahogy felé tartotta a shaket. Kyle még most sem pillantott fel viszont arcára egy gondterhelt kifejezés költözött.
- Kyle?... - pislogott nagyokat a szőke, majd meg is kocogtatta vállát.
- He?! - kapta fel a fejét és egy gyors mosolyt bevágva bólintott - igen..?
- Megkóstolod? - nyújtotta felé ismét a szőke a shaket. - Nagyon finom~ - tette hozzá mosolyogva.
- Nem köszi~ inkább kihagyom - rázta meg a fejét.
- Oké. - vont vállat, majd ő maga, elég hamar megitta a maradékot. - És holnap? Van programod? - kérdezte, ahogy zsebében matatott.
- Van - bólintott, bár magába azt kívánta bár ne lenne, de tudta... ohh, hogyne tudta volna, hogy ezután az este után nem kis ideig látni se akar majd senkit.
- Kár, de akkor majd máskor. - sóhajtott mosolyogva, ahogy a vörösre sandított. - Elég elfoglalt vagyok... így fogalmam sincs róla... de... Kyle. Beszélsz még Stan-nel?
- Hmm? Igen néha napján, bár ma úgy tudom Craig-nek segített a kémiában - nézet előre.
- Ennyire szétesett a barátságunk... - suttogta maga elé, ahogy még mindig a vörösre nézett.
- Ugyan. Stan biztos hiányol téged és amúgy is, én sem tudok vele annyit beszélni - mondta biztatásképpen.
- Én hármunkra értettem... - ráncolta szemöldökét. - Csak most tűnt fel... - nézett ő is maga elé.
- Oh... - Kyle ugyancsak lehajtotta a fejét. Persze, hogy eltávolodtak... hisz... ő direkt lett távolság tartóbb másokkal. Ellentétben a szőkével... ki sosem akart volna a barátaitól elszakadni. Ők voltak neki csak igazán... és most elvesztette őket úgy, hogy észre sem vette. Egy könnyed mozdulattal dobta az üres shakes dobozt egy ház előtt álló kukába, majd így pillantott előre. Messziről már látni lehetett a vörös házát. Mikor elérték a házát, megállva ismét a szőkét nézte.
- Köszi a mai napot Kenny. Nagyon jól éreztem magam~
- Ugyan, számomra volt öröm, hogy veled lehettem~ - mosolygott rá.
- Máskor, hívjuk Stan-t is. Biztos ő is szívesen jönne és akkor megint együtt szórakozhatunk - vigyorgott rá, de rögtön már meg is fordulva lépdelt a háza bejárata felé.
- Egyet értek... - suttogta maga elé. - Viszlát, Kyle~ - intett a vörös felé, majd ő is elindult haza. Kyle belépve csukta be az ajtót, majd ölelte át a cicát. Olyan jó érzés töltötte el, de tudta ez nem sokáig tart. Felszaladva gyorsan átváltotta ruháit egy sima tréning cuccra, majd még egyszer megpaskolva a nagy cicát, ment le és kezdett el sétálni.
Próbált észrevehetetlen maradni... de tudta, erre nincs sok esély. Csupán annyit tehetett, hogy messzebbről figyelte a vöröst, persze már Mysterion képében követte a szőke. Fejére húzta a kapucnit mikor már a városban járt. Leszeget fejjel haladt nem is nézve senkire. Kenny-nek feltűnt a másik rosszkedvűsége... és egyben zárkózottsága. Szemöldök ráncolva követte, egyre rosszabb előérezte lett. Lassan elérve egy lepusztult házhoz kopogott be, majd mikor kinyílt az ajtó kissé tétován de belépet. Kenny nem ment közel... messzebbről indított el egy vékony füstcsíkot a testéből, ami szép lassan elérte a házat, majd beszivárgott az ajtó alatt.
- Hát eljöttél? - kérdezte a fiú, ahogy Kyle előtt megjelenve simított végig az arcán, aki persze hagyta ezt.
- Csak essünk túl rajta és mond el mit tudtál meg - motyogta, de halkan felsikoltott mikor Devil keze az ágyékára fonódott.
- Ugyan~ játszunk még előtte egy kicsit~ - Kenny keze ökölbe szorult, és saját magát fogta le füstcsóváival. Persze, csak homályosan látta a benti dolgokat, hála a füst végén lévő kis sárkányfejnek, de így is eleget látott ahhoz, hogy dühös legyen. Előbb utóbb már egy ágyon feküdt és idegesen markolta meg a paplant. Zöld szemeiben kissé félelem csillogott.
- Remek jó lesz~ - mondta a lila aki kezét még mindig ott tartotta míg kezébe egy szikét vett - és most lássuk mekkora fájdalomtól élvezel el~ - lassan vágta fel Kyle mellkasát, aki alsó ajkába harapva fojtotta vissza sikítását. De Devil nem állt le folyamatosan vagdosta tovább, amitől kissé kezdett már szédülni, de állva a sarat még mindig nem ordított fel.
- Hmm~ erősebb lettél, de vajon ez is jó lesz? - lekapva a fiúról a gatyát szikéjével lassan egyenletesen vágott bele a fiú férfiasságába, aki erre már nem tudva mit csinálni ordított fel. Kenny nem bírta tovább. Szemeiből fehér fény áradt, majd felordítva hagyta, hogy ereje kitörjön. Hatalmas robbanás, mi a környéken mindent elsöpört, beleértve a régi házat is. Csak két emberrel nem tett semmit. Kyle, kinek teste köré füst csóvák tekeregtek, és egyben ő maga. Lihegve tekintett az öreg ház lomjai felé, ahogy egész lényében remegett. Kyle lihegve feküdt a régi ágyon. A romokat még tartotta a füst, de ő maga szinte nem is észlelt semmit. Szédült és sebei nagyon lassan kezdtek csak gyógyulni, ezt meg minden energiája felemésztette.
- Azért vicces volt~ - Jelent meg mellette lila lángokból Devil, majd egy papírlapot csúsztatott a fiú nadrágjába - kár, hogy a gardedámod itt volt. - Mikor a szőke ismét meglátta Devil-t, gondolkozás nélkül indult el felé, ám összebicsakolva esett a földre. Teste még mindig remegett, és szaporán vette a levegőt, ahogy dühösen nézett fel a lila irányába.
- Ohh~ nocsak - nézet maga mögé, majd egy szempillantás alatt termet Mysterion elé. - ne vidd túlzásba~ A játék az, játék és Kyle rendbe jön, bár igaz, ami igaz, elégé sok erőt kell majd felhasználnia~
- Szemét... ezen szórakozni... hogy más szenved... - sziszegte fogcsikorgatva, majd összeszedve erejét, állította vissza légzését normális tempóba. Elmosolyodva állt fel, és nézett a másikra. - Persze, el is felejtettem, ki vagy...
- Nos igen~ rég volt nem? - nézet rá, majd előre hajolva pöckölte meg a fejét, majd egyszerűen hátra húzta a fiú csuklyáját, akinek így szőke haja kilátszott - Tudod ez még kapóra is jön. Nem félsz a haláltól, de vajon mennyire rettegsz attól, hogy elveszítsd őt? - Kenny hátra lépve, húzta vissza fejére a csuklyáját.
- Elég egyértelmű, hát akkor miért kérdezed? - kérdezte komoran.
- Mert tud, mennyire kedvelek, előre szólok meg fog halni~ - hátrált párat, majd teste ismét lángokba borulva kezdett eltűnni - hamarosan, és te sem tudod megmenteni, ebben biztos lehetsz~ - Komoran nézett rá, mégis, mosolygott.
- Semmi sem biztos.
- Oh de igen~ - vigyorgott - ő maga fogja megölni magát - nevetett fel, majd már el is tűnt. Tekintete még jobban elkomorult, a másik szavai hallatán. Kinézte a vörösből, és ezt nem is tagadta... viszont erre most nem volt idő. Odasietve Kyle-hoz, bogarázta ki a romok alól, majd ölébe kapva, indult el vele háza felé. Sebei már félig begyógyultak ám igen lassan ment még így is. Kenny fogcsikorgatva nézett le a másikra. Testét a düh csak úgy átjárta, és ahogy ez vegyült a kétségbe eséssel, íriszei megint fehér fényben kezdtek világítani. Viszont nem akarta még egyszer elveszteni a fejét, így megpróbálta lenyugtatni magát. Gyorsan haladt Kyle háza felé, amit hamar el is ért. Most is az ablakon közlekedve, vitte fel a vöröst a szobájába, majd tette le az ágyra, aki teste ellenére halkan szuszogott, ahogy végre a kellemes párnák közt feküdhetett. Sóhajtva nézett végig a fiún. Keze ökölbe szorult, majd egyből az ajtóhoz pattant. Ám megállva a párkányok, engedett ki magából egy rövidke füst csíkot, ami egyenesen a lámpára tekeredett, és onnan figyelte a fiút. Ezután teljesen eltűnt. Egy bő óra múlva tárt magához ám mozogni még nem volt képes.
- Hogy kerültem vissza...? - kérdezte furcsállva. Választ persze nem kaphatott, hiszen a szőke messze járt tőle, ám érzékelte, hogy a fiú felkelt, hála a kis füstnek. Megnyugodva sóhajtott fel.
- Ezek szerint nem kaptam semmi... - könnyezet egy kicsit be, ahogy jobbjával épp, hogy elérte arcát. Kenny felkapta fejét, ahogy halkan hallotta a fiú hangját.
- De hát... én bent hagytam azt a cetlit... - motyogta maga elé, ahogy elnézett a hatalmas épület tetejéről. Kyle ismét körül kémlelt ám nem volt semmi.
- Ennyit a semmiért... - suttogta.
Kenny fejére csapva, gondolt vissza. Persze, a nadrág természetesen ott maradt, így hát már suhant is a romok felé. Akkora már a rendőrök is kint voltak, de szerencséjére a ruhadarab a törmelékek alatt volt, ahova még nem jutottak el. Pár füst csóva segítségével ki is halászta a nadrágot, majd így sietett vissza a vörös házához. Messzebbről landolt az erkélyen, így nagy zajt csapva. Kezében a másik nadrágja lifegett, ahogy lihegve tekintett a szobába. Kyle már mászkált. Alsónadrágot húzott és már a gép előtt gépelt nagyban. Testén a vágások már csak karcolásként látszottak. Kenny belépve a szobába, suhant oda mellé, majd nemes egyszerűséggel dobta a fiú ölébe annak ruhadarabját.
- Ez, ott maradt. - mondta komoran. Riadtan perdült meg, ahogy magához szorította a nadrágját.
- Mégis mi a fenét csináltál?!
- Nézz bele. - mondta semlegesen, nem is foglalkozva a kérdéssel. Kyle kérdően nézet rá, majd nyelve egyet nézte meg a nadrág zsebeit. A jobban volt a kis papír, amit még Devil rakott bele. Kinyitva azt kezdte olvasni a szöveget, és ahogy olvasta arca egyre jobban elkomorult, majd mikor végzet kihúzva a fiókját vett elő egy öngyújtott és égette porrá a lapot.
- Menj el, most - közölte hidegen, ahogy felkelt. Kenny szó nélkül fordult sarkon, majd ugrott ki az ablakon. Nem nézet utána, helyette remegő kezekkel ismét átfutotta fejében az utasításokat. Persze Kenny ismét messzebb volt tőle, de a kis füstcsóvával még mindig figyelte a fiút. Tett vett, de fejében csak az járt. Semmi más.
- Meg kell találnom - suttogta maga elé, ahogy lassan sebei teljesen begyógyultak ő pedig a fáradtságtól az ágyra dőlve aludt el.
Kenny a szokásos helyén állva, kémlelte a várost. Nyugodt volt mind addig, míg meg nem hallott egy igen ismerős hangot.
- Még mindig itt tanyázol? A rádióállomás tetején? Ejh... - sóhajtott a lány, csípőre tett kézzel, mire Kenny sarkon fordulva, nézett rá dühösen.
- Mit keresel itt?... - sziszegte a fiú.
- Téged. És meg is találtalak... - mosolygott a lány, ám a fiú teljesen ledöbbent a kinézetétől. Ugyan olyan ruhát viselt, mint ő... teljesen ugyan olyant.
- Mi ez a ruha?... - sziszegte kelletlenül Kenny.
- Mysterion Cosplay-ről jövök~ Én lettem az első, annak ellenére, hogy lány vagyok... szép teljesítmény, nem igaz? - kuncogott, mire a fiú odaugorva próbálta lecsapni, füstcsóvái segítségével, ám a lány könnyedén tért ki a támadása elől. - Milyen kis morcos vagy...~ - mosolygott az igen nagy keblű lány.
- Tűnj innen. Látni sem akarlak. - fordított neki hátat a szőke, és figyelmét újra a városra terelte. A lány elvigyorodva ugrott oda hozzá, majd suttogott fülébe.
- Előlem úgy sem menekülhetsz~ - ám mire a fiú ismét neki eshetett volna, már hűlt helye sem volt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
