|
3.) A mániákus hős
2012.01.14. 17:11
Ladies and Gentleman! Enjoy OwO
Szerencséjére mázlija volt. Kyle otthon tartózkodott és épp háziját körmölte szorgosan. Kenny a faágra ugrott, majd kezét kinyújtva az ablak felé, engedett ki felé nagy mennyiségű füstöt, mire az üvegek kivágódtak, így ugrott a párkányra, majd leguggolva, nézett az asztalnál ülőre.
- Hey! - lepődött meg a vörös, aki szinte félve ugrott fel, mikor látta ki az leengedte kezeit - Na? Most ki követ kit?
- Válaszokat akarok tőled, Kyle! - mondta komoran, mély hangján.
- Seggberúgást adhatok csak, ha nem tűnsz el most rögtön! - akadt ki, de meg sem próbált közelebb menni a látogatójához.
- Mégis, mi vagy te? Valamiféle lexikon?! - morogta kissé ingerülten. - Honnan tudsz ennyi emberről... ennyi mindent?
- Tessék?! - lepődött meg - Miről beszélsz?!
- A cd-ről, amiket te készítesz! - lépett be a szobába.
- Semmi közöd hozzájuk - nem volt értelme tagadni. Ha ő rájött, akkor tudta is mi van rajta.
- De igenis is van... - lépett közelebb a vöröshöz. - Hála neked, a bűnőzök könnyedén betörhetnek a bankokba... te mégis segítesz nekik, mégis, miért?! Jó polgárnak hittelek! - Elfordította a fejét, hogy ne keljen a fiú szemeibe nézni. Kezei ökölbe szorultak, ahogy alsó ajkába is bele harapott.
- Nem érdekel... - Kenny egy pillanat előtt termett a vörös előtt, majd lágyan a falhoz lökte, ezután kezével a feje mellett megtámaszkodva, hajolt kissé lejjebb, a fiúhoz, így suttogta.
- Válaszolj...
- Nem... - hangja remeget, ahogy megérezte a fiú milyen közel is van hozzá.
- Kyle... nem akarlak bántani... - keze ökölbe szorult. - Úgy hogy... kérlek, még ma. - mondta komoran.
- Hagyj békén! - mondta, ahogy megpróbált kibújni a tartó kezek közt. Testéből füstcsíkok kezdtek előtekeregni, mik szép lassan Kyle köré fonódtak, akár csak a kígyók.
- Addig nem... ameddig nem válaszolsz... - Lábai megremegtek és csupán ekkor tekintett fel. Ő nem láthatta azt, amit a szőke. Szemei vörösen izzottak akár a rubin.
- Vedd le ezeket... - motyogta. Kenny meglepetten lépett egyet hátrébb a fiútól, ahogy komoran nézett rá még mindig. A füst csóvái még mindig a fiú körül voltak. Gondolva egyet, indult el, így húzta maga után a vöröst is, a csóváin keresztül. Benyitott pár szobába, majd harmadjára megtalálva a fürdőt, állította Kyle-t a fürdőszobai tükör elé.
- Nézz bele. - mondta, ahogy rá sem nézett a fiúra. Nem értve bámult bele a tükörbe ám megrázta a fejét.
- M-miért? - nézet vissza Mysterion-ra, ám ekkor már ismét normális zöldek voltak a szemei. Odalépve hozzá, fogta meg állát, és nézett le a zöld szemekbe.
- Magad se tudod... kivagy... igaz?...
- Miért... nem hagysz békén? - kérdezte, ahogy lehunyta a szemeit - Van elég gondom... nem kell nekem egy mániákus hős is!
- Mániákus... - morogta, majd ellökte a vöröst. - Ha válaszolnál, nem zaklatnálak! - morogta, ahogy hátat fordított neki, és így kapta elő telefonját, és kezdett pötyögni valamit. Kyle mocorogni kezdett, ám a füst még mindig tartotta. Ideges volt, ugyanis a kis látogató a lényegre tapintott. Fogalma sem volt, hogy ki ő...
- Francba már... - Végül lecsapta készüléke fedelét, és így fordult ismét Kyle felé.
- Arra hogy ki vagy... magadnak kell rájönnöd... - mondta komoran, majd egy karmozdulattal tüntette el a füstöt. - Nem bűnőzöktől kéne kiderítened... - odalépve Kyle-hoz, tette kezét a fiú mellkasára, pontosabban a szívéhez. - Hanem innen. - ezután elsuhanva mellette, hagyta is el a házat. Mikor már megfordult a fiú nem volt sehol. Szomorúan nézett lefele, ahogy megrázta a fejét.
- Ki mondta, hogy tőlük akarom megtudni? Ők egész mást adnak nekem ezért... - motyogta, ahogy visszasétálva a szobájába dőlt el az ágyra. Elment az összes életkedve is a tanulástól és az egyéb más dolgoktól.
Kenny viszont sóhajtva figyelte a fáról a fiút. Fejét fogva, nézett fel az égre.
- Ki fog herélni... - A nap lassan haladt lefele és Kyle végül sötétedés után ismét mozogni kezdett. Felöltözött, majd egy cd tokot a dzsekijébe rejtve indult el a park felé. Persze Kenny követte, észrevehetetlenül. Lassan haladt az utcákon. Kezeit zsebre dugta, majd mikor elérte a park egy árnyasabb részét megállt és egy padon keresett magának ülőhelyet. Kenny az egyik faágról figyelte a fiút. Az idő ismét telt és végül megjelent a másik egyén is. Topánkái olyan szépen csillogtak akár egy diszkó gömb és hosszú szőke haja már a bokáját súrolta.
- Halihó~ - köszönt a vörösnek, aki így rögtön felállt - elhoztad édes~?
- El. Maga elhozta azt, amit én akarok? - kérdezte, ám ekkor valami hirtelen hasba vágta. A fájdalom szétáradt a testében és leguggolva köhögött fel.
- C-c-c. Így beszélni egy hölggyel. Feldühítesz~ - vigyorgott, ahogy oda sétálva cipőjével a hátára fordította a fiút, majd elvette tőle a cd-t - köszi drága~ és most megyek - lépet is tovább ám Kyle megragadta a bokáját és úgy tartotta.
- Megígérte! - Valami ismét a gyomrába fúródott, majd végül felordítva kapott a lábához. Vérzett. Valaki megharapta.
- Szívi~ mondtam, hogy megpróbálok hozni valamit, de mint látod semmit nem találtam. Ez van. Törődj bele, hogy ilyen vagy - vigyorgott, ahogy csettintett és így valami kis csaholás hallatszott a lábánál, majd egy kutya jelent meg a semmiből és ugrott a gazdája markába. A vörös értetlenül nézet előre, ahogy még mindig a lábát szorongatta - most pedig megyünk! Bye! Bye! - intett és végül a kutyával együtt váltak láthatatlanná és csupán a nő cipőjének a kopogását lehetett hallani. Kenny viszont árnyként követte a nő cipőjének mozgását, majd egy hatalmas füst kört képzett, a hang körül, így csapdába ejtve a láthatatlant. A nő neki ment a falnak, majd idegesen kezdett rajta kopogni.
- Hey ez! - verte folyamatosan, ahogy kutyuskája is karmolászni kezdett. Kenny mögé ugorva, simított végig hosszú haján.
- Szép... bár nem előnyös... - mondta komoran. A nő megperdülve ismét látható vált és úgy nézet a fiúra.
- Mysterion... a francba! - morogta. Ki csupán elmosolyodva, csettintett egyet, így a füst kör eltűnt, és a nő köré fonódva, fogta le.
- Beszélgessünk egy kicsit... hölgyem. - Vicsorgott ám felemelte állát, majd lágyan elmosolyodott.
- Mit szeretne a kis hős tudni?
- Mi dolgod volt, azzal az egyszerű emberrel? - mosolygott vissza a nőre.
- Egyszerű? Tévedésben élsz drága~ a kis cukorfalat a világ legveszélyesebb embere most a világon - vigyorgott.
- Ó... igazán? Hogy, hogy? - mosolygott, ám keze ökölbe szorult.
- Ő sem tudja. Azt hiszi csak piti hibái vannak. Erre akar megoldást, hogy ismét normális legyen~ részleteket nem tudok, de azt rebesgetik az alvilágban, hogy ha valaki szert tenne a kis édes hatalmára, akár még titeket, hősöket is puszta gondolattal megölhetne - kiskutyája édesen dörgölőzött a lábához, mire az lepillantva guggolt le, és ahogy tudta de megsimogatta. A füst elengedte a nőt, ahogy Kenny hátrébb lépett.
- Köszönöm az információt... - mosolygott még mindig.
- Angyalom~ neked bármit - kacsintott és ismét eltűnve lépdelt el. Kenny ezután letérve az útról, slisszolt vissza a padhoz, ami előtt Kyle fetrengett nem rég. A vörös már ismét a padon ült és könnyes szemét törölgette. Nem sírt fel mégis könnyei csak úgy potyogtak. Kenny elé lépve, nézett le rá, szemöldök felhúzva. A vörös felnézet rá, majd szipogva kelt fel, ahogy zsebre dugta kezét és kezdett el onnan sétálni. Kenny értetlenkedve pislogott utána, ám követte.
- Megsérültél...
- Már begyógyult - mondta, ahogy felhúzta nadrágját melyen a seb tényleg nem látszott már. Meglepetten pislogott le a fiú lábára, majd komolyan nézett a másik szemeibe.
- Akkor miért... hullatod könnyeidet?
- Miért érdekel téged ennyire? - kérdezte most már kissé dühösen.
- Ez a feladatom... - mondta komoran.
- Hogy érdekeljen az én problémám? Elég gyökér feladat - közölte hidegen.
- Az. - vágta rá mosolyogva.
- Akkor miért nem hagyod a francba?
- Mert elvégzem a feladatom... lehet akármilyen gyökérség is... - mondta komolyan.
- Nos és mégis mi a teljes feladatod? - kérdezte kíváncsian, ahogy megfordult.
- Ha akkora gyökérségnek tartod, nem mindegy? - mosolygott vissza huncutul.
- Végül is mindegy - rántotta meg a vállát, ahogy ismét elfordult. Kenny mosolyogva nézett a fiúra, majd a következő pillanatban, már ott sem volt. Kyle tovább sétált haza fele. Most már tudta, hogy a fiú folyton figyelt.
- Oda kéne figyelnem. - Kenny mosolyogva követte a fiút. Nem tudta eldönteni, hiba volt-e elárulni a vörösnek, hogy követi de... nem bánta. Egy idő után mosolyogva sétált az úton, majd egyszerűen megállt és sóhajtva nézet körül.
- Nem követhetsz mindig - mondta, ahogy egyszerűen ismét elindult ám valami megzavarta ezt is. A levegő mintha vibrálni kezdett és végül, ahogy Kyle lába ismét a földet érte már ott sem volt. Mintha csak a föld nyelte volna el. Kenny kikerekedett szemekkel nézett a nyoma után. Teljesen ledermedt, majd mikor már képes volt mozogni, a háztetőről a villanyoszlopra ugorva nézett körül.
- Ilyen nincs... - Ám senki nem volt ott. Kyle úgy tűnt el akár a kámfor és semmi nyom nem volt utána. - Remek... elkezdte használni az erejét... - morogta kelletlenül, ahogy jobb ötlet híján, elment Kyle házához. Ám a vörösnek ott sem volt nyoma. Sóhajtva ült le a szokásos faágára, majd türelmesen várt. Egyszer úgy is haza kell jönnie. Ami meg is történt. Kyle éjfél után jött be a szobájába. Ásítva sétált ágyához, majd ruhástól dőlt bele. Kenny felkapta fejét, majd megdörzsölve szemeit, nézett a fiúra. Elégedetten mosolyodott el.
- Miért nem húzol végre haza? - kérdezte, ahogy az ablakra nézet és bár nem látta érezte, hogy ott volt. Nem válaszolt, csupán mosolya vigyorrá nőtte ki magát.
- Hogyne~ viszont figyelmeztetlek, az ablak alatt ne nagyon legyél - mondta, ahogy magára húzta a takarót. Letekintett oda, és mikor megpillantotta a sok tört virágcserepet, és földet, sóhajtva dőlt neki a fatörzsnek. Kyle egy kettőre aludt el, ahogy szuszogva még jobban összegömbölyödött. Ahogy nézte az alvót, maga is egyre álmosabb lett, ám mielőtt elaludt volna, telefonján beállította ébresztőjét, ezután persze el is aludt.
Álmaiból telefonja rezgése keltette fel. Ásítva nyomta ki a készüléket, hajnali 5 volt... sose kelt ekkor, max fent maradt eddig. Végül is, leugorva a faágról, sietett haza, és készült az iskolára. Péntek volt, és habár eddig ez volt a kedvenc napja, a szombatot most mégis jobban várta. Kyle kicsivel később kelt fel. Persze, ahogy gondolta virágai ma is kiszáradtak, így a cserepeket ismét a kis dombra küldte, majd órájára nézve kezdett el készülődni és végül sietett a suliba. Kenny kivételesen már helyén volt, telefonján játszott, fülében zene zúgott, és folyamatosan az ajtóra sandított, várva a vöröst. Aki pár perccel később jött be. Ahogy a helyére ült ráfeküdt a padra.
- Kyleee~ - dőlt rá, ám ezután észbe kapva, hajolt is el tőle. - Mizu?
- Üldöz egy idióta - motyogta, ahogy nem is zavarta a fiú - alig aludtam a múlt éjjel és a házim sincs kész. Az élet szar.... - Kenny mosolyogva vette elő füzetét, majd tolta elé. Kivételesen készen volt a házija.
- Ugyan, mindennek van jó oldala... mégis, milyen idióta? - nézett rá szemöldök felhúzva. Megcsillant a szeme és már neki is kezdett a másolásnak.
- Rám ragadt egy hős...
- Egy hős? - pislogott nagyokat.
- Mysterion - szorította meg a ceruzát, de rögtön tovább kezdett írni - nem tudom miért, de nagyon zavar.
- Mysterion?... Miért zavar? - értetlenkedett.
- Nem akarom, hogy folyton a nyomomban legyen... este is végig ott ült az ablakomnál - visszatolta a füzetet
- köszi.
- Nincs mit... - eltette füzetét, majd hümmögve nézett Kylera. - De miért követne?... Biztos van oka... - fordult kissé a vörös felé.
- Nem tudom miért... fogalmam sincs - rántotta meg a vállát - de tényleg nem akarom, hogy kövessen. Szerinted, hogy rázhatnám le?
- Hm... hát... meg kéne tudnod, miért követ... aztán oda adnod amiért követ, utána szerintem leszállna rólad... - von vállat. - Biztos van oka, hogy követ... hiszen, ő mindig csak embereket véd... szóval fura hogy így rád szállt... - vakargatta meg tarkóját.
Felnézve csóválta meg a fejét.
- Fura mi... asszem inkább majd megoldom. - Kenny csak bólintott.
- Amilyen okos vagy, úgy is kitalálsz valamit~ - mosolygott a fiúra, ahogy átkarolta nyakát. - De ugye, az új hódolód ellenére, áll még a szombat, igaz?~ - vigyorgott.
- Oh a szombat - jutott eszébe - persze... mindenképp elmegyek.
- Rendben! - bólintott, ahogy elengedte. - Mikor találkozzunk?~
- Tíz körül? - mosolygott rá.
- Rendben... - nézett ismét Kyle-ra, ám nem mosolygott, helyette inkább csak nagyokat pislogott rá.
- Mi az? - mosolya lehervadt, ahogy nem értette a másikat - Nem jó? Lehet előbb vagy később is... - Megrázta fejét.
- De, az időpont tökéletes! - mosolyodott el. - Csak... - oldalra nézett. - őőő... én se tudom, mi ütött belém... - fordult előre, ahogy sóhajtva túrt szőke tincsei közé. Most Kyle pislogott nagyokat, majd csak sóhajtott, ahogy előre figyelt. A tanár lassan és komótosan jött be és kezdett bele az irodalomba. Figyelt, de mégis gondolatai máshol jártak. Túl messze. Ellentétben Kenny-vel, kinek elég közel... pontosabban a mellette ülő vörösön. Jól tudta miért fagyott le hirtelen de... nem akarta elhinni, próbált nem rá gondolni. Elővéve egy lapot kezdett gyorsan írni. Kyle-nál a gondolatok csak, úgy szállingóztak ki a fejéből végül az óra közepén felállt, majd kimasírozott a teremből. A levegő ismét vibrált, de ahogy kilépet, mintha nem történt volna semmi. Kenny mérgesen ráncolta szemöldökét, ahogy utána nézte. Dühös volt magára, hogy nem követhette. Ki kellett osonnia de előtte... Craig-re sandított... Aki viszont már görcsösen markolta a gyomrát.
- Asszem hányni fogok - mondta, mire a tanár felkapta a fejét.
- Tucker kifele! - Kenny automatikusan elröhögte magát, de utána komolyan nézte újra a jelenetet. Craig viszont nem volt éppen vicces kedvében.
- Lehet egyedül nem fog menni... ki kéne valakinek KISÉRNIE! - szemei megcsillantak, ahogy a szőkére nézet ki egyből felpattant, majd odalépve Craig-hez, veregette meg vállát.
- Majd én kikísérem, az anyagot bepótlom! - nézett a tanárra.
- Rendben. Tucker te meg bírd ki a mosdóig - morogta, majd ezzel a két fiú el is indult, majd mikor már elmentek a folyosó végére Craig egy nagyot, csapot a szőke fejére.
- TE AKKORA IDIÓTA VAGY! - morogta.
- Most miért? - nyöszögte, ahogy fejét fogta. - Nem is tettem erényövet Stan-re, nem értem miért vagy így bepöccenve...! - Kiegyenesedve emelte fel a kezét, melyben egy kés jelent meg.
- Most rögtön levágom a baszott golyóidat...- Hátrébb ugrott, de még mindig fejét simogatta.
- Na de, miért is vagyok idióta?
- Kyle kiment. Nem akartál utána menni? - kérdezte, ahogy keresztbe vonta karjait.
- Jó de... - nagyokat pislogott a fiúra. - Nem tudom miért de... leblokkolt az agyam...
- Tessék? - nézet rá kicsit furcsán - Ezt meg hogy érted?
- Úgy ahogy mondtam... - nézett oldalra. - Leblokkolt az agyam... nem tudtam mit kitalálni...
- Szörnyű... - rázta meg a fejét - amúgy megtudtál valamit?
- Igen. Kyle-nak... hatalmas ereje van. - nézett újra a fiúra. - amivel... minket is eltudna pusztítani... legalábbis ezt rebesgetik de... szerintem igazuk van...
- Hatalmas erő? Várj Kyle tud róla? - dőlt a falnak.
- Nem tudja... csak azt, hogy nincs vele valami rendben, és újra normális akar lenni... - Craig lehajtotta a fejét, ahogy elgondolkodva bámult maga elé. Furcsállta.
- Kyle tud arról, hogy képes eltűnni csak úgy az osztályból. Ez neki jó. Miért akar tőle megszabadulni?
- Lehet már unja, hogy törzsvásárló a virágárusnál... - legyintett.
- Hm? Virágárus? - nézet rá furcsállva - Mi köze ennek hozzá?
- Minden éjjel, elszáradnak a virágai amikor alszik... és minden nap vesz újakat...
- Na ez már érdekesebb - bólintott, majd ellökve magát zsebre dugta kezeit és már indult is el. Kenny mellé sietve, nézett rá.
- Na és Stan?... Megtudtad, rá miért kell vigyázni, vagy ilyesmi?... - nézett rá komolyan.
- Nem de nagyon jól elvan ő. Holnap átmegyek hozzá és segít nekem kémiából. - Kenny arcára hatalmas vigyor nőtt.
- Szóval korrepetál téged mi?... - lökte oldalba röhögve.
- Igen~ - biccentett vigyorogva, ahogy elértek a fiúmosdóig - Egy beszólást nem akarok hallani. - figyelmeztette, majd benyitva lépet be, ám előtte még hátrafordult - és ha most megbocsátasz hányok egyet. Te meg keresd meg a vöröst. Biztos jó oka volt rá, hogy kiment.
- Rendben. - bólintott Kenny, majd ismét elvigyorodott. - Tudom, hogy nem hányni mész hanem masztizni, de tudod, azt inkább otthon csináld, mint a wcbe... - röhögve slisszolt el a fiú közeléből. Aki viszont komolyan nézet utána, és ahogy eltűnt a szőke a láthatárból kék lángok közt tűnt el. Valamit sejtett, de utána kellet járnia, bár remélte nincs igaza.
Kenny először az iskolát kutatta át, az összes termet, végül pedig lihegve ért fel a tetőre, és nézett végig az udvaron... sehol semmi. Rossz helyen kereste, nagyon rossz helyen. Kyle gyors léptekkel haladt az utcán. Sietett és olyan gyors akart lenni amilyen csak tudott. Nem késhetett el. Végül visszaviharzott a teremben, hol éppen szünet volt. Felkapta a táskáját, ám mielőtt kiment volna, megállt Stan-nél.
- Stan, ezt tedd el. - dobott egy doboz kotont a padjára, majd ismét elindult, ám ezután visszalépve, dobott oda még két dobozt. - Igaz, nála nem lenne elég egy doboz... - tette hozzá sóhajtva a szőke.
- MI VAN?! - akadt ki a fekete, ám akkora a szőke már sehol sem volt. Már rég Mysterion-ként haladt arra felé, amerre a vöröst érezte. Kyle eközben elérte a kocsmát amiben tegnap előtt járt. Belépve nem foglalkozott a pultossal és rögtön a függöny mögé lépet, ahol már el is kapta a múltkori férfi.
- Halljam~ új információk.
- Válaszokat akarok! Én már adtam nektek most ti jöttök! - közölte, ahogy kapálózni kezdett ám a férfi csak lefogta és egy kést nyomot a torkának, majd így húzta be és dobta le az egyik ágyra.
- Nem kapsz te semmit. Felejtsd el! Akkora erőd van! Miért akarsz tőle megszabadulni te dög? - kérdezte, ahogy elvágta a fiú arcát.
- Mert hasztalan! - már kiabált, ellenben a férfi arca megrándult és igen csúnyán nézet rá.
- Mindig ez a hülye kocsma... - morogta Kenny, ahogy most a hátsóbejáraton ment be. Bentről már kiszűrődtek a hangok.
- Törődj bele. Ezzel kell élned! - vigyorgott rá, ahogy kezeit összedörzsölte így kis szikrák csaptak fel a bőréből. Kenny szemei kikerekedtek, majd odalépve az ajtóhoz, hagyta hogy a testéből áradó füst, szép lassan beáramoljon az ajtó alatt.
- Nocsak~ védenc? - kérdezte, ahogy a füstöt nézte, majd ismét a vörös felé fordult és elkapva a kést fogta és nemes egyszerűséggel szúrta bele a hasába. A vér kifröccsent és Kyle sikoltva egyet rándult meg - szórakozunk Mysterion~ - Vicsorogva rúgta ki az ajtót, dühösen csörtetett oda a férfihoz, majd a füst annak teste köré fonódott, és fojtogatni kezdte, ahogy még a földről is felemelte.
- Hogy mered te... - sziszegte, de mégis elharapta a mondat végét.
- Nem volt nehéz~ - sziszegte, majd csettintett így az áram végig ment a füstön egészen a fiúig. Felszisszenve engedte el a füsttel a férfit, majd kapott mellkasához, ám gyorsan kapcsolt, majd a férfi és Kyle közé slisszolva, nézett dühösen a férfira.
- Takarodj innen, és akkor megkímélem az életed... - sziszegte ingerülten.
- Csak hogy tud, ez még mindig az én placcom. Vidd ki inkább a kis barátodat - mondta, ahogy ismét össze kezdte dörzsölni a tenyerét - amíg még szépen mondom~ - Kenny flegmán cöhintett, majd ismét füstcsóvák jöttek ki testéből, ám ezeknek a végén most kis sárkány fejek voltak. Az egyik pontosan a férfi nyakát célozta meg, majd azt megharapva, szorította a falhoz. Kenny eközben odalépve Kyle-hoz, vette ölébe, majd elslisszolva onnan, hagyta el a helyet, ahogy távolodott, a füst lassan kámforrá vált, így elengedve a férfit. Aki mit sem foglalkozott az egésszel.
- Úgy is jön még~
Kenny eközben a háztetőkön ugrálva, nézett le a fiúra.
- Miért mentél el hozzá? - morogta dühösen. Kyle felszisszent. Minden apró mozdulat fájt neki így hasából szinte ömlött a vér.
- Miért... követsz... folyton...
Lehajtva fejét, haladt tovább, persze nem válaszolt... nem mondhatta el.
- Ez is be fog gyógyulni?... - mondta már, érzelemmentes hangon, amire lassacskán bólintott. Nem félt, sokszor történt már meg ilyen vele.
- Csak... álljunk meg... - Kenny azonnal megállt. Pont egy rádióállomás tetején voltak... így letéve a fiút a betonra, guggolt le mellé. Kyle felnyögött, ahogy megérezte a gyógyulás első jeleit. Hasába lassan saját vére visszakúszott és belei is helyre álltak. Bőre összeégett és végül olyan volt, mintha nem is történt volna. Kenny nagyokat pislogott le rá, majd keze lassan mozdult a fiú felé, végül pedig, ujjaival simított végig annak bőrén.
- Bámulatos... - suttogta.
- Szar... - közölte nemes egyszerűséggel, ahogy ellökte a szőke kezét, de másra nem volt képes. Túl sok energia volt ez is.
Kenny morogva vette ölébe, majd indult el vele újra.
- Milyen kis agresszív vagy... pedig elsőre kedves voltál, Kyle... - morogta.
- A te hibád... nem történt volna, ha te nem jössz! - közölte bátrabban.
- Mégis mi? - tekintett rá értetlenkedve.
- Nem szúrt volna le... - közölte hidegen - ha nem vetted volna észre, tudok magamra vigyázni! Nem kell nekem gardedám!
- Persze... - morogta, ám a következő pillanatban már Kyle párkányán landoltak. Füstjével kinyitva az ablakot, libbent be a szobába, majd tette le az ágyra a fiút.
- Komolyan mondtam - nézet rá - nem akarom, hogy utánam kémkedj.
Végig nézett a fiún lomhán, majd újra a zöld íriszeibe.
- Ennyire zavar? - Oldalra nézet.
- Igen - közölte, de tudta ez hazugság, de az igazságnak most itt nincs az ideje.
- Oh... - pislantott még párat, majd szó nélkül indult el az ablak felé.
- Többet a közelembe se gyere, kérlek... - kérte és hangjában most nem hallatszott az követelőzős hangsúly. Inkább volt könyörgés. Nem válaszolt, csupán kilépve az ablakon, csukta be azt maga mögött, majd tűnt el. Kyle felsóhajtva szinte rögtön álomba merült.
Kenny viszont feszülten nézett végig a városon. A rádióállomás világító táblájának tetején állt, és komoran nézett maga elé. Összezavarodott... és rendezni akarta gondolatait. Lent még gyerekek szaladgáltak, de észre sem vették a fiút, ellenben valakivel.
- Hey! - Lomhán fordította tekintetét a hang irányába, ám ő maga nem mozdult.
- Gondok édes~ - a nő lassan topogott oda a fiúhoz, majd végül megállva előtte mosolyodott el. Mély sóhaj szakadt fel belőle.
- Olyasmik...
- Tessék~ - mellei közül egy névjegyet szedet elő majd adta át a fiúnak - ő segít neked biztos~ - Kenny elvette, majd a névjegyre nézett, azután meg a nőre.
- Mégis minek köszönhetem... ezt a kedvességet?
- Mert tudom jól, miért érdekel annyira az a fiú~ - vigyorgott. Felkapta fejét.
- Oh... igazán? - mosolyodott el lágyan.
- Ohh igazán~ értek én az ilyesmihez - vigyorogva tűnt el ismét és már csak cipőjének léptei hallatszódtak messziről. Kenny egy ideig utána nézett, majd a névjegykártyára. Kis habozás után, elindult a címhez, ami a papíron volt. Egy nagy raktárépület állt ott. A hely kihal mégis valamiért hívogató is volt egyben. Kenny leugorva a földre, suhant a konténerek között, valami életjel után kutatva. Végül meg is találta. Egy lány a falnak dőlve állt. Halkan zenét hallgatott melyre ritmusosan dobálta a lábát. Kenny elé slisszolt, ám a biztonságos 2 méter távolságot megtartotta. Végig nézett a lányon, majd összeszűkült szemekkel, fixírozta annak arcát.
- Hmm érdekes - biccentett, ahogy felnézet - meghalsz és senki nem emlékszik rá? Milyen szomorú.
- Egy idő után, megszokja az ember... - mondta nyugodtan, ahogy tovább fixírozta a lányt.
- Csúnya dolog, de mekkora mázli, hogy Black Star segít neked. Ti haverok vagytok mi - nézet fel és csak ekkor lehet látni. Szemei fátyolosak voltak melyet rögtön egy sötétített napszemüveggel takart el - valaki megadta a kártyát szóval, mit szeretnél tudni?
- Hogy védhetném meg azt... aki gyűlöli ha a közelében vagyok? - lépett hozzá kicsit közelebb. - Ráadásul érzi a jelenlétem...
- Attól függ kiről beszélünk - érdeklődve fordította el a fejét ám a zene még mindig szólt.
- Kyle... ismered? - nézett fel rá komolyan.
- Kikezdtél a vörössel? Esélyed sincs. Egy rossz mozdulat és véged - közölte a teljes igazságot.
- Ugyan, miért? - kérdezte komoran.
- Nocsak~ akkor te nem is tudod milyen erő van abban a fiúban?
- Csak sejtem... és érzem...
- A szavai megölhetnek bárkit. Csak ki kell mondani és koncentrálni rá és meghal. Életet ugyan így tud adni. Olyan hatolom, melyért mindenki vágyik, mégsem léphetnek. Ohh igen! Látom is. A vörös még nem tudja ezt. Sejti, hogy különleges, de meg akar tőle szabadulni. Mily sajnálatos.
- Miért akar megszabadulni? - kapta fel fejét érdeklődve. - Ja és... ha megöl, úgyis másnap újjá éledek, nincs veszteni valóm...!
- Félj tőle Mysterion, mert nem a szíved állítja meg, hanem kitöröl a világból. Mintha nem is lettél volna - mosolyodott el - fél. Ez miatt akarja eldobni magától. Ohh érdekes.
- Miért fél?... Hiszen... kezében a világ...
- Ami egyszer eltűnt nem lehet vissza hozni. A virágok az ablakban. A sok seb és az a sok dolog. - hadarta, ahogy lecsúszott a földre - Bele fog pusztulni.
- Mibe?! - lépett hozzá közelebb.
- A csillagok üresek. Bocsáss meg Mysterion. Mára nincs több jóslás - közölte, majd már aludt is.
- Fura lány... - morogta, majd végül sarkon fordulva, indult el háza felé. Nem félt... nem volt miért félnie. Ha meghal, meghal, akkor így kellett történnie... de féltette barátját, és nem akarta egyedül hagyni. Viszont Mysterion-ként nem maradhatott a közelébe... csak is önmagaként. Amint haza ért, egy gyors zuhany után mély álomba szenderült, majd gondosan állította beébresztőjét, nemhogy másnap elkéssen, ezután, már aludt is.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
