|
7.) Bolond vizeken
2012.01.10. 13:57
A váratlan nyaralás, ami újra összehozza a két fiút.
Mikor elérkezett az őszi szünet, és az utolsó tanítás nap volt, Kyle apja már az iskola előtt várta a fiút.
- Szia... nem szoktál értem jönni - mondta, ahogy beszállt a kocsiba és fáradtan dőlt neki a háttámlának.
- Lehet, de most van egy csodás hírem... - beindítva indult el az autóval hazafelé.
- Melyikünkre nézve csodás? - kérdezte ugyanis apjánál és neki is mások voltak a csodás értékek.
- Az egész családnak csodás! Mivel ilyen keményen tanultál, megérdemled te is a pihenést, így hát eldöntöttem, a család Hawaii-ra megy az őszi szünetben! - vigyorgott a fiúra. Szinte majdnem megfulladt olyannyira meglepte apja kijelentése.
- Apa ne érts félre, de bankot raboltál? Tudod te milyen messze van Hawaii ráadásul annyi pénzünk nincs!
- Megnyugodhatsz Kyle~ Amióta Mr. Randy Marsh-nak dolgozom, ilyenek lazán beleférnek a költségvetéseinkbe~ Épp ezért, már nem kell dolgoznod Adam-nal se, elég ha hobbiból teszed. - Vigyorogva állt meg az autóval a ház előtt. - Na siess, és hozd ki anyáddal a csomagokat, addig én elintézek egy telefont. A vörös megrázta a fejét, ahogy apjára nézet, de azért bemenve teljesítette annak kérését. Persze... van pénz szórjuk el. De miért pont Hawaii? Nem lett volna jobb valahova máshova menni? De végül is mindegy, legfeljebb tényleg pihen egy kicsit. Ahogy minden bent volt, helyet foglalt hátul az üléseken, míg várta apját. Az apja visszaszállt, majd elindítva az autót indult el a reptér felé.
- Nos, a gép lefoglalva, úgy hogy kész is vagyunk az utazásra~ - az anyja boldogan adott puszit férje arcára. Kyle viszont nyelt egyet.
- Nincs semmi vízi jármű amivel inkább mehetnénk? - kérdezte, ahogy a repülőgépre gondolt.
- Jaj Kyle, röpke egy óra az egész, majd végig alszod rendben? - kérdezte anyja mosolyogva. Csendben bekuporgott az ülésre, ahogy a tájat kezdte nézni. Nem akart repülni... ohh~ nem, ráadásul most nem is éppen tudott volna kire támaszkodni. Múltkor ott volt Stan és bár nem akarta magának se beismerni, de azért kicsit megnyugodott a fiú szavaitól, de most... 1 egész óra. Nagyot sóhajtva döntötte le a fejét. Mikor elérték a repülő gépet, nem éppen egy megszokott gépet láthattak. Egy magán gép volt, hol Randy Marsh köszöntötte őket.
- Hello~ Épp időben~ Gerald~ - köszöntek egymásnak a férfiak, majd a csomagokkal együtt elindultak a repülő gép felé. A fiú tátott szájjal nézte a gépet, és kezdte sejteni miért is mennek Hawaii-ra, ám figyelmét elvonta az, hogy éppen most készül egy repülőgépbe beszállni. Beharapva alsó ajkát lassacskán araszolt a géphez, ám anyja kicsit megsürgette így szó szerint belökte annak ajtaján. Bent pár asztal foglalt helyet, majd hátul volt még pár kisebb szoba, melyekben valószínűleg ágyak voltak. Stan az egyik asztalnál ült, ahogy egy kislánnyal épp forró csokit ittak, egy kedves nő társaságában.
- Elnézést, had mutassam be önöknek Elizabethet, az én rózsámat~ - mutatott a nő felé, ki kedves mosollyal arcán, állt fel az asztaltól, és ment oda a Broflovski családhoz.
- Kérem, szólítsanak csak Eli-nek~ - a család hamar összhangba jött.
- Kyle, menj szépen a lurkókhoz. - lökött a vörösön nagyot anyja, az asztal felé. A vörös feszengve lépet a lányhoz és a fiúhoz, majd ült le velük szemben.
- Sziasztok... - motyogta, ahogy fejét az asztalra fektette és kezét ökölbe szorította.
- Szijjja~ - ugrott rá egyenesen a lány.
- Hey, Eri, ne bántsd... - szólt rá Stan lágyan, mire a lány felkuncogott.
- Ugyan már! Én nem bántom! Nagyon tetszik a haja! - simított végig a vörös fürtökön. - A nevem Erika! - mondta a lány, ahogy megállt a fiú mellett. - 7 éves vagyok, és szeretem a csokit! Na és te? Téged hogy hívnak? - kérdezte csillogó szemekkel a kislány.
- Szia... Kyle vagyok - motyogta, ahogy lassan felemelte a fejét és mosolyogva nézet a kislányra, ám mikor érezte, hogy a repülő megmoccan gyomra összébb ugrott és ismét lehajtotta a fejét.
- Kyle... jól vagy? - kérdezte a fekete, ahogy barátjára nézett, míg a kislány visszaült helyére.
- Csináltatni fogok egy Stanley, és egy Kylei babát, és azokkal fogok aludni~ - tervezgetett a kislány.
- A magasság... - motyogta, ahogy kissé félve nézet fel - de, majdcsak kibírom...
- És majd összeházasítom őket, és Stan lesz a lány, Kyle meg a fiú... - mutogatta kezével a két babát.
- Hey! Én biztos nem leszek lány! - morrant fel Stan, majd felállva sétált Kyle mellé, és tette annak hátára kezét. - Hey... bekísérjelek a hátsó szobákba? - kérdezte szemöldök ráncolva. Kyle felkuncogott a kislányon, ahogy egy bólintással jegyezte Stan-ek, hogy nem rossz ötlet. Kitolva magát kelt fel de lábai még mindig remegtek, ahogy érezte a gép kissé óvatos lökésit így félelmében jobbat nem tudva tenni kapaszkodott meg a feketében. Stan nyelt egyet, hiszen ő is rettegett a magasban, de ezt soha nem mutatta ki senkit előtt. Mikor elérték a szobákat, kinyitotta az egyik ajtót, majd bekísérve Kyle-t csukta is be azt maga után. Az egyik ágyra lökte lágyan a fiút.
- Szerintem ha alszol... - nyelt egyet. - kevésbé fogsz a repülésre koncentrálni...
Egy lágy bólintás volt a válasz, ahogy lábait kissé maga alá húzva hunyta le szemeit, ám az alvás volt az utolsó amire képes lett volna. Helyette megfogva a takarót kezdte el gyűrögetni idegesen. Stan megfordulva ment volna ki, ám mikor a gép egy nagyot mozdult, visszahuppant az ágyra a nagy lendületben.
- Basszus... - morogta maga elé.
- Megfogok halni... - motyogta Kyle ahogy még jobban összehúzta magát. Fülei csengtek és hiába próbált meg bármi másra koncentrálni nem ment. Remegő kezeivel befogta a fülét és szemeit még jobban összeszorította.
- M-Mi az hogy meghalsz?! - nevetgélte kínosan Stan, mert valójában az ő elméjében is ez csengett. - Ez csak egy repülő... - morogta, bár ő is görcsösen kapaszkodott az ágyba.
- Miért pont Hawaii... annyi jó hely van amit a földről is meglehet volna közelíteni - morogta, ahogy kinyitva szemét nézet Stan-re, mikor eszébe jutott valami amit még Szavi mondott neki - te is félsz...?
- Nem... - motyogta maga elé, de nem nézett a másik szemébe, ennek ellenére még mindig görcsösen markolta a takarót.
- Mázlista... utálom a magasságot... - motyogta még mindig, ahogy előre meredt - nincs annál rosszabb mikor van valami gyengéd. - Stan csak ekkor nézett a fiúra.
- Pontosan... - suttogta halkan.
- Jó lehet neked, hogy nincs annyi gyengéd és azokat is úgymond meg tudod védeni - nevetett fel, ahogy befordult. Stan keserűen elmosolyodott.
- Ugyan Kyle... nagyon tévedsz... - Ám a fiú már nem hallotta a másik mondandóját. Ismét rászorította a fülére a kezét és úgy próbálta kiszűrni a hangokat. Stan a fiúra sandított. Legszívesebben ő is ezt tette volna, de mégis, valami volt benne, hogy nem hagyhatja el magát. Kezével simogatni kezdte a másik hátát, ahogy szemöldök ráncolva nézte a fiút. Az új érzés mintha kicsit jobbá tette volna. Hihetetlenkedve nyitotta fel a szemét ám fülét még mindig befogva nézet előre, de végül ismét lehunyta őket és pár perc múlva az álom is elnyomta. Mikor Stan ezt észre vette, még egy ideig simogatta a fiút, ezután pedig kissé nehézkesen, de elhagyta a szobát. Kyle egy jó óra múlva kelt fel és émelygése és félelme is kissé elhalványodott, ami azt jelenthette, hogy a gép valószínűleg leszállhatott. Fejét fogva kelt és próbált visszaemlékezni hogy is aludhatott el, ám az hogy Stan bekísérte és utána beszélgettek egy kicsit, ezen kívül nagyon semmire nem emlékezet. Erika csillogó szemekkel ült az ágyon, és nézte Kyle-t csillogó szemekkel. Odavolt a fiúért. Aki viszont kissé meglepődött a lányon.
- Őőő szia Erika... ugye? - kérdezte, ahogy a kislányra mosolygott.
- Igen~ Yay megjegyezte a nevem~ - éljenezett a lány, ahogy elpirulva örült a fejének.
- Miért ne jegyeztem volna meg? - kérdezte, bár a tény, hogy a lány többi mondatára már csak halványan emlékezet.
- Csak örülök~ Nézd mit szereztem! - a lány kezében két kézzel vart kis baba volt. Az egyik egy mosolygós Kyle volt, vörös fürtjei voltak akárcsak a fiúnak, és zöld ruhát viselt, míg a másik egy morcos arcú Stan, ki fekete ruhát viselt. Szemei megcsillantak a babákon, ahogy mosolyogva érintette meg sajátját.
- De aranyosak és~ szinte teljesen hasonlítanak is - kuncogott fel, ahogy most a feketére nézet.
- Ugye?~ Anyu varrta nekem őket~ Persze Stan csak morgott rajta, hogy ő miért vág ilyen fancsali képet~ De szerintem teljesen úgy néz ki mint ő~ - kuncogta. - Építek nekik homokból várat, és összeházasítom őket! - mondta csillogó szemekkel a lány, majd kirohant a szobából.
- Házasodni? - lepődött meg, ahogy felkelve simított végig a fején és úgy követte a kislányt.
- Igen~ Mert ha Stan-nek lenne egy olyan aranyos párja mint te, biztos nem lenne ilyen morcos~ - mondta boldogan a kislány, majd kirohanva a gépből, vetődött a homokba. Stan a földön fetrengett, ahogy apja röhögött rajta.
- Jaj sajnálom fiam, elfelejtettem hogy légbajos vagy, ha-ha.ha! - nevetett rajta a férfi, mire Stan felpattanva mordult fel.
- Hey! Ez nem vicces! Én sem csesztetlek a fóbiáddal! - Kyle kíváncsian nézet ki a homokos partra a kislány után, majd tekintete a Marsh családra szegeződött pontosabban az ifjabbra.
- Jól van fiam egy órát ki lehet bírni! De azért vicces volt ahogy bevetődtél fél óra után az egyik hátsó szobába, ha-ha-ha! - Stan ekkor lökte fel apját.
- Majd hozok én is egy halom tengerimalacot, és az is vicces lesz! Legalább is nekem! - morogta apjának ki legyintett.
- Jól van jól van megegyeztünk. - nevetgélve ment oda új párjához, míg Erika rávetődött Stan-re.
- Stanley~ Már megint olyan vagy mint ez a baba~ - kuncogta.
- Nem igaz! Ennyire nem lehet morcos fejem! - morogta a fekete, ennek ellenére pontosan olyan arcot vágott mint a baba, mire a lány felnevetett.
- De~ Most is pontosan olyan~
- Egyet értek - kuncogott Kyle, ahogy odasétált a kis csapathoz, majd kedvesen nézet rájuk.
- Nem is! - morogta Stan.
- Dehogynem~ Ő meg pont így mosolyog~ Na de sebaj~ Kylei adj egy puszit Stanley-nek~ - a kislány a Kyle babát a Stan baba arcához nyomta. - Így ni~ Nemsokára mosolyogni fog~
- Ez beteg... - mondta lesokkoltan Stan, ahogy a kislányt nézte.
- Egy puszi nem volt elég aj~ Stanley milyen morcos~ - ezután folyamatosan egymásnak tartotta a 2 babát.
- Rajta még a puszi sem segít - nevetett Kyle, ahogy megborzolta a lány fejét - amúgy is, biztos vagyok benne, hogy a mi drága Stanley-nek szokott mosolyogni~ - vigyorgott rá a feketére, de rögtön utána ismét a kislányra nézet.
- Ugyan már~ Utoljára akkor láttam mosolyogni, mikor Randy bácsi mondta hogy te is jössz és~ - Stan befogta a kislány száját.
- Csak képzelődsz! Túl sok csokit ittál nem gondolod? - morogta a fekete.
- Mfghshg...! - motyogta a lány vigyorogva, mire Stan csak lemondóan sóhajtott.
- Hogy én is...? - nézet kérdően Stan-re, majd csak vállat vont. Betudta annak, hogy még nem heverte ki Stan, azt hogy nincs szolgálója aki feszítsen abban a ruciban. A gondolaton felkuncogott, majd elvéve Stan kezét a lányról fogta meg annak kis kacsóját és húzni kezdte - szóval~ mesélj csak. Te mindig is szereted a babákat?
Stan a homokba ülve nézett utánuk.
- Igen~ Nagyon szeretem a babákat, otthon egy hatalmas gyűjteményem is van~ - mesélte örömtelien a lány.
- Váó~ az szép, na akkor majd én is szerzek neked párat - mondta mosolyogva, ahogy folytatta és a kislánynak kezdett el mesélni a mikori antik babaházról amit Adam-al egy padláson találtak. A kislány persze csillogó szemekkel hallgatta a fiú történeteit, tekintve, hogy anyjával együtt ő is oda volt az antik dolgokért.
- Oh... Stan! - fordult vissza és még mindig a homokban ülőt nézte - Apámékat nem láttad? - Stan lomhán mutatott el válla felett. A szülök már egy kisebb bódéban ültek, fürdőruhába átöltözve élvezték a koktélokat. A repülőgép pedig még mindig a parton volt sőt, úgy tűnt nem is fog onnan eltűnni. Hawaii egyik lakatlan részén voltak, hol egy nagyobb bambuszból készült családi ház volt. Csupán pár cseléd volt itt, meg a pilóták. A tengerpart közel volt, mint ahogy a kisebb erdő is.
- Remek... - morrant fel, ahogy megsimogatta még egyszer a kislány fejét, majd az apjához lépkedett - Apa a csomagjaim hol vannak?
- Már bevitték őket a házba! - mutatott a bambusz épületre.
- Kösz - biccentett, majd ott hagyva a kis családot sétált fel a nyaraló féléhez, majd nyitott be az ajtón. És habár az épület kívülről hatalmasnak tűnt, a házat különféle termek tették ki. Volt játékterem részleg, egy kisebb diszkó része, meg mi egyéb. Csupán 4 szoba volt a lakásban. És természetesen a szülök egy-egy szobába aludtak, mint ahogy Erikának is külön szoba járt. Így mikor Kyle benyitott saját szobájába, sajátján kívül még egy bőröndöt látott, ráadásul két ágy volt egy szobába.
- Mert Diszkó szobára telik, de még egy különre nem... - mordult fel, ahogy megfogva bőröndjét húzta az egyik ágyhoz, majd rárakva nyitotta fel. Anyja gondolt mindenre, ugyanis legfölül a fürdőgatyája volt ám a ruhákon kívül semmi más - mázli, hogy volt eszem - morogta, ahogy a hátizsákjából előhalászta a már félig elolvasott könnyebbet, majd rávetve magát az ágyra kezdte el olvasni.
- Na gyorsan gyorsan! Ki akarom próbálni a vizet! - ujjongott a lány.
- Jó jó - morogta Stan, majd benyitott saját szobájába, hogy átvegye fürdőruháját, ám mikor meglátta a vöröst, leesett az álla. - Te?... - mutatott rá, nagyokat pislogva.
- Segítek, Kyle - szótagolta saját nevét, ahogy ismét a könyve pillantott.
- De ez... egy... szoba?! - hitetlenkedett, de végül nagyot lökött rajta Erika, így saját ágyán kötött ki.
- Siess már! Csak a morcos herceg tud megvédeni a cápáktól! - mondta a kislány, ki már rózsaszín fodros ruhájában volt, derekán pedig egy nagy úszógumi volt. Ezután becsukta az ajtót, így Stan morogva vette elő fürdőnadrágját, majd ment be a szobához járó fürdő szobába.
- Hosszú hét lesz - temette fejét a párnába, ahogy gyorsan magára kapta fürdőnadrágját, majd egy pólót és kinyitva hagyta el a közös szobát, valami csöndesebb helyet keresve. Mikor Stan végzett, meg sem lepődött a vörös eltűnésén. Kilépve hagyta, hogy a kislány magával húzza, egészen a partig, hol a vízbe is belehúzta.
- Ez ez ez hiiiideggg! - nyöszögte Stan, ám a kislány már vígan úszkált.
- Látod~ Most is olyan morcos vagy~ - A kislány egy kisebb adag vizet locsolt a fiú arcára, ki elmosolyodva, fröcskölt vissza egy keveset.
- Hey~ - nevetgélve játszottak a vízbe. Kyle eközben meg is találta a tökéletes nyugalmat. Pontosabban a ház mellet egy pálma árnyékában. Mikor Erika megunta a vizet, kisietve a partra, kezdett homok várat építeni, mit Stan mellette ülve figyelt.
- Hey Stanley~ segíts nekem ez nem megy... - motyogta kissé szomorúan a lány.
- Jaj ne már az olyan gyerekes... - morogta.
- Kérlek! Itt úgyse látja senki! - Stan körbe sandított, és mivel szüleik nem figyeltek oda, segített a lánynak megépíteni a homok várat, egy szép nagy palotát, mit egyből be is foglalt a lány. A két hűn szeretett babájával kisebb éltetet kezdett ott élni.
- És mikor Kylei megpuszilja Stanley-t, akkor Stanley is meg puszilja Kylei-t, aztán azt csinálják, amit a felnőttek szoktak, hogy a szájukat is összeérintik! - magyarázta a kislányra, mire Stan falfehér arccal nézte a babákat.
- Eri, ezt nem kéne hallod... Hey! És amúgy is én nem vagyok lány! Hey! - szólóhatott rá a lányra, ahogy a Kylei baba megkérte a Stanley baba kezét.
Egy fejrázás, majd egy halk kuncogás. Kyleb-ól csak ennyi jött ki ahogy a fa árnyékából Stan-t figyelte. Más volt. Kedvesebb és aranyosabb.
- Hey... hallod... ezek már nem puszilkodnak... - mondta egyre jobban lefagyva Stan, mikor a Kylei baba rámászott a Stan babára.
- Ezt még egy filmbe láttam este a tv-be~ - kuncogta a kislány.
- Hey miket nézel te?... Hey! - Stan arca vörös lett, mikor már a két babával azt csinálta, így kikapta a kislány kezéből az őt ábrázolót. - Hey! te kis mini perverz! - morogta.
- Miért? Apu azt mondta, hogy csak barátkoznak, és szeretném ha Kylei meg Stanley barátok lennének~
- Barátkozni nem csak így lehet! - morogta Stan, majd vissza ejtette a kis babát a vörös baba mellé.
- Igazad van~ Elviszem őket úszni~ - mondta boldogan a kislány, majd a parthoz érve játszott velük tovább. Stan a homok vár mellett ülve, nézte mosolyogva a kislányt.
- Neked talán mindig is kellet volna egy kishúg - súgta a másik fülébe, ahogy mögötte állt meg mosolyogva. Stan lefagyott, majd lassan megfordulva nézett a vörösre.
- Sokat... láttál?... - kérdezte szemöldök ráncolva. Kyle bólintott, majd a könyvére mutatott ami ott volt a pálma alatt.
- Ott ültem végig. Komolyan nagyon édesen tudsz bánni vele - vigyorgott, ahogy felegyenesedve elnézet felette és a kislányt nézte.
- Hát ... ja... - morogta, ahogy felhúzva lábait támaszkodott térdére. - Születése óta ismerem.
- Aranyos - mondta, majd megfordulva kezdett visszasétálni a könyve felé.
- Kyleeee~~ - szólt utána boldogan a kislány, majd felpattanva a vízből, futott oda a vöröshöz. - Kyle! Nem szeretnél velem játszani? - kérdezte csillogó szemekkel.
- De, persze - bólintott, ahogy vágyakozva nézet a könyvére de végül, megfordulva guggolt le a lányhoz - micsodát?
- Gyere~ - megfogva a fiú kezét húzta oda a kis homok várhoz, majd a Kyle babát a vörös kezébe nyomta. - Te leszek Kylei, az aranyos herceg, én pedig Stanley, a morcos hercegnő!~ - a Stan babát feltette a toronyba.
- He?! Hercegnő?! - morrant fel Stan. A baba puha anyaga és a mosolygós arcától ő maga is elvigyorodott, ahogy a kis babát a várba helyette.
- Szóval én vagyok a herceg?
- Igen~ Te vagy a herceg, én meg a hercegnő~ Azért vagyok ilyen morcos, mert nincs aki megpusziljon és átöleljen~ - mondta hatalmas beleéléssel a lány, mire Stan felmorrant.
- Hey! Ez csak egy kitalált szereplő! Nem rólam mintázod! - a lány felkuncogott.
- De igen~ Így pontosan olyan mint te~
- Hát kedves Stan, majd én felvidítalak - vitte oda a játék babát a másikhoz, majd odanyomva egymáshoz cuppantott - tessék kedves hercegnő. Szeretném ha boldog és vidám élete lenne~ - eközben néha felpillantott a feketére is. Stan lefagyva nézte a két kis babát, majd eldőlt.
- Isteneeemm... - nyöszögte.
- Jajj Kylei herceg! Úgy örülök hogy valaki végre értem jött, és felolvasztja fagyis szívem! - cuppantott a lány is, mire Stan felmordult.
- Fagyis~ - kuncogott fel, ahogy most is hátra dőlt a nevetéstől. A lány is felnevetett, míg Stan felülve kezdett pufogni.
- Hey! Ez nem igaz, másrészt, miért én vagyok a lány?! Idősebb vagyok! - morogta a fiú.
- Mert Kyle az én megtestesült hercegem, hogy lehetne ő a királylány? - kérdezte a lány nyelv kinyújtva.
- Miért kell király lány? Miért nem lehetnek egyszerűen barátok... - nyöszögte ahogy megint eldőlt.
- Mert a szerelem fontos dolog Stanley~~ - a fekete erre csak felmorrant.
- Barátok mi~ - nézet oldalra, mosolyogva - milyen kár, hogy a morcos hercegnőnk még nem fedezte fel a barátság milyen jó kapcsolatokat szülhet~
- Hey te most rólam beszélsz?! - ült fel Stan, ahogy szemöldök felhúzva nézett a fiúra. Mire a lány ismét felnevetett.
- Nem~ én morcos hercegnőről beszéltem - kapta ki a kislány kezéből a babát, majd sajátját és az övét is a fekete ölébe ejtette - tudtad, hogy a hercegnek igaza volt? Hitt benne, hogy a hercegnő még ha igazán morcos és néha tapintatlan akkor is boldog lesz - mesélte, majd felkelve nézet rá Erikára - ha nem baj elkell mennem egy kicsit - vigyorgott, majd már ott sem volt. Erika viszont olvadozva nézett a fiú után, míg Stan először az ölében lévő babákra, majd felhúzott szemöldökkel nézett a fiú után. Végül sóhajtva dobta oda a lánynak a babákat.
- Hey~ Ne olvadozz ennyit. - morogta.
- De olyan menőőő~ - áradozott a kislány, majd tovább játszott, mit Stan mosolyogva nézett.
Stan és Erika elszakadva a felnőttektől a játékteremben foglaltak helyet. Stan épp egy lövöldözős játékon játszott, míg Erika egy egyszerű kis autós játékon.
- Hey~ Stanley~
- Hm? - kérdezte a fiú, ahogy a képernyőre koncentrált.
- Mama vart nekem egy Kenny babát is~ - Stan arca falfehér lett, de a játék hamar elterelte figyelmét. - Jaj ne! Kenny! Ne csináld~ - nyüszögte Erika, ahogy a Kenny babával épp megerőszakolta a Stan babát, a fekete ekkor nézett oda, és szörnyedt el.
- Hey! Ezt most azonnal hagyd... - GAME OVER hallatszódott a gép hangja, mire Stan nyüszögve nézett a képernyőre. – Ne már tök messze eljutottam...
- Ne aggódj Stanley~ Én meg mentelek! Ó Kylei csak rád vártam!~ - Kyle megmentette Stan, de mielőtt még az a két baba akciózhatott volna, Stan elkobozta tőle az őt formáló babát.
- Hey. nem gondolod hogy kicsit túlságosan is az unokatestvéredre ütöttél? - kérdezte szemöldök felhúzva, hiszen tény volt, a kislány unoka testvére volt Kenny-nek.
- Nem is~ - mondta kinyújtott nyelvel.
- Miért kell neked mindig fiúkat összepárosítanod? A természetes az, hogy egy lány, és egy fiú, nem az hogy két fiú. - morogta Stan.
- Jajj Stanley~ Amikor két fiú van együtt az irtó cuki, hiszen mind a kettőért odavagyok~ De! ha ennyire akarod~ Varratok egy Wendy babát! - Stan szó nélkül állt tovább. Mikor a kislány kirohant, akkor sem nézett utána.
- Erika! - A vörös könyvével együtt nézet a lányra ahogy szinte majdnem bele ütközött - mit csinálsz~?
- Megyek és varratok egy Wendy babát, morcos Stanley hercegnek! - mondta mosolyogva, ahogy felnyújtotta az említett babát.
- Wendy? - eszébe jutott a név ugyanis Liz is említette már, de hogy ki a lány arról nem tudod semmit - Ő kicsoda?
- Ő egy lány aki morcossá tette Stanley hercegnőt. Stanley hercegnő nagyon szerette, de a
csúnya Wendy néni összetörte a szívét, és azóta nem mosolyog... - mondta lehangoltan a kislány.
- Szóval egy lány miatt... - morogta magában. Kíváncsi volt, vajon akkor milyen lehetett a fiú, de persze... ezt már úgy sem tudja meg. Köhintve egyet nézet ismét a kislányra, majd kezét a fejére téve mosolygott rá - minek csinálni egy gonosz babát?
- Azt mondta Stanley csináljak egy lány babát, és gondolom, ha Wendy szeretné Stanley hercegnőt, akkor biztos megint boldog lenne.~ - mosolygott a lány.
- Oh értem - felelte kissé komorabban, majd arcán ismét mosoly jelent meg - nos ha a kishercegnőnk boldog az csak jó~
- Igen~ - a lány mosolyogva hagyta ott a fiút, ahogy anyát szólongatva futott el. Zöld szemivel figyelte a kislányt, majd mikor eltűnt, a játékterem felé fordult, majd habozva kicsit lépet be. Stan megint a lövöldözős játékon játszott, észre sem vette a másikat, úgy elmerült gondolataiba. Kicsit beljebb lépve állt meg mögötte, ahogy a játékot figyelte Stan csak ekkor vette észre a fiút.
- Ó... szia Kyle. - köszönt a fiúnak, ahogy lesem vette tekintetét a monitorról.
- Nem is tudtam, hogy a kishercegnők szeretik az ilyesfajta játékokat - hangja pimaszul hangzott, ahogy ő sem vette le szemét a gépről. Stan felmorrant.
- Nem vagyok hercegnő... - morogta. - már hogy lennék...
- Pedig van benne valami - rándította meg a vállát és csak most fordult el. Kezeit hátul összekulcsolta és körbe kémlelte a termet és a játékokat - a kishercegnőknek is annyi a vágyuk mint neked.
- Heee?! - akadt ki a fekete, ahogy elejtve a joystick-ot nézett a vörösre. Aki viszont csak lustán nézet a feketére vissza.
- Mi van? - kérdezte semmit mondóan, ahogy elindulva kezdte körbe járni a kis gépeket.
- Nem. Vagyok. Hercegnő. - morogta, majd felkapta a joystickot a földről, és folytatta a játékot.
- Hogyne... kishercegnő - cukkolta tovább, ahogy körbe ért és ismét pár lépésre volt Stan-től. Stan sóhajtva nézett a fiúra.
- Azt akarod hogy hercegnőt csináljak belőled?... - kérdezte szemöldök felhúzva.
- Hogyne - kuncogott fel - úgy is olyan jól áll már rajtam a női ruha - vigyorgott, majd látva sorsát inkább hátrálni kezdett. Stan is elvigyorodott.
- Pontosan~ Ha akarod, rád adhatok valami szép kis ruhát~ - kuncogta, majd mosolyogva lépett közelebb a fiúhoz.
- Én szívesen megnézném, mondjuk rajtad~ mondjuk egy feketét amennyire az illik a lelki világodhoz, bár akkor tiszta fekete özvegyesen néznél ki - morfondírozott, ahogy még mindig hátrált,
- Akkor neked rózsaszínt szerezzek? - kérdezte, ahogy még közelebb lépett a fiúhoz.
- Csak akkor ha te meg felveszed a feketét - vigyorgott, ahogy elérte a falat. Stan kezével megtámaszkodott a fiú feje mellett, és így hajolt hozzá közelebb.
- Igen? Akármilyen ruha, te felveszed, ha én is felveszem a feketét? - kérdezte vigyorogva.
- Megmondom melyik fekete ruhát vedd fel és cserébe azt veszem fel amelyiket akarod - zöld szemei megcsillantak, ahogy állta a fiú pillantását és az ő szája is vigyorgott.
- Biztos hogy ez jó ötlet?... - kérdezte magától, de végül még jobban elvigyorodott. - Na jó, legyen~ - nyalta meg ajkait.
- Szuper~ kishercegnő~ - ejtette ki ismét a száján, majd kibújva a fiú karja alatt ment az ajtóhoz. Stan erre csak felmorrant, majd visszasétálva a joystickhoz, kezdett el megint játszani. A vörös még egy pillantást vetve rá rándította meg a vállait, majd visszatért a közös szoba nyugalmába. Ő is feltette a fogós kérdést "miszerint megérte e, ebbe bele menni" de végül csak legyintett. Tudta, jól hogy Stan olyat adat, majd rá ami még százszor kínosabb lesz, de azt is tudta, hogy a feketének viszont ő választ ruhát. Ráadásul tudta is már milyet.
- Micheal? Igen. Szükségem lenne az egyik ruhára... aha, a mi is a száma... K 0213Z5-re. Jah, még ma. Kössz. - tette is le telefonját, majd újra elmerült a játékba.
Erika szobájában játszott az újdonsült babáival. Mivel se ő, se anyja nem tudta, hogy néz ki Wendy, így végül egy Szavi kinézetű babát varratott anyjával. Halk kopogás hallatszott az ajtón, majd Kyle nyitott be egy kedves mosollyal.
- Erika~ tudnál nekem segíteni széppé tenni a kishercegnőt?
- Persze! És hogy?~ - kérdezte boldogan a lány.
- Szeretnék neki valamilyen cuki ruhát. Tudnál nekem segíteni, hogy hol tudnék találni?
- Hú hát~ - felállva a kislány a földről, sétált a szobában lévő szekrényhez, majd tárta ki szélesre. - Ezek a nővérei ruhái, bíztok jók rá~ - mosolygott hátra a lány.
- Szuper~ - csillogtak fel a szemei, majd közelebb lépve a kis szekrényhez kezdett benne kutakodni - szerinted melyik állna jól neki?
- Ez? - kérdezte csillogó szemekkel, ahogy egy élénk rózsaszínt mutatott fel. Felnevetve szedte ki a kislány kezéből majd magához tartotta.
- Mindenképp fekete kell, de nem rossz ez sem - nézet végig rajta, majd visszarakta a szekrénybe.
- Akkor ezek? - kérdezte mosolyogva, ahogy két fekete ruhát húzott ki a szekrényből. Az egyik egy csipkés fodros elegáns ruha volt, míg a másik egy cseléd ruha. Végigfutatta szemét mind a két ruhán. Agya vészesen zakatolt és csupán az utolsó pillanatban nyúlt az elegánsabbért.
- Ez tökéletes lesz - mosolygott a kislányra - szerinted milyen csini lesz a kishercegnő benne?
- Nagyonnnn! - mondta csillogó szemekkel. - Meg akarom nézni!
- Tőle kell engedélyt kérned, hogy megnézhesd, de szerintem biztos a te kedvedért is felvenné - mosolygott rá kedvesen, majd szépen összehajtva a ruhát fogta magához.
- Akkor hadd kísérjelek el! - mondta csillogó szemekkel, majd magához kapva a Stan és Kyle babát, rohant ki a szobából. Kyle utána vetve magát mentek be a szobájába ám a fekete még nem tartózkodott ott. Kyle letette saját ágyára a szép ruhát, majd takarójával letakarta, hogy a fekete ne rögtön lássa meg. Órák teltek el, sőt, már a vacsorán is túlestek, de Stan még sehol sem volt. 10 óra lehetett, mikor a kislány feladta a várakozást.
- Én azt hiszem... - ásított. - Megyek aludni... - szemét dörzsölgetve ment ki a szobából.
- Jó éjt - intett neki a vörös, ahogy már ő is kezdett álmos lenni, ám nem adva fel emelte fel ismét könyvét és kezdett bele az olvasásba. Miután a kislány kiment, Stan nem sokkal később bejött a szobába. Kezében egy hasonló doboz volt, amibe Kyle munkaruháját tárolta.
- Végre hogy elment aludni~ - kuncogta a fekete, ahogy ágyához sétálva dobta le a dobozt. A vörös fel sem tekintett a könyvből csupán a sorok között olvasott elmélyülten. Persze hallotta, hogy a fekete bejött és valahogy sejtette, hogy a kislány távozását várta, ám per pillanat túl izgalmas résznél tartott ahhoz, hogy letegye.
- Nos, akkor nekem kell először felvennem a ruhát, igaz? - kérdezte vigyorogva. Még mindig olvasott, de attól függetlenül arrébb csusszanva emelte fel a takarót, ahol a kis összehajtogatott ruha volt. Stan elvette az ágyról a ruhát, majd vigyorogva sétált be a fürdőbe. Nem sokkal később visszatért, a fekete ruhában, mit kissé morcos fejjel viselt. Kyle csupán ekkor tette le a könyvet és nézet fel, ám nem mosolygott, csupán semlegesen nézet előre egyenesen a fiúra.
- Hol az enyém? - kérdezte, ahogy kinyújtotta a kezét. Stan az ágyán lévő dobozra mutatott. Megfogva a dobozt, lépet be a fürdőbe és egy jó tíz percig ki sem jött. Sokk. Tökéletes sokk érte mikor megpillantotta a kis ruhadarabot amit magára kellet vennie. De végül kijött persze vigyorogva. Lábain a harisnyakötő és persze a csipkés bugyi volt látható, jobban mondva csak a harisnyakötő ugyanis az édesnek mondható fehérneműt egy hosszú zöld póló takarta.
- Édes vagy kishercegnő~ - vigyorgott a másikra. Stan morogva nézett a fiúval.
- Eh... okos... - morogta, majd leült ágyára, és úgy nézett végig a fiún. Kyle mosolyogva huppant mellé, ahogy így még jobban kilátszott a harisnyakötő.
- Úgy tudod, hogy ez a ruhát sem közelíti meg...
- Ó, dehogynem, minden ruhának számít amit magadon viselsz~ - vigyorgott a fekete, ahogy megint végig nézett a másikon.
- Hogyne~ - nézet ő is végig magán jobban mondva a megmentő pólóján, ami épp elég hosszú volt, hogy takarja a nem kívánt fehérneműt - de az egyezség áll. Szóval ha akarod már leveheted.
- De, amíg én viselem addig te is nem igaz?~ - kérdezte vigyorogva, ahogy közelebb hajolt a fiúhoz.
- Persze - bólintott, bár enyhe bajsejtelmet érzet.
- Akkor lehet ebbe kéne aludnom... - gondolkozott el Stan. A vörös szemei kikerekedtek ugyanis nem éppen volt ínyére ebben aludni. Főleg ha tudta, hogy Stan is ebben a szobában tartózkodik.
- Bár amilyen meleg lesz este... lehet még ebbe is megsülök... - gondolkodott el még jobban. - Mondjuk neked emiatt nem kell aggódnod, HA leveszed a pólód~ - vont vállat, majd a fiúra nézett.
- Inkább megsülök - közölte a tényt, ahogy felpattant a fekete mellől és saját ágyához sétált.
- Majd meglátjuk~ - Stan eldőlt ágyán, majd elővéve egy újságot kezdte olvasni. A vörös ugyan így tett. Gondosan helyet foglalt úgy hogy a póló lelógjon a nem kívánt látnivalóra, majd kezébe véve könyvét kezdett bele ismét. És ahogy a fekete megjósolta, ahogy telt az idő, egyre fülledtebb lett a levegő. Éjfélkor pedig már elviselhetetlen volt a hőség, Stan hangosan kapkodta a levegőt, ugyanis a fekete ruha nagyon izzasztotta.
- Hogy tudnak így aludni... - morogta, hiszen rajtuk kívül már mindenki aludt. Bele értve Kyle-t is aki ülve dőlt az ágy hátának. Hasán a könyve pihent és bár csak a póló volt rajta egész testéről folyt a víz és arca is ez miatt kissé piros volt.
- Még ő is eltudott aludni... - morogta, majd újra végig nézett a fiún. Nyelve egyet kelt fel, majd sétált az ágya mellé. Ismét végig nézett az izzadt testen, de nyelve egyet vette el a fiú hasáról a könyvet, és tette annak éjjeliszekrényére. Kyle kissé felmordult, ám halkan szuszogott tovább mint ha mi sem történt volna. Stan az ágy mellett állva nézte a fiút. Arca vörös lett, és inkább vissza sietett saját ágyához.
- Ha meleged van vedd le~ - lehetett hallani egy álmoskás hangot, majd mocorogva fordított Stan-nek hátat - nem akarom, hogy megsülj...
- Kibírom... - morogta, majd leült az ágyra, és így nézett Kyle-ra, kinek a fordulás következtében kicsit többet mutatott pólója. Arca megint vörös lett, de próbált nem oda nézni.
- Akkor sülj meg kishercegnő~ - a mondat végén egy ásítás is hozzá járult, majd ismét halk szuszogást lehetett hallani. Stan felmorranva ült fel, de mikor látta hogy a másik alszik, csak sóhajtott. Tekintete megint a fiú alsófelére vándorolt, így erőt véve magán, fordított hátat a vörösnek.
Stannek csupán pár órát sikerült aludnia, ez persze meglátszódott rajta reggel. Karikás szemekkel ébredt fel, és kissé kómásan nézett körül, ám mikor meglátta a vöröst, arca tűzvörös lett, és úgy nézett tátott szájjal rá. Ugyanis Kyle nem a nyugodt alvásáról volt híres. Persze most a meleg is rátett a lapáttal, de a lényeg végül is meglátszott. A kis póló már nem takart semmit. Formás fenekén a bugyi szinte virított ahogy elnyúlva az ágyon még mindig szuszogott. Stan arca egyre vörösebb lett, ahogy fantáziája beindult, és odalent is éledezni kezdett. Lesütött tekintettel sietett be a fürdőbe, majd megnyitva a zuhanyt, állt be a jéghideg víz alá. Az alvó pont erre riadt fel. Szinte rögtön felkapta a fejét, majd lenézve magára egy ásítással tolta lejjebb a pólóját. Az órára sandított ám hirtelenjében, azt sem tudta mennyi lehet ugyanis a kis készülék bemondva az unalmast állt meg. Végül fáradtan dőlt vissza, ám mikor agyáig eljutott a tudat, hogy Stan bizonyára zuhanyozik, felülve vette le magáról a kis édes ruhát, majd dobta bele a dobozába, ő maga pedig egy sima boxerrel helyettesítette azt. Stan morcos fejjel nyitotta ki az ajtót, az ő derekán csak egy kisebb törülköző lifegett. Mostanra már csak saját magának ártott azzal, hogy reggelig magán hagyta a ruhát.
- Reggelt~ - köszönt kissé álmosan a fiúnak, majd azzal a lendülettel vágódott vissza az ágyba.
- Reggelt. - morogta, majd ő is saját ágyára vetődött. Nem zavartatva magát, vette le derekáról törülközőjét, és kezdte el vele haját szárítani.
- Végig rajtad volt, az a vacak? Mondtam, hogy leveheted... gondolom tiszta víz voltál reggel azért zuhanyoztál le - motyogta, ahogy megfordulva a Stan-re nézet, de látva annak testét meggondolva magát fordult vissza.
- Ja, de a végén már annyira fáradt voltam, hogy mozogni sem tudtam benne... - morogta, ám mikor Erika berontott, a törülközőt reflex szerűen szorította ágyékához.
- Jó reggelt~ - sietett oda Kyle-hoz.
- Erika~ jól aludtál - mintha az álom kilibbent volna a szemei közül ült fel és nézet mosolyogva a kislányra.
- Igen~ Na és te? - Stan felmorrant.
- Megbeszélnétek ezt odakint? - mire a lány felkuncogva rohant ki a szobából. Mély sóhaj hagyta el a fiú száját, majd felkelve vigyorgott rá Stanre.
- Aztán csak ügyesen kishercegnő~ - cukkolta ismét a fiút, majd ő is kilépet a szobából.
- Ezért még megfogom ölni... - morogta maga elé, majd öltözködni kezdett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
