| kihívás : Idézet 2. kihívás (Evee-chan) |
Idézet 2. kihívás (Evee-chan)
2011.12.24. 19:02
Cím: A műkorcsolya szépsége
Író: Evee-chan
Szereplők: Stan, Kyle
Besorolás: PG
Megjegyzés: Egy idézetett kellet belecsempészni a történetbe. Eme idézet pedig: „Két szem összevillanásában néha nagyobb titok rejlik, mint húsz év házasság történetében.”
A hótakaró vastagon borította be South Park kicsiny városát. A pelyhek nagy szemekkel estek és ezzel mindenhol jó kis galibát okozva a felnőtteknek. Az iskolát bekellett zárni és több helyen is hóra hivatkozva maradtak otthon, meleg kis lakásukba.
Persze, mint tudjuk, hogy ez valahol máshol örömhír.
- Oké lesöpörtük teljesen! Tuti bevan fagyva és a korik és élesek! Ütő, korong?
- Megvan minden! - kurjantott Butters, és vidáman lengette meg magát a kapu előtt. A szőke csak megrázta a fejét ezen, míg a mellette levő fekete vigyorogva bólintott és a többiekre nézet.
Craig Tucker ugyancsak ott állt korival a lábán kezében az ütő és fején a mogorva, nyugodt tekintett. Másik keze zsebre volt dugva és várva a jelre már beizzította az izmait.
- Akkor mehet?! - Tweek Tweak idegesen kiáltott fel, a másik kapuból, ahogy annak szélét fogta. Soha nem tudott korcsolyázni, mégis barátja kirángatta. Kapusnak tökéletes - hangoztatta így végül még összeszedve pár embert, köztük haverját Clyde Donovan-t és annak furcsa hallgatag barátját Kevin Stoley volt meg a csapatuk. Mégis a meccs nem kezdődhetett.
- Hárman? - Kérdezte, mintha csak a nap viccét mondták volna el neki. Szájára gúnyos mosoly húzódott, ám le is fagyot, mikor a két fiú vigyorogva csapták össze tenyereiket - Felőlem.
Így a meccs kezdetét is vette és mint kiderült Stan és Kenny tényleg ugyan olyan jól dolgoznak össze amilyen jó barátok is. A három fiú épphogy, csak tudott nekik párt gólt szerezni, ugyanis Butters meglehetősen jó kapusnak bizonyult. Aztán végül félidőben, mikor mind leültek a kidőlt fa törzsére, csupán akkor kérdezte meg a barna ami eddig az oldalát fúrta.
- Te - szólította meg nem éppen kedvesen a szőkét, aki csak felmorrant - hol hagytátok a zsidó haverotokat?
- Kyle nem tud korcsolyázni! - Butters mosolyogva kortyolgatta a meleg italt a kis rózsaszín bögréjéből, amit erre az alkalomra hozott direkt el. Persze senki nem is figyelt rá ugyanis a ball oldaliak mint nevetésbe törtek ki.
- Na ne! Egy gyerek aki South Park-ban nem tud korizni! Kizárt!
- Mondjuk mit várunk tőle! Táncolni sem tud.
- Mindig csak elszarja a dolgokat!
Stan kezében megremeget a pohár és Kenny bökte oldalba, hogy hagyja a többiekre. Persze a fekete még akkor is dühös volt, hisz barátja tényleg nem tudott korizni. Nem egyszer jöttek ki ide és próbálta megtanítani, de képtelenség volt. Elbotlott, elcsúszott, a lábai remegetek és folyamatosan csak a karját fogta. Végül abban maradtak, hogy nem hívják és nem fájdítják a szívét ezzel. Ezért is soha nem szóltak neki és kitaláltak valami kegyes hazugságot és persze a vörös rögtön tudta, hogy korizni mentek így soha nem is firtatta tovább a dolgot.
- Na jó, rendben folytassuk - Craig nyugodtan verte fejbe a röhögőt, majd az csak morogva nézet Kevin-re ám az csak vállat rándítva kelt fel ugyancsak.
- Jössz te is? - Kenny kérdően nézet Stan-re, ám az csak felpattant és poharával együtt idegesen fordult hátra, ezzel jelezve még túl ideges és félő lenne, hogy lenyomja a barna torkán esetleg ha jobb kedve van csak a korongot, de megeshet, hogy azt az ütő követné. Persze megértették és nem követték. Így végül csak ő láthatta a Stark tónak a másikfelén levő műkorist. Épp, hogy kileset a bokorból, akkor látta meg. Cicanadrágban feszítve, hozzá kis miniszoknya tündöklő sárgás árnyalatban. Felül kék kis kabát, amiben könnyedén lehetett mozogni és végül a hosszú fekete haj, mely kiengedve omlott a vállaira. Fülében ritmusos szám szólhatott, ahogy ide-oda ugrált, siklott és tehetségesen pörgött a jégen. Mert az volt. A tehetség látszott rajta, és hogy nem most indulhatott először. Stan megbabonázva nézte, ahogy énekelve a dalt, táncolt a ritmusra. Csípője mozgott, kezei hullámoztak és lába néha nem érte a talajt.
- Mióta van a városban olyan aki tud ilyet? - a felismerés lassan jutott el hozzá. Aztán a találgatások kezdődtek meg. Cserediák? Új lakos? Esetleg átutazó? De lassan mindegyiket elvetette. Hisz a hó miatt mikor jött volna bárki ide, plusz ilyen fekete haja csak Wendy-nek volt. Ő pedig messze nem tudott ilyen jól műkorcsolyázni.
Végül nem kellet sokat törni az eszét rajta. A váratlanok megtörténnek, ahogy ez is. A lány hirtelen bukott orra és fájó fenekét simogatva nézet arra amerre a meglepet hangja jött.
Csak egy villanás volt.
Egy másodperc és vége szakadt...
Mégis...
Titkok megmaradnak.
~*~
- Negatív pöcs! - hangzott az osztályban és mind egy emberként fordultak a barna pocakos felé, ahogy Kyle-ra mutatott - Ha én mondom!
- Eric?! Miért bántalmazod az iskolatársadat ilyen becsmérlő szavakkal.
- De tanárnő, az is! Most lesz a fesztívál és ő nem hajlandó eljönni! Pedig nélküle, nem nyíthatom meg a standom!
- Azt akarod, hogy engem dobálhassanak labdákkal! - sziszegte vissza.
- Mert a zsidókat szokták!
- Elég! Nem dobálunk senkit és amúgy is! Kyle nem lesz ott, mert...
- Tessék?! - Kenny és Stan egyszerre keltek fel és csaptak a padra. Az egyik kérdő míg a másik dühösen nézet a tanárnőre, míg a téma főhőse kissé vörös arccal kuporodott összébb. Mert mint kiderült neki dolga volt. A matek versenyt arra a napra tűzték ki és neki három várossal odébb volt dolga aznap.
4 hosszú óra az utazás.
Ideje se lenne itt lenni.
El kell fogadni.
- Rendben... - morogták, majd az óra lassan haladt tovább.
~*~
- Tessék csak tessék! Az első három ingyen a többi már 1 dollár.
- Rablás - morogta Stan és zsebre dugot kezekkel ment végig a sorokon.
Utálta az egészet. Kyle megint nem volt vele és ráadásul ez miatt a szarság miatt még a tót is elfoglalták. Korizni nem lehetett, csak pénzért. Ő meg nem fog az ingyen jégért pénzt adni. Még az kéne. Persze Kenny felajánlotta, hogy lógjanak be és talán meg is fordult a fejében. Egy pillanatra, aztán azt is elvetette. Tömeg és az mellé a korcsolya... szar. Ennyi. Ezért kellet most egyedül rónia a standok közt ugyanis a szőke be akart lógni, hogy hülye korist játszva, meglesse a szoknyás lányok alsóneműjét. Ez volt ő. Senki más!
De az időt meg el kellet ütni és végül a szórólapot nézte, melyben rögtön megakadt a szeme. Műkori volt a jégen 3-tól. Nem tudta miért, ismét beugrott az a szempár. A csillogó tekintett és az arca vonásai. A mozdulatok és a kecses ugrások.
- Marsh!
- Tanárnő! - A szép buborék szinte azonnal kipattant, ahogy az idős nőre tekintett.
- Haljam mivel győztétek meg?!
- Nem a matekversenyen...
- De! De Kyle nem jelent nem, sőt otthon sincs így csak is itt lehet veletek. Na haljam hová dugtátok?!
- Tanárnő mi nem...
- Ha nem kerül elő megbuktatom! Oda a suli hírneve csak miatta! Wendy-t kellet elküldenem, de kétséges, hogy megnyeri.
- De...
- Nincs de! - A beszélgetést lezárta és Stan bele sem szólhatott. Idegesen kezdett a jég felé menni, hogy szóljon a szőkének, hogy gondok vannak. Mert mindig voltak ha róla volt szó. Nem ez volt az első eset, hogy eltűnt. Volt, hogy napokig nem látták, de ő nem volt hajlandó még csak az orrukra sem kötni, hogy hol volt. Egy dolog volt a tuti. Valami fájdalmas és tele harcokkal. Volt, hogy törött kézzel, lábbal és megannyi zúzódással tért vissza. Egyszer kórházba került, de senki nem mondta el miért csak annyit lehetett tudni csúnya baleset. Épp ezért aggódtak érte. Bármennyire utálta bevallani rég több volt ez a barátságnál. Ez szeretett volt a másik felé. Olyan amit nem lehet csak úgy elfelejteni.
- Kenny! - kiáltott oda a nézőtéren levőnek, aki viszont leszarva nézet a jégre - Kenny, figyelj!
- Kuss Stanley! Nem látod~ csini a jégen!
Kék szempár csatlakozott a többihez és ahogy a zene felcsendült, már rögtön tudta ki ez. A fekete hajú lány meghajolt a jég közepén, majd belekezdett a táncba. Pörgős induló, mely hasonlított a hetvenes évekbeli diszkóra, mégis tökéletesen vissza adta ezt a jégen.
- Ez ki?!
- Te nem ismered Winter Angel-t, a műkorist... öcsém, te nagyon le vagy maradva.
- Most miért? Nem fogok egy lányt nézegetni.
- Pedig őt aztán nézhetnéd! A lábai... és a bugyija~
- Mellmániás, mi lelt téged?
- Nincs melle... lapos mint egy deszkalap, de a segge~
Stan végül elengedte a fülei mellet a további hozzászólásokat. Nem akarta tudni inkább. Még végén elárulná, hogy beleszeretett abba a lányba. Csak a pillantás és a titok kiderül. Minden egyes mozdulat súg valamit.
A vágyat...
Az akaratot...
A birtoklást...
~*~
- Köszönjük a bemutatót és most következzen... - belépve a külön kis faházba ahol átöltözhetett, kezdte melengetni átfagyott porcikáit, majd a kori fűzőjét szedte le.
- Szép ugrások - dicsérte meg és az ajtóban levő kis pöcköt elhúzva zárta be azt.
- Ez magán öltöző, húzzál ki! - sziszegte neki, ahogy hátrébb csúszott, ám Stan Marsh nem hátrált meg. Most nem. Most az egyszer keményen tűrni fogja és nem enged.
- Nincs menekvés!
- Elvágom a korival a torkod?
- Ahogy annak az összes többinek?
- Nem volt több.
- Zúzódások, törések.
- Korcsolyázom, ha nem tudnád.
- Pedig nem tudsz~
- Ahogy láthatod megy. Hét éves kóróm óta tudom, de gondoltam ciki lenne, ha tudnátok mégis, hogy.
- Azért előlem nem kellet volna.
Stan mellé lépet, mire a másik kifújva a levegőt vette le a parókát. Vörös tincsei kissé izzadtan tapadtak a homlokára, ahogy keresztbefont kezekkel ült tovább. Mert igen Kyle Broflovski a híres műkoris lány volt. Sokan kérdezhetnénk vajon végül is, hogy sikerült eljutni, de Stan-t közel sem ez érdekelte. Lehajolva simított végig az arcán, majd lágy csókot nyomot a hideg kicserepesedet ajkakra.
Meglepetés...
Élvezetek...
A kiszűrődő hangok és végül az utolsó csendes mondat.
- Azt hittem beléd szerettem, de ha tudnád, hogy az igazi szerelemhez az a sárgás miniszoknya kellet lehet kicsinálnál~
~*~
- Elhiszitek?! Barátja van! Nem létezik és állítólag itt szedte fel! - Clyde hevesen mutogatta a cikket. Körülötte csak páran figyeltek.
- Miért érdekel? Tudtommal te buzi vagy - morogta Kenny, aki szart bele az egészbe. Őt csak a segge érdekelte.
- Nem vagyok az! - A mellette ülő az asztalra csapot, majd szikrázó szemekkel pattant fel és kezdte kifele ráncigálni, a még mindig kapálózót.
- Nem vagyok az! Kevin, bazd meg, engedj el! Hallod!
- A kívánságod parancs~ - vigyorgott amaz.
- Ne ők sem jönnek be ma bioszra - Craig újabb falatot gyűrt le a száján, majd Stan-re bökött - te furcsa vagy. Te is belezúgtál a koris csajba?
- Ugyan! Stan soha...
- Igen! - A szőke úgy kapta fel a fejét mint annak a rendje, míg a mellette ülő Butters mosolyogva bólogatott.
- Az a lány mindenkit elcsábít. Ugye Kyle?
- Ja... - motyogta, ahogy Stan-re nézet, míg ő vissza. A lágy mosoly és a szikra.
- Te Craig... ezek mit csinálnak? - Tweek idegesen nézte őket, mire a fekete csupán elmosolyodva nyomot csókot a szájára és súgta a fülébe.
- Két szem összevillanásában néha nagyobb titok rejlik, mint húsz év házasság történetében.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
