| kihívás : Lázas kihívás (Evee-chan) |
Lázas kihívás (Evee-chan)
2011.12.24. 18:36
Cím: Hülye ötleteke...
Író: Evee-chan
Szereplők: Stan, Craig
Besorolás: R-17
Megjegyzés: Az egyik szereplő lebetegszik. Megfázás, Nagy láz, egyéb nyavaja.
Most előre tisztáznám.
Láz és láz között van különbség.
Múlthéten Kyle nem jött suliba, mert megfázott. Negyven fokos lázzal nyomta otthon az ágyat és mikor meglátogattuk két takaró volt rajta, azokkal is nyakig betakarva és homlokán borogatás, amit az anyja készített. Valami elképesztően furcsa állhatatos bűzt ontott magából, de Mrs. Broflovski esküszik rá, hisz szerinte újkeleti gyógyszer és ez használ, de mint tudjuk mennyire... mégis az ágy mellet a forró tea és a házi meleg leves is ott volt. Hogy jobban legyen, hogy meggyógyuljon minél hamarabb. Megtettek érte mindent... aztán végül meggyógyult. Kutya baja sem volt 4 nappal később.
Mert ez csak egy tipikus megfázás volt.
Az a mindennapi, amiről sokan beszélnek.
Amit pár nap múlva már nem is érzel meg, és mintha nem is volt volna.
...az enyém nem ilyen volt.
Ugyancsak negyven fokos lázzal feküdtem az ágyamban. Egy vékony takaró volt rajtam amiből még a lábam is kint volt és a borogatás és a meleg kaják is elmaradtak. Én meg a sötét szoba és a halk szuszogásom.
Tipikus megfázás. Nem~ ez kérlek olyan különleges, hogy csodálom, hogy a hírekbe nem került be. Mert tényleg az volt. Kint a Stark tónál. Egy sima nap ami végül így fejeződött be. Nem, itt még nem fáztam meg de a halál szele megcsapott és miért?
Mert a KURVA barátiam kiráncigáltak arra a KURVA tóra korizni és nekem KURVÁRA arra kellet mennem, ahol a jég KURVÁRA meg van repedve, és persze, hogy pont alattam fog elrepedni az a KURVA jég! Naná!
Egyértelmű volt.
Azután már semmi.
Nem voltam soha az a jó úszó. Oké szeretem a delfineket és a bálnákat, de a vízi tudásom elég „gyér”. Tipikusan húsz másodperc amit a víz alatt kibírok levegő nélkül. Nos... negyven után nem számoltam. Sötét lett minden és biztos voltam benne, hogy a halál a kaszájával együtt levisz a pokolba és csupán Kenny-t láthatom, majd néha napján. Na ne nézzetek rám! A kori nehéz és annak az esélye, hogy megtaláljam a lyukat ahol beestem igen kevés, főleg, hogy nem is próbáltam vergődni kifele. Szóval... meghalhattam volna.
Persze nem így történt végül.
Mikor magamhoz tértem kórházban voltam, melegítő takarók közt és infúzióval a kezemben. A többiek is ott voltak, de csak pár óra múlva láthattam őket. Elmondtak mindent. Három különböző nézőpont szerint láttam az esetet és a furcsa, hogy még így sem tudom teljesen mi történt.
Kyle volt az első. Ő velem együtt korizot és mikor a jég megrepedt esküdött, hogy ő épp egy vonuló madárfajt nézet az égen és mire visszafordult nekem hűlt helyem volt. Bizony. Abban az egy percben ismét keresni kezdett és mikor ismét a lyukra nézet már a mellet feküdtem. Vizesen és eszméletlenül.
A második beszámoló Cartman-től jött, aki bár hallotta a jég reccsenését nem nézet oda, mert szőke barátom fejét tuszkolta bele a hóba. Csupán akkor kapta fel a fejét, mikor Kyle már üvöltözte, hogy hívjanak azonnal mentőt.
Kenny volt az utolsó, aki se nem halotta a jeget reccseni és azt sem mikor Kyle üvöltözött. Persze Cartman-nek köszönhető, de elég hamar megtudtam, hogy ő volt az aki kivitt a főútra a karjaiban. Megmentettek, de egyik sem sejti, hogy, hogy kerültem ismét a jégre. Ki húzott ki és tűnt el kb. fél perc alatt.
A nehéz kérdések, de végül is lényegtelennek számított. Másnap haza engedtek, mert nagyobb bajom nem volt, ellenben este már ott tartottam, hogy az ágyban vergődtem és a halálomon voltam. Persze a családom le sem szart. Mióta anyu és apu elváltak, apu valahol a ribancaival lóghatott és anyám meg halálra gürizte magát. A nővérem meg... nos igen. Asszem nem kell részleteznem. Egyedül hétfő reggel Kyle jött be és segített nekem egy-két dolgot megtenni. Takarót hozott, főzött teát és csinált - nem büdös - borogatást.
Mert ő ilyen volt.
Úgy kellet elzavarnom a suliba, mert féltett.
Mindig és mindenkit.
Ez volt ő és persze aznap nem is alaptalan volt ez az egész féltés, ugyanis megtámadtak. Talán túlzok vele, de a láz miatt örültem, hogyha látok kettőig. Hallottam, hogy valaki jön és valahogy sejtettem, hogy nem a családom, vagy éppen Kyle az. Valaki más volt. Aztán az ajtó kinyílt és én oda nézve láttam meg őt.
Voltaképp minden olyan homályos. Ahogy oda lépet hozzám végigsimított az arcomon és kérdezet valamit. Nem értettem egy szót sem csupán nyöszögtem a láz miatt. Próbáltam neki elmondani, hogy menjen ki, de ő elmosolyodott és lehajolva hozzám csókolt meg.
Mintha egyszerűen ellopnák az életerődet.
Nyelve bizsergetett és én egyszerűen nem bírtam neki ellen állni. Annyira hideg volt, annyira élvezetes. Aztán ahogy elhajolt, azt éreztem, hogy a takaró lerepül rólam, majd a pizsamám is. Aztán végül minden ködös lett...
Nem emlékszem semmire...
Túl hideg volt.
~*~
A teste meleg volt akár valami kályha. Ahogy ott feküdt előttem látszott, hogy az egész teste vörös és mégis diderget.
- Fázom... - nyöszögte, ahogy kábán nézet rám én pedig nem bírtam megállni és ismét megcsókoltam. Éreztem, ahogy felsóhajt és megrezzen a teste a vágytól. Lágyan simítottam végig az oldalán és ismételten csak felnyögött, ahogy fejét is elkapta.
Mosolyogni tudtam csak. A látvány egyszerűen felemelő volt. Ujjaim lágyan simogatták a bőrét melyre folyton csak sóhajok és kéjes nyögések szöktek ki a száján. Végül elé hajolva haraptam bele a mellbimbójába, mire halkan sikított fel, ám mikor nyelvemmel köröztem ismételten csak nyögött.
Szemei kábák voltak még akkor is amikor tagja már meredten állt fel. Olyan kis ártatlan volt, ahogy a lepedőt marcangolta kínjába.
- Mégh... kérlek... mégh... - Csak ezt hallottam. Olyan érzelmesen könyörögve, hogy nem bírtam magammal és bele mentem. Nem készítettem fel. A hangtalan sikoly, ami a szájára fagyott szinte megdermesztette, a lökéseimtől ám hamar ismét nyöszörögni kezdett és végül hangosan sóhajtott fel. Ujjaim a tagjára fontam és lassan, majd ütemesen mozgattam, ahogy a csípőmet is. A hideg kezem meghozta a hatását. Elélvezet bemocskolva hasát, de mikor érezte, hogy én nem fejeztem be tagja ismét merevedni kezdett.
- Kérlek... élvezh belém... kérlek... ahhh - lehajolva hozzá csöndesítettem el, ahogy egyre vadabbul mozogtam. Elvesztettem a fejem. A kéjes nyögések olyan messziről szóltak. Jobb lábát a nyakamba raktam, így minél jobban bele tudtam hatolni, melytől a hangja egyre hangosabb lett. Valami furcsa érzés öntött el mikor megragadva a tagját fogtam le és nem hagytam, hogy elmenjen. Valami aminek köze lehet ahhoz, hogy egyszerűen imádtam ha szenved.
Mert szenvedett. Szinte csalódottan nyögött fel és sírva nézet a szemeimbe.
- Neh~ hagy menjek el... kérlek~ - könyörgött, ám bekötözve tagját csusszantam ki belőle, ahogy megráztam a fejem. Ismételten egy csalódás, majd mikor fölé hajolva fogtam meg a vállait és húztam fel felnyögött a kényelmetlen helyzettől.
Tökéletesen értette mikor a szájához nyomtam. Bekapva kezdte el szopogatni szinte készségesen, ahogy kezeivel átölelt. A feje lassan mozgott le és fel és engem minden adandó pillanattal a csúcsra vitt. Végül mikor majdnem elmentem volna, odanyomtam a fejét. Ő még egy utolsót megszívva nyelte le mindet, majd mikor elhajolt megnyalva ajkát nézet rám.
- Mégh~ kérlek nemh bírom~ bassz már meg! - ismételten nyüszögött, de mikor hátra dőlt és szétfeszítette a fenekét megdöbbenve, pislogtam rá és a testem magától mozdulva teperte le, majd hatoltam belé ismét. Az elfojtott nyögések összemosódtak a sóhajokkal, ahogy a tempó egyre gyorsabb lett és még amíg az ép eszem a helyén volt levettem róla a madzagot.
Egyszerre élveztünk el és én nem is tudom meddig feküdtem a bemocskolt mellkasán, amikor hallottam hogy halkan szuszog. Olyan édesen olyan aranyosan, hogy megcsókolva a homlokát éreztem, hogy a láza lassan lement. Azután már minden úgy szokott lenni, ahogy szokás. Megfürdettem, felöltöztettem, és végül ágyba dugtam. Búcsúcsókot is kapott melybe ismét bele nyögött, majd halkan kiosontam, ahogy szoktam. Már csak a fülledt szag volt ott ami jelezte mi is történt ott.
MI szokott ott történi.
Amire én emlékszem...
...de ő sohasem.
~*~
- Végre! Azt hittem meg sem gyógyulsz basszus! - Kenny ölelgetve a feketét pörgött körülötte, de mikor az élesen hasba vágta egy lépést hátrált - undok, én aggódtam!
- Ahogy Kyle is mégis meglátogatott! - morogja, mire a vörös csak leinti.
- Jött volna de kényszermunkára lett fogva - Kenny rávetve magát ölelgeti, persze. Hisz mindig is megvédte. Ő már tudta, ahogy Stan is. Egyedül Kenny volt vak.
- Látod~ Kyle-nál nincs jobb haver.
- Hogyne! - mondta, mire a vörösre nézet, de az kérdően nézet egyel arébb. Hangos köhögés, zörgő tüdő és tüsszentés. Bacilusok hada és végül egy vörös fejű fiú nézet rájuk.
- Mi van? - kérdezte az orvosi maszkja mögül.
- Hol fáztál meg Craig? - kérdezte Kyle mire az csak intett egyet ezzel letudva a választ, ám mindenki tudta, hogy a kíváncsiságot nehéz legyűrni.
- Te is beleestél a tóba, mint Stan? - kérdezte Kenny, mire Stan feje vörös lett és idegesen ütött bele ismét Kenny hasába, aki felnyögve röhögött fel. Craig csupán maszkja mögül elmosolyodott ezen.
- Ezek szerint mindenkinek jó volt a tegnapja mi~ - nyöszögte mire Stan és Craig egyszerre szólaltak meg.
- Hülye ötlet volt felkelnem...
Egymásra pillantottak. Szemük találkozott és Stan feje ismét vörös lett és Craig áldotta a lázat, hogy most az miatt nem bukott le.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
