|
8 idegesítő érv
2011.12.24. 18:22
Léamh sásta ~
Cartman a falhoz simult, ahogy kezében két üveg energiaitalt tartott. Arcán gonosz mosoly ült ki, ahogy megpillantotta a két fiút. Stan és Kenny a távirányítót marcangolta. A szőke a pornó csatornát, míg a fekete annak ellenzését javasolta, így fel sem tűnt nekik, hogy Eric felkapva egy tálcát rakta rá a két italt, majd rakta le az előttük levő asztalra, majd a kártyát, melyen: "Ingyen ital a vendégeknek." mondat állt. Ezután szinte ló futtában hagyta el a helyszínt. Kenny-nek egyből feltűnt az ital, de Stan volt ki gondolkodás nélkül belekortyolt.
- Ó~ Tök jó íze van~ - Kenny felbátorodva, ő is beleivott a másikba. Mire végeztek az italokkal, mindketten bódult állapotba kerültek.
- Te... mit is akartam?... - kérdezte Kenny, mire Stan felállva kezdett szobája felé támolyogni.
- Fogalmam sincs... - szólt vissza a szőkének, ki utána menve karolta át nyakát.
- Stan~ kérhetek egy szívességet?~
- Persze Kenny... - ekkor már a fekete szobája előtt voltak, ahogy bekecmeregve, Stan egyből levetődött az ágyra. Kenny becsukva az ajtót, vetődött le mellé.
- Stan... megtanítasz csókolózni?... - Stan feltolva magát kezeivel nézett a szőkére.
- Mi van?... te vagy az aki mindig csókolgat... - Kenny keserűen elmosolyodott.
- Nem tűnt fel hogy soha nem dugom a nyelvem a szádba?... - Stan elgondolkozott.
- Tényleg... - Kenny felült, majd közelebb hajolt Stan-hez.
- Tökéletesen akarom Kyle-t megcsókolni az első alkalommal... és rajtad fogok gyakorolni... - Stan nyelt egyet.
- De csókot annak adunk, akibe szerelmesek vagyunk... - Kenny még közelebb hajolva suttogta a másik ajkának.
- De nem adhatok béna csókot Kyle-nak... - morogta, majd megragadva Stan felkarját húzta magához és csókolta meg. Mikor elváltak, Stan közömbösen nézett vissza Kenny-re, ahogy ő is a feketére.
- Bármit csinálok... nem pirulsz el... de ha Craig hozzád ér elpirulsz... - jegyezte meg a szőke, mire Stan vállat vont.
- Az ő közelségét még nem szoktam meg... - Kenny elvigyorodva ölelte magához Stan-t, majd fülébe kezdte suttogva kántálni azt a szót. Stan feje egyre vörösebb és vörösebb lett, ahogy próbálta magától eltolni a szőkét.
Craig eközben az előbb említett az "ingyen italt" nézegette, mely valahogy az orra alá került. Furcsállta így nem is szándékozta kibontani. Amikor elérte szobájukat benyitva nézet a kis párra. Feje közömbös maradt ám az ital remegett a kezében.
- Ha dugni akartok, ne itt tegyétek... - hangját kicsit felemelte, ahogy dühösen rájuk szólt.
- Craigh... segíts... - suttogta Stan, könnyes szemeivel kérlelően nézett a fiúra. Kenny továbbra is suttogta a szót a fülébe, mitől behunyva szemeit próbálta egyre jobban eltaszítani a szőkét. Ledobva az italt az ágyra, ragadta meg a szőke gallérját, majd húzta hátra, hogy Stan-hez még véletlenül se tudjon hozzá érni.
- Mi folyik itt?! - kérdezte dühösen, ahogy a lábainál heverő szőkére nézet. Az meglepetten pislogott fel rá.
- Craig?... csHőő~ - köszönt neki vigyorogva. Stan az ágyon ülve kapott mellkasához, ahogy előre dőlt.
- Ti be vagytok szívva? - rángatta meg a vállánál fogva a fiút. Kenny megrázta fejét.
- Vagy 4 hónapja nem szívtam...! - mondta nagyokat pislogva, mire Stan felkuncogott.
- Kamuzol... annyit nem bírsz ki... - elnyúlva az ágyon nézett a szőkére.
- Nem hazudok...! - morogta Kenny. Craig sóhajtott, majd leguggolva szinte olyan közel hajolt a szőkéhez, hogy csak pár centi választotta el őket.
- Felőlem aztán veled is gyakorolhatok... csak sikerüljön jól Kyle-al az első... - mondta, ahogy megnyalta ajkait.
- Alkohol szagod van - morogta, ahogy elhajolt tőle, majd az italra nézet az ágyán - mit ittatok ma?
- Azt a fincsi vendég üccsit~ - közelebb hajolva Craig-hez puszilta meg arcát. - Szeretnél velem gyakorolni?~
- Sejtettem - morogta, ahogy megragadta a szőkét és nagy ívben eltolta magától - ha ennyire kedveled Kyle-t miért nem vele gyakorolsz? Hidd el~ ha megreng a tökéletes vallód attól még nem fog nem kedvelni - kelt fel, majd táskájához lépve vett elő egy üveg vizet és két darab cukrot.
- Azt mondod? - nézett a fiúra csillogó szemekkel. Stan a párnába hajtotta fejét.
- De jó. Nem kell, hogy csókolózzak veled... - felnézett Kenny-re, ki nagyokat pislogva nézett vissza rá.
- Miééért nem akarsz velem?~ - csúszott oda hozzá.
- Mert csókolózni azzal szokás, akibe szerelmes vagy... - morogta.
- Jól mondja - helyeselt, ahogy az üveg vizet odaadta a szőkének és ezzel együtt az egyik kis cukorkát - igyál, aztán ezt vedd be. Ez rád is ugyan úgy vonatkozik - mondta, ahogy Stan kezébe is nyomott egyet.
- Nem akarom... - morogta, ahogy félre tette a cukrot.
- Nem fogja megenni... - morogta Kenny, ahogy ő viszont megette a cukorkát, és megitta rá a vizet.
- Miért nem? - kérdezte, a szőkétől.
- Utálja az édes dolgokat... - nagyot hörpintett a vízből. - De szívesen átadom neki szájból szájba...~ - vigyorgott.
- Az csak egy mentolos cukor... azt sem vagy képes megenni? - kérdezte kissé idegesen.
- Mennyire édes? - nézett fel a feketére.
- Mint Kyleeee~ - dőlt el Kenny. Megrázta a fejét, majd a félre tett cukrot ismét a kezébe nyomta.
- Mentolos. Semmi édes. - Stan lassan emelte szájához a cukrot, majd ugyan ilyen lassan kapta be, és kezdett rajta nyammogni.
- Erotikusabban nem ment volna?... - kérdezte flegmán Kenny.
- Add a vizet - lépet hozzá, ahogy fejbe is vágta ezzel a szőkét, majd a vizet a fekete ölébe dobta - te is igyál aztán, pihenjetek le... nem fogtok részegen kalamajkát okozni... - Stan miközben a vizet itta, Kenny megragadva lábát húzta le a földre, így sikeresen a maradék víz eláztatta Stan pólóját.
- Ugyan már Craig~ Biztos szívesen látnád felizgulva~ - Stan vörös fejjel feküdt tovább, nem igazán fogta fel, mi történik. Kikapva a vizet csavarta rá a kupakot, majd dühösen nézet a szőkére. Kenny még közelebb húzta magához Stan-t, így lábai között helyezkedett el, felhúzva Stan pólóját, simított végig a sebein.
- Nahát~ Egész szépen gyógyulnak~ - mondta Kenny, ahogy simogatni kezdte a másik hasát. Stan feltolva magát kezeivel nézett vörösen Kenny-re.
- Ne... Ne már! - Kenny elvigyorodott, majd közel hajolva a másikhoz kérdezte tőle.
- Miért?~ Csak nem felizgulsz tőle?~
- De. Úgy hogy hagyd abba. - morogta Stan, ahogy próbált hátrébb kúszni, de Kenny erősen tartotta egyik combjánál, neki dőlve Stan vállának kezdett megint suttogni fülébe, mitől Stan feje egyre vörösebb és vörösebb lett. Végül megragadva Craig lábát, csimpaszkodott abba aki viszont kissé lesokkoltan nézte a jelenetre. Az ő feje is kissé vörös lett, de mikor felucsoldott, megragadta az üveg vizet, és a szó szoros értelmében a szőke nyakába töltötte az egészet, majd megragadva Stan-t húzta magához, ahogy átölelve tartotta.
- Oké... nem szándékoztam ezt látni... - morogta, ahogy lenézet a még mindig vörösre. Kenny telefonja pittyeget párat, kissé kómásan vette elő, de mikor elolvasta az üzenetet, rögtön felpattanva tűnt el. Stan viszont amennyire csak tudott hozzá bújt Craig-hez, majd annak pólójába markolt.
- Minden rendben? - nézet az elszaladóra, de rögtön utána le a feketére. Stan szomorúan csillogó szemekkel nézett fel a másikra.
- Craig... te olyan... kedves vagy... - suttogta, ahogy hozzá dörgölőzött a feketéhez. A fiú kifújta a levegőt, majd lehámozva a fiú ujjait a pólójáról állt fel, majd ismét táskájához lépve halászott elő két darab törülközőt. A kisebbiket a padlóra dobta, ahol a vízfolt volt, a másikat pedig Stan-re.
- Töröld meg magad - mondta neki.
- Vizes vagyok?... - kérdezte, ahogy elkezdte haját törölgetni.
- A hasad... - sóhajtott fel és kikapva a törülközőt térdelt a másik elé és kezdte hasát törölgetni - el sem hiszem, hogy ennyire képesek vagytok berúgni... - Stan a hasán mozgó törülközőt nézte.
- Ez jó érzés... - motyogta, majd felkuncogott. - Kicsit csikiz~
- Mindjárt kész, bírd ki még egy kicsit - mikor már jól megtörölte a másikat, egy gyors mozdulattal kapta le róla a vizes pólót, majd dobta az ágyra - rendben. Hol találok tiszta pólót neked? - Stan felállva, sétált el lassú léptekkel ágyáig, majd leülve rá, húzta ki az alól bőröndjét, és vett elő egy tiszta pólót, amit Craig felé nyújtott, miközben nagyokat pislogott rá.
- Fel is veheted volna... - morogta, ahogy eligazítva a tiszta ruhát térdelt ismét a fiúhoz - mindegy. Emeld fel a kezeidet... - Stan kikapva a fiú kezéből a pólót vette magára.
- Mondhattad volna... hogy vegyem fel... - motyogta, ahogy közelebb hajolt a fiúhoz.
- Elég egyértelmű~ bár részegen úgy látszik, nem minden megy neked - vont vállat. Stan csupán elmosolyodott, majd kezeivel megtámaszkodott az ágyon.
- Szóval? Hogy voltatok képesek meginni egy olyan üdítőt, amiben még biztosak sem vagytok... Idióta, vagy ne folytassam? Túl részeg vagy? - kérdezte vigyorogva, ahogy megpöckölte a másik orrát.
- Aaaa... - dőlt neki a másiknak. - Meleg vaaan... hogy tudnék így bármire gondolni?... - nyöszögte.
- Az alkohol miatt... - fogta rá, ahogy megragadta a vállát és eltolta magától.
- Levehetem a pólót?... meg a gatyát?... meg úgy mindent?... - kérdezte, ahogy megragadva pólóját kezdte fel alá húzogatni.
- NEM! - förmedt rá, dühösen és kissé el is vörösödött a másik hozzászólásától.
- De... megsülök... - hátradőlve, kezdte lassan felhúzni pólóját. Amit Craig megfogva húzott le.
- Elhiheted, nem lesz attól jobb, ha itt pucérkodsz nekem! - morogta, ahogy megfogva a fiú karját tolta le az ágyra.
- De... Craig... melegh vhan... - suttogta, ahogy arca egyre vörösebb lett, és kissé szaporán kezdte venni a levegőt. Lassan nyúlt pólójához, ahogy megint elkezdte felfelé húzni.
- Csak tudjam meg ki adott neked alkoholt - morogta, ahogy megragadva az előbb felvett pólót leszedte a másikról, majd félre dobva hideg kezét a másik hasához nyomta - jobb? - Stan jólesően felsóhajtott.
- Jah~ Ez tök jó~ - sóhajtozta, majd alsóajkába harapva, hunyta le szemeit, és adta át magát az érzésnek. A fekete viszont nem érezte jobban magát. Mérgesen tartotta ott kezét, ám egy idő után elvette, mikor ugyan olyan melegé vált, mint a fiú hasa, majd felkelve szedte fel a vizes törülközőt és a másik vizes pólóját is. Stan amint elmúlt a jóleső érzés, felnyitotta pilláit. Lassan kezdte lehámozni magáról nadrágját, ahogy felállt az ágyról, mikor viszont Craig oda nézet rögtön oda kapott és megragadva tartotta a fiún, hogy az ne bírja tovább húzni.
- Eszedbe ne jusson!
- De Craig... megsülök... - nyöszögte, ahogy próbálta lefejteni a másik kezét nadrágjáról, persze sikertelenül.
Megfogva a másikat lökte le ismét az ágyra, majd megragadva mindkét kezét a feje fölé tolta és úgy fogta le, ahogy fölé mászott.
- Miért nem alszol inkább? - nézet rá dühösen, ahogy erősen szorította a fiú csuklóját, aki kissé félve nézett vissza rá.
- Mert... ilyen melegbe... nem tudok aludni... - válaszolta szemöldök ráncolva.
- Próbálkozz! Az biztos, hogy itt nem fogsz vetkőzni! - morogta neki.
- De miééért nem?~ - kérdezte, majd kezeire vándorolt tekintete, majd próbálta kiszabadulni a fiú szorításából. Craig elvörösödött, majd elfordítva tekintetét szisszent fel. Kezeivel kissé engedett a szorításon, bár nem teljesen engedte el.
- Nem fontos... csak nem fogom engedni!
- De Craig... nagyon meleg van... miért nem vetkőzöl le inkább te is? - kérdezte nagyokat pislogva a fiútól. Nem csoda hogy Stan így gondolta, egész teste nedves volt izzadságától. Craig-nek viszont esze ágában nem volt a fiút meztelenül látni, így jobb ötlet híján az órájára pillantott. A diákok még nem érhettek vissza. Elmosolyodva engedte el a fiút, majd magához kapva két tiszta törülközőt, húzta fel és kezdte kifele ráncigálni.
- Kibírod még egy kicsit?
- Meddigh?... - kérdezte, ahogy felnézett a másikra.
- A fürdőig... ott letusolhatsz! - mondta, ahogy lassan elérték a közös fürdőt. Ahogy benyitott elmosolyodott azon, hogy tényleg senki nem tartózkodott bent. Behúzva a fiút ültette le az egyik padra, majd vissza menve kulcsra zárta az ajtót, hogy ne jöhessen be senki - tusolj le! Itt megvárlak... - morogta, ahogy fejét az ajtónak nyomta rá sem nézve a másikra.
Stan lassan levetkőzve, ment be a fürdőbe. Max egy negyed óráig lehetett, addig is csak a víz csobogását lehetett hallani. Mikor végzett, kinyitva az ajtót, indult el előre. A fiú épp készült megfordulni, de mikor megérezte hátán a vizes cseppeket ismét vissza fordult.
- Törülközz meg! Nem vagy gyerek! - morogta.
- Jó... de hol a törülköző?... - kérdezte, ahogy körülnézett. Megfordulva látta, hogy Stan arra pakolta a nadrágját, így beljebb sétálva kiszedte alóla az egyiket, majd hátra nyújtotta neki.
- Köszi~ - hangja mézes mázosan csengett, majd törülközve kezdett kifelé sétálni, ám Craig visszarántotta.
- Megtörlöd magad és felöltözöl... nem fogsz pucéran járkálni - morogta, ahogy még mindig nem nézett oda.
- De még mindig meleg van... - arca kipirult volt, szemei ködösen csillogtak. - Nem maradhatok így?... - kérdezte, ahogy tovább törülközött.
- Nem... Stan. A folyosón biztos nem... - mondta, ahogy végül a másikra nézet, bár arcán egy enyhe pír kúszott fel.
- Akkor... - derekára csavarta a törülközőt. - így mehetek?... - Végig nézve rajta sóhajtott, majd egy aprót bólintva kapta fel a törülközőt és nyitotta ki az ajtót.
- Cuccod ne hagyd itt... - Stan odalépve a padhoz, kaptamagához cuccait, majd kisietve az ajtón, gyors léptekkel haladt szobája felé.
- Áú~ Áú~ Forró~ - hallatszódott Tweek hangja a folyosóról. Craig meghalva barátja hangját, sietett oda fiúhoz, majd megfogva kezét kezdte gyorsabban húzni.
- Craig hova... - suttogta elhalóan Stan, ahogy hagyta, hogy húzza a másik. Mikor elérték a szobájukat a fekete szinte betuszkolta a fiút, majd bezárva liheget az ajtóban. Stan elengedve az eddig tartott törülközőt, hagyta hogy az a földre hulljon, majd ágyához sétálva terült el rajta. Craig ránézet, majd megcsóválva fejét lépet el a másik ágya mellet és ült le sajátjára. Stan az egyik párnát magához ölelve nézte a másikat. Eközben ő kivett a táskájából egy kis zacskót, majd ismét bevett egy kis cukorkát.
- Ez így neked jobb? - kérdezte.
- Igen...~ - mondta mosolyogva, ahogy végig simított oldalán. - Így nem sülök meg...
- Micsoda szerencse... - forgatta meg szemeit, ahogy végig nézet a fiú testén.
- Te, hogy nem sülsz meg?~ - kérdezte, ahogy tincsei közé túrt.
- Talán, mert nem folyik alkohol az ereimben? - Stan nagyokat pislogott a másikra, de nem mondott semmit. - Pihenhetnél egy kicsit - mondta, ahogy felkelve a másik mellé sétált.
- De nem vagyok álmos... sőt~ - elvigyorodott.
- Sőt...? - nézet rá kérdően.
- Tökre... mozoghatnékom van~ - kuncogott fel. - Vagy, hogy is mondják~ - legyintett.
- Futni akarsz? - kezdte furcsállni a másik viselkedését.
- Akármit~ Csak mozogni~ - ült fel, ahogy a másikra nézett csillogó szemekkel. Craig sóhajtott, majd a kis térre mutatott.
- Futkoshatsz a kis köröket itt bent...
- Kenny-vel mást szoktunk csinálni... - motyogta, majd felnézett a fiúra. - De veled azt nem akarom...
- Akkor nem tudok segíteni - sétált vissza, az ágyához. Stan visszadőlve nézett a fiúra, agyában mintha kattant volna valami, úgy aludt el egyik másodpercről a másikra.
- Végre... - morogta, ahogy visszasétált a fiúhoz, majd megfogva a takarót rakta rá.
Kenny egy gyors kopogás után, kómás fejjel nyitott be a szobába. Stan még mindig hangos szuszogással aludt. Ellenben Craig-el aki az ágyán ülve verte fejét az egyik párnájába miközben motyogott valamit.
- Nem létezik... persze ilyen is csak velem történhet meg... - Kenny Stan ágya mellé sétálva, kapta fel a igazolványát. Majd Craig-re pillantott.
- Valami... baj van?... - kérdezte, ahogy leült Stan ágyára. Egy dühös, „IGEN” és egy dühös pillantás volt a válasz. - Dühösnek látszol.
- Nem! Nem vagyok dühös, tök nyugodt vagyok! - sziszegte a szőkének - Hogy voltatok képesek olyan innivalót meginni, amiről azt sem tudjátok kitől kaptátok!!! - Kenny vállat vont.
- Szokás. Ráadásul... ez nem csak alkohol volt... - fürtjei közé túrt. - Valami még lehetett benne, ennyitől nem részegülök meg ennyire... - morogta, majd Stan-re nézett. - Meg kibasszottul meleg volt tőle... - lejjebb húzta a feketéről a takarót, egészen derekáig, ahol is miután nem látott bokszert, inkább visszarakta rá. - Ugye nem erőszakoltad meg?... - nézett komolyan Craig-re. Ismét egy dühös pillantás volt a válasz, ahogy a fogai közt levő cukorra mérgében ráharapott.
- Nem... nem szokásom részegeket megdugni... - Kenny sóhajtva nézett Stan-re, majd lágyan megrázta vállát, ki erre csak feldünnyögött.
- Kelj már fel... - morogta a feketének, ki csupán egy párnát hajított Kenny irányába.
- Minek akarod felkelteni? - kérdezte, ahogy ő is az alvó mellé sétált és megbökte annak kikandikáló fejét.
- Hogy öltözzön fel... vagy~ - vigyorogva nézett Craig-re. - Ha téged nem zavar~ felőlem, maradhat így~ - felkelve az ágyról, kezdett kifelé sétálni.
- Amíg van rajta takaró, nem - válaszolta, ahogy nézte a távozót, majd elvigyorodott - veled történt valami? - Kenny feje vörös lett, majd visszasietve Stan-hez kapta le róla a takarót.
- Ezt kicsit kölcsön veszem, ha nem baj~ - mondta vigyorogva, majd meg sem várva a másik válaszát, kimasírozott a szobából. Stan dünnyögve fordult oldalára. Craig feje ismét dühös lett, ahogy a szőke után kezdett futni, ám mikor az ajtót kinyitotta annak már hűlt helye volt.
- Hogy a... - morogta, majd félve ugyan de megfordult és végignézet a másik, majd nyelve egyet most ő ment oda és rázta meg a vállát - kelj fel! Öltözz fel! Utána tőlem végig aludhatod az egész kirándulást is! - Stan dünnyögve kezdett a takaró után kutatni, miközben még ugyan úgy feküdt.
- Takaró?... - kérdezte álmoskás hangon.
- A kedves barátod, volt olyan rendes és elvitte... - morogta.
- Ne már... - morogta, ahogy hátára fordult, de szemeit takarta karjával. - Lefagy a tököm...
- Na ne mond... - Kerülve a másik pillantását lépet az ágyához, majd arról lerántva a takarót dobta a másikra - itt az enyém, de ha jobban vagy öltözz fel! Vagy minimum egy gatyát húz magadra! - Stan morogva túrt tincsei közé, majd nagy nehezen felülve az ágyon, kihúzva bőröndjéből egy bokszert vette magára, majd már vissza is dőlt.
- A fejem... mi történt?... - kérdezte rekedtes hangon.
- Ingyen üdítőt meginni tilos! - lépet a fiú mellé - Berúgtatok Kenny-vel. Aztán ő fogta magát és elment te, meg itt maradtál a nyakamra és vetkőzőst játszottál. - Stan felülve nézett a másikra riadtan.
- Ne már! - nyüszögte.
- Én komolyan mondtam... Szerinted miért vagy pucér? - Stan lenézett magára, majd fejére csapott.
- Basszus... - morogta, ahogy visszadőlt. - Bocs, ha molesztáltalak vagy ilyesmi... - morogta, ahogy kezével eltakarta szemeit. A fiú viszont csak megrázta a fejét.
- Szerencsére erre nem került sor... - fújta ki a levegőt, majd visszamarta saját takaróját - viszont, ha akarsz saját takarót, jobb ha a barátodtól kéred vissza...
- Faszomnak van kedve még vele is beszélni... - morogta ahogy hasra fordult. - Megleszek én így~
- Mindig ilyen vagy ha elszáll az agyad a piától? - kérdezte közömbösen - mert akkor szívesen hagylak magányodba én meg átmegyek addig Clyde-ék hoz. - Stan felhúzott szemöldökkel nézett rá, majd csak vállat vont. Craig ugyan így tett, majd zsebébe rakva egy adag utánpótlásos édességet lépet az ajtóhoz, majd maga után halkan becsukta. Amint Craig elhagyta a szobát, nem sokkal rá Kenny tért vissza, majd Stan-re hajította a takarót. Az kicsit kómásan nézett fel rá.
- Kyle-al nem akartam csinálni... - morogta a szőke, mire Stan felülve vigyorgott rá, majd megragadva gallérjánál húzta le magához.
- Akkor most bepótolhatjuk~ - Kenny vigyorogva döntötte el Stan-t az ágyon.
Kyle kissé bosszúsan lépdelt a folyosón egészen Stan szobájáig, ahol kopogásra emelte kezét ám végül szó nélkül nyitott be.
- Stan! Nem láttad Kenny-t? - Stan az ágyon feküdt lihegve, vörös arccal, már teljesen felöltözve. Kenny zsebre dugott kézzel, arcán egy fél mosollyal haladt az ajtó felé, ám mikor meglátta Kyle-t szemei felcsillantak majd odalépve hozzá ölelte meg.
- Yay~ Kyle~ Engem kerestél?~ - kérdezte boldogan.
- Igen... - meglepődve tekintett el a szőke válla fölött, majd kicsit eltolva nézet rá kérdően - megint mit csináltál vele? - Kenny legyintett.
- Csak a szokásos~ Na de, miért kerestél? - kérdezte mosolyogva.
- Érdekelt jobban vagy e... - mondta, bár lehajtotta fejét miközben kicsit elpirult.
- Jajj~ De cuki vagy~ Igen jobban vagyok~ - dörgölőzött hozzá Kyle-hoz. A fiú erre még jobban elvöröslött, de tartva magát tolta el magától a szőkét, majd nézet Stan irányába.
- Ő is jól van? - kérdezte, ahogy a feketére mutatott. Stan legyintett.
- Persze jól vagyok~ - feltolva magát kezeivel mosolygott feléjük. - Ez jó volt~
- Ja~ - vágta rá Kenny, majd kézen ragadva Kyle-t kezdte el kifelé húzni. - Gyere Kyle~ nézzünk valamit~
- Ha pornó akkor már most felejts el! - morogta, ahogy hátra nézve mosolygott barátjára.
- Azt nézünk amit te akarsz~ - mondta negédesen a szőke.
- Ennek örülök~ - lépet előre, majd már ő húzta a szőkét - mit szólnál valami felvilágosító filmhez~? - Kenny szemei felcsillantak.
- Oké!!! - mondta boldogan.
- Szuper~ Stan, te nem csatlakozol? - nézet hátra.
- Szívesen~ - felkelve a kanapéról sietett oda hozzájuk.
Clyde szinte fénysebességgel rohant, a folyosón, így mikor épp egy balkanyart vett volna észre sem vette az éppen ott haladó kis csoportot. Frontális ütközés. Ő picivel arrébb kötött ki a földön, míg Kyle a szőkének csapódott. Kenny egyből magához ölelte, mosolyogva, míg Stan szemöldök felhúzva nézte a barnát.
- Clyde?... - A fiú felkapta a fejét és szinte csillogó szemekkel vizslatta az előtte állókat.
- Végre! Segítenetek kell! Craig és Cartman összeverekedett az előcsarnokban! - felpattanva kezdett kapálózni, ahogy mutogatta mi is történt - Már összetörték a kedvenc mp3-at is! A segges rálépet, de... mindegy! A lényeg nem lehet őket szétszedni! - Stan egyből nekilódult, míg Kenny egy csalódott sóhajtással elengedte a vöröst, majd megfogva kezét, ő is a csarnok irányába ment. A verekedést egy kisebb tömeg vette már körbe, de beavatkozni senki nem mert. A kör közepén Cartman épp egy gyomrost vitt be a feketének, aki valamennyire, de hárította az ütést, majd ráugorva csavarta ki a karját.
- Mi a jó büdös francnak kell neked állandóan szívóznod másokkal?! Ezt élvezed? - szorította még jobban a hátának, ám a kövér rátaposva lábára szabadult ki, majd vetette rá magát ezzel lenyomva a földre.
- Jobban, mint képzelnéd~ - válaszolta gúnyosan, ahogy a fejét kezdte csapkodni, de Craig ismét ellen támadásba lendült és meglendítve lábát találta középen a fiút, majd felpattanva tapintotta meg a kissé zöld foltot amit szerzet, majd ismét nekilódult. Kenny lefagyva nézte a kis jelenetet, ellentétben Stan-nel, ki odarohanva kapta el a fiú felkarját, és húzta vissza.
- Álljatok már le...!
- A kis megmentő... megvédi a lovagját - röhögte a barna, mire Craig kitépte magát a másik karjából, és hasba rúgta a fiút, aki görnyedve feküdt el a padlón ám a röhögést nem hagyta abba. Stan felmordult, ahogy keze ökölbe szorult, és most ő indult el a fiú felé, de Kenny visszahúzva rázta meg fejét, majd lökte hátra Kyle mellé. Kenny, Cartman elé sétálva, guggolt le hozzá, majd nagyokat pislogva fixírozta. Az felnézve még mindig kuncogott, de lassan abba hagyta és elmosolyodva nézett a szőkére.
- Te vagy az egyetlen, aki leállít mindenkit~ gratulálok~ - kihangsúlyozva azt a szót kelt fel kicsit támolyogva, ahogy gyilkos pillantást intézet Craig felé, aki ugyancsak viszonozta a kedves gesztust.
- Eric! - Wendy futott be, majd a barnához rohanva dobta át karját a vállán így tartotta - jól vagy? - kérdezte aggódva, majd szemeivel végig futatta a társaságon - melyik köcsög volt? - Kenny még mindig a földön guggolva, nézett fel a lányra, majd Eric-re mutatott. A lány felmordult, majd szó nélkül kezdte húzni barátját kifele, vele ellentétben, aki hátra fordulva intett egyet a feketének.
- Ez még majd lerendezzük~ Craig~ - mondta, és már el is tűntek az egyik fordulónál. Kenny sóhajtva állt fel, majd ellépve Craig mellett állt meg Stan előtt, és pöckölte meg homlokát, ki erre picit felnyikkant.
- Még mindig túl hamar elveszted a fejed... - sóhajtott, mire a másik csak felhúzta szemöldökét.
- Ahhoz képest, hogy régen...
- Régen meg szörnyű voltál. - vágott szavába. - Több önuralom~ - Stan felmordult, majd Kenny eddigi komoly arckifejezése eltűnt, helyette mosolyogva csillogó szemekkel nézett Kyle-ra, majd odalépve hozzá ölelte át, és dörgölőzött hozzá.
- Na?~ Tévézés?~ - A kis tömeg lassan kezdett eloszlani. Persze mindenkit csak a bunyó érdekelt és mivel annak vége volt így az izgalomnak is lőttek. Craig sóhajtva nézet végig magán, majd megfordulva kezdett elindulni. Clyde a nyomába eredt, bár egy szót sem szólt hozzá.
- Jöhet~ - mondta Kyle mosolyogva, ahogy leült a kanapéra, és elkezdte keresni a csatornát. Kenny lehuppant mellé, mellé pedig Stan, így Kenny élvezhette a középső hely 'örömeit'. Kyle végül megállt, majd a tévét kezdte bámulni, melyen épp egy nőt filmeztek és annak szülését. Természetesen a hangot csak annyira adott rá, hogy ők jól halják.
- Jövő héten én tartom az elsősöknek a felvilágosítást. Plusz jegy~ szóval gondoltam utána járok kicsit és megnézek néhány filmet. - Kenny arca falfehér lett, és ahogy nézte a tv-ét, egyre jobban előre görnyedt, végül térdeire hajtotta fejét. Stan száját szorongatta.
- Basszus Kyle ez undorító, kapcsold már el...!!! - kapálózott, ahogy elfordult.
- Kenny azt mondta azt nézünk amit én akarok~ - nyújtotta ki a nyelvét, ahogy ismét a képernyőt kezdte nézni. Kenny felnyöszörgött.
- Igen... azt nézzük... - nyöszögte, ahogy teste megremegett.
- De basszus, hogy bírod ezt nézni?! - nyöszögte Stan, ahogy már mindkét kezével fogta száját.
- Ha nem tudnád te is így jöttél a világra! Nincs ebben semmi undorító~ - mosolygott, majd a szőkére nézett és kissé neki dőlt, ahogy kezét a fiú combjára rakta. Kenny felkapta fejét, majd először Kyle kezére nézett, majd a fiúra, arcára lágy mosoly kúszott, ahogy a fiút nézte, míg Stan oldalt agonizált.
- Istenem fúljj! Mit akar az a fehérruhás csaj azzal a szikével? FÚLJ ÁÁÁÁ!! - A fiú hirtelen kapta el a fejét és a kezét is, ahogy ismét a tv-t kezdte nézni kissé vörösen.
- Elmondjam, mit akar a szikével?
- NEEEE NEEEE!!! - kapálózott Stan, ahogy megint szájára tapasztotta kezét. - Asszem hányok... - Kenny hátradőlve a kanapén, nézett Stan-re. A vörös felkuncogott, majd ismét a szőkének dőlt, bár most csupán ennyit tett. Kenny mosolyogva nézett a rá dőlőre.
- Istenem neee!! Ez felvágja, mint egy sonkát! Wáááá kell egy zacskó...... - szenvedett oldalt Stan. Kyle megrázta fejét, majd előre dőlve nézet rá a szenvedőre.
- Tudod... nem vagy leláncolva vagy, ilyesmi, akár el is mehetsz, ha nem élvezed! - morogta.
Stan száját fogva nézett vissza rá.
- Egy pillanat... - motyogta, majd elrohant a helyszínről. Kenny utána nézett, kerülve a képernyőt. A vörös kuncogott, majd felemelve a távkapcsolót kapcsolt el.
- Ennyi volt? - kérdezte felsóhajtva pillantott a vörösre.
- Már láttam~ - vont vállat, ahogy ismét kissé felkuncogott - na meg aztán, nem csak te szereted őt szívatni.
Kenny elvigyorodott, majd közel hajolva Kyle arcához nyalt rajta végig. Aki ismét elvöröslött, majd csapot rá a szőke fejére.
- Nem vagyok nyalóka! - morogta.
- Az lehet~ de olyan finom vagy~ - mondta mosolyogva.
- Akár vissza is kapcsolhatok~ pont a legjobb rész jön - felemelve a távirányítót már a gombokra állt az ujja. Kenny nyelt egyet, majd elhajolt. A vörös viszont ismét felkuncogott, majd közel hajolva puszit nyomott a szőke arcára, de rögtön utána ismét már a tv-t nézte. Kenny meglepődött a kis akciótól, majd mosolyogva sandított a vörösre.
Stan miután kiadta vacsoráját a wc-én, kiöblítve száját, csapta ki az ajtót majd lépett ki rajta, ám ekkor beleütközve valakibe tántorodott vissza. A tál ami a lány kezében volt a földön landolt és benne a víz és a rongyok is.
- A francba... - morogta, ahogy fekete haját hátra tűrve kezdte felszedni a nedves rongyokat, fel sem nézve ki volt az aki így meggátolta barátja ápolásában.
- Bocs... - mondta Stan, de mikor felpillantott, és meglátta ki az, szemei kikerekedtek. Wendy ugyan csak felpillantott, majd elhúzta száját és tovább dolgozott, hogy némileg a vizet is fel itassa. Stan tekintete elkomorodott, majd ellépve a lány mellett indult el szobája felé.
- Visszafoghatnád a kis barátodat! - morogta az elmenőnek, ahogy végül felkapta a tálat és beledobált rongyokat. Stan megtorpant, majd arca megrándult.
- Kis barátom? - kérdezte szemöldök felhúzva, ahogy kezeit zsebre vágta, és úgy fordult a lány felé.
- Ha már egy szobába kerültetek és együtt is szenvedtek, oh~ és délelőtt láttam titeket bemenni a fürdőbe és utána az ajtót bezártátok - morogta, ahogy ő is a másikra nézet. Stan cöhintett.
- Nincs semmi köztünk, úgy hogy ne találj ki semmit... - sziszegte az utolsó szavakat.
- Nem szokásom hazudni. Kérdezd csak meg tőle~ én láttam, hogy bementettek és általában az ember nem szokta bezárni a nyilvános fürdőket - vont vállat, majd megfordulva ismét elindult. Stan fogait csikorgatta, de végül csak cöhintve egyet indult el mérgesen szobája felé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
