|
O mint Oldhatatlan
2011.12.07. 15:41
Nem kéne nagyon előugranom, mert tudom milyen amikor hip hop nem tudsz semmiről, de...
Nem kéne nagyon előugranom, mert tudom milyen amikor hip hop nem tudsz semmiről, de... a helyzetem nem rózsás. Az elmúlt 4 óráról annyit, hogy végül is sikerült megszabadulnom a barátaimtól és így siketresen eltudtam menni egy jót enni. Mert igen... 4 hosszú kínkeserves órán keresztül próbáltam megérteni a nemes ember fejében levő tudást, hogy vajon miért csókolt meg és Craig miért hagyta. A válasz egyszerű! Mármint az ő számukra.
- Kihasználtam az alkalmat - Kenny vállat rándítva dobta a poharat a mosogatóba, majd Craig mellé sétálva nézet rám - ráadásul a gardedámod sem állt az utamba.
Na igen. Innentől szabadult el a káosz. Az üvöltözés, és az, hogy már nincs hangom mind, mind ennek köszönhető. Mert mi az hogy valaki csak úgy lekap, mikor magamnál sem vagyok?! Tűrhetetlen! Na jó, nem is éreztem semmit de akkor is... ráadásul pont ő? Az egyik kedvesebb barátom akire az életemet tudnám rábízni? Most már nem. Nincsenek barátaim, nincsen senkim! Ennyi! Kenny galád módon kihasználja mikor nem vagyok magamnál és kiéli rajtam a perverzióit - mindezt banános turmixal!!! - és Craig aki azt hittem megvéd mindentől hagyta ezt. Sírhatnékom támad akárhányszor csak rá gondolok és még a kibaszot KFC kaja sem segít a bánatomon. Ugyanis lassan a ki tudja hányadik csirkét lököm a számba sem a jó kedvem, sem a hangom nem volt hajlandó vissza jönni. Mert ezen a napon nem csak a két barátomat vesztettem el és úgy tűnik szívem szeremét, de a múlt is visszaköszönt. Nem is akárhogy.
- Tudod a bárban nem tűnt fel, hogy te vagy, de így napokkal később már belátom, miért tört rám a nosztalgia.
A kép megszakad.
A hang elcsitul.
Kacaja éles és a kaja mérgezett.
~*~
Elmondom mit ne tegyél soha! Ne egyél annak a kajájából, aki kihozta neked tálcán és tudod, hogy régebben megerőszakolt. Nem kifejezetten rossz döntés. Émelygő hassal ébredtem egy apró szobában. Tényleg pici volt olyan kis... börtön méret. Az ágyon feküdtem és a kezeim össze voltak bilincselve. Nem tudom, honnan szereznek manapság ilyet, de szorította a csuklom, ahogy a lábamat pedig a szikszalag. A számon selyemkötés, hogy egy hang, vagy éppen kaja se tudjon kijönni. Ha kijön megfulladok. Amint a látásom is kitisztult észrevettem az alattam levő ágyat és a mellettem levő kis szekrényt és itt vége a bútorozásnak. Na jó még egy szék is volt bent, de manapság azt nem számolja senki, főleg ha ül is rajta valaki.
- Örülök neked~ remélem élvezted az utolsó vacsorádat - remegek. Érzem, ahogy a testem remeg és érzem, ahogy az a gombóc a torkomba ugrik. - Tudod, jó rég láttalak. 5 év hosszú azóta az emberek változnak. Tudod kicsi Kyle, hogy én mivel ütöttem el az időt? Játszottam. Olyan vicces volt~ ma már jól fizető állással keressem a kenyerem. Oh igen~ mit mondasz arra, ha azt mondom, van egy állásom csak neked?
Látatok már gonosz fényt? Na ha nem, akkor csak az ő szemébe kellet nézni. Senki máséba csak az övébe. Mert ahogy bele nézel látod a jövődet... és én nem akartam ilyen jövőt.
- Igérem megfizetlek rendesen, ráadásul a tapasztalatod is meg van, na? Mit mondasz? Tudom, hogy tudod mire gondolok. Látom a félelmet az arcodon. Mit válaszolsz Kyle?
- Mhh! - nyögtem mire ő, csúnyán meglengette a fejét.
- Akkor azt hiszem ingyen melózol nekem. Most pedig szépen adok neked egy leckét, mit és hogy kell~
Felkelt. Kezében egy sokkolót szorongatott amit eddig nem is láttam. Odajött hozzám, majd levéve a bilincset és a kendőt állt elém. A hajamnál fogva emelte fel a fejem és egy nagyobb pofont kevert le. A fejem megbicsaklott és elterültem az ágyon. Éget a keze nyoma ám mikor ismét felemelte a fejem és most a másik oldalról is kaptam egyet felnyögve estem le az ágyról.
Menekülni, menekülni... csak ez járt a fejemben, ám a szikszalag miatt állni is alig tudtam. Persze ő segített ebben. Vörös tincseimen keresztül húzott fel, majd térdelt gyomorszámba, aztán rúgott tökön és végül párszor a bordámba a tüdőmbe és egyéb testrészeimbe taposott. Mikor végzet lihegve és mozdulatlanul feküdtem tovább. Mert képtelen voltam megmozdulni. Fájt, égetet, csípet. Haldoklottam és ő ezután finoman emelt fel és térdeltetett le az ágyra.
Aztán elővette sajátját és az arcomhoz nyomta.
A pofon ismét csattant ám most megtartott a hajamnál fogva.
- A lényeg. Ha egy ilyen kerül a szádhoz te szépen kinyitod azt. Világos? - minek válaszoljak? Magától elvette, majd ismét odarakta én pedig nem engedelmeskedtem. A pofon ismét csattant. Ezt eljátszottuk vagy tízszer és lassan rájöttem, ha nem akarok meghalni azt kell tennem amit mond, így kinyitottam a szám, de azt kívántam bár ne tettem volna.
Lenyomta a torkomig, majd kezével mozgatta a fejem. Ha harapta akkor gyomorszájon vágott volna így nem volt értelme semminek. Semminek és lassan így kezdtem érezni. Mindennek vége, és hogy arra születem, hogy szenvedjek. Mert senki nem szeret senki nem fog megmenteni. Lassan már nem a perceket, hanem azt számoltam hányszor élvezet a számba, a testemre és belém. Megtört teljesen és szinte vágyakozva remegő testel feküdtem ott. Az időt nem tudtam és a napszakok is egybe folytak. Csak azt tudtam nem fogom kibírni. Halálomat akartam, de még a kezemet sem tudtam felemelni mellyel vékony kis nyakamat megtudtam volna fojtani. Aztán végül abba hagyta.
Mocskosan feküdtem az ágyon. Testem remeget és kék zöld lila és egyéb vágások karmolások díszítettek. Éreztem, ahogy a fenekemből a vér csordogál és hogy számban csak őt érzem.
Hányom kell...
Hánytam.
- Asszem tökéletes lesz - hallottam a hangját. Éreztem a vigyorát, ahogy odajön hozzám, majd végigsimít a testemen. Önkéntelenül nyögtem fel, ahogy felpillantottam rá. - Hát ennyitől is beindulsz, akkor azt hiszem nem kell napokig szenvednem veled. 5 éve nem láttalak és 5 óra alatt megtörtelek. Tökéletes. Most már csak egy kis meglepetés és az enyém vagy teljesen.
Elájulhattam közben, mert mikor felébredtem már átvoltam öltöztetve és a lábamról is levette a szikszalagot. Ami rajtam volt egy zöld kis szoknyás csipkékkel díszített ruhácska. Négy éveseken látsz ilyet. A hajam két kis coffban volt összefogva és éreztem, hogy valami feszít alul. A szorítógumi nem lepet meg sőt, az sem, hogy a seggemben egy nagyobb vibrátor mozog én pedig álló farokkal nézek a semmibe. Nem éreztem. Lehet bedrogozott, sőt biztos vagyok benne, ugyanis mikor bejött én kéjesen nyögtem fel. Mintha csak akartam volna. Vártam rá, és megakarva mozdulni próbáltam felé araszolni, ám ő csak megsimogatva arcomat pofozott fel. Én erre nyugton maradtam és úgy sóhajtoztam tovább.
- Nagyon jó Kyle~ nagyon jó~ látom nagyon akarod. Ígérem ma este már megkaphatnak a vendégek, de előtte rád kell tenni a jelemet, hogy az enyém vagy~
A pálca amit kivett valami vas lehetett és a végén egy szép íves fej volt. Valami minta volt rajta cég embléma, de innen nem láttam jól. Az öngyújtójával gyújtotta meg és kezdte melegíteni. Azt mondta emeljem fel a ruhám én pedig eleget téve még szét is nyitottam a lábaimat.
- Igen Kyle... az enyém leszel örökre és többet nem fogsz elhagyni. Soha~
- I-igen... - nyögtem, ahogy hátravetettem a fejem.
Felkészültem a legrosszabbra. Beleégeti a bőrömbe és többet nincs menekvés.
Soha többet nem szabadulok.
Soha többet nem láthatom a két lökött barátom.
Soha többet... nem láthatom őt.
Aztán végül nem éreztem semmit... a sötétség elmart és én elájultam.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
