|
6. fejezet
2011.12.07. 14:38
Kellemes lézengést~ ^^
South Park Gimnázium
December 9., Péntek, Este 7 óra
10.B Osztályterme
Nem ugrottam ki, bár láttam, hogy megindultak felém amikor kinyitottam. Persze. Harmadik emeltről zakózzak le? Azért ennyire hülye én sem vagyok, csupán hallottam őt és nem akartam, hogy betörje az ablakot.
Ívesen ugrott be a terembe és a két fiú rögtön megtorpant és míg Stan tátott szájjal, addig Kenny kicsit idegesen nézet az előttük levő fiúra.
- A telefont felvenni luxus mi?! - sziszegtem, mire ő hátramosolyogva kacsintott.
„Elhagytam valahol és amúgy is nem akartam kihagyni a csókjeleneteteket”
- Anyád! - Ütöttem meg a hátát, mire ő csak felkuncogva vonta meg a vállát.
„Szóval kis Rapunzel~ nem akarod, hogy rájöjjenek ki is vagy te? Miért is... Stan-t még megértem, de a szöszit~”
- Fogd be és vigyél azonnal innen ki - ez persze hatott és a fiúk felé fordultak akik persze értetlenül néztek ránk. Mondjuk nem csodálom. Ők csupán annyit láthattak, hogy magamban beszélgetek és az előttem levő Black Star még válaszolni sem képes.
- Ki a fene vagy te?! - csattant fel végül a fekete és felém ugrott, ám Craig gyorsabb volt és megragadva húzott magához és kapott az ölébe. Nem nagyon zavart... sokszor utaztam már így vele, ugyanis nem is egyszer mentett meg. Szóval ez nem zavart. Nem... itt valami egész más volt zavaró és az pedig a szőke. Ugyanis míg Stan a fejemhez vágta több millió kérdését - a gondolatairól nem is beszélve - addig a másik agyában csak egy mondat járt.
Csak. Egy megszólítás.
„Hallod a gondolataimat, mi?”
Ijedten ugrottam össze, ahogy a kék szemekbe néztem. Fagyos és egyben rosszálló mégis kíváncsi. A legrosszabb fajta.
„Feltehetőleg igen. Sőt fogadok, tudsz te többet is mind csak ez. Az érdekesség kedvéért, tudod ki Black Star és azt is tudod én ki vagyok. Majd lassan rájössz, hogy talán én állok a legközelebb ahoz, hogy tudjam ki is vagy valójában” - Szemöldöke a magasba szalad és elmosolyodik, én pedig csak reszketni tudok. Mert hirtelen meglátom a perverz gondolatok között egy újabb titkot.
Amit a hátam közepére nem kívántam.
Soha nem akartam tudni...
Pártatlanság, de így...
Mysterian és a képessége emberfeletti.
- Menj már - nyugodtan szólok a feketének, aki eddig szócsatát vívót a kisherceggel, de mikor meghalja a hangom aggódó tekintettel pillant le, majd lehunyva szemeit ismét felizzik. A sötétkék láng a balszemében és én behunyva a szemem hagyom, hogy a sötétség elragadjon minket. Szó szerint, majd mikor már kinyitom az iskola mögött vagyunk.
Nagy megkönnyebbülésemre.
- Craig! - szisszentem fel, mikor hirtelen eldőlt. Hátraeset én magam pedig, az ölében csücsülve néztem, ahogy halkan szuszogott. Nos igen... egy nagy hibája volt ennek a teleportálásnak. Nem sokszor használta, mert minden erejét elvette. Ténylegesen is, de ha a szükség kívánta, akkor ezt kellet. Hálás voltam neki. Ő volt az egyetlen, aki kockáztatta az életét értem és nem csak fordítva. Egy barát? Nem... szövetséges. Semmi kapcsolat. Úgy kell, mint a púp a hátamra. De... jó érzés, ha van valaki akiben bízhatok nem?
Felpattanok, majd mikor Craig lassan visszaváltozik én is a mellettünk levő konténerbe hajigálom az álcámat, majd a válla alatt átnyúlva kezdem hazafelé cipelni... ami valljuk be, hosszú lesz.
Tucker rezidencia
December 9., Péntek, Este 11 óra
Craig szobájában
- Hogy mi?! - Csak ezt szajkózza nekem mióta elmondtam neki az egész story-t. Töviről hegyire beavattam és ő csak ezt hajtogatja. Hogy sülne belé...
- Nem mondom el még egyszer baszki! Befejezhetnéd?!
- Oké, oké... - legyint, ahogy elnyúl az ágyán, majd a sötétkék plafont kezdi vizslatni.
Szép kis egyszer szoba. Semmi felesleges cucc nincs benne - nem úgy mint az enyémbe - csupán ágy, íróasztal, szekrény. A könyvespolc és a szék, amelyen most fenekem terpesztem, csupán a dekoráció része. Komolyan. Általában mindent az ágyában csinál. Tanulás, gépezés. A széket csak én szoktam használni, mikor itt vagyok, de be kell valljam igazán kényelmes darab.
- Szóval Kenny, Mysterian. Ez miért baj? Hisz ő is jó fiú, bár világos, hogy mostanság nem szívesen jár ki. Mióta én is a városban ólálkodom ritka mikor összefutunk, de akkor is csupán pár szót váltunk - magyarázta és most mondanám el, hogy a szőke képességét végül nem mondtam el neki. Mer ijesztő. Sajnos tényleg az... - szóval nem értem mitől fosol. Csak egy álarcos gyerek, akinek ugyan úgy hős koplexusa van mint nekem.
- Örülök, hogy belátod. - Felkapva fejét dobta felém a párnáját, amit én elkapva raktam fejem alá - Lényegében, lehet tudja ki vagyok és ez aggaszt.
- Beszélj vele.
- Te dilis vagy...
- Miért? Derüljön ki úgy, mint velem?
- Nem erre gondoltam, de na... mi lesz ha elmondom? Még egy idióta a nyakamra nem kell - újabb párna érkezet és kezdtem kételkedni, hogy nem e tart magánál egy csomaggal ilyen alkalmakra. - Oké, oké! De nem akarom, hogy kiderüljön! Ez fontos nekem és így is messze irritál, hogy őt állandóan meg kell mentenem.
- Át vállalom ha akarod és megmentem én. Úgy láttam nem szimpatizál velem, de így már érthető - húzta el a száját és persze én rögtön tudtam miért.
Ugyanis voltak elméleti szabályok. Ezek között szerepelt egy olyan miszerint a csapat jó, de ha egyedül utazol, akkor két hős nem fér meg egy városban. Na ezt gyakorlatban ők ketten mutatták meg. Mysterian tűnt fel előbb. Még általánosban kezdett ténykedni és tényleg sok embert mentett meg és bűnözők hadát szedte le. Aztán ahogy az évek teltek jött Black Star. Craig elmondása szerint, soha nem tudta, hogy volt képessége. Egyszer saját magát mentette meg egy balesetből és akkor jött rá. Na persze, ő meg úgy gondolta nem hagyhatja ezt veszni hagyni, így alkotta meg az alteregóját. Ő is védelmezi a várost ám... mondjuk úgy kicsit jobban, mint Mysterian. A fegyverhasználat jóval hatékonyabb és sokkal gyorsabban ér oda helyekre. Persze ő nem akarta Mysterion-t kitúrni. Azt mondta, egyszer még fel is kérte, hogy dolgozzanak csapatban ám a szőke visszautasította. De persze ez nem horgasztotta le így tovább ténykedet végül addig, amíg lassan Mysterian el nem tűnt. Az újság is foglalkozott vele, hogy csak úgy felszívódót ám a hír lezajlott egy teljes hét alatt és végül ismét Black Star volt a címlapokon. Most már érthető miért történt ez, bár még nem világos minden. Kenny Mysterian és végül hagyta, hogy riválisáé legyen a város megmentője poszt. Miért engedte át? Megunta? Úgy látta Craig jobb? Ostoba kérdések és nem is tudom, miért foglalkozok vele. Nem is kéne törődnöm egyikkel sem mégis... a kíváncsiság mindig is nagy úr volt.
- Rendben, majd... esetleg beszélek vele - morogta, majd kipattanva a kényelmes székből kaptam fel a kabátomat, majd a párnákat visszadobtam a fiú ágyára.
- Hazavigyelek? - kérdezte, de én csak megrázva a fejem intettem.
Sétálnom kell. Gondolatok nélkül.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
