| kihívás : Halloween kihívás (Evee-chan) |
Halloween kihívás (Evee-chan)
2011.11.16. 16:25
Cím: Lidérces szellem, és a becsületes lélekvezető
Író: Evee-chan
Szereplők: Kenny, Kylem, Stan, Craig
Besorolás: PG-13
Megjegyzés: Bolondos Halloween a fiúk kíséretében
Az erdő sötét és mélységes volt. A fák lombjai zizegtek a szélben és a csillagok csak épp, hogy adtak egy kis világosságot, a többi fényt, az ijesztő töklámpások adták melyeknek gúnyos és groteszk mosollyal szinte figyelték a közlekedőket. Egy kisebb fuvallat és a gyertya lángok megmozdultak, így az árnyékok vészesen vigyorogtak le a járókelőkre. Mármint arra a négy emberre, aki be mert menni.
- Hülyeség volt! Tiszta para ez az egész hely ráadásul már az ösvényről is letértünk! Itt fogunk megpusztulni - Stan Marsh hangja remegett, ahogy félve pillantott körül, majd össze rezdült, mikor egy kar ért a vállához - Baszki Craig, ez nem vi-
- Csss! Megígértük, hogy segítünk neki! Tudod, hogy tartozunk - fogta be a száját, majd elvéve adott lágy csókot a szájára, amitől persze ő rögtön befogta és inkább belecsimpaszkodott barátja kezébe. Mert igazat adott neki. Sokkal tartoztak a szőkének, aki most elől menetelt. Megmentette Craig életét. Visszahozta őt ismét és ő pedig boldog volt. Boldog, hogy már nem csak ő és a szőke látja. Hanem mindenki... de ez egy másik történet. A mostani nem róluk szólt, hisz ők csak mint segédek szerepeltek, jobban mondva inkább Craig ugyanis az ő erejére volt szükség. Mert a szőke csábítani akart, és nem is akár, hogy.
Minden két hete kezdődött, amikor új diák jelent meg az osztályban. Kyle Broflovski a kimagasló iskolai teljesítménye miatt került a suliba és feltűnőségét a vörös kusza tincsei okozták. Szende fiú, aki mindig megcsinálja a leckét, segít másokon és sosem hazudik.
Kenny McCormik pedig pont ezt szerette benne és mire észbe kapott már szerelmes volt belé. Az össze szeplőjét szerette és annyira közel akart lenni hozzá amennyire tudott. A nagy nőcsábász persze, nem is sejtette, hogy talán nehezebb dolga lesz mint gondolta, ugyanis a vörös három napig megszeppenve megszólalni sem tudott, mikor a szőke nekiiramodva barátjának fogatta. Aztán teltek a napok és végül ez a két hét jó hatással volt rá ugyanis igazán jó barátok lettek... de persze ez volt a probléma.
- Segítenetek kell! - Kenny a két fekete asztalára csapot. Stan felnyikkant, Craig viszont csak lustán emelte fel a fejét és kérdően nézet barátjára.
- Mégis miben? - kérdezte.
- Hétvégén Halloween és szerelmet akarok neki vallani - mondta vigyorogva, ahogy a padnak támaszkodott, míg Stan próbálta szívverését lenyugtatni. Mostani történések miatt nem kicsit volt szívbajos.
- Persze, micsoda romantikus gesztus Halloween-kor elmondani neki, hogy seggbe akarod kúrni - morogta továbbra is Craig, mire viszont egy éles szisszenést kapott.
- Nem, akarom megkúrni! - közölte, aztán pár másodperc után legyintet - jó azt is, de nem ez a fő cél! Szeretem őt!
- Tudtam!
- Oké de mégis miben segítsünk. Miért nem halsz meg és kísérted egy kicsit - vonta meg a vállát a kisebbik, mire egyszerre kapott két ütést a vállára - MOST MI BAJOTOK VAN?! - morogta.
- Kyle nem látja, a másik pedig szellemként, hogy a picsába valljon neki szerelmet?
- Ezért kaptam a sallerokat?!
Stan még egy ideig duzzogott, így nem is hallotta Craig és Kenny beszélgetését mellyel megtervezték a hétvégét. Persze rémisztő hely kellet és az erdő tökéletes volt ehhez. A kis szélfúvások és a már befagyott talaj. Az ágakról és a furcsa zajokról már nem is beszélve és mindez este! Tökéletes. Már csak az ijesztés kellet. Ugyanis a szőke ezt tervezte. Halálra rémíti a vöröst, majd mikor az a nyakába csimpaszkodik bevallja neki az érzéseit. Aztán persze romantikus csók, majd az ágyba, vagy ha türelmetlenek itt a földön is csinálhatják akár. A terv tökéletesnek indult... Kenny mellet Kyle nyugodt léptekkel ment előre míg Craig-ék mögötte várták a jelt. Aztán egyszer csak megkapták.
- Most! - suttogta Stan, mire a fekete bólintott és kinyújtotta előre a kezét lassan összpontosított. A képességei csak úgy mint a múltkor most is megmaradtak sőt erősebb lett. Sokkal erősebb így pár perccel később hideg köd lepte be őket amik a fákat körülvéve hömpölyögtek. A pár eltűnt, ezzel magára hagyva a fiúkat.
- Honnan jött ez a köd? - Kyle nyugtalankodni kezdett és mikor maga mögé pillantott és látta, hogy a szőkén kívül senki nincs ijedve állt meg - a fiúk eltűntek!
- Biztos csak lemaradtak. Ne aggódj miattuk - Nem tudta meggyőzni. Ugyanis még nem tudta azt amit pillanatokkal később már igen... és átkozta magát amiért nem Valentin napon tette meg a vallomását.
- Éreztem valamit. Tudom hülyének fogsz nézni, de valami nincs rendben... kérlek maradj itt! Megoldom - fordult a szőke mellé, majd egy kedves mosolyt küldve szaladt bele a ködbe, egyedül hagyva így a szőkét aki csak pislogni tudott.
Aztán az, az ordítás.
Majd Stan kétségbeesett sírása.
Szinte azonnal futni kezdett. Lábait ellökte a földtől és fülelt, hogy merről jöhet a hang. Aztán meglátta őket. Stan a földön térdelt és Craig feje az ölében pihent. A fiú arca falfehér volt és mellkasa igen lassan emelkedett és süllyedt.
- MI történt? - kérdezte, ahogy leguggolva ellenőrizte a fekete pulzusát.
- Én nem tudom... egyszer csak... felordított, majd eldőlt... semmi nem történt. Semmi! Még jól volt és most meg alig él... - szipogta, ahogy lágyan simogatta a fejét, majd könnyes szemeit a szőkére emelte - Kenny csinálj valamit! Nem halhat meg, basszus! Azt nem élem túl még egyszer!
A köd kezdett elhalni és ennek jele az volt, hogy aki csinálta szintén haldoklik.
Ráadásul ő tudta miért.
Elbaszta.
- Meg kell keresnem! - mondta és már el is viharzott. Még hallotta Stan kiabálását, hogy mégis hova megy, de tudta nem segíthet. Ott nem.
Kis keresés után lelte csak meg. Egy nagyobb fa alatt állt és valamit eszeveszettül mormolt. Kezében valami fűzér lifegett és szemeit lehunyta, hogy még jobban tudjon összpontosítani.
- Kyle elég, hagyd abba! - Kenny szinte rávetette magát mikor már a kékes fényt is látta. Mert ő látta, nem úgy mint a vörös.
Craig ugyanis ott feküdt előtte. Szemei csukva voltak teste vibrált és valami kék fény vette körül ami lassan tekeredett a testére. Nem szólalt meg. Szinte hagyta magát, ahogy egyre jobban halványodott.
- Kenny, egy pillanat - morogta a vörös, ám mikor az ott volt már előtte és megragadta kezét, abba hagyta az olvasását és meredten bámult előre. A kék csíkok is megálltak.
- Elég! Ne űz el senkit! - hangja komor volt, ám lágyabb lett mikor látta a vörös meglepődöttségét - Kyle nincs itt semmi rossz, de ha nem hagyod abba, valaki meg fog halni.
- De... az nem lehet! Hisz én nem szoktam, vagyis... én csak a halottakat és a szellemeket... nem ártok senkinek, csak a rosszaknak! Nem akarom, hogy bármi bajotok essen!
- Kyle...
- A szellemek néha gonoszak és ezért szoktam őket átsegíteni! Nem mindet csak akik támadnak és ez a köd... veszélyes és vibráló!
- Kyle.
- Nem lesz bajom ígérem, csak ezt be kell fejeznem különben bántanak és...
- Kyle!
A vörös megdöbbenten pislogott. Kenny megfogta a rózsafüzért és kitépve a kezéből dobta arrébb, mire Craig-ről eltűntek a kék füstök és az ő teste is egy fénylő gömbé alakulva röppent el, melytől Kenny mélyet sóhajtott. Sikerült, de csak egy hajszálon múlt.
Lassan ismét a vörösre nézet aki kissé félve nézet rá. Teste remeget és látszott, hogy a sírást is igen nehezen tartja vissza. Kenny az ajkaiba mart, ahogy nézte őt. EZ mind az ő hibája. Senki másé csak az övé. A halloween nem a szerelmek ünnepe és ha most Craig miatta lett volna átküldve örökre megutálta volna magát, sőt talán egy picit már most is érez ebből a szar érzésből.
A csend halkan telepedet rájuk és csupán Kyle hangos lélegzet vételei törték meg ezt. A tökök amik az utat mutatták eltűntek és most a hold kósza szikrái világították az arcukat. Aztán megmagyarázni sem tudta pontosan miért, de a vörös előre dőlt. Gyorsan mintha csak meglökték volna és bele csimpaszkodva Kenny nyakába, csókolta meg. Mélyen szenvedélyesen mintha utolsó lenne ezen a világon. Aztán elváltak és most a szőke tette meg ugyan ezt, majd miután a hold ismét elbújt a felhők mögé sötétség borult az erdőre.
~*~
- Szóval lélekvezető - mondta Craig ahogy megvakarta a vállát. Kezében egy kis narancssárga szatyrot tartott amiken tökök díszelegtek és néhány fekete macska. Ő maga csupa feketében volt. Fekete farmer, pulcsi és fején két díszes cicafül éktelenkedett, és hogy a jelmez tökéletes legyen egy farkinca is visszaköszönt hátul. A bajszokról, amit Stan anyukája rajzolt az arcára, az már csupán mellékes cukiság.
- Eskü nem tudtam - szabadkozott - ha tudtam volna soha az életben nem kérek olyat sőt, nem viszlek el az erdőbe sem! Ráadásul bocsánatot kértem már! Mégis mit akarsz még?!
Craig mosolygott, ahogy végignézet rajta.
- Semmit. Nem kérek többet~ - vigyorgott, majd mikor hangos dübögést hallottak egyszerre fordultak a lépcső felé.
Stan szinte robogott a lépcsőn, majd mikor leért elmosolyodva állt párja mellé. Szürke nacit és mellé egy szürkés pulcsit vett fel. Az ő arcán is ott voltak a bajusz nyomok ám macskafülek helyet szép egérfülek virítottak.
- Szép rágcsáló vagy - dicsérte meg Craig ám a sértés trafált és Stan morogva csapta meg.
- Egér, te hülye macska! - pufogta, majd tovább is indult és Craig csupán vállat rántva ment utána, majd megfogva csípőjét így léptek ki a házból.
- Mindig ilyenek mi?
- Soha nem untam meg őket még nézni sem - vigyorodott el a szőke, de mikor hallotta a másik hangját rögtön megfordult. Kyle egy hagyományos kimonót viselt zöldes árnyalatban, amit a régi papok viseltek. Kezében egy lámpást tartott amiben az elemes lámpa adta a fényt, míg a másikban egy nagyobb kartonlapokból összeeszkábált könyvet. - Jó a rucid~
- A tiéd sem rossz, de é a helyedben rettegnék tőlem~
- Nem félek. Mindig vissza találok Lélekvezető úr~
Felhajtotta a fehér lepedőt, melyen csak két lyuk volt, hogy kilásson, majd egy rántással húzta be magához a vöröst és engedte vissza a fehér anyagot.
- Reszkess szellem~ - suttogta Kyle, ahogy közelebb lépve karolta át Kenny-t.
- Reszkess szerelmem~ - A szőke ugyancsak átkarolta, majd magához vonta.
- Itt és most?
- Hát ha az erdőben is ment itt a fapadlón miért ne?
- Itt megláthatnak.
- Ne félj! Készültem. Van lepedőm - vigyorodott el, ahogy előre hajolva mélyen megcsókolta.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
