|
5 centis var
2011.11.12. 13:10
ハッピー読書〜 :3
Másnap reggel úgy tíz óra környékén nyitott ki először a szemeit. Feje be volt kötve és egy ágyban feküdt. Nem tudta, hogy hol van vagy, hogy mit történhetett. Halk kopogás hallatszódott az ajtón. Craig arra fordítottat fejét de megszólalni, nem bírt és a szobában rajta kívül más nem is tartózkodott. Újra kopogás, de mivel válasz nem érkezett, léptek jelezték, hogy az illető elment. Craig ledobta magáról a takarót, majd lassan kissé szédülve kelt fel és az ajtóhoz menve nyitotta ki azt majd a ajtófélfába kapaszkodva nézet körül. Tweek meglepetten fordult hátra, majd mikor meglátta a feketét oda sietett hozzá.
- Craig...! Már tudsz járni?... - nézett végig a fiún. - Jaj úgy aggódtam érted... - nyüszögte, ahogy haját kezdte el tépkedni.
- Tweek... - motyogta a fekete, bár az túlzásnak tartotta hogy tud járni, ugyanis így is nehezen tartotta magát.
- Hm? - pislogott rá. - M-Mi történt tegnap? Csak úgy behoztak vérző fejjel...! Ja meg Stan... - gondolkozott el.
- Stan... - gondolkozott el, de agyában elég sok üres hely tátongott a tegnapról - nem beszélhetnénk később? - kérdezte, ahogy ellökve lassan kezdett saját szobája felé sétálni. Tweek bólintott.
- Persze de... - ahogy végig nézett a fiún újra haját kezdte tépni. - L-Legalább hadd kísérjelek el, nehogy valami bajod legyen! - nyöszögte ahogy a fiú mellé sietett. Az csupán bólintott, majd bele kapaszkodva a szőkébe indultak el ketten.
- Pontosan... mi történt tegnap? - kérdezte.
- Stan... a kerítésen túlon ment... te meg utána siettél. Aztán azt hiszem... bele estetek egy kisebb szakadékba... és téged vérző fejjel hoztak vissza. - feltekintett a plafonra. - Stan-nel nem tudom történt-e valami... - mondta kissé szomorkásan. Lágy bólintás, bár az is fájt neki. Mikor elérték az ajtót, Craig mosolyogva nézet a szőkére.
- Köszi... innen megy egyedül is - mondta, ahogy lassan benyitott, majd maga mögött becsukta az ajtót. Oda bent Stan feküdt, csupán egy bokszert viselt, hátán pedig hatalmas vörös foltok voltak. Kenny az ágy mellett állva csóválta fejét. Mikor meghallotta az ajtónyitódást, rögtön oda kapta fejét. Craig kábán nézte előbb az ágyon fekvőt, majd a mellette álló szőkét, majd kissé erőtlenül dőlt az ajtónak.
- Oh... a szőke - motyogta, ahogy a fejéhez kapott - a nevekkel még gondban vagyok... - mondta, majd az ágy felé bökött - jól van? - Kenny sóhajtott, majd vállat vont.
- Persze... asszem... nem nagyon akar felkelni... - morogta, ahogy Stan-re pillantott, majd újra vissza Craig-re. - Na és te?... Jobban vagy?... - mérte végig a fiút.
- Fáj a fejem... - mondta, ahogy végül elindult előre, de az ágya előtt megállt, majd ismét felnézet - nem... emlékszem sokra. MI történt?
- Lezuhantatok egy szakadékba. Kyle meg én kerestünk titeket egy kisebb mentő osztaggal, úgy tűnik időbe találtunk meg titeket~ - mosolygott a másikra, majd újra Stan-re nézett. - Ő nem sérült meg... viszont, te elég csúnyán beverted a fejed. - nézett újra a fiúra.
- Lehet... - bólintott, ahogy a kötést simogatta a fején, majd végül párat pislogva nézet megint az alvóra, de csak megrázta a fejét majd kikerülve a szőkét a saját ágyára dőlt, ahogy kezével eltakarta a szemét.
- Ugye nem rontottad meg oda lent?... - kérdezte Kenny komolyan, ahogy leült Stan mellé az ágyra.
- Lehet... - ismételte, bár hangja nem volt vidám - mondom... szinte nem emlékszem semmire... - Kenny felkapta fejét.
- Arra azért csak emlékeznél, ha megbasztad volna itt! - csapott rá Stan fenekére, ki csak ekkor volt hajlandó reagálni, hátára fordulva ütötte le egy párnával a szőkét, majd a párnát fejére téve dünnyögött párat.
- A seggem... - nyöszögte.
- Fáj a fejem... - mondta, ahogy kikukkantva a keze alól nézte a szőkét - halkabban.
Kenny az ágyra támaszkodva nézett Stan-ra, majd halkan szólalt meg.
- Végre felébredtél... már aggódtam érted... - Stan levéve a párnát a fejéről, nézett a szőkére.
- Máskor ne így kelts fel... fáj... - fenekéhez nyúlva dörzsölte meg. - Meg a hátam is... - Kenny elvigyorodott.
- Hát na~ Meg kértem Diát keltsen fel egy fitnesz masszással~ - Stan feldünnyögött, majd észbe kapva ült fel.
- Craig?... jobban van már?... - Kenny csupán a fiúra mutatott, Stan oda kapva tekintetét pislogott a feketére.
- Még mindig hangos... - morogta tovább, fel sem nézve a kezei közül - talán jobb lett volna abban a szobában maradnom... - Stan, Kenny-re nézett, ki szája elé tette mutató ujját, és úgy kacsintott a fiúra. Stan ezen is csak pislogott, majd újra Craig felé fordult.
- Jobban vagy? - kérdezte halkan.
- Még mindig fáj, de fogjuk rá... mit takar a jobban vagyok? - kérdezet vissza - Az biztos, hogy már nem haldoklom. - Kenny megbökdöste Stan combját.
- És ugye nem rontott meg oda lent?... - kérdezte suttogva, mire Stan gyilkosan nézett a fiúra. - Nyugi má', én csak gondoskodom rólad, mint apucid~ - legyintett a szőke, ahogy kissé kínosan suttogta a szavakat.
- Nincs szükségem a gondoskodásodra... - morogta vissza Stan halkan, ahogy eldőlt, mire Kenny felülve a másik ágyára nézett le rá komolyan. Stan ugyan olyan komolyan pislogott vissza.
- Mi van?... - suttogta a fekete, mire Kenny lágyan elmosolyodva legyintett.
- Nem értelek titeket... - ült fel, ahogy bár kissé megszédült, de tartva magát nézte a két fiút - olyannak látszom, aki egy sebbel a fején is megerőszakolta volna őt?
- Őt?... - kérdezte vissza szemöldök felhúzva Stan, mire Kenny felkuncogott. Craig csak felnyögött, ezen.
- Hülye nevek... rólad van szó idióta... - Stan felmordult, mire Kenny száját fogva kuncogott fel ismét.
- Ő Stan~ - mutatott a feketére. - És szerintem elég cuki darab~ - Stan, Kenny felé fordulva nézett rá szemöldök ráncolva.
- Cuki?!
- Hang - mordult, fel majd végül ő is elmosolyodott - de jogos... lent mintha nagyon aggódtál volna... - Stan kissé elpirult, majd úgy fordult Craig felé.
- Jó de... ott ömlött a vér a fejedből és... - arca fehér lett. - Az a seb a fejedennn~ - a párnát ismét fejére tette, mire Kenny felkuncogott.
- Kezd derengeni. Átmentél a kerítésen, majd megcsúsztál a jégen én meg utánad... aztán nagy csattanás - bólogatott, de inkább abba hagyva ezt dőlt el ő is - komolyan... csak a baj van veled.
- Igazad van… - nyöszögte Stan a párnába, majd levéve fejéről fordította tekintetét Craig felé. Szemei szomorúan csillogtak. Kenny helyeslően bólintott.
- Nem is értem minek ugrottál utána~ - Craig erre nem válaszolt csupán a plafont nézte.
- Te nem ugrottál volna utána? - kérdezte a szőkét.
- De. - vágta rá egyből. - De az más, ha én ugrok utána. - vigyorgott le Stan-re, ki szemöldök felhúzva nézett le rá. Kenny végig simítva a másik nyakától, egészen hasáig kezdte nézni az apró sebeket a hasán.
- Oh tényleg... az tényleg más - mondta, ahogy felkelt, majd ismét kifele kezdett menni. Arcán dühös kifejezés ült bár, hogy a fejfájástól vagy ismét a szőkétől nem lehetett kivenni.
- Ezeket meg hol szerezted? - kérdezte a szőke, ahogy kapargatni kezdte a sebeket, mire Stan kissé mérgesen felmordult.
- Az a hülye Cintia csinálta... - morogta, ahogy ellökte a szőke kezét. - Fáj! - nézett rá dühösen, mire az elvigyorodva újra kapargatni kezdte.
- De imádom ezeket lekaparni~ - mondta, ahogy egy nagyobb sebet kezdett kapargatni.
- Anyád... - morogta Stan, ahogy ismét lelökve a másik kezét takarózott be. Kenny sóhajtott.
- Akkor később le kaparom... de most. - felállva sietett az ajtóhoz, majd mikor ellépett Craig mellett csak akkor szólt vissza. - Nektek a mai nap szabad, tekintve, hogy megsérültetek. Viszont nekem Kyle-al kell dolgoznom, úgy hogy bye~ - kinyitva az ajtót lépett ki rajta. Craig utána pislogott, majd végül sóhajtva fordult meg és saját ágya helyet szobatársáéra ült le.
- Szóval... te mindenre emlékszel? - kérdezte a takaró halomtól. Stan ledobva magáról a takarót nézett a másikra.
- Nagyrészt... - mondta halkan.
- Akkor elmondhatnád. Amit eddig megtudtam... az elég kevés... - nézett rá a fiúra, kíváncsian. Stan legyintett.
- Nem történt semmi igazán... csak lent egy halom hülyeséget beszéltél, miután beverted a fejed.
- Nem szokásom - mondta komolyan - általában amit kimondok az soha nem hülyeség.
Stan szemöldök ráncolva nézett a másikra, majd nyelt egyet.
- De... Összekevertél valakivel...
- Nem hinném. Amit mondtam azt szerintem komolyan gondoltam - mosolygott, bár arcán a fáradtság tükröződött - de lehet, igazad van~ ki tudja mit mondhattam, hisz én... nem emlékszem semmire.
- Jobb is... - nyöszögte, ahogy elfordította tekintetét. Craig mosolya nem hervadt le, ahogy ismét a kötését kezdte simogatni.
- Elmondod, mit mondtam odalent? Akkor tudom, igaz e vagy sem. - Stan szemei kikerekedtek, majd Craig-re nézve ráncolta szemöldökét.
- Nem... - suttogta kissé félve.
- Miért? Hisz ha úgy is tudod, hogy hülyeség akkor meg nem mindegy? - mosolya, vigyorgásba olvadt át, majd közelebb hajolt a feketéhez - Szóval? Mit mondtam?
- Semmi fontosat... - kissé elpirult, ahogy oldalra nézett.
- Rendben. Ha te nem, akkor én mondjam el? - kérdezte ördögien. Stan meglepetten nézett a másikra, majd a pír nőtt arcán.
- Te... emlékszel... - suttogta kissé ingerülten.
Craig megrázta a fejét, ahogy még közelebb hajolt hozzá.
- Az ember mikor nincs magánál mindig csak az igazat mondja. Olyankor nem tud hazudni - szemei a kék íriszekbe fúródtak, ahogy még mindig szinte már suttogta a szavakat - ezért tudom, mit mondtam odalent.
Stan nyelve egyet nézett fel a másikra.
- Ha meg tudod... minek kérdezed?... - kérdezte elpirulva.
- Mert a te szádból akarom hallani - hangja komolyabb lett - én odalent nem hazudtam. Bármit is mondtam, az mind igaz volt, ráadásul~ ezzel megválaszoltunk még egy kérdést.
Stan ismét elfordította a tekintetét.
- Azt mondtad... kedvelsz... - suttogta. A fiú ismét közelebb hajolt hozzá, ahogy mélyen a szemébe nézet. Nem helyeselt, sem válaszolt. Csupán vészesen közelített a másikhoz.
- Craig! - hallatszódott kintről, majd egy vörös üstök csapta ki az ajtót, majd ragadta meg hátulról és ölelte magához a fiút - a francokat te gyerek! Hogy volt eszed elhagyni a szobámat! Megőrültél! - Stan vörös arccal pislogott a kis párosra, majd feltolta magát kezeivel.
- Rubi engedj el - tegezte le a nőt, aki mintha meg sem hallotta volna a fiút, szorította még jobban magához.
- Egy francokat! Tudod te milyen piszok mázlid van?! Az orvos azt mondta agyrázkódásod van, és hogy néhány napig fel sem kelhetnél az ágyból! - dorgálta le, majd felpillantva nézet a feketére - látod?! Neki semmi baja és, most ha nem haragszol visszacibállak, majd lekötözlek, hogy többször fel se tudj kelni!
Craig halkan sóhajtott, ahogy mélykék szemeivel Stan-t nézte, végül elmosolyodva fejtette le az osztályfőnökük karját a vállairól, majd magától sétált ki az ajtón. Stan csak nagyokat pislogott a fiú után. Pírja kezdett alább hagyni, de még nem igazán tudta fel fogni a történteket.
- Marsh... te is pihenj ma még. A feladat alól fel vagytok mentve, de... - kicsit aggódna nézet unokaöccse után végül vissza a fiúra - mindegy. Pihenj és nem merj még egyszer galibát okozni... - azzal távozott is a szobából. Stan sóhajtva dőlt vissza ágyára. Párnáját fejére rakva szenderedett el.
A fürdő ajtaja becsapódott és Craig kissé morcosan dőlt neki. Nagynénje betartva ígéretét szinte el sem mozdult a fiú mellől. Mázlija volt, hogy néhány lány mellettük megijedhetett egy nagyobb póktól, ugyanis ennek következtében megszabadult az őrizet alól. De végül is örült neki... végre lefürödhetett, bár a fején levő kötésre vigyáznia kellet. Orvosi utasítás. Mikor levetkőzött belépet a fürdőbe, ahol kisebb csoportokba szétszéledve zuhanyoztak a fiatalok. Stan és Kenny mellett kicsit messzebb zuhanyozott Kyle. Kenny Stan-hez fordulva magyarázott valamit nagyon elmélyülve, amit a fiú komoly arccal hallgatott, majd végül bólintott. Craig besétálva állt meg nem messze tőlük, majd megengedve a vizet hagyta, hogy testére folyjon.
- Na, akkor kezdhetem? - kérdezte komolyan Kenny, mire Stan sóhajtva bólintott. Kenny kezét a fiú altájához vezette, majd hevesen kezdte fel-le mozgatni. A derékig érő gőz miatt, ami a fürdőben uralkodott, nem lehetett látni mit is művel a szőke a feketével. Stan néha alsóajkába harapott, ennek ellenére Kenny faarccal mozgatta tovább kezét. A fiú eközben még mindig magára engedte a vizet, majd felkapva az egyik kis tartóról a tusfürdőt kezdte magára dörzsölni, ám eközben fél szemmel a kis párost nézte.
- Kész vagy már?... - kérdezte kissé nehézkesen Stan.
- Mindjárt... ha nem lennél ilyen érzékeny gyorsabban tudnám csinálni... - mondta Kenny, ahogy gyorsított keze tempóján.
- Csináld gyorsabban! - parancsolt rá Stan, mire a szőke készségesen még gyorsabban kezdte mozgatni kezét. Már Kyle is érdeklődve nézte a történéseket, bár feje kevésbé volt olyan dühös mint Craig-é, aki fejét a hideg csempének döntötte. Kenny nyelvét kinyújtva koncentrált, ahogy Stan alsóajkába harapott.
- Jó profi vagy benne... - jegyezte meg a fekete, mire Kenny vigyorogva kezdte lassabban mozgatni kezét.
- Mivel elég sokat csinálom... főleg neked~ - Stan arca kissé elvörösödött, ahogy a fiú kezére nézett. - Ahogy elnézem... mindjárt végzünk... - motyogta Kenny, ahogy kicsit közelebb lépett a fiúhoz. A fekete mikor végzet ismét megengedte a vizet ám meleg helyet jéghideget engedett a testére. Arca izzott a vörösségtől, ahogy szem sarkából még mindig a kis párt nézte.
- Na~ - Kenny vigyorogva húzta végig lassan kezét a másik hasán, majd felemelve azt lengette meg a másik fiú előtt saját varját.
- Most örülsz? - kérdezte szemöldök felhúzva, ahogy a hasán lévő nagyobb sebet kezdte simogatni.
- Igen~ Imádok varokat lekaparni, főleg ekkorákat!~ - csillogó szemekkel nézte a kb. 5cm hosszúságú vart. - Nézd~ Egybe le tudtam szedni~
- Ez kicsit beteges Kenny...~ - jegyezte meg Stan, ahogy tusfürdőjét magához véve kezdett mosakodni.
- Lehet~ De akkor is tök jó~ Van még valahol sebed? - kérdezte vigyorogva, mire Stan felmordult.
- Nincs. - jelentette ki. Kyle ekkor lépet oda a kis csapathoz.
- Ugye tudjátok, hogy az egész fürdő társaság titeket figyel~ - kérdezte csendben, majd Kenny-re nézet - főleg egy valaki~ - Stan nagyokat pislogva nézett körül, Kenny viszont megfordulva egyből Craig-re nézett. Aki már újabb dolgokhoz folyamodott. Clyde, - aki idő közben csatlakozott barátjához - szivacsát akarta éppen megfojtani bár a 50-dik csavarásnál úgy tűnt inkább a lelket nyomja ki belőle mintsem az életet. Kenny arca fal fehér lett, majd megpaskolva Stan vállát, lépett tőle kicsit messzebb.
- Mi van Kenn?... - nézett rá nagyokat pislogva, majd újra hasát kezdte fixírozni. - Ó... még is csak még egy kicsit... - mondta, ahogy ujjával körbe körbe rajzolta a kis vart. Kenny nyelve egyet kezdett mosakodni, próbált nem oda nézni. Kyle felkuncogott a látottakon.
- Érdekes, tények~ - mondta, ahogy ismét Craig-re nézet, aki ledobva elejtve a szivacsot döntötte hátát a falnak, majd leguggolva tűnt el a gőzben. Kenny villám gyorsan hajolt oda Stan-hez, és egy rántással szedte le a vart, majd már vissza is ment helyére.
- Áú... - pislogott a fiúra, ki vigyorogva nézett rá.
- Mondtam~ Túl érzékeny vagy a gyors munkához.~ - Stan felmordult.
- Nem vagyok érzékeny...
- Oh dehogynem - helyeselt a vörös, viszont ahogy Kenny-re nézet megrázta a fejét - ez viszont már tényleg beteges... - Kenny felhúzott szemöldökkel nézett Kyle-ra.
- Annyira azért nem~ Szerintem a helyembe te is imádnád Stan-ről leszedni a vart~ Olyan cuki, ahogy túl reagálja~ - mondta, ahogy kinyújtotta a nyelvét a fekete felé. Az közelebb lépve kezdte körmét a fiú hasán fel le húzogatni.
- Ez azért neked se lenne kellemes nem?! - Kenny felkuncogott.
- Hát nem, de nem nagyon reagálnék rád, veled ellentétbe~ - megnyalta ajkait, aminek hatására Stan hátrébb lépett. Kyle ugyan úgy követte a példáját, ugyanis rosszat sejtett. Nagyon rosszat.
- Craig? Hova lettél - nézett körül Clyde. Kenny szemei kipattantak, és arca megint fal fehér lett. Stan-hez lépve ölelte át.
- Stan nem akarok meghalni! - nyüszögte a feketének, ki meglepetten pislogott rá.
- Mé halnál meg?... - kérdezte értetlenkedve, de Kenny nem válaszolt helyette a falhoz simult, de vitte magával Stan-t.
- Te leszel az én pajzsom! - mondta neki csillogó szemekkel, mire Stan ismét nagyokat pislogott, ahogy próbálta a nyakát átkaroló kezeket lefejteni.
- Ne hülyéskedj már... - morogta. Craig hirtelen jelent meg a fekete előtt és jeges tekintettel nézet rá és a mögötte álló szőkére. Keze ökölben volt, majd a falhoz csapva kezét hajolt közel hozzájuk. Kenny ledermedve nézett Craig-re, míg Stan nagyokat pislogott.
- Craig?... - kérdezte szemöldök felhúzva.
- Eskü csak a vart szedtem le~ - nyüszögte mögötte Kenny.
- Elfogyott a tusfürdőm - mondta, ahogy meglengette az üres flakont, bár a baljós kifejezés nem tűnt el az arcáról - tudnátok adni egy kicsit?
- Persze~ - mondta kedvesen Stan, majd sajátját a fiú felé nyújtotta. Kenny még mindig tartotta maga előtt a feketét, ahogy tekintetével Craig-et fixírozta. Elvéve a dobozt nyomot kicsit a kezére, majd adta vissza a tubust.
- Köszönöm - megfordulva indult vissza Clyde felé, aki belé csimpaszkodva dugta szivacsát a fiú orra alá. Kenny sóhajtva engedte el Stan-t, ahogy átvéve annak helyét állt Kyle mellé.
- Azt hiszem... többet nem játszhatok Stan-nel... - suttogta a vörösnek kissé csalódottan.
- Valami azt súgja, hogy tényleg nem tusfürdőért jött az előbb - bólintott ő is, ahogy a feketét és a barnát nézte. Craig a kezében levő gélt a barna hajára kente, majd elmosolyodva kezdett kifele sétálni.
- Egy utcsó teszt~ - suttogta Kyle-nak, majd saját tusfürdőjét Stan nyakába nyomta, ki felnyikkanva fordult meg.
- Kenn te meg mit... - Kenny átölelve őt, kezdte hátán eloszlatni a tusfürdőt.
- Ssh~ Majd én meg mosom a hátad~ - erősen tartotta a fiút, ki hátra akart lépni.
- NEM KÉRTEM! - mondta dühösen, ahogy próbált ellépni a fiútól. Craig ekkor megfordult és kikapva az addigi szappant a barna kezéből hajította el, ami szinte pontossággal landolt Stan-ék lábánál. Stan a nagy szabadulásban, rálépve a szappanra, csúszott el.
- Stan! - próbálta megtartani Kenny az épp elesőt, bár így vele együtt landolt a földön.
- Aú... á... basszus... - hallatszódtak a nyöszögések a gőz alól, majd először Kenny tűnt fel, a falnál megtámaszkodva állt fel, fejét fogva nézett le Stan-re, majd kezét kinyújtva segített neki felállni. Stan kissé zihálva nézett Kenny-re.
- Nem tudom... mi ütött beléd mostanában de... kibaszottul idegesít! - rivallt rá a szőkére, ki csak legyintett. Kyle odébb rúgta a bűnös szappant, majd a szőke vállára rakta a kezét.
- Mondjuk el neki - nézet rá komolyan. Kenny szemöldök ráncolva nézett Kyle-ra.
- Biztos vagy benne? - kérdezte vissza kissé aggódva, mire Stan nagyokat pislogva fixírozta őket.
- Miről van szó?... - Kyle köhintett, majd bólintva bökött kifele.
- Mond csak... amikor odalent voltatok nem mondott semmi furcsát Craig?
- De... sőt... nagyon sok hülyeséget... - legyintett Stan.
- Például?... - kérdezett rá Kenny.
- Például hogy kedvel... meg ilyenek... - mondta halkan, hogy csak barátai hallják.
- Nem hazudott - mondta komolyan a vörös, majd kifújva a levegőt folytatta - ő tényleg kedvel... - Stan kissé elvörösödve nézett Kyle-ra.
- Jó de... ne már... - nyöszögte. - Tuti csak szívat. Mindketten fiúk vagyunk.... - Kenny sóhajtott.
- És én nem kedvelhetem például Kyle-t, mert fiú?~ - kérdezte, ahogy átkarolta annak nyakát.
- A buszon és most is... elég féltékenynek nézet ki, ráadásul... - mondta de észbe kapva nézet a szőkére vörös fejjel - hogy kit kedvelsz?! - Kenny elmosolyodva túrt a vörös fürtök közé.
- Példa volt... bááár~ - nyalta meg ajkait. Stan a falnak dőlve nézett maga elé.
- Csak szívat... - morogta maga elé. Kyle még jobban elvörösödött, bár nem hajolt el hanem folytatta.
- Gondolj amire akarsz, de... ez 98% biztos. Nem sokszor szoktam tévedni.
- Na és a 2%?... - nézett komolyan Kyle-ra.
- Nem elég neked az a 98%?... - kérdezte flegmán Kenny, mire felmorrant.
- Tudom. Hogy. Csak. Szívat. - jelentette ki, ahogy magához vette cuccait.
- Oké, légy idióta Stan, ahogy szoktál és ne higgy nekünk - morogta, ahogy leszedte a szőke kezét a válláról - de akkor azt magyarázd meg, mikor leestettek, miért vont magához kockáztatva a saját életét a tiédért? - nem várt választ. Felkapta a törülközőt, majd ott hagyva őket ment el.
- Ott a pont... - mondta Kenny, majd ő is kifelé kezdett menni, Stan sóhajtva követte a szőkét. - De azért szomorú vagyok, hogy elveszik a kedvenc szeretőm~ - kuncogta, ahogy átkarolta a fekete derekát, ki gyilkosan nézett rá, majd hirtelen ötletnél fogva közel hajolva Kenny-hez nyalta meg annak arcát.
- Ne féltékenykedj~ Mindig a te szeretőd leszek~ - Kenny ledöbbenve nézett a feketére, ki csak egy elégedett mosollyal hagyta ott.
- Áh~ - nyöszögött Stan, ahogy a hideg krém a hátához ért. Kenny közvetlen a tubusból nyomta hátára, így elég kellemetlen érzést okozva a feketének.
- Te akkora egy marha vagy... - morogta Kenny, ahogy lassan körkörös mozdulatokkal kezdte a másik hátán eloszlatni a fehér krémet.
- Az én hibám hogy így megijesztett?! - kérdezte felháborodva Stan.
- Igen! - vágta rá Kenny, ahogy kicsit belemarkolt a másik hátába.
- Áh~ - nyikkant fel Stan. Craig halkan csukta be maga után az ajtót, sőt biztosítékként még be is zárta, majd rá sem nézve a kis párra, az ágyához sétált és dőlt el rajta.
- Ó szeva Craig. - köszönt neki Kenny, ahogy az említettet nézte, így sikeresen belekapva Stan egyik nagyobb sebébe.
- Bazdmeg... - morogta, ahogy alsóajkába harapott.
- Mi van?... - nézett rá kérdően. - Ja, opsz... bocsi~ - vette el kezét, mire Stan eldőlt az ágyon.
- Élvezed, hogy kínzol?... - nyöszögte Stan a paplanba, mire Kenny felkuncogott.
- Csak egy kicsit~ - a maradék krémet eloszlatva, állt fel az ágyról. - Várd meg amíg beszívja a bőröd. Mindjárt jövök... és addig ne tombolj... - morogta, majd már el is hagyta a helyiséget.
- Tomboljak?! - morogta a szőke után a fekete.
- Honnan van ennyi sebed? - kérdezte a fiú, ahogy az oldalára fordult.
- Az ebédlőben... nekem jött egy csaj és... - felülve nézett Craigre. - Úgy megijedtem tőle, hogy hátraestem... bele egy csomó evőeszközbe...
- Oh... - bólintott, ahogy a kence ficés hátát nézte - te félsz a lányoktól? - Stan felhúzta egyik szemöldökét.
- Nem. De Cintiát inkább kerülöm... - mondta, ahogy végig szántott hátán, csalódottan észlelte hogy a krém még csak félig szívódott be.
- Szerintem ő kerülni is fog - hátradőlve kezdte a plafont nézni.
- Honnan veszed?... - pislogott rá a fiúra, ahogy a kezén lévő krémet hasára kente.
- Megérzés~ - mondta, ahogy áthajolva szedett elő egy cukorkát a táskájából, majd feldobva kapta be. Stan elmosolyodva a kis mutatványon dőlt el ágyán. Hasára feküdve takarózott be derékig.
- Kérsz te is? - nézet még a táska tartalmába. Stan megrázta fejét.
- Nem szeretem az édes dolgokat... - tette hozzá.
- Te tudod~ - mondta, ahogy ismét egyet a szájába küldött, majd megnyalta az ajkait. Stan oldalra fordítva fejét nézte némán a fiút. Fejében Kyle szavai visszhangoztak. Aggasztotta a dolog, nagyon is. A másik viszont tudomást sem vett róla. Elővéve könyvét adagolta magának a cukorkákat és mit sem törődve semmivel olvasott. Pár pillanat múlva újra bejött Kenny, kezében egy jeges zacskót tartva. Stan mellé sétálva nézett végig hátán.
- Opsz... úgy tűnik nem kentem el eléggé... - jegyezte meg magának, majd letéve a kis zacskót ült le az ágyra és kezdte ismét Stan hátát simogatni.
- Kössz Kenn... - motyogta Stan, ahogy a szőke felé fordította fejét.
- Nincs mit. - felkuncogott. - Mégis csak a haverod vagyok... - mondta, ahogy végig simított annak hátán. Stan lágyan elmosolyodva nézte tovább a szőkét, ki lassú mozdulatokkal oszlatta el egyre jobban a krémet.
- Érzékeny egy bőröd lehet... - Craig eközben már Stan mellet termet és úgy nézte ő is a másik hátát. Stan meglepetten nézett fel a feketére.
- Ultra érzékeny... - tette hozzá Kenny. - És amilyen idióta soha nem figyel rá... - morogta, ahogy tovább simogatta annak hátát. Felemelve kezét lassan húzta végig Stan oldalán, ahogy egészen a csípőjéig vezetette az ujjait. Stan nagyokat pislogva követte tekintetével a másikat. Kenny sóhajtva állt fel, és magához véve a kis zacskót nézett Craig-re.
- Ezt jobb ha vissza teszem egyenlőre... Craig. A maradékot eloszlatnád a hátán? - meg sem várva a választ lépett ki a szobából.
- Hogyne... - mondta, ahogy egyik kezét a fiú hátára fektette majd lassan mozgatni kezdte, ahogy ujjaival néha végigsimított egy-egy seben. Stan feje egyre vörösebb lett, ahogy a másik a hátát simogatta.
- Mért pirulok el?... - morogta maga elé. Craig csak megrántotta a vállát, ahogy tovább folytatta a munkát. Ujjai lassan jártak a bőrön, ahogy néhol kicsit jobban, néhol pedig szinte csak súrolta keze.
- Fúh... - fújta ki a levegőt Stan, ahogy fejét párnájába fektette.
- Ha meleged van úgy csak még jobban az lesz... - ezzel megragadva a vállát húzta fel ülésbe, ahogy ő pedig mögé lépet és már mindkét kezével a fiút simogatta. Stan csak pislogni tudott, ahogy vörös fejjel nézett maga elé. Magában Kenny után nyöszögött, de a szőkének nyoma sem volt.
- Kész - elvéve kezeit nézet végig a hátát - most már jó, vissza feküdhetsz, ha gondolod - mondta, majd lemászva az ágyról ismét bekapott egy cukrot. Stan felsóhajtva dőlt el. Kenny pár pillanat múlva megint a szobába termett, majd mikor látta Stan hátát, oda lépve hozzá húzta le róla a takarót, majd felhúzott szemöldökkel nézett le rá.
- Nudizol?...
- Van rajtam bokszer... - mondta, ahogy felült.
- Csak egy bokszer... - sóhajtott Kenny, majd leülve a fekete mögé tette hátára a jeges zacskót.
- Wá~ - ugrott fel kicsit Stan, de Kenny megfogva vállát tartotta.
- Ugyan bírd már ki~ - körkörös mozdulatokkal hűtötte a másik hátát.
- Nyáron még jó is lenne de Januááár vaan~ - nyöszögte Stan.
- A hegyek közt~ mind jeges~ ilyen erővel akár ki is feküdhetne a hóba - vetette fel tanácsként a fekete.
- Nem rossz ötlet~ - mondta vigyorogva Kenny, majd megragadva Stan felkarját kezdte húzni az ablak felé.
- K...Kenny! - nézett a szőkére, majd az ablakra. Mikor odaértek, Kenny kinyitva az ablakot, taszította oda Stan-t, ki nyikkanva kapaszkodott meg a falba, majd meglepetten nézett barátjára. Kenny mosolyogva tartotta felkarjánál fogva.
- Remélem hideg szél fúj odakint~ - Stan csak ekkor kapott észbe, majd háta mögé nézett. Oda kint tényleg borzasztóan hideg volt, és pár pillanat múlva már vacogni kezdett.
- Asszem eléggé lehűlt... a hátam... - motyogta, ahogy neki dőlt Kenny-nek, az sóhajtva csukta be az ablakot. Craig felpattanva nézte még a kissé átfagyottat, majd kiviharzott a szobából. Kenny szemöldök ráncolva nézett Stan-re.
- Hey minden oké?... - Stan, átölelte Kenny-t.
- MEGFAGYOK BAZDMEG! - mondta dühösen, mire a fiú magával húzva a feketét, fektette vissza ágyába, majd takarta be, és ült le az ágy szélére.
- Bocsi~ - mondta huncut mosollyal arcán, mire Stan csak megforgatta szemeit. Craig ezután már vissza is tért, kezében egy poharat szorongatva, majd odalépve a feketéhez nyújtotta át. Stan felülve vette el a poharat.
- Köszi... - motyogta, ahogy a poharat kezdte el fixírozni. Kenny komoly tekintettel nézett fel Craig-re.
- Nem méreg, csak sima meleg tea... - ugyan olyan komolyan tekintett vissza a szőkére - kidugtad a hidegbe... meztelenül, pedig azt az ember nem bírja...
- Ő Stan... - mondta vissza komolyan. - Többet kibír, mint hinnéd... - nézett a feketére, ki jól esően kortyolgatta az italt.
- Vettem észre... - mondta, ahogy ismét az ágyához sétált.
- Nagyon drámázik, de kibír mindent~ - mondta kuncogva, ahogy a fiú arcára tette kezét, majd közelebb hajolva hozzá nyalta meg arcát. - Igaz Stan~
- Hagyj. - morogta Stan, ahogy ismét kortyolt a teából.
- Ti ilyen jóban vagytok? - kérdezte, ahogy a zsebébe vágta a cukros zacskót és úgy fordult meg a kis páros felé.
- Nem! - vágta rá Stan, majd dühösen nézett a szőkére, ki vigyorogva nyalta meg újra arcát, mire Stan ellökte magától, ahogy arcára egy enyhe pír szökött. - Csak szeret szadizni... - morogta, mire Kenny megint felkuncogott.
- Olyan cukin reagálsz~ A te hibád hogy ezt csinálom~ - Stan leesett állal nézett a másikra.
- Köcsög. - vetette oda a szőkének flegmán, ahogy letette a kis asztalra a poharat. Kenny kihasználva az alkalmat simult oda hozzá, majd megnyalva fülét, suttogta bele.
- Aludnod kéne~ - Stan füléhez kapva lökte el újra a másikat, majd eldőlve takarta be magát nyakig. Craig felmordult, majd lassú léptekkel haladt a kijárat felé. Szemével végig Stan-t nézte, és mintha egy szomorúság árasztotta volna el az arcát, egy pillanatra. Nem lehetett tudni ugyanis a következő percben már nem volt bent a szobában. Kenny komoran nézett utána, majd mikor kiment, komolyan nézett vissza Stan-re.
- Kell ennél több bizonyíték? - kérdezte, ahogy felállva egy nyalókát húzott elő zsebéből, majd dobta a fiú hasára. - Savanyú. - csupán ennyit mondott, majd ő is elhagyta a szobát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
