|
4 Másodperc kínszenvedés
2011.11.12. 13:06
Happy reading ~ :3
Dia már korán reggel talpon volt. Minden diákot felkeltett, nem bízta a véletlenre. Az előtérbe vezényelve a tanulókat, állt meg vörös hajú kollegája mellett.
- Nos! - kezdett bele - Örülök, hogy mindenki fel bírt kelni. A lapokat amiket már kikaptatok, ezek itt a teszt lapok. Ezeket kell kitöltenetek. Felmérni a kinti környezetet és jellemezni azt és az adott kérdésre válaszolni. És igen! Minimum minden kérdéshez 10 mondat! Bár csapatban vagytok de önálló munkát is elvárok. Ez az 5 napos feladat. A mai fontosabb, hogy kimegyünk síelni kintre. Aki nem akar az mehet tőlem szánkóval is, de a lényeg! Mindenképp keresetek 3 különböző fajú növényt aminek a lepréselt levelit akarom hazafele nézegetni! Ez már csoport munka! - Elégedetten kémlelt körbe, majd még hirtelen eszébe jutva valami ismét bele üvöltött a tömegbe. - Jut eszembe! A terület nagy, de vannak itt veszélyes szakaszok! Mindenki maradjon a kerítésen belül! Világos?! Ne legyetek barmok! - Stan sóhajtva vizslatta a lapot.
- Ez de kurva unalmas lesz... - morogta magának, mire Kenny vigyorogva karolta át nyakát.
- És én Kyle-al vagyok~ Mekkora mák mááár~ - mondta boldogan, mire Stan lemondóan sóhajtott. Viszont Kyle csupán egy jókora ütést mért a szőke fejére.
- Nem kárörvendünk! - mondta, majd dühösen leengedte meg a lapot - egy betűt nem másolhatsz rólam.
- De Kyle~ hiszen barátok vagyunk! Te okos vagy, én meg sexy! Kombináljuk a kettőt!~ - átkarolva Kyle derekát húzta el. Stan unott fejjel nézett utánuk. Craig ekkor lépet oda Stan-hez.
- Nem tűnik nehéznek - mondta, ahogy olvasta a kérdéseket - ráadásul ide fele elég sok növényt láttam. Szerzek két fajtát, ha te elintézed a harmadikat.
- Oké. - mondta, majd már is kifelé kezdett sétálni.
Stan zsebre dugott kézzel sétált Kenny mellett, persze a téma most is a lányok voltak.
- Amúgy te mindig ilyen őrült libákat fogsz ki... - kommentálta barátja tegnap esti sztoriját, ki erre csak felmordult.
- Ezt meg hogy érted?... - észre sem vették, hogy átlépték a kerítés által megerősített határ vonalat, hát persze, hatalmas hóban ki veszi észre, ha egy közel 6 méteres lyuk tátong egy egyszerű drótkerítésen.
- Wendy, most meg ez a Cintia... - majd vigyorogva nézett Stan-re. - Ráadásul úgy tudja szűz vagy~ - Stan felkapta fejét, majd szemöldök ráncolva nézett a szőkére.
- Beszéltél az óta azzal a csajjal? - kérdezte reménykedve.
- Aha... - kuncogott fel Kenny. - Még szűz vagy. Az éjjel egy csajjal rosszalkodott, nem veled. - Stan megkönnyebbülten sóhajtott.
- Hatalmas kő esett le a szívemről. Azért nem egy bulin akartam elveszíteni full részegen. - Kenny pajzánul elvigyorodott.
- Felőlem akár itt és most megronthatlak~ - Stan felmordult.
- Kihagyom. - Kenny felkuncogott, majd a zsebében megrezdülő telefont előkapva, ráncolta szemöldökét.
- Vissza kell mennem Kyle-hoz... – mondta, ahogy zsebre vágta a készüléket. – Tudom, hogy hiányozni fogok… - mondta vigyorogva, mire Stan ismét felmordult.
- Soha. – Kenny megragadva a másik karját húzta vissza, majd végig nyalva ajkain suttogta neki.
- Ugyan már~ Ne legyél féltékeny~ - Stan kitépve kezét sarkon fordult, majd gyors léptekkel távolodott a szőkétől.
– Majd talizunk cuni~ - kiáltott utána kuncogva Kenny, majd ő is megfordulva, a szállás hely felé kezdett sietni. Craig közvetlen a kerítés mellet volt. Lábán két nagyobb síléc és mellette a hóba nyomott botok mellyel az ember lökni szokta magát. A havat söpörte el és mosolyogva tépte le az az alatti növény levelét. Kenny gyors léptekkel haladt vissza felé, fel sem nézett, egyenesen a szállás felé sietett, ám Craig észre vette, ahogy kilépet a nagy lyukon. Megragadva a kezét húzta vissza.
- Te meg mit kerestél ott? Az már a kerítés túl fele - mutatott rá.
- Mi?... - pislogott nagyokat. - Nincs is ott kerítés... - mutatott a nagy lyukra.
- Pontosan... - mondta, majd a távolba mutatott, ahol ténylegesen is folytatódott az elválasztó vonal - mindegy. Legfeljebb jól vagy... - morogta. Kenny szemei kikerekedtek.
- De... Stan... - mondta maga elé, ahogy végig nézett a kerítésen.
- Ahh... - sóhajtott mélyet, majd felkapva a botokat a hóból lökte el magát - szólok neki.
- Oké... - pislogott nagyokat a fiú után, majd újra elindult.
Stan egy befagyott tóhoz érve, nézett végig a szép tájon. Végül annak mentén haladva keresett a hó alatt valamiféle kis növényt. A szél végig süvített a vidéken. A fekete olyan gyorsasággal lökte magát amennyire csak tudta. Hálát adott anyjának, akinek a mániája volt a síelés, de egyben szidta is őt, amiért nem tanított neki többet. Stan zsebre dugott kezekkel taposta a már lassan térdig érő havat. Egy hatalmas hegy mellett ment el, ami úgy csillogott mintha jégből lett volna.
- De fasza... - jegyezte meg magának, majd mikor megpillantott egy rést a hegyen, csillogó szemekkel sietett oda, és lépett be a résen. Kezével végig szántott a hegyen, a kövön nem kis réteg jég volt, így még a talaj is csúszós volt.
- Stan! - kiabált ki kintről Craig aki már kezei között tartotta a sílécet. Stan megpördülve tengelye körül nézett a másikra, ez a löket pontosan elég volt ahhoz, hogy megcsússzon, így seggre esve.
- Craig?... - a földön ülve még mindig csúszott, majd mikor megfordult, csak akkor vette észre, hogy egy kisebb szakadék felé csúszik. - Ba...! - kezével a szikla falához kapott, ám az amilyen csúszós volt, nem ért el vele semmit.
- Francba! - morogta Craig ahogy, eldobta a léceket és Stan után kapott. Pont elérte a fiú kezét, majd meghúzva próbálta megállítani. Késő volt, Stan a szakadék szélén csücsült, és mikor a másik megrántotta, sikeresen mind ketten a szakadékba zuhantak. Ahogy estek a fekte magához vonta a fiút és erősen megszorítva tartotta, de végül nagyot csapodva értek földet. Stan, Craig-en feküdt, így értek földet és mikor észbe kapott feltolva magát kezeivel nézett le az alatta lévőre.
- C... Craig?... - kérdezte rekedtes hangon. Csupán egy nyögés volt a válasz. A fekete csukott szemekkel feküdt a másik alatt és fejéből egy vékony vérpatak indult el, ami lassan teljesen ellepte a fiú haját és az alatta elterülő földet. Stan szemei kikerekedtek, majd felülve húzta ölébe a fiút, és rázta meg vállát.
- Craig... Craig...!
- Ezek szerint te... jól vagy... - motyogta, ahogy kinyitva a szemét nézet föl - remek...
- Miket beszélsz?!... - rivallt rá, majd a másik vérző sebéhez kapott. - Haver... - hangja meg remegett, majd ölébe fektetve a fiút, vette le saját fejéről kötését, és kezdte Craig fejére tekerni a gézt.
- Ide nem szabadott... volna jönni... - mondta kissé lassan - idióta, mint mindig... - Mikor Stan végzett a kötéssel, még jobban az ölébe húzta a másikat. Lenézve rá szomorodott el.
- Basszus... minek jöttél utánam... - morogta keservesen.
- Mert idióta vagy... - mondta, ahogy lassan ismét lehunyta szemit.
- Craig... hideg van... - morogta, ahogy még közelebb húzta a másikat, olyan annyira, hogy már ölelte. - Nem aludhatsz el, a filmekbe is mindig ezt mondják...! - mondta kissé ijedten, ahogy felnézve lemondóan sóhajtott. Minimum 5 méter mélyre estek.
- Én is fázom - nyüszögte, majd megerőltetve magát kissé feltolta magát - keresnünk kell... valami kiutat.
Stan körülnézett, de semmiféle kis kiállás nem volt a falakon, vagy egy újabb rés.
- De nincs... - mondta lemondóan, ahogy lenézett Craig-re.
- Akkor várunk... - motyogta, majd kezével lassan az oldaltáskájához nyúlt, amiből telefonját akarta elő keresni, de felszisszent, majd hirtelen kapott a fejéhez.
- Hagyd csak... - mondta Stan, majd előhúzva zsebéből sajátját hajtotta fel fedelét. - Basszus... nincs térerő... - emelgetni kezdte kezébe a telefont, mind hiába. Craig ismét sóhajtott, majd kezét felemelve fogta meg a kötést, amitől ujjai vörösek lettek.
- Oh... vérzik... - állapította meg, majd felnézve Stan-re koncentrált - te nem sérültél meg? - Stan megrázta fejét.
- Nem. Viszont te... - alsóajkába harapott, ahogy a fiú sebére nézett.
- Örülök neki... akkor már megérte - mosolyodott el. Stan szemöldök ráncolva nézett a fiúra.
- Miért...?
- Mert te jól vagy...
- De te...! - megint a másik sebére nézett, de inkább elfordította tekintetét. Nem bírta a véres dolgokat. - Megsérültél. Minek vetetted utánam magad?! - nézett a sötétkék íriszekbe. A fekete viszont nem válaszolt csupán ismét lehunyta szemeit. A barlangban jéghideg volt, mégis ahogy sötétedet ahhoz képest a falak valamelyest megtartották a meleget. Stan még közelebb húzta magához Craig-et.
- Ne... aludj... el... - suttogta, ahogy meg-megremegett. Craig kinyitva szemét pislogott, majd kissé feltolta magát. Feje kóválygott és látása sem volt egész tiszta, de egyben biztos volt.
- Ott a lécem... hozd ide... - szólt a feketének. Stan lágyan lefektetve Craig-et a földre, kúszott el négykézláb a csúszós talajon a lécekig, majd visszamászva vele, tette le a fiú mellé.
- Minek ez neked?... - kérdezte.
- Meggyújtani... - mondta, ahogy most a kis oldal táskáját akarta előhalászni.
- Ő... - pislogott rá. - Inkább majd én meg csinálom... - mondta ahogy maga mellé tette a léceket.
A fiú bólintott, majd felülve szedte le magáról a kistáskát, majd előkapva belőle azt a pár növényt adta oda a feketének - törd össze..., majd ezeket rakd rá - utasította, ahogy végül egy kis öngyújtót is előhalászott. Stan összetördelve a növényeket, tette a sílécre, majd Craig mellé csúszva, hajolt oda, és gyújtotta meg a növényeket. Szép lassan a lécek is lángra lobbantak. A fekete kissé közelebb csúszott a tűzhöz, majd ismét lefeküdve hunyta be szemit.
- Most már csak... nem lesz... baj...
- De... De akkor se aludj...! - nyüszögte Stan, ahogy felhúzva térdeit ölelte át azokat.
- Jól leszek... - motyogta de nem nyitotta fel a szemit - magaddal... törődj... - Stan feldünnyögve nézett a másikra.
- De a fejed... - mondta halkan.
- Légy most is önző... ne érdekeljelek...
- Most is?!... - háborodott fel, majd végül Craig mögé csúszva kezdte oldalát simogatni. - Nem vagyok olyan önző, mint hiszed... - morogta.
- Fázom... - suttogta, ahogy hangja kezdett elhalni. Stan felhúzva Craig-et fektette ölébe annak fejét, és úgy dörzsölte még gyorsabban oldalát, és kezét.
- Ne haljjj meeeg...~ - nyüszögte. Légzése lassú volt és szuszogni kezdett, ahogy elaludt a másik ölében. A tűz mellettük lassan megolvasztotta a jeget ezzel kis vizet generálva. De nemcsak azt... Craig-nek teljesen igaza volt az ügyben, hogy most már jó lesz. A füst ami felszállt valahol ki kellet hogy menjen, ám az ég sötét volt. Nagyon közel kell valakinek lennie a szakadékhoz, hogy meglássa. Stan szemöldök ráncolva nézte a füst útját.
- Kenny... - suttogta maga elé, reménykedett benne, hogy a fiú ezúttal nem volt szőke, és szólt a tanároknak. Az idő lassan telt és Craig csupán egy órával később tért ismét magához, ám nem volt éppen teljesen magánál. Felnézet és meglátta Stan-t elmosolyodott. Stan lenézve rá, húzta fel egyik szemöldökét.
- Craig?... - eléggé furcsállta, hogy a másik mosolyog.
- Ugye nem szereted azt... a lányt? - kérdezte, majd kezét nehezen de felemelve simogatta meg a hideg arcot - Olyan féltékeny vagyok... miatta... - Stan szemei kikerekedtek, ahogy kissé elpirult, de aztán kifújta a levegőt, mikor megértette, miért kérdezte a másik.
- Nem. Főleg a tegnap este után. Nyugi Craig... nem fogok közétek állni. - mondta mosolyogva. Erre a fekete felmordult, de ugyan úgy mosolygott.
- Nekem az a ribanc nem kell... a buszon is rossz volt... látni, ahogy Kenny megcsókol... - motyogta, majd lassan feltolva magát kapaszkodott meg a fekete vállaiban - kár, hogy te... nem szimpatizálsz velem... - Stan nagyokat pislogott.
- Miért kár?... - döntötte el fejét jobbra. Ismét felkuncogott, ahogy fejét most a másik vállának döntötte, de lassan kezdett onnan lecsúszni, erőtlenül.
- Pedig én annyira kedvelek... de az a szőke jobban szeret... kár... - Stan megtartva a másikat pislogott nagyokat.
- Kenny?...
- Még a... hogy is hívják... mindegy, még annak az ujját is majdnem eltörtem... - nevetett fel. Stan felhúzva a másikat nézett a szemeibe.
- Craig...! Szerintem összekeversz valakivel...! Én Stan vagyok. Stan Marsh! - mondta komolyan. Akinek viszont ködös volt a látása. Feje szinte zúgott, mint valami rossz tv adás, de valamennyire felfogta, ki van előtte.
- A te hibád... - nevetett még mindig - Miattad! Mert olyan vagy... szeretlek és... utálom magam... miatta... - hangja ismét elhalt, ahogy a feje előre bicsaklott tehetetlenül. Stan kissé félve nézett a másikra.
- Craig... - suttogta. - Biztos összetéveszt valakivel... - nyüszögte magának, ahogy magához húzta a másikat.
- Szeretem az idiótákat... - hangja halk volt szinte suttogott - azt az egy idiótát... Stan-t... értsd meg... - Stan szemei kikerekedtek, de inkább még jobban magához húzta a másikat.
- Össze-vissza beszélsz... - mondta halkan, lehajtott fejjel.
- Fogadd el... - mondta még mindig kitartóan - legfeljebb ha meghalok, úgy... megyek el.. hogy tudtad... - Stan eltolva magától nézett rá.
- De nem fogsz meghalni... nem hagyom... - mondta határozottan.
- Fázom... a tűz kb... egy óra múlva elalszik. A fejem zsibbad... és egyre álmosabb leszek... - sorolta fel a tényeket, majd mosolyogva rázta meg a fejét - elég kevés az esély... - Stan magához ölelte.
- Ez hülyeség... úgyis... megtalálnak minket! Kyle és Kenny már biztos elindult... - mondta, ahogy ismét felnézett a füstre. Szemeiből könnyek kezdtek folyni, de nem sírt fel.
- Úgy is mindegy... szép halál és legalább... te jól vagy...
- Nem fogsz meghalni! - elengedve Craig-et fektette ölébe, majd levéve kabátját takarta be vele a másikat, és húzta újra oda magához.
- Idióta - motyogta, de ismét elnyomta őt az álom.
Kenny kezében egy zseblámpával taposott a térdig érő hóban. Aztán mikor megpillantotta a füstcsíkot, mely a hegyből szállingózott ki, oda rohanva Kyle-hoz fordította a hegy felé, majd mutatott a rés felé.
- Nézd...! - mondta kicsit felderülve, ahogy egyből a hegy felé kezdett rohanni. A vörös ugyan csak elmosolyodott, majd a felderítő osztagnak odaszólt rádión, hogy siessenek, míg követte a szőkét. Kenny mikor elérte a rést, megkapaszkodva a hegy oldalán, kiáltott be.
- Stan...! STAN! - a fekete egyből felkapta a fejét.
- Kenny... - suttogta maga elé. - KENNY! - amint a szőke meghallotta a fiú hangját, hátra fordulva intett Kyle-nak, és a mentő osztagnak.
- Itt vannak! - Stan felderülve rázta meg Craig vállát.
- Craig...! Craig...! Magtaláltak minket...! - Az viszont nem kelt fel csupán lassan lélegzet tovább.
Ezalatt a mentőosztag hátra nyomta a szőke fiút, hogy ne legyen útban.
- Stan, igaz? Stan! A mentőalakulat egyik embere vagyok! MI történt oda lent! Megsérültél?
- Én nem de a barátom... - lenézett a fiúra. - Súlyosan megsérült... - mondta kissé rekedtes hangon, ahogy a fiú sebére nézett.
- Rendben, ketten vannak lent az egyik megsérült, a fiú szerint súlyosan! - a parancs ki lett adva és az emberek szinte gyorsasággal mérték fel a helyet, majd egy bő 10 perccel később már egy férfi ereszkedett le, egy másik kötéllel. Ahogy földet ér rögtön a fiúkhoz ment.
- Josh vagyok. Te vagy Stan, igaz? - kérdezte a fiútól, ahogy közben szemével végig mérte a fekvő fiút.
- Igen. - bólintott. - Ő pedig Craig... - nézett a fiúra. - Sietnünk kell, nagyon sok vért vesztett... - mondta félve Stan, ahogy visszanézett a férfira.
- Rendben... ne aggódj, mind a kettőtöket kiviszünk, de egyelőre most téged tudunk csak. Ezt csatold magadra - nyújtott felé egy sárga mellényt, amíg lassan kivette a kezéből az eszméletlent. Stan magára csatolva a mellényt, nézett vissza a férfira.
- De ugye ő rendben lesz?... - nézett újra Craig-re.
- Mindent megteszünk - bólintott, majd a kötelet, ami eddig a saját mellényén volt Stan-ére csatolta, majd megrántva azt kezdett emelkedni.
Kenny eközben kint Kyle-t vállánál fogva rázogatta.
- Úristen! Mi van, ha valami súlyos baja esett?! Mi van, ha Craig megerőszakolta lent?! Mi van, ha amputálni kell a karját?! - nyüszögte a vörösnek. Kyle ugyan olyan ijedt volt, ám az hogy nem engedték őket közel, és így nem tudtak semmit őt is aggasztotta. De nem annyira mint barátja...
- Fogd már! - csapott a fejére - Nem lehet baja... nem lesz semmi baja! - motyogta, bár hangja néha elcsuklott.
- Wááhááá~ Még olyan fiatal volt!! - ölelte magához. - Előtte állt az egész élet...! Szűzen nem halhat meg!... - fejét a másik vállába fektette.
- Meg van! Rendben azonnal vigyék vissza a szállásra! - hallatszott föntről, majd egy férfi jelent meg kezei közt a feketével. Egy vastagabb plédet fektették rá és a lent levő hójárókhoz sétált vele.
- Az Stan...? - nézett fel, majd hunyorogva lépdelt közelebb. - Nem... az Craig... - szemei kikerekedtek. - Basszus mi lett a fejével?! Ha ő így megsérült... mi lehet Stan-nel?... - megfordulva, félve nézett Kyle-ra aki ugyan csak riadtan nézte az elsétálót majd nem bírva ismét a helyszínhez kezdett el menni.
- Stan! Hol van Stan? - kérdezte, ahogy megragadta az egyik mentőst.
- Jajj anyám... - nyöszögte a fekete, ahogy kikecmergett, a résből, majd levette magáról a mellényt. Kenny beérve Kyle-t mutatott a feketére.
- Stan minden rendben? - kérdezte, ahogy mellé lépet és aggódóan nézte - az előbb Craig... és te? - Stan megrázta fejét, ahogy letérdelt a hóba.
- Én rendbe vagyok... - kissé szomorúan nézett fel Kyle-ra. - Miattam sérült meg Kyle... - tekintette egyre szomorúbb lett. Kenny odaérve nézett rá furcsán.
- Miért?... - Stan feltornázta magát.
- Mert... mikor leestünk... akkor... én rá estem... - mondta lehorgasztot fejjel, mire Kenny nagyokat pislogva nézett rá. A feketére is egy takarót aggattak, majd megfogva a vállát, egy nő kezdte el tologatni.
- Teljesen átfagytál! Ne itt akarj trécselni a haverjaiddal! - mondta dühösen, majd ismét visszatért a csapatához, ahogy Kyle vette át a helyét és kézen ragadva kezdte húzni.
- Nem a te hibád! - hangjában a magabiztosság csenget - Nem tudhattad, hogy rá fogsz esni, ráadásul véletlen lehetett csak... - Stan megrázta fejét.
- Nem... ez nem volt véletlen... - motyogta. Kenny, Kyle mellé lépve nézett rá komolyan, de egy szót sem szólt.
- Honnan tudod, ilyen biztosan? - kérdezte, ahogy végül megállítva ragadta meg a vállait - Honnan a fenéből veszed, ezt a sok baromságot?
- Mert utánam vetette magát és amikor zuhantunk magához ölelt!... - szemei egyre szomorúbban csillogott. - És és mikor elkezdett vérezni a feje, akkor is csak az érdekelte, hogy én jól vagyok e... - Kenny komolyan nézett Stan-re, de csak hallgatott. Kyle is elhalkult, majd ismét húzni kezdte az egyik járgány felé barátját.
- Nem tudsz semmit tenni... minél előbb vissza kell mennünk, hogy megnézzük jól van e, és neked is kéne minimum egy nagy alvás - mondta komolyan.
- De... de... - Kenny, Stan mellett haladva tette kezét a fiú szájára.
- Majd később. Most pihenned kell. - utasította, mire Stan elhalkulva nézett szomorúan a fiúra. A vörösnek és végül Josh-nak köszönhetően, aki már lent várta őket visszajutottak a szállásra, ahol már várta őket az igazgató helyettes. Stan nyelve egyet lépdelt közelebb az igazgató helyetteshez, míg Kenny szorosan mögötte haladt zsebre dugott kezekkel.
- Stan... Kenny... - kezdett bele, majd odalépve Stan-hez ölelte magához. - Máskor jobban vigyázatok magatokra! Az isten szerelmére! - mondta dühösen, de szemébe pár könnycsepp is megjelent
- Sajnáljuk Dia tanárnő... - mondta Kenny komolyan, mire a nő elengedve Stan-t lökte Kenny-nek, ki készségesen ölelte magához.
- Vidd fel a szobájába. Aludja ki magát! - parancsolt rájuk, majd ott is hagyta őket. Kenny elengedve Stan-t indult el annak szobája felé, a fekete követve őt, nézett maga elé szomorúan. Kyle kis idővel csatlakozott hozzájuk.
- Stan! Megtudtam pár dolgot Craig-ről - mondta, ahogy kifújta magát. Stan egyből felkapta fejét.
- Mit?! - kérdezte kíváncsian, ahogy a vörös felé fordult, Kenny-vel együtt.
- Az osztályfőnök szobájában van. Ellátták, de egyenlőre még nem kelt fel... elég sok vért vesztett és úgy tűnik agyrázkódásai van - mondta szomorúan a tényeket. Stan tekintette elkeseredett, de Kenny hátulról átkarolva nyakát kezdett bele.
- Szóval most már nem lesz baja~ Ott tökéletes helyen van. Biztos jobban lesz. - sarkon fordulva a fiúval, intett Kyle-nak hogy kövesse. - Úgy hogy Stan, itt az ideje, hogy lezuhanyozz, és aludj egyet!
- Minek zuhanyozzak?... - kérdezte szemöldök felhúzva, mire a szőke megfogta arcát.
- Jég hideg vagy még mindig... egy forró zuhany majd segít... - Kyle helyeslően bólintott, ezzel egyet értve.
- A fürdő talán még jót is tesz.
- Biztos. - bólintott, majd mikor elérték Stan szobáját, belökte rajta a feketét. - Te is jössz zuhizni?~ - kérdezte vigyorogva Kyle-tól.
- Kihagynám... de... - megfogva a szőkét gallérját, húzta magához, majd a feketére sandított - vigyázz rá... Craig még nem ébredt fel, ami ilyenkor nagyon rossz... ha lehet semmiképp se enged, hogy meglátogassa.
- Miért?... - kérdezte gyanakodva. Stan eközben a szobába már magához vette fürdős cuccait.
- Kiakadna... láttam őt - mondta kissé lehangoltan - nagyon szarul néz ki...
- Óú... - mondta Kenny, majd bólintott, és pajzánul elvigyorodott. - Ígérem~ Lefoglalom~ - Stan oda lépve hozzájuk dőlt az ajtófélfának.
- Mehetünk?...
- Jah, csak várj~ hozom a cuccaim. - azzal elrohanva saját szobájához tépte is fel az ajtót.
- Pihenj sokat~ - mondta Kyle, ahogy megpaskolta a vállát, majd ő is elindult a szobájuk felé. Stan sóhajtva nézett utána. Pár perc múlva Kenny ismét előbukkant, majd oda sietve Stan-hez kezdte a fürdő felé húzni.
- A szappannál vigyázunk~ a pedofil mumus megfog rontani, ha lehajolsz~ - Stan felhúzva szemöldökét kuncogott fel.
- De hülye vagy... - mondta mosolyogva.
Bő félóra telt el zuhanyzással, kivételesen Kenny nem molesztálta Stan, csak néha, néha rázta meg vállát, hogy az el ne aludjon. Mikor végeztek, felöltözve sétáltak szobájuk felé.
- Vajon meg lehet látogatni Craig-et?... - kérdezte magától Stan, ahogy a plafont kezdte bámulni. Kenny tekintette elkomorodott.
- Nem. Ilyenkor nem szoktak beengedni senkit. - mondta, majd mikor elérték a fekete szobáját, belökte Stan-t, és magukra zárta az ajtót. Stan dünnyögve vetődött le ágyára.
- Remélem hamar jobban lesz... - Kenny megállva az ágy mellett törölgette haját.
- Ne parázz már... nem miattad sérült meg... - mondta, mire Stan alsóajkába harapott.
- De. Engem akart védeni... - felnézett Kenny-re, szólni akart, de végül visszahajtotta fejét a párnák közé. - Olyan hülyeségeket mondott lent... - Kenny felkapta fejét.
- Miket?... - a fekete csupán legyintett.
- Nem lényeg... - morogta, majd lekapcsolta az asztalon lévő lámpát. - Jó éjt Kenny. - Kenny még pislogott párat, majd az ajtóhoz lépve fordult vissza.
- Jó éjt Stan. - majd elhagyta a helyiséget.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
