|
3 órányi busz utazás
2011.10.30. 21:22
Bonne lecture~ :3
Még aznap bejelentette az osztályfőnök helyettes, hogy a 11. osztály sítúrára megy a hegyekbe. A társaság nagy része örült, akinek meg nem, azt sem tudott mit tenni, hiszen kötelező volt elmenni, még ha nem is akartak, a szülök elrugdosták őket a turista buszig. Másnap kora reggel, már gyülekező volt a buszállomásnál, hol az osztályfőnök helyettes hatalmas mosollyal várta az épp oda szállingózókat. Reggel 7 óra volt, még a busz sofőr is aludt székében. Kenny ért oda elsőnek, narancssárga bőröndjét kómásan húzta maga után, de mikor meglátta a nagy keblű szőke osztályfőnök helyettest, egyből jobb kedvre derült. Lassan teljesen megtelt a busz. Dia, avagy a kedves osztályfőnök leülve előre hagyott helyet kollegájának, hogy az tájékoztassa a diákokat a részletekről. Miss. Lional avagy a már jól ismert vörös hajú nő munkatársának és egyben barátja mellé vetődve üdvözölte, őt, majd még pár szót váltva kelt fel és nézet végig a hangos bagázson.
- Kuss legyen! - a hatás megvolt. Mindenki a felszólításnak megfelelően csöndbe maradt és figyelten nézték előre - Remek, szóval mint tudjátok ezt az öt napot a hegyekben töltjük. Leszarom magasról, ki akart és ki nem akart jönni. A szabályok egyszerűek. Itt a buszon csak egy minimális hangzavart kérek és semmi dobálózás, kajacsata vagy egyéb 5 évesek szintjén levő dolgokat TILOS csinálni. HA kérdés van, gyertek előre és kérdezetek. A többit, majd a szálláson. Oh~ és aki megszegi a szabályokat, az előre ül és mellettem, és kedves helyettes mellet tölti az elkövetkező utat - még egyszer körülnézet, majd bólintva fordult meg és jelzet a buszsofőrnek, hogy indulhat. Persze a fenyegetés hatott. Mindenki csendben ült a helyén, aki meg nem azok is csupán halkan beszélgettek.
- Asszem rosszalkodnom kéne... - motyogta Kenny, mire a mellette ülő Stan felhúzott szemöldökkel nézett rá. - Úgy bejön az osztályfőnök... - pajzán vigyorral arcán nézett a feketére. - De nyugi~ Attól még téged szeretlek~ - Stan dünnyögve fordult el. Kyle hirtelen jelent meg a két fiú között.
- Annyira még te sem szeretheted a melleket, hogy kibírj 3 órát lányos fecsegések közt.
- Ó dehogy is nem~ Mellcentrikus vagyok~ Csak akkor van nálam esélye egy lánynak, ha jó nagyok a mellei~ - magyarázta vigyorogva a szőke.
- Ezzel millió lány szíve törött most össze - hangja szomorú volt, de szinte rögtön fel is kuncogott - amúgy meg, hogy vagy Stan~? Kell még az-az ajándék tőlünk?
- Nem! - morrant fel dühösen, ahogy feléjük fordult, majd elgondolkozott. - Na jó a gumi talán... - kissé kihajolva a szék mögül nézett egy barna hajú lányra. - Azt a csajt szívesen...~ - Kenny elvigyorodott.
- Hajaj tudjuk ki, féltékeny lesz~ - suttogta oda Kyle-nak.
- Az biztos~ tegnap már nagyon az volt~ - súgta vissza, majd kissé hátra pillantva vigyorgott a szőkére, majd nézet rá a feketére ezzel jelezve, hogy mi lenne, ha tesztelnék az elméletüket.
- Benne vagyok~ - suttogta vissza. - Feláldozzam magam?~ - vigyora megint nőtt.
- Valakinek fel kell~ - kuncogott, majd kicsivel hangosabban szólt oda Stan-hez - Amúgy téged ez nem bánt? Hisz, neked nincs akkora melled.
- Heee?! - fordult feléjük felháborodva. Kenny kihasználva az alkalmat csókolta meg, ahogy a fekete tincsek közé túrt.
- Ne aggódj Stanley te mellek nélkül is tökéletes vagy nekem~ - suttogta a másik ajkának majd újabb csókra készült. A busz viszont ekkor egy hatalmasat fékezett melytől több diák is lefejelte az előttük levő széket. Kyle kis híján előre eset a barátai ölébe.
- Elnézést - lehetett hallani elölről a busz sofőr mély dörmögős hangját. Stan ellökve magától a szőkét nézett rá dühösen.
- Ezt. Hagyd. Abba. - Kenny ezen csak felkuncogott, ahogy Kyle-ra pillantott. Aki meg megrázta a fejét és csalódottan hátra mutatott. Craig ugyanis nem figyelt. Fejhallgatójából még odáig is elért a mély dübörgős hang mely feltehetőleg egy rock számból szólhatott ki. Nem éppen figyelte a busz utasait csupán kifele bámult az ablakon.
- Hm~ - Kenny ördögien elvigyorodott. - Bedurvuljak?~ - kérdezte, ahogy Kyle-ra vigyorgott, Stan eközben elővéve egy újságot kezdte olvasgatni.
- Ha képes vagy akkora hangzavara, ami átüti a zenéjét - mosolygott, ahogy ismét leült. Kenny csupán kifújva a levegőt, tette kezét a fekete combjára, ki felnézve az újságból pislogott rá nagyokat.
- Kenny?... - a szőke keze egyre feljebb csúszott. - K... K... K... Kenny... - nyöszögte, ahogy egyre feljebb csúszott a másik keze, mikor már majdnem ott járt. - Kenny! - nyikkant fel, ahogy oldalra vetődve esett le a székről, és egy nagy dobbanással érkezett a földre. - H-Haver hülye vagy?! - rivallt rá a másikra, ahogy feltolta magát kezeivel. Az egész busz oda kapta a fejét. Még Craig is kíváncsian nézet arra, ahol a fekete feküdt, ám a figyelem hamar elszállt, mikor Stan felett megjelent valaki.
- Marsh... fél óra a max amit kibírsz? - kérdezte idegesen a tanárnő.
- Az én hibám tanárnő. - szólt oda Kenny, - véletlenül lelöktem a székről. - mondta bűnbánóan. A nő fürkészően nézte hol a fiút, hol pedig a szőkét végül kifújva a levegőt bólintott.
- Még egy húzás és az egyikőtök fogja a lábtartómat képezni az elkövetkező úton! - Elfordulva ismét leült a helyére bár még egyszer hátra sandított. Stan feltápászkodva ült vissza Kenny mellé.
- Haver mi ütött beléd?... - ám a szőke válasza csupán meg egy csók volt, ahogy most derekánál fogva tartotta a fiút.
- Pszt~ Jobb, ha csöndbe maradsz vagy mész előre~ - megnyalta a fiú arcát.
- De De De mi a fasz bazdmeg... - kezdett káromkodni halkan. - Te baszakodsz nem is én! - háborodott fel. Ám ekkor a busz ismét nagyot fékezet, majd hirtelen meg is állt és a sofőr hátra fordult a tanárokhoz.
- Oké... - állt fel az osztályfőnök - egy tíz percre megállunk, mert gondunk akadt. Mindenki viselkedjen addig - mondta, majd a férfival együtt szállt le a buszról. Ekkor repült az első kisebb kő. Nem volt nagy mégis amilyen erővel hajították, azért azt megérezte az ember. Természetesen pont a szőke fején landolt. Kenny vigyorogva dőlt hátra székében, ahogy fejét fogta, majd Kyle-ra nézett.
- Ez tök nagy buli~ - mondta neki vigyorogva, míg Stan oldalt azon értetlenkedett, mi ütött a szőkébe, és hevesen magyarázott neki. A vörös bólintott, ám az ismét repülő kő kissé elbizonytalanította, ugyanis ez most a fekete fején landolt.
- Á... mi a... - kapott fejéhez, majd a kő irányába nézett. Ám nem láthatott semmi furcsát. A diákok kicsit nagyobb hangerővel ugyan, de mindegyikük elvolt foglalva.
- MI történt? - kérdezte Kyle.
- Valami eltalált... - morogta, majd ismét Kenny felé fordult. - Ha még egyszer ilyet csinálsz, nem érdekel, hogy lebasznak, de akkorát... - a szőke odahajolva a feketéhez nyalta meg ajkait, mire az gyomron vágva lökte el. - Állj le! - morogta.
- Jóó~ - nyüszögte Kenny nevetve.
- Ugyan biztos képzelődtél... - mondta a vörös, ahogy megpaskolta a fekete vállát, ám ekkor hangos üvöltés jött hátulról pontosabban Craig mellől.
- Ez fáj! Craig, ne szorítsd már!!! Megértem, hogy utálod a buszokat, de ez fáj!!! Elfogod törni a kezem! - Clyde hisztérikusan próbálta leszedni barátja csuklóját sajátjáról, aki nem is figyelt csupán fejét az előtte levő székbe verte.
- Neki meg mi baja? - kérdezte Kenny komolyan, mire Stan is odakapta tekintetét.
- Craig~ - nyüszögött a barna, mikor a busz ismét elindult, de úgy tűnt a tanárnő észre sem vette a hangzavart - elfog törni... és nekem még kell... a Rögbi csapat számít rám...
- Királylány adhatnál neki egy puszit... - mondta Kenny, ahogy komoran nézte a feketét. Az előttük ülő Tweek hátrafordulva simogatta a fekete fejét.
- Nyugi Craig... - nyüszögte. Craig végül elengedte Clyde ujjait, aki szipogva szeretgette meg őket és nézte mennyire képes még mozgatni. Fekete eközben ismét hátradőlt, ahogy leintve a szőkét nézet előre. Egyenesen Stan-re. Tekintetük találkozott ám rögtön el is vette és ismét kifele nézet.
- Na~ Akkor adsz neki puszit?~ - kérdezte cinikusan a szőke, Stan mérgesen fordult felé, majd elvigyorodott.
- Inkább neki, mint neked! - Kenny szemei kikerekedtek.
- Még te sem gondolod komolyan~ nem mernél neki még egy szimpla arcra puszit sem adni - mondta nevetve a vörös.
- Mért ne mernék? - mondta flegmán - az más, hogy nem akarok. - vont vállat, mire Kenny felkuncogott.
- Mert nekem akarsz, csak nem mersz~ - Stan dünnyögve fordult Kyle felé.
- Mi a franc ütött belé?... - kérdezte szemöldök ráncolva a fekete.
- Semmi, de igaza van~ nem mernéd - mondta bólogatva.
- De merném... - morogta, mire Kenny vigyora csak nőtt.
- Hang vagy. - kuncogta.
- Nem! - vágta rá mérgesen.
- De az vagy~ ez tény Stan, törődj bele.
- Csak azért, hogy NEKTEK bizonyítsak nem teszem meg! - morogta, mire Kenny ördögien elvigyorodott.
- Régebben tökös voltál...~
- Nyusziként is bírunk téged~ - veregette meg a vállát Kyle. Stan megelégelve ezt, állt fel, majd oda sétálva Craig-ékhez, ragadta meg a fekete gallérját, majd felhúzva adott arcára egy puszit. Pusztán egy 1 másodperc volt, semmi több. Ezután elengedve sétált vissza Kenny mellé, majd leülve, nézett rá ördögien.
- Most viszont te jössz~ Fogadjunk, nem mered megfogni az osztályfőnök helyettes melleit. - Kenny nagyot nyelt.
- Majd ha leszálltunk... - dünnyögte, majd fejére téve zenéjét fordult az ablak felé. Ekkor viszont mellettük jelent meg Craig. Kyle megbökve a szőke vállát jelezte, még ne vágja be a durcát.
- Az egód már megint lenyom? - kérdezte közömbösen, majd megfogva a fiú kezét rakott bele egy mentolos rágót - a szájszagra. - Ezzel már meg is fordulva ült vissza a helyére. Stan nagyokat pislogva nézte a rágót.
- Gyökér... - morogta maga elé, mire Kenny felkuncogott.
- Én nem éreztem semmit~ De azért jól leoltott.~ - nevetett, mire Stan felmordulva nyomta szájába a rágót. - Hey ezt neked szánták~ - Kenny azzal a mozdulattal csókolta meg a feketét, majd nyelvével átpöckölve a rágót vált el tőle.
- Kenny... - kezdett bele szemöldök ráncolva. - Mi a fasz ütött beléd?! - Kenny vigyorogva tette fejére a fülhallgatókat.
- Csak szerelmes vagyok Stanley~ Beléd~ - Stan felmordulva kezdett csámcsogni a rágón, ahogy keresztbe fonva karjait dőlt hátra. Az út következő része igen csendben zajlott. A diákok fele csendben aludt vagy éppen elfoglalva magukat valamivel szórakoztak. Mikor viszont a busz ismét döcögősen megállt, az osztályfőnök halkan köhécselt egyet.
- Nos megérkeztünk. A csomagokat és hátizsákokat a halba beviszik, onnan lehet, majd elvenni. Mindenki jelentkezzen, ott egy negyed óra múlva. Rendbontás nélkül - fejezte be, majd lassan Diával együtt kászálódott le a buszról. Stan halkan szuszogva aludt, Kenny-nek dőlve, ki neki dőlve szuszogott szintúgy. A szőke bal fülében még mindig szólt a zene, míg Stan jobb fülében ugyan annak a fülesnek a másik része szólt. Kyle-nak nem volt szíve felkelteni őket, nem úgy mint Craig-nek, aki előtt Clyde ment. Ő is kissé álmos volt, tekintve, hogy az ujjait kellet pihentetnie. Mikor elhaladt a kis alvó páros mellet hirtelen valaki meglökte és a két fiú ölében végezte. Kenny nyüszögve kelt fel, majd megdörzsölve szemeit nézett az ölében lévőre.
- Clyde?... - húzta fel egyik szemöldökét, míg Stan békésen aludt tovább. Kenny egyik kezével feltolta a fiút, így már csak a fekete ölében ült.
- Bocsi... asszem megbotlottam - mondta nevetgélve, majd feltápászkodott, ám nagyon rossz helyen tolta fel magát. Stan szemei kipattantak, ahogy érzékeny pontjához kapva kezét jajdult fel.
- Mi a fasz... bazdmeg... - nyüszögte mire Kenny felkuncogott.
- Opsz bocsi... - motyogta Clyde, ahogy gyorsan kipattant a fiú öléből, majd félve spurizott le a buszról. Mögötte Craig ment, ahogy kissé felkuncogott a látottaktól, majd ő is követte a barnát.
- Részvétem a gyerekeidért~ - kuncogta Kenny, ahogy felállva ő is elindult a buszról lefelé. Stan kissé nyöszögve bár, de ő is felállt, majd a szőke után sietett, megragadva vállát húzta vissza.
- Hey... neked van még egy kis dolgod... - Kenny nagyokat pislogott, ám mikor leesett neki miről is van szó, csak sóhajtva indult el. A szálló igen nagy volt és az előtere is ahhoz, hogy minden diák megtalálja a maga kedves kis táskáját és bőröndjét. A tanárnő, ahogy már mondta pontosan negyed órával később egy magnofonnal a kezében nézet körbe.
- Miután elmondtam a mondandómat, szépen mindenki odamegy a recepcióhoz és kikéri a kis kártyáját, ami nyitja a szoba ajtaját. Lányok, fiúk külön és nincs olyan, hogy ezzel, meg azzal akarok együtt lenni. Egy szobában két ember - kezdett bele, majd végül miután befejezte a szokásos, nem csinálom ezt, meg azt, szöveget átért a napirendre - a mai napotok a továbbiakban szabad. Cuccoljatok le, nézetek körül. Este hatkor van a vacsora. Ha lehet, kintre már ne menjetek, mert veszélyes. Holnap reggel 7-kor már mindenkit itt akarok látni. Villanyoltás kilenckor és nem mászkálunk át másokhoz. Ennyi, mehetek - fejezte be. Kenny, Kyle mellé lépve támaszkodott vállára.
- Fogadunk, hogy egy szobába kerülnek?~ - sandított Stan-re, ki a buszon kiszemelt lánnyal beszélgetett.
- Én meg te? - nézet rá, majd halkan felkacagott - Nincs akkora szerencséd. - Kenny megrázta fejét.
- Egyértelmű, hogy mi egy szobába kerülünk... - vigyorodott el. - Én Rómeóra és Júliára gondoltam~ - sandított újra Stan-re majd Craig-re. Kyle felkuncogott, ahogy a pultostól elvette a kártyáját.
- Azt azért elárulod, melyikük Rómeó és melyik Júlia?
- Egyértelmű nem?~ - Stan pont ekkor lépett a szőke mellé, ki megragadva derekát húzta magához. - Júlia~ - mondta, ahogy a feketére nézett, ki egyből bevágott neki egyet, így Kenny vigyorogva repült el. Stan is elvette kártyáját.
- Te melyik szobát kaptad? - kérdezte, ahogy a vörösre nézett. Kyle ismét felkuncogott, majd megnézte a kis számot.
- 35-ös, te? - kérdezte, ahogy elvéve még egy kártyát dobta a szőkének - tessék~ melyikben vagy?
- 35~ - vigyorgott Kenny, ahogy felállva ismét Kyle-ra támaszkodott.
- 41... - mondta nagyokat pislogva Stan, majd lemondóan sóhajtott.
- Ez az én szerencsém - vont vállat a vörös, majd megragadva bőröndjét szedte le magáról a szőke kezét és indult el a szobája felé - majd később megnézünk Stan~ - mondta, majd már el is indult. Kenny is megragadva bőröndjét indult el, ám Stan megragadva vállát húzta vissza.
- Hey... - Kenny nagyokat pislogott, ám mikor a fekete az osztályfőnök helyettesre mutatott, a szőke sóhajtva engedte el bőröndjét.
- Lécci vidd fel a szobámhoz, kösz~ - Stan vigyorogva fogta meg a szőke bőröndjét is, ahogy messziről végig nézte a jelenetet. Kenny amint megfogta Dia melleit, az egy hatalmas pofont kavart le neki, majd több takevando fogást is alkalmazott rajta, végül grabancánál fogva rángatta el. Stan felkuncogva indult el saját szobája felé.
- Ti meg a hülye fogadásaitok - csóválta meg a fejét a vörös, aki megvárta Stan-t és úgy haladtak, majd a számuknál megállva vette el a szőke bőröndjét - remélem Romeót kap... akarom mondani valaki jó fejjel, leszel összezárva~ - mondta kuncogva, ahogy már be is spurizott az ajtón, majd csukta be.
- Rómeó?... - húzta fel szemöldökét, de végül vállat vonva sétált saját szobájához, majd nyitott be rajta. A szobában két ágy volt elhelyezve. Majdnem egymás mellet volt a kettő, csupán egy kis asztal választotta el őket. Az ablak felöli, ahol erkély is volt azon már feküdt egy bőrönd, ám a tulajdonosa nem volt jelen a szobában. Stan a bőröndöt fixírozva sétált az üres ágyhoz, majd lehajítva csomagját saját maga is az ágyra vetődött.
- Yay~ De jó puha ágy~ - nyújtózott el rajta. Stan-nek nem kellet sok idő. A kellemes meleg, és a puha ágy meghozta hatását. Hasára fordulva kezdett halk szendergésbe. Amit persze szobatársa nem tudott. Az ajtó kivágódott, majd ugyan ilyen hangosan csapódott is be.
- DÖGÖLNE MEG! - kiabálta hangosan. Stan riadtan ült fel és nézett körül, ám mikor meglátta az ajtóban állót, lefagyva nézett rá. "Ez nem lehet igaz..." nyüszögte magába.
- Oh... hello - mondta, bár hangja még kissé ingerült volt.
- Szia... - mondta kissé álmoskásan, majd újra visszadőlt az ágyra, ahogy arcát a párnákba temette. Craig az ágyához sétált, majd leült ám ekkor hangos kopogtatás hallatszott az ajtó felöl. Stan odafordította fejét, majd végül kissé dünnyögve állt fel és battyogott el az ajtóig, majd kinyitva nézett a jövevényre. Kyle állt az ajtóban és mosolyogva kukkantott be.
- Hali csak meg akartam nézni - mondta, de mikor meglátta a feketét elmosolyodott, és vállon veregette barátját - oké~ csak ennyit akartam~ szió - viharzott el nevetve.
Stan nagyokat pislogva nézett utána. Hirtelen csoszogás hallatszódott, mikor Stan oda kapta fejét, egy megtépázott Kenny sétált felé. Kuncogni kezdett, mire a szőke egyből felkapta fejét. Mikor elérte megállva előtte nézett rá.
- Most alszok. De ezért még megverlek. - jelentette ki, majd saját szobája felé ment. Stan becsukva az ajtót ment vissza ágyához és vetődött rá. Craig ez alatt már berendezkedett, majd ő is rávetődve ágyára kezdett el olvasni egy könyvet. Stan pityeget párat telefonján, majd letéve a kis asztalra, újra a párnákba temette fejét, és nem sokkal később már aludt is. Craig felpillantott a könyvéből egyenesen a szuszogóra. Halkan állt fel, majd lépet oda hozzá. Felkapta a telefont, majd elmosolyodva kapcsolta ki azt teljesen, ezután a feketére nézet és lágyan végigsimítva annak fején, kuncogva hagyta el a szobát.
Stan órák múlva sem kelt fel magától, végül Kenny dörömbölt az ajtaján.
- Stan! Nyisd már ki, lekéssük a vacsit... - morogta. Stan lassan kelt fel, majd telefonjához kapott, mikor meglátta, ki van kapcsolva mérgesen pattant fel és tépte ki az ajtót.
- Az a szemét! - mondta Kenny-nek, ki szemöldök felhúzva nézett rá.
- Ki?... mindegy! Gyere! - megragadva karját kezdte el az ebédlő felé húzni. Kyle az ajtóban várta őket, szinte már dühösen és mikor meglátta Stan-t rögtön nekiesett.
- Hol a fenében voltál? Kenny egy fél órája ment érted! Tudod milyen nehéz volt kikönyörögni, hogy hagy kapjál még kaját? - kérdezte mérgesen.
- Kikapcsolta a telefonomat... Craig... - morogta, mire Kenny meglepetten nézett rá.
- Nem lehet, hogy inkább lemerült? Ő nem az a fajta, aki ilyet csinálna bááár... - gondolkozott el.
- Biztos! Tegnap este töltöttem fel teljesen! - bosszankodott a fekete.
- Mindegy, gyere már... - mondta, ahogy elkapva a kezét húzta be.
- Marsh! - lépett oda hozzájuk Dia. - Köszönd Kyle barátodnak, amiért kapsz vacsorát! - mondta mérgesen, aztán már el is lépett tőlük.
- Köszi Kyle... - motyogta a fekete, ahogy a vörösre nézett.
- Ahh~ csak együnk már... - mondta, majd oda lépve a kiszolgáló pulthoz vette el az aznapi ételt. Stan és Kenny követve példáját, indultak el egy üres asztalhoz, ami a sarokban volt. Kenny a falhoz ült szorosan, Stan pedig háttal a többieknek ült le. Kyle a szőke mellet foglalt helyet, majd villáját az egyik borsószembe állította és úgy mutatott azzal Stan felé.
- Szóval... Craig kikapcsolta a telefonodat? - kérdezte.
- Igen... - morogta, ahogy enni kezdett.
- Ugyan már~ Mért csinálta volna...? - mondta Kenny majd újabb falatot vett szájába.
- Akkor magától kikapcsolt? - kérdezte flegmán Stan.
- Nem tudhatod... - helyeselt ő is, ahogy bekapta a kis borsot, majd újabb falatot vett a szájába.
- Szerintem akkor is ő volt... amilyen szemét... - morogta magának, ahogy majszolni kezdett. Kenny átpillantva Stan válla fölött nézett egyenesen Craig-re. A fekete unalmasan nézett előre, ahogy hol Clyde történetét, néhol pedig a mellette ülő Tweek-nek segített, hogy a kávéja ne boruljon ki a kezéből.
- Akkor azt mond meg, miért tette volna? - kérdezte Kyle.
- Biztos unatkozott... vagy csak mert szemét? - nézett a vörösre, mire Kenny egy komor pillantást küldött felé.
- Csak mert nem kedveled nem kell mindent rákenni... - mondta, mire Stan meglepetten pislogott rá párat, majd csak sóhajtott.
- Igazad van... - mondta lemondóan, majd elővéve telefonját kapcsolta be. Kyle ismét bekapott egy falatot, majd ismét a feketét kezdte nézni, aki felnézve ugyancsak arra nézet. Tekintetük találkozott, mire Craig kedvesen mosolyodott el, majd figyelme ismét a szőkére terelődött, aki képes volt magára borítani azt a nyamvadt kávét. Tweek felpattanva az asztaltól sietett elázott ingjével szobája felé. Kenny is Craig-re nézett, ahogy tovább evett.
- Tökre összehaverkodtam Cintiá-val.~ - Kenny, Stan-re nézett.
- Cintia? - a lányra nézett ki barátnőivel trécselt.
- Ja~ Olyan cuki lány~
- Nagy mellekkel minden lány cuki... - tette hozzá Kenny, majd bekapott egy falatot. A vörös nem szólt semmit hozzá. Őt soha nem érdekelték a lányos ügyek.
- A nagy mellei mellékesek... - mondta Stan, mire Kenny elvigyorodott.
- Hát~ Jobb ha elszoksz a mellek látványától~ - Kyle-ra sandított.
- Az biztos - bólintott fel sem nézve. Stan csupán felhúzva nézett először Kyle-ra, majd Kenny-re, de végül csak vállat vonva tömte le torkán az utolsó falatot.
- Milyen gyorsan eszel... - jegyezte meg a szőke, bár az ő tányérján is max. negyed része volt már csak meg az ételnek, ahogy Kyle-én is.
- Oh amúgy lemaradtál az elejéről~ - kezdett bele, ahogy még mindig nem nézet fel - holnap reggel hatkor kapjuk meg a feladat lapot, amit majd ki kell tölteni.
- Mégis minek? - kérdezte szemöldök felhúzva Stan.
- Attól mert kapott az iskola egy kis költő pénzt amitől mi eljöhetünk síelni, attól még tanulnunk is kell - idézte osztályfőnökük szavait - de, párokban kell megoldani.
- Uuuutáááloookk tanulni...~ - dünnyögte Stan, majd csillogó szemekkel nézett Kyle-ra. - Had legyek veled párba! - A vörös elmosolyodott, majd a szőkére bökött.
- Kenny a párom - mondta, majd felnézve gonoszul csillantak meg a szemei - és a tiéd is megvan már.
- Igen?... - csillogó szemekkel fordult a barnahajú lány felé. - Cinti?? - kérdezte reménykedve.
- A szobatársad~ mindenkinek~ - Stan szemeiből eltűnt a csillogás, tekintete egyre komorabb lett, a végén jéghidegen nézett a lányra. Az felkapva tekintetét nézett a fiú szemeibe, majd megriadva a tekintettől csimpaszkodott egyik barátnőjébe. Stan ekkor kapott észbe, majd megrázva fejét el is tűntette fagyos tekintetét.
- Örülnöd kéne... Craig nem rossz tanuló... - mondta Kenny, majd Kyle-ra bökött. - Bár én is szerencsés vagyok~
- Jogos~ a félévi eredményeknél harmadik lett... egy ponttal maradt le Wendy mögött - mondta, ahogy ismét arra fele nézet, ahol a fekete volt, ám az már eltűnt, mint a kámfor. Feltételezhetően a szőke után ment. Stan szó nélkül állt fel, majd sétált oda a szintén végző Cintiá-hoz. Végül mosolyogva hagyták el az ebédlőt.
- Mi lesz itt... előre sajnálom a csajt... - mondta Kenny, ahogy tovább ette kajáját.
- Holnap reggel úgy is kiderül minden - válaszolt Kyle, ahogy megitta a maradék teáját, majd kissé idegesen nézet Kenny felé - ha azt hiszed helyetted is dolgozom tévedsz~
- Naaaa~ - nézet boci szemekkel rá. - Egy részét?...
- Kizárt... - mondta, ahogy felkelve ő is elhagyta az ebédlőt.
Kilenc óra rég elmúlt, ennek ellenére Stan és Cintia boldogan nevetgélve mentek az egyik szűkebb folyosón.
- Te olyan vicces vagy Stanley~ - mondta a lány, ahogy megállt. A folyosó sötét volt, és pusztán a hold világított be pár kisebb ablakon.
- Te meg aranyos~ Cinti~ - mondta mosolyogva, ahogy megfordult. A lány eddigi kedves ártatlan mosolya lehervadt, szemei ördögien csillantak meg, ahogy félmosoly kúszott arcára. Stan nagyokat pislogva nézett a lányra. - Cinti?... - a lány lesütve tekintetét taszította oda a falnak a feketét, ki meglepetten pislogott rá.
- Nagyon édi vagy, Stanley...~ - ördögien nézett fel a fiúra, ahogy testével a falhoz préselte. Stan még mindig nagyokat pislogott, ám mikor a lány megcsókolta, arcára egy mosoly kúszott.
- Jaj de édi vagy~ - mondta, mire a lány felmordult.
- Nem vagyok édi. - jelentette ki, majd kezét a másik érzékeny pontjához vezetve kezdett köröket leírni ujjaival. - Sőt~ Akarlak. Itt és most~
- De hát még gumi sincs nálam... - mondta szemöldök ráncolva Stan, majd körülnézett. - Ráadásul itt?!
- Nem érdekelnek a részletek! - megmarkolva a másik éledező tagját adott neki újabb csókot, mire Stan eltolta magától.
- Hey. Cinti… nem ilyennek ismertelek meg… - A lány felkuncogott.
- Ó netán zavar? – kérdezte flegmán.
- Igen. – vágta rá Stan, ahogy ellépve a lány mellett kezdett el szobája felé sétálni. Cintia felmordulva húzta vissza és lökte neki a falnak.
- Azt mondtam akarlak! – Egyik kezével erősen a fiúba csimpaszkodott, majd nyakát kezdte harapdálni, míg másik kezével hasába fájta körmeit.
- Hey! Állj már le! Nem akarlak megütni… - morogta Stan. Léptek hallatszódtak a szűk folyosóról.
- Szóval Craig arra gondoltam, lehetnél te a csapat kapi… - Dia hangja elakadt, mikor meglátta a ki párost. – Ti meg mit kerestek idekint?! Lámpaoltás volt! – mondta dühösen a tanár. Craig, ahogy felnézet arca komor lett és egyszeriben teste magától mozdult. A lányhoz lépet, majd annak pólójánál fogva rántotta hátra, miközben dühös tekintettel vizslatta.
- Őt visszakísérem a szobájába - elengedve kézen ragadta és vonszolni kezdte.
- Cintia! Mégis mit képzeltél?! - szidta a tanár, Stan hátra fordulva nézte őket, még mindig nem igazán értette mi ütött a lányba. Craig nem állt meg. Mikor elég távol voltak elengedte a lányt és kérdően fordult felé.
- Hányas alatt vagy? - kérdezte.
- 21... - vetette oda flegmán. - Egyedül is vissza tudok menni. - lépett el a fiú mellett.
- Oh várj csak~ - mondta, ahogy ismét megragadta és maga felé fordította - többet ha lehet, ne menj Stan közelébe.
- Mert? - hangja még mindig flegmán csengett, ahogy kitépte kezét a másik szorításából. - Akarom a szüzességét~ - vigyorodott el. Craig csak mosolygott, majd végül ismét megragadta a lány csuklóját, és mint az előbb most ő nyomta oda a falnak majd hajolt hozzá igen közel.
- Kedvesem. HA csak egy ujjal is hozzá nyúlsz ahhoz a fiúhoz, én fogok neked olyan szexuális élményt adni, amit még te is megbánsz - szemei gonoszul csillantak, meg ahogy közel hajolt és megnyalta a lány arcát - mond csak~ mennyire szereted, ha kínoznak, kedves~? - Cintia ingerülten nézett a fiúra.
- Felejtsd el. Keresek más szűz srácot... csak engedj már el... - nyöszögte.
- Oh~ akkor átfogalmaznám~ - mondta, majd mosolyogva szorította meg a lány karjait ahogy szinte az ajkainak suttogta - ha akár bárkit is megmersz bántani a viselkedéseddel, annyiszor fogod tőlem vissza kapni azt egy sötét éjszakán mikor nem is várnál rá~ - mondta, majd mosolyogva elhajolt - Jó éjszakát Cintia - intett majd zsebre ragod kezekkel kezdett elsétálni. Cintia lemondóan sóhajtott, ahogy ő is saját szobája felé kezdett sétálni.
Dia végig húzva Stan-t a folyosón, tépte ki a 41es szoba ajtaját, majd bevágva rajta a fiút már ott is hagyta. Stan fejét fogva ült le ágyára.
- Úristen... - morogta maga elé, ahogy visszagondolt a lányra. Craig percekkel később nyitott be. Arcán fáradt kifejezés ült, majd fél szemmel nézet Stan-re, de nem szólt egy szót sem csupán eldőlt az ágyon.
- Mit csináltál vele?... - kérdezte, ahogy rá sem nézett a másikra.
- Elkísértem a szobájáig - mondta. Stan hátra nézett válla felett a másikra.
- Bejön neked... igaz? - sóhajtott.
- Nem. Amúgy is az ilyenek soha nem jöttek be, akik csak a szüzességre hajtanak - hangja simán csenget, ahogy fel sem emelte fejét.
- Akkor meg miért akadtál így ki?... - húzta fel szemöldökét, majd mikor leesett neki mit is mondott a másik, elpirult. - De hát én nem vagyok szűz... asszem... - tette hozzá bizonytalanul.
- Részben senki nem az - mondta, ahogy felült, majd dühösen nézet Stan-re - és rád is ugyan úgy ki vagyok akadva... ha miattad kapok valami plusz munkát, mert este 9- után neked szexelni támad kedved én kiherélek.
- H-Hey! Nem is akartam lefeküdni vele... ráadásul ezért nem adhatnak plusz munkát...! - morogta, ahogy a másik felé fordult.
- Ha nem késtél volna, halhattad volna Rubi beszédét - legyintett. Stan felmordult.
- Titokzatos módon kikapcsolódott a telefonom... - keze ökölbe szorult.
- Nekem is szokott... az aksijával lehet a baj. Jobb bele újat venni, nekem is sok bosszúságot okozott - mondta rögtön természetesen.
- Aha... - válaszolta flegmán. - Egy hónapja cseréltem benne aksit...
- Típus hiba - vont vállat, de végül felnevetett - oh~ szóval azt hiszed, hogy az én hibám? Rendben, gondold azt. Ahogy gondolod, arra kérlek tartsd be a szabályokat, mert nem akarok szívni.
Stan szólásra nyitotta száját, ám ekkor eszébe jutottak Kenny komor szavai. A szőkének igaza volt, nem hibáztatja Craig-et csak, mert nem kedveli.
- Nem hibáztatlak. - mondta végül semlegesen. - Amúgy meg miattam mért szívnál?... - ismét hátat fordítva a feketének kezdett pötyögni telefonján.
- A feladatok is közösek így a büntik is azok. Csak azért, hogy minél kevesebb hülyeséget csináljunk - vont vállat, ahogy ledobva cipőit a lábáról kezdett vetkőzni.
- Aha... - motyogta, majd lecsapva telefonja fedelét tette le az asztalra, majd bőröndjével kezdett bíbelődni. - Akkor jó kisfiú leszek...~ - kuncogta.
- Kösz - mondta, ahogy végül nadrágját is lerakva az ágy lábához feküdt be. Stan végül magára kapva egy nagy sötét kék pólót, vette le farmerjét és tette be bőröndjébe, majd ő is befeküdt ágyába.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
