|
2 órányi vedelés
2011.10.30. 20:52
Kellemes olvasást~ :3
Stan, Kenny-vel oldalán haladt Craig háza felé. Útközben sokat beszélgettek, és nevettek, elég jó barátság alakult ki köztük az évek alatt. Mikor elérték az említett házát, Kenny intve barátjának indult el haza. Stan véve egy nagy levegőt sétált az ajtóhoz, majd csöngetett be rajta. Az első csengetésre nem úgy tűnt, hogy bárki is reagálna, és az ajtó így csupán a harmadikra nyílt ki. Craig nyitott ajtót. Haja kócosan állt és arcán ugyan az a kifejezés ült ami mindig is.
- Cső... - köszönt Stan, ahogy végig mérte a másikat.
- Az őseim nincsenek itthon és a húgom is elment. Itt is aludhatsz akár, ha nagyon kiüt a pia - részletezte, ahogy kinyitotta az ajtót, és el is lépve kezdett el felfele sétálni - zárd be magad után - mondta, majd már el is tűnt.
Stan becsukva maga mögött az ajtót, vette le cipőit, majd gyors léptekkel ment a másik után. Craig a szobájában csücsült pontosabban az ágyán. Kezében valami újság volt, de mikor meglátta a vendéget lerakva mutatott az asztalára. Sör, whiskey, pálinka és még több szeszes ital ami csak össze lehetett szedni.
- Szolgáld ki magad - mondta és már olvasott is tovább. Stan odalépve az asztalhoz, ült le, és kezdett el vedelni. Sörrel kezdett, majd pálinkával folytatta, utána már maga sem tudta mit iszik, de mikor egy jagert is leöntött torkán ledőlve a székről nézte a plafont.
- Te komolyan ennyire bizonyítani akarsz? - kérdezte, ahogy eldobva az újságot lépet a másik fölé ezzel eltakarva a plafonra olyan jó kilátást.
- Igen... - arca kipirosodott, tekintete is ködös volt. - Nagyon...
- Szóval... már részeg vagy, de szerintem még ha most tennél bármit emlékeznél rá - bólintott, ahogy leült mellé. Stan feltolva magát kezeivel nézett a másikra.
- Ezt meg honnan... veszed?...
- Szombaton. Te. Nem. Tettél, semmit velem. - mondta mosolyogva - mindent lányt leakartál smárolni én, pedig elrángattalak a fürdőbe. Nem rémlik? - Stan nagyokat pislogott a másikra.
- Nem... - motyogta, majd kissé mérgesen nézett rá. - Akkor meg minek találtad ki, hogy lesmároltalak?!
- Oh, én nem mondtam, egy szóval sem, hogy te, ENGEM kaptál volna le... - megpöckölve a fiú homlokát mosolya vigyorrá olvadt át. Stan eldőlve temette kezeibe arcát.
- Nemigazzzz... hogy lehettem ennyire szőőkkeee....
- Idióta, szeretem őket. - rántotta meg a vállát, majd felkelve elvett az asztalról egy kisebb palackú pálinkát és azt adta a fekete kezébe. Stan gondolkozás nélkül ivott bele.
- Kenny-nek olyan puha haja van... - motyogta maga elé. Craig tekintette rögtön a feketére vándorolt.
- Ez meg most, hogy jön ide?
- Ő is szőke... - vonta meg vállát.
- Marha, idióta, hülye - számolgatta az ujján a jelzőket.
- Kenny?... - nézett fel kissé kómásan a másikra.
- Nem, te! - mondta, ahogy kikapta az üveget, majd rámászva nézet le rá - Miért emlegeted fel őt folyton?
- Folyton?... - pislogott nagyokat. - Most említettem meg először...
- Hmm~ úgy tűnik már elég részeg vagy - vigyorgott rá - és nem érzel, semmi furcsát? - Stan megrázta fejét.
- Kéne... valamit?... - kérdezte kómásan. A fekete nem válaszolt csupán közelebb hajolva a másikhoz fújt bele az arcába.
- Talán~
- Craig... kicsit közel vagy... nem?... - kérdezte kissé bizonytalanul Stan.
- Nem hinném. Voltaképp szerintem még mindig messze vagyok - mondta és már ajkaik egymást súrolták olyan közel hajolt hozzá.
- Igen?... Én úgy látom hogy... közel vagy... - mondta szemöldök felhúzva.
- Tévedsz. Most vagyok közel - száját a másikéra rakta majd lágyan megcsókolta. Stan kikerekedett szemekkel nézett a másikra, nem tett semmit, reagálni sem volt képes. Mikor a fekete elhajolt, felkelve sétált az ágyhoz, majd az eldobott újságot felkapva ismét belemerült. Stan feltolva magát kezeivel nézett körül.
- Ez... mi volt?... - kapott ajkához, ami még kissé nedves volt. Megnyalva ajkait dőlt vissza.
- Micsoda? - kérdezte semmit tevően, ahogy lapozott egyet.
- Nem tudom... - felülve, túrt fekete tincsei közé. - Olyan csönd van...
- Tekintve, hogy az előbb majdnem bealudtál... úgy tűnik neked nem elég a részegség, hanem kell melléd társaság is - becsukva a magazint ismét felkelt és elvett egy üveget az asztalról majd jólesően ivott bele.
- Heh~ Soha nem szoktam egyedül inni! - mondta vigyorogva.
- Csak azért bevállalni egy ilyen hülyeséget, hogy ments magad~ - kuncogott fel.
- Muszáj! Ki tudja még meddig... basztattak volna ezzel... - keze ökölbe szorult.
- Oh~ megint ez az önzőség~ - mordult fel, majd felkapva a fiút rakta az ágyra - a hülye egód miatt észre sem veszed a másikat és talán pont ez miatt nem is emlékszel a szombatra... mekkora egy idióta~
- Az egóm miatt nem emlékszem?... - pislogott nagyokat a másikra Stan. - Miért vagyok egós?! - háborodott fel.
- Mert nem veszed észre magad körül a másikat - ismét közel hajolt hozzá, majd úgy nézet a szemeibe - apró jelek melyeket még egy óvodás is felismert volna. Bár... ha eszedbe jutna a szombat, rögtön rájönnél~
- De... akárhogy próbálok... nem tudok vissza emlékezni... - mondta kicsit ingerülten. Craig lemondóan sóhajtott, majd elhajolva dőlt hátra.
- Mikor berángattalak a fürdőbe nekem estél, hogy miért húztalak el a lányoktól, hisz azok mind rád gerjednek, meg ilyesmi. Pontosan nem jegyeztem meg, mert a hányinger kerülgetet, de utána, hogy észhez térj bele nyomtam a fejed a kádba és egy adag hidegvizet engedtem rád. Hmm~ azt hiszem innen váltak a dolgok izgalmassá, de... persze te nem emlékszel rá. Ami nem is baj~ - mondta vigyorogva, majd az órára nézet mely már elütötte a 10-et - hmm~ azt hiszem kérek még egyet~
- Mond el mi történt utána! - kérte, ahogy előre dőlve le is dőlt az ágyról. Craig felkelt, majd a földön fetrengőre nézet.
- Miért érdekel? Nem történt semmi, ami miatt fel kéne magad zaklatni, ami meg történt azt az egód miatt meg észre sem vennéd szóval~ - nézett rá, majd ő is előre dőlt egyenesen a másik fölé helyezkedve - megkapom amit akarok?
- Mit akarsz?... - morogta a padlóba. Még közelebb hajolt egészen a füléig, majd halkan szinte csak suttogva szólt hozzá:
- Téged.
- He?! - kérdezte vissza flegmán, ahogy fel sem emelte a fejét.
- Téged akarlak már nagyon rég óta~ - mondta ismét, ahogy a vállánál fogva fordította meg és nézet a szemeibe - de sajnos, te le sem szarsz engem, ezért is mondom el csak most, mert tudom semmire nem fogsz tudni emlékezni. - Stan nagyokat pislogva nézett fel a másikra ködös tekintettel.
- Nem igazán értem... mire akarsz... - motyogta.
- Azon a bulin, féltékenységem volt. Leakartam mosni a sok lány érintését rólad, de te nem engedted és végül elcsúszva a kádba verted be a fejed - mondta mosolyogva - ennyi történt csak, de - arca ismét semmit mondó lett és fagyos szemekkel nézet rá Stan-re - gondolom, soha nem vennéd észre, ha valaki ennyire kedvel. Ezért utálom azokat, akik csak magukkal törődnek.
- Nem csak magammal törődök! - vágta rá.
- Igen? - kérdezte morogva - Akkor mond csak el nekem, miért vagy most itt? Nem azért mert nem bírod, ha piszkálnak és magadnak akarsz jót azzal, hogy bebizonyítsd? Ha annyira nem foglalkoznál magaddal, elhitted volna az első kérdezésednél, amit mondtam. Hogy nem történt semmi.
- De nekik ennyi nem elég... Kenny-nek... és Kyle-nak... - morogta.
- A barátaid. Szívják a fejed, ahogy minden barát... ők legalább nem magukkal foglalkoznak, hanem veled - felkelve még mindig rajta csücsült a feketén, és hideg szemeivel lassan végig nézet rajta.
- Én is szoktam velük... sokat... - morogta, ahogy felnézett a másikra.
- Hogyne~ amúgy, most is csak bizonygatod magad. - Stan felhúzva egyik szemöldökét nézett a másikra.
- Kenny-nek bizonyítok...
- Ahogy akarod - vonta meg a vállait - de én, ha nem haragszol kihasználom a helyzetet. Végül is... Megbocsátható, ha egyszer én is önző leszek - ismét megcsókolta a fiút, ahogy kezeivel lefogta a másikét.
- Hn... - Stan elfordította fejét. – Mit csinálsz?!... - nézett rá dühösen.
- Ennyire hülye nem lehetsz - mondta kissé lesújtóan - megcsókollak.
- De miért?! - kérdezte felháborodva.
- Nem az előbb mondtam el? - kérdezte, ahogy ismét megcsókolta. Stan lesokkoltan feküdt a másik alatt, ahogy kezét megpróbálta kiszabadítani a másik fogásából. Próbálkozása hiába való volt, főleg hogy a sok italnak köszönhetően szinte minden ereje elszállt. Mikor elhajolt kissé vágyakozva nézet le rá, majd elmosolyogva adott még egy puszit a másiknak.
- Komolyan... te tényleg makacs vagy, de... pont ezt szeretem benned - elengedve a kezeit kelt fel, majd az eddigi italokat egy tálcára helyezve sétált ki a szobából. Stan nagyokat pislogva nézett fel a plafonra, majd pár perc múlva riadtan ült fel, és kapott fejéhez.
- Úristen miket hallucinálok be! - Craig csupán negyed órával később tért vissza egy törülközővel a fején, amivel haját szárítgatta.
- Na? Mennyire vagy álló képes? - kérdezte a még mindig földön fekvőtől. Stan megkapaszkodva az ágyba, állt fel, de utána vissza is zuhant az ágyra.
- Ő... - kissé kómásan nézett Craig-re.
- Értem - bólintott, ahogy elvéve a már bele ivott üvegbe, amit az asztalon hagyott nyújtotta oda a fiúnak - víz. Igyál, majd aludj nyugodtan. Én majd használom a lenti kanapét.
- Köszönöm Craig~ - mondta mosolyogva, majd beleivott az üvegbe.
- Nincs mit. Reggel keltelek, ha kell valami, kiabálj le... - mondta majd kifele kezdett sétálni - jó éjt.
- Éjt... - nyögte ki Stan, ahogy letéve az üveget az ágy mellé dőlt el.
A nap lágyan sütött be a szobába ezzel felébresztve a még alvókat. Persze Craig már korábban fent volt és hajnali hat tájékában, Stan fölött állt kezében egy jégkockával, amit a fiú pólója alá csúsztatott. Stan először felszisszent, majd nyöszörögni kezdett, végül felülve kapott oda, ahol a kocka volt.
- Mi a...! - felhúzva pólóját hagyta, hogy a kis jég darab végig csússzon hasán, majd nadrágján kössön ki.
- Jó reggelt. Sajnos más módszerek nem működtek volna, így előbb próbálkoztam ezzel - mondta, ahogy elhúzta a függönyt - gondolom még haza is akarsz menni, szóval hajrá. Oh tessék - nyomott a kezébe egy pendrive-ot - itt van a tegnap készült felvétel, bár elég uncsi.
- Kösz... - motyogta, ahogy felállva túrt tincsei közé. - Akkor én... - nézett a másikra.
- Menj csak. A táskádat, a cipőd mellett találod - mondta, ahogy rávetődve az ágyra nyúlt el rajta. Stan bólintva, már el is hagyta a szobát, felkapva cipőjét kapta magára táskáját, és egyből haza felé kezdett rohanni. Őt is érdekelte mi történt tegnap, hiszen semmire nem emlékezett.
- Ha jól értem, elmentél hozzá és leitattad magad, hogy csak bizonyítsd, hogy nem vagy készséges, ha részeg vagy? - összegezte a dolgokat a vörös.
Eddigi legjobb tesi órájuk volt az évben. Az edző az óra elején elfutott valamerre és nem is nagyon jelent meg azóta. A diákok nagy örömére. Kenny, Stan és Kyle az egyik bordásfalnál gyűltek össze, hogy a sportolni vágyókat azért hagyják.
- Igen! - mondta, ahogy kissé dühösen nézett Kenny-re. - Miatta! - mutatott rá, ki csak felröhögött.
- Na és? Mi történt? - kérdezte kíváncsian.
- A videón csak alszik az ágyán... - morogta Kenny. - Valami izgisebbre számítottam! - Stan vállat vont.
- Csak lányokkal vagyok készséges részegen~ - vigyorgott.
- Alszik? - nézett Kenny-re, majd kissé hátra pillantva nézet rá Craig-re aki épp Tweek-et próbálta rávenni, hogy másszon fel a kötélen - Ez hülyeség... még én is tudom, hogy Stan részegen, bármit csinál csak nem alszik... - Stan ismét vállat vont.
- Hát most mit csináljak Craig-gel? - megtolta a másik nevét.
- Basszatok... - mondta komolyan Kenny, mire Stan hasba vágta.
- Nem hinném, hogy az történt, de hogy nem aludttál az biztos - ujjával kis köröket kezdett a levegőbe írni ahogy gondolkozott - mibe, hogy Craig direkt csinálta ezt az egészet~? - Kenny odalépve Kyle-hoz karolta át a derekát.
- Azt mondod?~ - kérdezte egy csábos mosollyal arcán. Kyle feje elvörösödött, ahogy szinte reflexből taposott rá a szőke lábára és ugrott ki a kezei közül.
- Biztos vagyok benne, de ha még egyszer hozzám érsz, én kibelezlek - mérgesen nézett a szőkére.
- Te sose vagy velem készséges Kyle~ - mondta vigyorogva, ahogy most Stan-t derekát karolta át, de az semmit nem reagált, csak unottan nézett rá. - Viszont Stan~ - megnyalta a fekete arcát, ki még mindig nem reagált. A vörös viszont annál inkább és egy erőset rúgott a szőke bokájába.
- Ne támadj már le itt rögtön mindenkit! - morogta, bár arcán egy kis pír is bujkált. Kenny, Stan háta mögé lépve ölelte át hátulról, és kikukucskálva annak válla mögül nézett bociszemekkel a vörösre.
- Zavaaaar?~
- Igeeeen~ - húzta el ő is, ahogy ismét nekieset a szőkének. Nem is vették észre, ahogy messziről egy szempár hidegen nézi őket. Kenny kuncogva dőlt neki a bordás falnak. Majd pimaszul nézett a vörösre.
- Kyle, kivel feküdnél le, velem vagy Stan-nel?~ - a feketére nézett, ki felhúzott szemöldökkel nézett vissza rá, majd mindketten Kyle-ra akinek arca még vörösebb lett, mint eddig.
- Hogy a picsába kérdezhetsz ilyet?! Természetesen egyikkőtökkel sem! - mondta morogva.
- Ó, részvétem Stan. - Kenny együtt érzően tette kezét a másik vállára, és pár műkönny jelent meg szemébe.
- MI vaaan?! - lepődött meg, majd hasba vágta Kenny-t aki kiröhögve dőlt neki. - Túl kanos vagy... - jegyezte meg magának Stan, ahogy eltolva a másikat hagyta, hogy az a bordás falnak dőljön. Egy foci labda szántotta el a köztük levő távot. Szinte súrolta a szőke fürtjeit, majd végül a falnak csapódott. Kyle ijedten ugrott hátra.
- Mi a... - motyogta Kenny, ahogy a labda után nézett. Stan is nagyokat pislogva nézte a labdát, de végül röhögve nézett Kenny-re.
- Óó~ ha eltalált volna~ - mondta vigyorogva.
- Akkor ápolnod kellett volna miniszoknyába~ - mondta ugyan úgy vigyorogva Kenny, mire Stan gyilkosan nézett rá, majd felkapva a fal mellől egy kosárlabdát dobta Kenny felé, ki könnyedén elkapta, és vigyora csak nőtt arcán.
- C. u. k. i. - betűzte lassan a szót, majd végig nyalt ajkain, mire Stan arca vörös lett. Egy újabb labda repült ám most nem tévesztett célt. Egyenesen Kenny oldalába fúródott.
- Áá~ - röhögve rogyott a földre, mire Stan elvigyorodott. Megfordulva nézett hátra, hogy vajon honnan jöhet ez a sok labda.
Craig lassú léptekkel közelítette meg a kis bagázst, majd lenézve a szőkére, pislogott párat, ahogy felvette a labdát.
- Bocs. Nincs tehetségem a focihoz - mondta, majd már meg is fordulva lépkedet vissza. Stan még nézett egy ideig a másik után. Eközben Kenny már felállva ölelte meg újra Kyle-t.
- Csak hogy tudd Kyle~ Téged jobban szeretlek, mint Stan-t~ - amint ez meghallotta a fekete, megfordulva nézett a szőkére durcásan.
- Asszed nem szarom le magasról?! - Kyle viszont nem figyelt most rájuk. Az elmenőt nézte, majd sejtelmesen szeme sarkából Stan-re nézett.
- Végül is... - motyogta, majd észbe kapva ismét kissé elvörösödött - Kenny... száj le rólam~ - Kenny elengedve a vöröst dőlt neki a bordás falnak, majd ő is Stan-re nézett.
- Végül is?... - kérdezte Stan ahogy komolyan nézett Kyle-ra.
- Hmm? Oh nem fontos~ - legyintett, ahogy ő is nekidőlt a bordásfalnak.
- Stan. - szólította meg Kenny a feketét, ki oda kapta tekintetét. - Te kivel feküdnél le?~ - Stan arca újra vörös lett, majd odalépve Kenny-hez morogta.
- Egyikkőtökkel sem... - Kenny elvigyorodva hajolt még közelebb a másikhoz, majd nyalta meg annak ajkait, ki kikerekedett szemekkel lépett hátrébb.
- Pedig eddig minden lánnyal olyan gyengéd voltam!~ - jelentette ki vigyorogva. - Igaz Jess?! - a lány felkapta fejét, majd mikor megpillantotta Kenny-t vörös fejjel rohant is el. - Ja tényleg, már ő is meg volt... - állapította meg magának a szőke. Kyle elmosolyodott, majd elfordítva tekintetét nézet el.
- Kenny én a helyedben abba hagynám~ - mondta komolyan, ahogy a lány után nézet.
- Igazad van... ez még tőlem is durva volt. - mondta komolyan, ahogy kicsit elkomorodott tekintete.
- Nahát... valaki életébe egyszer normális. - jegyezte meg Stan, mire Kenny komolyan nézett a szemeibe.
- Komolyan gondoltam, hogy gyengéd lennék veled is Stanley~ - mondta vigyorogva, mire Stan pufogva vágta hasba.
- Én nem így értettem, oh már jön is - mondta, ahogy két lépést hátrált. Ismét elrepült közöttük a focilabda, ám most egy lány szaladt utána.
- Craig! Ha nem tudsz gólt lőni, meg se próbáld! - nyavalyogta morogva. Kenny komolyan nézett Kyle-ra.
- Ez az, amire gondolok?... - kérdezte, mire Stan felkapta fejét.
- Mi, mi?! - pislogott nagyokat.
- Ha arra gondolsz amire én, akkor igen - bólintott, majd fejcsóválva a feketére nézet - azért kíváncsi vagyok mi történt az alvás előtt.
- Én is... - mondta komolyan Kenny, ahogy az értetlenkedő Stan-re nézett. - Még a végén az én kis báránykámat megerőszakolják~ - mondta vigyorogva, mire Stan sóhajtva dőlt neki fejjel a bordásfalnak.
- Azt kétlem, de azért vigyázz a seggedre~ - kuncogott, fel, mire Stan leesett állal nézett rá.
- Kyle... - nyüszögte. - Te a barátom vaaaagy~ - dőlt neki újra a bordás falnak.
- Hey én is!... vagy~ - felkuncogott Kenny. - Már szeretők vagyunk? - Stan rávágva fejére támasztotta tovább a bordás falat.
- Pont ezért figyelmeztetlek rá~ - kuncogott még mindig, majd már nem bírva tovább most ő nevetett fel.
- K... Kyle!... - fordult a vörös felé kissé riadtan. - Ez egyáltalán nem vicces! - kapott fenekéhez Stan, mire Kenny is felnevetett.
- Nyugi majd én előkészítelek~ - röhögte, ahogy nem bírva tovább csúszott le a földre.
- Szüli napi ajándék, tudom is mit kapsz! - leguggolt, majd végül a szőkének dőlve röhögött tovább.
- Mit?... - kérdezte ahogy gyilkosan nézett a röhögőkre.
- Bár~ mi lenne az érdemesebb? Síkosítót, vagy gumit? - nézet rá a szőkére kérdően.
- Ahhoz, hogy jól érezzék magukat mindkettő kell... - válaszolta komolyan. - Majd én megveszem nekik a síkosított, te meg a gumit! - megint felröhögött. Kyle vele nevetett, fel sem nézve a kis áldozatra.
- Lehet inkább nektek kéne vennem... - mondta halálosan komolyan Stan nagyokat pislogva. Kyle letörölte szemeiből a könnyeket, majd feltápászkodva csapott a másik vállára.
- Ennél kicsit erősebb visszaszólást vártam - mosolygott, majd ellépve mellette kezdet az öltőző felé sétálni. Stan követte.
- Nem azért mondtam... komolyan gondoltam... - mondta még mindig nagyokat pislogva Stan, mire Kenny rögtön mögötte termett, majd rátámaszkodva követte ő is Kyle-t.
- Nyugi Stan~ Ne legyél féltékeny Kyle-ra~ - megnyalta a másik arcát, ki feldünnyögve sietett Kyle mellé. Kenny felkuncogva követte példáját.
- Sejtettem, de az ajánlatott vissza utasítom. Eleve~ úgy tűnik Kenny téged jobban kedvel, mint engem~
- Ugyan már~ - kuncogott fel Kenny. - Téged ugyan úgy láwolak~ - átkarolta a vöröst. - És ha választani kéne veled feküdnék le~ Stan túl makacs~ - nyújtotta ki nyelvét a fekete felé, ki csak vállat vont.
- Ő már úgy is foglalt - rántotta meg vállát, de mikor észbe kapott vörösen nézet a szőkére.
Ki mutató ujját Kyle orrára helyezte.
- Nekem akkor is te kellenél, ha szabad lenne~ - mondta egy csábos mosoly kíséretében.
- Még foglalt... - morogta maga elé Stan. Végül is a beszélgetésük nem haladt semerre, mert Kyle ismét előhozakodott azzal, hogy őt aztán a szőke nem fekteti meg. Így sétáltak ki az öltözőbe. Nem tűnt fel nekik hogy Craig végig őket nézte, pontosabban csak egy személyt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
