|
3.) Vendégségben
2011.10.30. 09:31
Kényes a helyzet, mikor a szülők jóban lesznek és nem is sejtik, hogy fiaik között, micsoda szerződés lett kötve.
Másnap épp, hogy nem késett el és ugyan így volt az órákon is. Szinte épp hogy nem aludt el. Lucy tartotta benne a lelket és úgymond az ébresztőjeként is szolgált. Persze a jó kis kaland után a fekete nem jelent meg, bár sejtette, hogy lehet ő is a tárgyaláson van ma. Persze nem tudhatta, de mikor az utolsó csengő is elhangzott szinte dalolva sietett haza.
- Aludni fogok~ - mondta mosolyogva, ahogy felspurizott a szobájába és már le is vetette magát az ágyra. Ám ekkor apja nyitott be, és egy öltönyt hajított ágyára.
- Készülj Kyle, megyünk a tárgyalásra! - mondta vígan.
- Tessék? - nézet rá és az öltönyére - Minek? Egyáltalán én minek kellek oda?
- Hogy lásd, hogy csinálja egy profi! - igazította meg öltönyét.
- Nem láthatnám egy másik nap? - kérdezte, ahogy fejét ismét a párnába temette.
- Kyle! Ez lesz életem legnagyobb győzelme, és ezért kapom életem legnagyobb összegű csekkjét! - kacsintott fiára.
- Én meg ha nem kapom meg életem alvását meghalok... - morogta, de azért készségesen kezdte felvenni az öltönyt,
- Képzeld csak el Kyle! Lehet az egész tartózást rendezhetem azzal a csekkel, felét mindenképp! - magyarázta boldogan apja. - Sőt, tegnap tudtam meg hogy jóba vagy Mr. Marsh fiával! Ez remek!
- Ja... igazi barátság van köztünk - mondta, ahogy megkötve már a nyakkendőt is állt apja előtt.
- Tényleg? - kérdezte apja csillogó szemekkel, majd elhagyva fia szobáját a kijárat felé kezdett sétálni.
- Irónia közelről sem ismert mi... - suttogta, ahogy lassan követte apját. Az boldogan kapta magához táskáját, majd megragadva Kyle-t húzta ki az ajtón. Azonnal beindította kocsiját, és amint fia is beszállt, gyorsan indult el a bíróság felé.
- A bíró tolerálja ha elalszok? - nézet az apjára közömbösen.
- Persze. Te csak néző leszel. - mondta apja boldogan.
- Akkor jó - bólintott, ahogy a műszerfalnak döntötte fejét. Nem sok kedve volt a tegnapi után találkozni a feketével, de csak ha néző lesz és még aludhat is akkor jó...
Mikor megérkeztek, Gerald nagyot fékezve ébresztette fel fiát. Magához kapva táskáját sietett be a tárgyaló terembe, majd Kyle-t az első sorba ültette, közvetlen maga mögé, majd ő is elfoglalta helyét. Randy mikor meglátta boldogan üdvözölték egymást, a másik oldalon egy rövid barnahajú nő ült, egy öreg férfi ügyvéddel, és azzal a lánnyal, ki jól ellátta Stan baját még tegnap. A vörös eme személyen legeltette szemét. Feltehetőleg a nővére... de a feketét nem látta a teremben sehol. A tárgyalás megkezdődött. A nő ellen rengeteg bizonyíték volt. Mindegyik nyilvánvaló, mégis tagadta, az ügyvéde jól védte, de Gerald olyan tényeket tudott felhozni, ami ellen esélye se volt.
- Nos, akkor hallgassuk meg erről a fia véleményét... - mondta határozottan Gerald, és Stan ekkor lépett be a terembe. Tegnapi sebén egy kis tapasz volt, ám közvetlen az alatt egy nagyobb géz volt arcára tapasztva. Fején is kötés volt, és keze is bekötözve lógott mellkasa előtt. A barna hajú lány felkuncogott, ahogy a fiúra nézett. Stan leülve a székbe, nézett Gerald-ra.
- Szóval. - állt az fel helyéről, majd Stan-hez sétálva, kezdett bele. - Szemtanúja voltál annak, ahogy édesanyád megcsalja édesapád, igaz?
- Ja. - válaszolta a fiú.
- Mégis mit láttál? - Stan felcöhintett.
- Benyitottam a szobámba, és a kertészt ott dugta anyámat... a SAJÁT ÁGYAMON. - anyjára nézett, ki szemöldök ráncolva kapta el tekintetét, hiszen bűntudta volt.
- Ez nem bizonyít semmit! - kiáltott fel a nő ügyvéde, ám Stan előkapva telefonját, dobta át a bírónak.
- Levideóztam, bár utána rohantam hányni... - morogta a fekete. Gerald elégedetten mosolygott hátra fiára. Akit viszont a legkevésbé sem érdekelt sem az ügy, sem a fiú. Álmosan hajtotta le a fejét és úgy hallgatta tovább a továbbiakat. A bíró végig nézve a videót, nyújtotta át Gerald-nak, ki az esküdteknek is megmutatta.
- Köszönjük Stan. - mondta Geráld, mire Stan felmorogva állt fel.
- Ugyan... - majd kisétált a teremből. Az ügy tíz perc után le is záródott. A nő semmit nem kapott. A lány sírva fakadt, Stan ekkor lépett be a terembe, és apja mellé sétált, ki épp Gerald-al tárgyalt. A nő otthagyva lányát, viharzott el. Persze ez szörnyen esett neki, hiszen kiállt anyja mellet, az meg magára hagyta. Stan-hez lépve, vágta gyomorszájon, ki a földre rogyott, ám ekkor hajába markolva húzta fel.
- Te hülye kis pöcs! Ez mind a te hibád! - sírta, ahogy bevágott a fiúnak.
- Shelly ne bántsd az öcséd! - morgott rá a lányra, de az tovább verte a feketét. - Gerald, köszönöm, szívesen elengedném a tartozását, de sajnos erről nem egyedül én döntök, viszont ezt fogadja el hálám jeléül. Egy csekket nyújtott át a férfinak, melytől Gerald elájult, amin Randy csak felkuncogott. - Nem lenne kedve egy nap átugorni a családjával? A fiúk is úgy összebarátkoztak. - Gerald felpattanva fogadta el az ajánlatot. Kyle eközben Shelly-t nézte aki újabb sebeket okozott a fiúnak.
- Megmagyarázza az újabb sérüléseket - mondta, de mikor eljutott tudatáig, milyen jóban lettek az őseik kicsit csalódott mégis boldog volt. Hogy melyik a kettő közül ő sem tudta igazán, helyette felkelve nézet Stan-re, majd mikor a fekete is rá nézet elmosolyodva intett neki és sétált ki a teremből. Stan még egy ideig utána nézett, ám mikor a lány újra gyomorszájon rúgta, lelökve azt magáról, háborodott fel.
- Faszom kivan ez az örült picsa szétver! - lázadt apjának, mire az újra nekilendült, így távoztak a hátsókijáraton.
- Mit szólna a most hétvégéhez? - kérdezte Randy.
- Remek! - örült meg a férfi.
- Nyugodtan hozzá az egész családját. - majd elköszönve egymástól, indult el Gerald kocsijuk felé. Kyle már ott várt rá ölbe tett kézzel, majd kikor meglátta apját mosolyogva biccentett neki.
- Ügyes volt apa, gratulálok.
- Köszönöm fiam bár~ - felkuncogott. - Ilyen bizonyítékok mellett, könnyű volt. Hétvégére van programod? - kérdezte, ahogy beszállt a kocsiba.
- Nincs, de ahogy hallom már van - mondta, ahogy ő is beszállt apja mellé.
- Persze csak ha van kedved. - vigyorgott apja, ahogy elindítva a járgányt, indult el vele.
- Nem tudom... - mondta ahogy kifele kezdett nézni. Azon gondolkozott vajon akkor is szőnyeget kell e pucolnia.
- Biztos jó lesz! Hatalmas birtokuk van! - mondta boldogan apja, majd felhívva feleségét mondta el neki a jó híreket. Bólintott, majd tovább nézte az utat.
- Meglátjuk...
A hétvége hamar elérkezett. A Broflovski családból mindenki ment, kivéve Ike-ot, ki Canadai cserediák programban vett részt. Mr. Marsh küldött értük autót, majd mikor megérkeztek, egyből a palota hátsó részébe vezetette őket, hol egy hatalmas beépített Aqua park volt. Pár ismerős arc is felbukkant itt, mint például Kenny, meg Szavitri, és ugye a McCormick családfő is, jó pár dögös nő kíséretében. Kenny-ék egy nagy asztalnál ültek, míg Randy oda sétált az épp betoppanó családhoz.
- Üdvözlöm önöket! – köszönt Randy, mire Gerald vigyorogva lépett a férfihoz, és ráztak kezet. – Arra találnak fülkéket, hol átöltözhetnek. – ezután a férfi ott is hagyta a kis családot.
- Még jó hogy bepakoltam a fürdő ruhákat… - jegyezte meg Kyle anyja, ahogy táskájából előkotorászva Kyle fürdőnadrágját, nyújtotta oda a fiúnak. Aki viszont már kevésbé lelkesen vette el. Fejében a gazdag szó csengett többször is, ahogy végül átöltözve lépet ki egy törülközővel a nyakán. Anyja és Apja is már a felnőttek társaságát élvezték, így ő is elindult annak megfelelően az ellenkező irányba. Semmi kedve nem volt senkivel összefutni és ha talán ügyesen taktikázik meg is bírja ezt tenni. Persze ezt Shelly kiszúrva, sietett Kyle után, majd megragadva húzta be az egyik mű bokorba.
- Te vagy Kyle igaz? - kérdezte a lány, ahogy a fiúra mutatott.
- Igen... - bólintott, bár nagyion nem tudta mit is tehetne, ugyanis kicsit tartott a lánytól a tárgyalás óta.
- Te is utálod Stan-t nem? - kérdezte, ahogy komolyan nézett a fiúra.
- Ez azért túlzás... de nem éppen tetszik, ahogy viselkedik - mondta ki őszintén.
- Remek!~ - csapta össze kezét a lány. - Tudnál nekem abba segíteni, hogy megszívassam? - kérdezte csillogó szemekkel a lány. Kyle nagyokat pislogott rá ám... nem nagyon akart belemenni a dologba. Nem volt kedve még egyszer szőnyeget sikálni.
- Nem hiszem, hogy... - mondta ahogy hátra kezdett araszolni, de a lány megragadva kezét húzta vissza.
- Semmi más dolgod nem lesz, csak elterelni a figyelmét. - mondta komolyan a lány.
- Egy másik időpontban? - nézet rá szinte könyörögve, ahogy még mindig a fejében volt a "ma nem találkozok Stan-el" haditerv.
- Muszáj! Ma is úgy kellett kirángatni a szobájából, hogy eljöjjön ide, minimum egy évig nem teszi be ide a lábát! - nézett rá a lány könyörögve.
- Rendben, de... nem akarok semmi mást csinálni - mondta egy nagy sóhajjal. A lány elvigyorodott.
- Nyugi, csak ennyi a dolgod! Szóval! Oda mész hozzá, és megkéred, kísérjen fel az óriás csúszdához... - a háta mögötti hatalmas csúszdára mutatott, mely méretre is óriási volt, és persze hosszra is. - És csak annyit kell elérned, hogy pár másodpercig CSAK RÁD figyeljen! - magyarázta komolyan.
- Odafönn?! - nézet fel a magasságba amitől már így is eléggé megszédült - Valami alacsonyabb hely nincs? - A lány elvigyorodott.
- Pont azért mert olyan magas... oda kell felvinnünk... - mondta ördögien a lány, ahogy a csúszdára nézett. - Na, én felmegyek, úgy kábé tíz- tizenöt perc után pedig indulhattok is.
- De várj, nekem ez nem fog menni... - mondta ahogy a gondolattól is kicsit megszédült.
- Nyugi már, a lépcsőn van korlát! - legyintett a lány. - Na kérlek! Itt a nagy lehetőség! - mondta csillogó szemekkel. Nyelve egyet nézet fel a magasba. Az indok már megvolt legalább, hogy miért keljen felmenni... Bólintott a lánynak, majd kimászva a bokorból - amit talán nem is bokor - kezdte el nézni merre lehet Stan. Shelly a másik oldalán mászott ki és már is a csúszda felé kezdett rohanni. Stan eközben gyanútlanul itta koktélját annál az asztalnál, ahol Kenny és Szavitri is ült.
- Haver, tuti a Real nyer... - vigyorogta Kenny, mire Stan vállat vont.
- Barca. - csupán ennyit mondott, ahogy unalmasan nézett végig a helyen, gyűlölt itt lenni. Kenny viszont vigyorogva adott hangot a tv-re hogy a mecset még jobban hallani lehessen. 3-1 volt az állás, a Real javára.
- Fogadunk? - kérdezte vigyorogva Kenny, mire Stan felkapta a fejét.
- Ha nyerek, BÁRMILYEN kívánságomat teljesíted... - mondta vigyorogva Stan, mire Kenny bólintott.
- Jó, de ha én, akkor te is~ - Stan is bólintott, és így itták tovább italaikat. Kyle messziről kiszúrta a kis bagázst és megfordult a fejében, hogy inkább kihagyja az egészet. Először is úgy tűnt a többiek nagyon is jól elvannak így kevés az esély, hogy őt is zaklatnák és másodszor a csúszda magas. Nagyon magas...
- Hülye ötlet volt... - mondta magának, ahogy inkább visszafordult.
- Ó Kyle! - szólt oda Szavitri, majd felpattanva sietett a fiúhoz, és ölelte meg hátulról, így nagy kebleiről majdhogynem lepattant. - Sziiiaaa~ Hát teee ittt~ - mondta boldogan.
- Szia... igen. A családom meg lett hívva... - mondta, bár őt felettébb nem zavarta a lány nagy mellei - de nem akarok zavarni... ahogy látom így is jól elvagytok...
- Ugyan már! Egy ilyen cukorfalat mint te sose zavar!~ - megragadva a fiút húzta magával az asztalhoz, és ültette le maga mellé. - Mit kérsz? - kérdezte mosolyogva.
- Ó, Hali Kyle~ - vigyorgott a szőke csábosan a vörösre, de mikor a tv-be üvöltözni kezdtek, oda kapta tekintetét.
- Semmit... - utasította vissza a lányt, majd lopva a feketére nézet, majd ismét lesütötte a szemét - voltaképp, úgy terveztem, hogy kipróbálok egy csúszdát csak... félek a magasban és így nem nagyon merek felmászni, egyedül.
- Basszus! Ez képtelenség! - morogta Kenny, ahogy a Barca megverte a Real.t, 4-3-ra. Stan ezen csak felkuncogott.
- Nyertem, megint. - mondta vigyorogva a fekete, mire Kenny morogva dőlt neki a vörös lánynak.
- Ugyan Kyle~ Nagyon jó csúszda, próbáld csak ki! Majd Stan felkísér! - mutatott a fiúra, ki csak ekkor nézett rájuk. Kötéseiből már csak az arcán lévők voltak meg.
- Hm? - nézett rájuk Stan értetlenkedve.
- Majd te felkíséred Kyle-t a csúszdához! - jelentette ki a lány, mire Stan arca fal fehér lett egy pillanatra, de ezt hamar el is tűntette.
- Felőlem... - morogta a fekete, majd felállva indult el a csúszda felé. Kyle meglepte milyen könnyen ment bele, így felállva kezdte követni a feketét csöndben, de mikor elérték a lépcsőt kissé belé fagyott a vér.
- Talán mégsem... ez nagyon magas... - Stan pár pillanatig nem szólt semmit, de végül hátra sandítva a vörösre szólalt meg.
- Ugyan már, ez csak egy csúszda. - vont vállat, majd elkezdett felfelé menni a lépcsőn.
- Nem is a csúszdától félek... - morogta, ahogy nyelve egyet remegő lábbakkal indult a fiú után.
- Hanem?... - kérdezte halkan Stan, habár ő sem nézett le.
- A magassággal van bajom... lent már mondtam, hogy félek a magasban - hangja kissé remeget, ahogy előre szeget fejjel ment, le sem pillantva még véletlenül sem.
- Fura... - ennyi volt csupán Stan megjegyzése. Annak ellenére milyen magasan volt a csúszda, elég hamar felértek. Shelly a csúszda mögött bújt el. Mikor felértek, Stan kifújta a levegőt.
- Na, itt vagyunk, csússz csak... - mondta, ahogy a csúszda széléhez állt, persze tisztes távolságban, észre sem véve gonoszan vigyorgó nővérét.
- Nem megy... nem mozdul a lábam... - mondta, ahogy már ő is fent volt ám szinte mentőövként kapaszkodott a korlátba - lenéztem... - Stan felhúzott szemöldökkel fordult a fiú felé.
- Kyle, minden rendben? - persze ezt Shelly kihasználta, és odalépve Stan-hez, taszított rajta nagyot, ki így a csúszdába zuhant, ám arra a lány nem számított, hogy a fekete magával húzza, és hogy az gyorsan kapcsolva megkapaszkodik a csúszda szélében.
- A kurva... anyád... - morogta a lánynak, viszont most a barna hajú lány kapaszkodott Stan-be.
- Az én anyám a te anyád is! - mondta dühösen a lány, mire a fekete gonoszan elvigyorodott.
- Pont ezért mondtam hogy kurva. - A lánynak, több se kellett, nagyot rántott Stan-en, így együtt csúsztak le a széles csúszdában. A vörös kissé félve csoszogott arrébb ahogy lenézet a lecsúszottakra ám rá kellet jönnie, ő sem le itt, sem a lépcsőn nem bír lemenni.
- Remek... - mondta, ahogy még mindig görcsösen fogta a korlátott, majd lassan leült mellé - akkor itt ragadtam, de legalább valaki boldog... ha meg ez kiderül engem fog megint csicskáztatni... éljen - mondta nem kissé boldogan.
- Ugyan már! Csak egyszer! - mondta boldogan egy lány hang.
- Jó jó... - válaszolta unottan Kenny, mikor fellépett, meglepetten nézett Kyle-ra. - Ó Kyle... Stan? - nézett körül kicsit félve.
- Az a lány... azt hiszem a nővére lehúzta a csúszdán - mondta, ahogy még mindig a korlátba kapaszkodott. Szavitri aki ekkor lépett fel a kis helyre, odasietve Kyle-hoz guggolt le mellé.
- Minden rendben Kyle? - kérdezte mosolyogva, ám Kenny szemöldök ráncolva nézte a két csobbanó foltot.
- Basszus ez így nem lesz jó... - morogta, majd ő is lecsúszott a csúszdán.
- Valami baj történt? - kérdezte, ahogy elfeledkezet még félelméről is egy kicsit és úgy nézte a már három csobbanást. Szavitri legyintett.
- Á, csak Stan nagyon fél a magasban, meg az ilyen csúszdáktól egy kiskori baleset miatt, ja és igen. Az a lány a nővére, Shelly... - tekintete elszomorodott mikor a lány eszébe jutott, de végül ezt eltüntetve arcáról nézett Kyle-ra. - Na de! Menjünk le mi is! Együtt~ - kuncogta.
- HA fél a magasban, hogy bírt mégis feljönni ide - mondta kissé félve ahogy szinte a lányba kapaszkodott - én nem merek... - Szavi felkuncogott.
- Biztos nem akarta hogy gyengének lásd! Nyugi Kyle, egyedül én se szeretek, de együtt buli lesz! - mondta boldogan a lány, ahogy közelebb húzta a fiút a csúszdához.
- Oké... - bólintott ám nem úgy tűnt, hogy nagyon le akar menni. Szavitri nem cicózott, könnyedén megemelte a fiút, majd a csúszdába tette. Mögé ülve ölelte át, majd lökött magukon nagyot. A csúszás már felettébb sem volt annyira félelmetes mint odafent, így a háromnegyedénél már mosolyogva élvezte az egészet, majd mikor a végére értek, egy nagy csobbanással értek a vízbe. A lány boldogan emelkedett fel a vízből.
- Na ugye, hogy együtt tök jó volt? - kérdezte vigyorogva.
- Jó volt~ - mondta mosolyogva ám biztos volt benne, hogy többet nem megy oda fel - de hol vannak a többiek? - Szavitri a nem messzi kisebb csetepatéra mutatott, hol megint Shelly agyabugyálta Stan-t, ám ez most megunva, hagyta ott, majd egy slagot magához véve spriccelte le jéghideg vízzel.
- Igazán lenyugodhatnál már, ha a lyukad pókhálós nem az én hibám bassza meg! Kövesd anyád példáját! - morogta dühösen a fiú, mire a lány még mérgesebb lett, ám mikor Stan-hez lépett hogy megüsse, a fiú könnyedén taszította vissza a medencébe. - És máskor ne szervezkedj ellenem... - sziszegte a fekete, majd dühösen hagyta ott a lányt, ki felbukkanva a vízből, kiáltott utána.
- EGYEDÜL CSINÁLTAM! - Kenny a medence szélén ülve nézte végig a kis jelenetet, majd Kyle-ra nézett, aki meglepetten nézet vissza, ahogy a széléhez úszva figyelte az elmenőt.
- Ha benne voltál... - kezdte komolyan Kenny. - Remélem nem tudja meg. - nézett a fiúra, majd megbökte homlokát. Szavitri mellé úszva, ült ki ő is a medence szélére. Kyle bólintott, majd mikor a fekete tisztes távban volt sóhajtva nézet a fel a fiúra.
- Benne voltam, szóval nagy mentségem nincs... bár, fogalmam sem volt mit tervezett sőt a végén már nem is akartam - mondta bár tudta hogy végül is már mindegy volt. Kenny szemöldök ráncolva nézett a fiúra, majd sóhajtva mosolyodott el.
- Szerintem most annyira be van rágva a nővérére, hogy te eszébe se fogsz jutni. - mondta legyintve.
- KI hitte volna - feltápászkodva kászálódott ki, majd kezdett elindulni az öltözök felé.
- Azt hiszem ideje mennem... a boltba már várnak vissza.
- Oké Szavi, gyere máskor is... - hallhatta ahogy eltávolodott a többiektől. Miután visszatért az öltözőbe, kivette zsebéből egy kisebb és olcsóbb márkájú rádiót és kinézve magának egy nyugis helyet ült le. Ez a hely végül az öltözők mögötti kis rész volt, ahol nem sok minden volt.
Randy meggyőzve Kyle szüleit, döntöttek úgy, hogy a Broflovski család itt marad hétvégére, hiszen a szállást is állták. A vacsora persze királyi körülmények között folyt. Kenny és Kyle egymás mellett ültek, és úgy hallgatták a felnőttek vicces történeteiket, míg azok vígan ettek. Mary viszont oda sétálva Kenny-hez, súgott valamit a fülébe, ki ezután nyelve egyet, nézett Kyle-ra.
- Asszem... van egy kis dolgunk.
- Nekem is? - kérdezte kissé félve, ahogy remélte a többes szám nem éppen az ő részére szól. Kenny bólintott.
- Igen. - felállva az asztaltól, biccentett a felnőtteknek. - Ha megbocsátanak, mi távoznánk. - a felnőttek ezt észre sem vették, így a szőke vállat vonva indult el a fekete szobája felé. Kyle sóhajtva egyet kapta be utolsó falatját, majd ő is követte a fiút, reménykedve, hogy nem sül ki semmi rossz a további estéből. Mikor elérték a fekete szobáját, Kenny nyelve egyet, köszörülte meg torkát, majd nyakkendőjén igazítva, kopogott be, majd nyitott be. Stan épp ablakánál állt, ahogy telefonált.
- Felőlem, leszarom hogy Afrika, vagy Alaszka, a lényeg az hogy... - mikor viszont meglátta a betoppanókat, letette a telefont. Kyle csendben csukta be az ajtót maga mögött, majd cipőjét kezdte vizsgálni kerülve a fekete pillantását. Stan intett a szőkének, ki erre elé lépett. A fekete kicsit közelebb hajolva suttogott a szőke fülébe, ki egyre jobban kiakadt.
- Ne már! Nem akarom! - háborodott fel.
- A fogadás. Bármit megteszel. - válaszolta komoran Stan, ahogy a falnak dőlve sandított a vörösre, mint ahogy Kenny is.
- De nem akarom ezt tenni... ez faszság, szemétség meg minden... - morogta a szőke. - Már mondtam, hogy egy ember se eszköz! - morgott tovább Kenny, de Stan oldalra nézve, engedte el a mondanivalóját füle mellett. Kyle ekkor sejtette, hogy valami kezd kibontakozni és rá nézve nem lesz semmi jó.
- Én inkább megyek... - mondta halkan, ahogy hátrálni kezdett egészen az ajtóig. Stan felkapva fejét mordult fel, majd ellépve a pufogó Kenny mellett, lépett oda ajtajához, majd zárta be kulcsra a szobát, és csúsztatta zsebébe a kis fémet.
- Nem mész sehova... - suttogta Stan, majd megfordulva nézett Kenny-re. - Kapkod magad! - parancsolt rá. Kenny felmordult, majd szemöldök ráncolva nézett Kyle-ra. Tudta a szőke, meg kell tennie amit a fekete mond, így hát leült annak ágyára. - Ülj mellé. - mondta a vörösnek Stan, ahogy rá se nézve, lépett a lámpa rendszeréhez. Lassú léptekkel ugyan de teljesítette a kérést, de nem akarta. Ahogy az ágyra ült ismét elfogta az a rossz gondolat, hogy mégsem kéne itt lennie.
- Kenny... - szólalt meg határozottan Stan, mire Kenny sóhajtva egyet, rázta meg fejét, majd magához húzva Kyle-t, húzta fel az ágyra, majd a falnak támaszkodva, ölelte meg hátulról.
- Előre... sajnálom... - suttogta a fiú fülébe. Stan beállítva a fényeket, varázsolt tompa vöröses fényt a szobába.
- Micsodát... hey! Ez nekem nem tetszik... - mondta, ahogy a fények is zavarni kezdték és mocorgásra késztették - engedj el kérlek.
Kenny majdnem elengedte a fiút, de ekkor Stan is ráült az ágyra, majd levette nyakkendőét.
- Nyugodj meg Kyle, veled SEMMIT nem fogunk csinálni. - jelentette ki komoran, ahogy a fiúra nézett. - Viszont, onnan nem mozdulhatsz. - Kenny nyelve egyet, tartotta tovább a fiút.
- Miért...? - kérdezte ahogy abba hagyta a kiszabadulási akcióját, de továbbra sem támogatta ezt az ötletet - Ha nem csináltok velem semmit minek kellek ide? - Stan ördögien elvigyorodott.
- Csak, hogy élvezd a helyzetet. - eldobva nyakkendőét, mászott az ágyra, majd hozzá simult Kyle-hoz. Megragadva Kenny nyakkendőjét, húzta oda magához a szőkét, majd csókolta meg a fiút, ki ennek hatására kicsit erősebben szorította meg Kyle-t.
- Ne már... - motyogta ahogy kissé megnyikkant ahogy a két fiú közé ékelődött be. A fekete ezzel mit sem törődve, kezdte leszedni szőke barátjáról öltönyét.
- Stan... ezt ne... - kezdett bele Kenny, de Stan egy újabb csókkal hallgatatta el, mire Kenny szem forgatva nézett oldalra unalmasan ellenben a Kyle-al akinek arca vörösben, éget ahogy kezdte egyre kellemetlenebbül érezni magát.
- Hagy menjek el... - mondta könyörögve. Kenny felkuncogott a félreérthető szón, ám Stan továbbra sem reagált, mikor lehámozta a másikról az öltönyt, annak ingjét kezdte leszedni. HA a szó nem jön be, akkor a mocorgás és a szabadulás kezdte őt felbátorítani ahogy kezeivel próbálta hol ellökni magát, hol pedig Stan-t eltolni. Persze Kenny erősen tartotta, Stan pedig apró mocorgásnak érezte szabadulását. Kenny-ről az ing is lekerült, majd Stan végig nyalt a szőke arcán.
- ENGEDJ MÁR EL! - üvöltött fel, ahogy megérezte a szőke kissé meleg testét még így is az öltönye keresztül.
- Stan most már el... - Stan ujját a szőke szájára téve hallgatatta el, majd a fiú arcáról áttért nyakára, mit lágyan harapdálni kezdett.
- Elég már... ezt nem élvezem - mondta, ahogy arca egyre jobban vörösödött, ahogy a fekete szinte hozzá simult ráadásul a szőke is tartotta. Stan ezen ördögien elvigyorodott.
- Szokj hozzá... - suttogott a vörös fülébe, majd mielőtt Kenny megint kommentálhatta volna, félre dobott nyakkendőjét elvéve, bekötözte a szőke száját.
- Mhfga? - morogta Kenny, mire Stan vigyora még nagyobb lett, majd így nyalt végig a szőke fiú mellkasán.
Nem tudta félre lökni és nem tudta szép szóval sem kikerülni. Arról meg, hogy itt maradjon amíg ő megerőszakolja itt a szőkét szó sem lehetett.
- Én komolyan nem értelek! Az emberek nem játékok amikkel kedvedre játszogathatsz! Te komolyan ennyire nem tisztelsz senkit sem? - kérdezte, ahogy kezeivel próbálta ismét eltolni a feketét. Stan hagyva, nézett komoran Kyle szemeibe. Kék íriszeiben még a fény sem csillant meg.
- Igen. - suttogta hidegen.
- Nem tudom mennyi barátod van, de hogy így azt a keveset is elveszted, az is biztos. Nem gondoltál bele még abba, hogy talán egy picivel lennél kedvesebb és akkor talán még bunkó faszkalapnak sem tűnnél? - állta a pillantást, bár arca és légzései kissé szabálytalan volt még - Néha egy kérem elmondása nem olyan nagy fáradság! - Stan flegmán nézett vissza Kyle-ra.
- Szerinted nem szarom le magasról, ki tart faszkalapnak?
- Szarjad! De fogadok volt már olyan akit kedveltél és a kurva makacs egód miatt hagyott el! Sőt mondok még jobbat! Ha vannak is barátaid lehet csak a kibaszott vagyonod miatt szeretnek és ohh~ mit tesz a kis nagymenő még be is eteti szegény lányokat akik szinte vele álmodnak minden éjjel - szinte már sziszegte a mondani valóját ahogy ismét eszébe jutott Lucy.
Stan kissé lesokkoltan nézett a fiúra, majd egy rántással húzta ki a szőke kezei közül, majd az ágynak nyomva, tartotta ott erősen.
- Menj ki Kenny... - sziszegte a fekete lesütött tekintettel. A szőke felpattant az ágyról, majd amíg az ajtóhoz sétált, leszedte a nyakkendőt szájáról, és visszadobta az ágyra.
- Ne bántsd, Stan. - szólt vissza halkan, majd elővéve egy ugyan olyan kulcsot zsebéből, mint amilyet Stan is zsebre tett, hagyta ott a szobát, ám újra bezárta kulcsra az ajtót, kívülről.
Egy bátor pillantás. Nem volt sok, de tudta hogy akár egy picit is elbizonytalanodik semmi értelme nem volt az egésznek.
"Megbüntet? Oké... ahogy tetszik, hisz ő mindig így intézi"- gondolta, ahogy még mindig a fölötte levőt nézte bár annak szorítása igen zavaró és kissé fájdalmas is volt.
- Hülye vagy. - suttogta, majd Kyle-ra nézett jéghidegen. - Te beszélsz rólam, milyen rossz ember vagyok, miközben elítélsz valakit úgy, hogy SEMMIT NEM TUDSZ RÓLA... - a végét már dühösen sziszegte. - Talán ha egyszer keményen megbüntetnélek... többet nem szájalnál vissza... - sziszegte Stan, ahogy szabad kezével megfogta Kyle állát aki most először mosolyodott el, ahogy a kék jéghideg szemekbe nézet.
- Nem tudok rólad semmit. Elismerem, de fogadok tudsz te kedves is lenni, nem csak ilyen paraszt, ahogy általában velem is vagy! - majd elkapva tekintetét nézet oldalra, de mosolya lehervadt az arcáról - Büntess meg! Leszarom... legfeljebb csak még jobban foglak utálni azért amit velem teszel... de ha ez neked jó, akkor hajrá! - Stan vállat vont, majd egy rántással letépte a másikról a nadrágját, bokszerével együtt.
- Olyan kis flegma vagy... - suttogta, ahogy még mindig jéghideg szemekkel fürkészte a vörös arcát, akinek tényleg vöröst lett az arca a tettől, de nem szólalt meg, helyette behunyta szemeit és próbált nem arra koncentrálni, amit a fekete csinál.
- Én a családomért teszem amit teszek... kibírom az összes hülyeségedet és teljesítem a kérésedet. Hát te miért vagy bukó és viselkedsz így? - Stan szemei kikerekedtek a hirtelen jött kérdéstől. Lefagyva nézett le a fiúra, ahogy megfeledkezve magáról, még annak szorításán is lágyított. Ezt észre véve nézet fel ismét Stan-re nagyokat pislogva ám az ő szemeiben már nem látszott semmi utálat csupán némi kíváncsiság és egy kis együtt érzés ám, inkább nem szólalt meg. Stan észbe kapva nézett újra fagyosan a fiúra.
- Túl sokat beszélsz...
- Lehet... - válaszolta csendben, ahogy ismét elfordította tekintetét és semmit mondóan várta büntetését. Stan ördögien elmosolyodott.
- Érdekes. Az első ember, aki nem fél tőlem, és nem családtag... - kuncogta. - Ezen változtatnom kéne... - mondta halkan Stan, ahogy kezével megint megfogta a másik állát, majd durván maga felé fordította, és úgy nézett szemeibe ördögien.
- Nem tudsz - sziszegte most ő a fiú arcába - az egyetlen amit nem tudsz megváltoztatni bennem az a hozzá szólásom ehhez az egészhez.
- Ó Kyle... - Stan elvigyorodott. - Mégiscsak jó játék vagy. - durván csókolta meg a fiút, ahogy letépte annak öltönyét, és ingjét is.
Arca még vörösebb lett, viszont nem csókolt vissza a fiúnak csupán meglepetten nézet rá, majd mikor rájött, hogy már teljesen meztelenen fekszik alatta úrrá lett rajta a pánik és kapálózni kezdett. Stan megfordítva a fiút, fogta le kezeit, majd simult hozzá a másikról hátulról.
- Ne... - nyögte keservesen, ahogy félelemmel a hangjában próbált menekülni bárhova, ám ettől csak még jobban hozzá dörzsölte magát a fiúhoz aki elvéve ágyáról a nyakkendőt, kötözte meg a fiú kezeit, majd levette magáról öltönyét és ingjét, és így simult hozzá újra a fiúhoz.
- Miért ne...? - suttogta annak fülébe ördögien.
- Nem akarom... - mondta, ahogy már könnyeivel küszködött, de azért még mindig próbált szabadulni.
- Ó... Miért nem? Csak nem... félsz?... - suttogta a fiú, ahogy kemény tagját hozzá dörzsölte a másik fenekéhez. Kyle meghökkenve megszólalni sem bírt, majd fejét inkább a paplanba temette nem szólalt meg csupán halkan felsírt. Stan elhúzódott a másiktól, de fölötte maradva nézte a másik fiú vörös fürtjeit. Szemei ugyan olyan üresen csillogtak, mint eddig, mégsem tudta folytatni. A vörös viszont ijedtében ezt észre sem vette. Csupán még mindig néha felszipogva próbálta sírását vissza fojtani ám belátta, hogy ez nehezebb volt mint hitte. Szó szerint már retteget a feketétől és néha megrázkódó testén is látszott. Stan egy lágy mozdulattal vette le a fiúról nyakkendőjét, mivel annak kezeit kötözte le, majd felüléve az ágyon, vette magára ruháit. A szipogás abba maradt és csupán annyi lélek jelenlét volt benne, hogy eddig maga melletti ingjét magára terítse valahogy ám nem bírt megmozdulni tovább. A fekete szívesen a vörösre nézett volna, de ehelyett felállva, sétált az ajtóhoz, majd nyitotta ki. Ezután a fényeken még jobban tompított, és a vörös szint felváltotta a lila. Rá sem nézve a másikra, ment be a fürdőszobába.
- Vajon ha eladom a szerveimet... mennyit kapok értük a piacon? - szinte csak magától kérdezte ahogy lassan feltolta magát és kissé remegő kezekkel tolta vissza magár az alsóját és a nadrágját. Begombolta ám az ing már nem ment neki. Remegő kezeivel lehetetlen lett volna, így inkább tovább gondolkozott a pénz lehetőséges módszerein. Mert nem akart itt maradni. Retteget a házi gazdától és ami kedvességet is látott benne, ha csak egy csöppnyit is már kezdett az is kihunyni. Lassan kelt fel, majd zakóját az ágyon hagyva kezdet az ajtó felé menni, majd mikor elérte egy fél perc után lenyomta ám nem bírt kimenni rajta - nem akarom, hogy így lássanak meg... - motyogta ahogy végignézet magán, így visszacsukva az ajtót csúszott le annak bejáratához. Stan nem sokkal később visszatért, öltönye helyett egy fekete pizsamát viselt, és ásítva sétált ágyához, ám mikor megpillantotta a zakót, felhúzott szemöldökkel nézett a vörös fiúra. Aki ugyancsak felnézet rá, még mindig vörös szemekkel.
- Nem... bírom begombolni... - mondta csendben, ahogy kissé felnevetett ám nem volt benne semmi vicces. Stan elvéve a zakót, lépett oda a fiúhoz, majd megállva előtte ejtette rá.
- Vedd fel. - mondta érzelem mentesen. Engedelmeskedett a kérésnek ám mellkasa még mindig nyitott volt. Stan leguggolva a fiú elé, kezdte begombolni lassan a másik ingjét. Szemei végig követték a másik mozdulatait, majd mikor a fekete végzet lassan feltápászkodott és az ajtónak dőlt.
- Köszönöm... - motyogta ahogy kilépet rajta, de mint már oly sokszor fogalma sem volt merre kell mennie így csupán körbe lesett jobbra, balra.
- Balra. - mondta Stan, majd becsukta az ajtót. Míg a vörös balra kanyarodva indult el a hosszú folyóson.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
