| Anvil : 43. fejezet: Kérdezz és ő felel! |
43. fejezet: Kérdezz és ő felel!
2011.10.10. 19:03
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Detti észbe kapva, hogy vasárnap van masírozott el Kyle szobájához, hiszen rengeteg anyag még nem volt meg neki, mindabból amit itt tanultak. Mikor elérte a vörös szobáját, gyorsan bekopogva igazította meg magán vállán lógó táskáját.
- Hmm? - nézet ki az ajtón, ahogy szemüvege ismét az orrán volt és szájából egy csoki darab lógott ki - Detti~? Mi járatban?
- Kyle! Segítened kell! - mondta kissé kétségbe esetten. - Szükségem lenne pár jegyzetedre... Átmásolhatnám gyorsan őket, itt és most?
- Persze - mosolygott, ahogy kitárta az ajtót és beengedte a lányt. Detti felkapva egy széket táborozott le az íróasztalhoz, majd táskájában kutatva vett elő egy füzetet, és egy tollat.
- Elkérhetem az irodalmat?... - kérdezte kissé félénken. Kyle kinyitva fiókát kapta ki belőle a füzetét, majd átnyújtva a lánynak ő is elült. Detti kinyitva azt az első oldalon, kezdett gyorsan körmölni.
- Sajnálom, hogy elrángatattalak Stan-nel a bulira. - mondta, ahogy továbbra is körmölt.
- Semmi baj - mondta csendben, ahogy az egyik könyvét olvasta.
- Gondolom, te még nem feküdtél le Stan-nal. - tért rá a lényegre a lány.
- Nem... - válaszolta bár kissé halkabban. Detti elmosolyodott.
- De aranyos, azóta a lány óta még senki másba nem volt szerelmes~ - mondta kissé boldogan. - Örülök, hogy beléd szeretett.
- Wendy, igaz? - emelte fel a fejét érdeklődve.
- Igen... az. - lapozva egyet körmölt tovább.
- Nem tudok róla sokat... - mondta és körülbelül igazat is mondott.
- Egy hülye ribanc. - vágta oda egyenesen Detti. - Örülj neki, hogy nem ismered.
- Oh ki hitte volna... - motyogta, ahogy ismét olvasni kezdett.
- Talán mégis csak ismered?~ - kérdezte felkuncogva a lány.
- Hosszú... és nem akarok róla beszélni... - mondta, ahogy ismét lapozott.
- Oké. - mondta Detti. - Magánügy. - felkapta fejét. - Hm... tényleg. - a fiúra nézett. - A bulin... kicsit furán viselkedtél... - nézett a fiúra aggódóan. Kyle lefagyott és kissé idegesen lapozott még egyet.
- Furán... nem tudom... - válaszolta kicsit rekedtesen. Detti kezét lassan emelte, két ujjával a fiú karjához akart érni, de megállította kezét a fiútól pár centire.
- Zavar ha hozzád érnek, igaz? - nézett komolyan, egyben aggódóan a fiúra. Kyle vörös lett és egy aprót bólintott, ám tekintetével kerülte a lányt. Detti elvette kezét, majd lágyan elmosolyodott.
- Kíváncsi vagyok miért... elmondanád? Nem muszáj, ha nem akarod... - tette hozzá komolyan. Lesütötte szemét, de végül sóhajtva tette kezét a karjára. Megnyílt a lánynak. Elmondta neki a rossz gyerekkorát épp annyit amennyit mindenki tud és beszámolt a mostani dolgokról is.. Cartman-ről, Lucy-ról az elrablásokról, és hogy majdnem meghalt. Wendy-ről is esett szó. Ami csak az eszébe jutott elmondta neki... a vége fele már könnyes szemmel temette arcát a kezei közé és mikor befejezte kicsit nyüszögve bújt el még jobban. Detti kezét lágyan a fiú hátára tette, és simogatni kezdte, majd elővéve pár zsepit nyújtotta felé.
- Akkor... te voltál az a fiú... akiről az újságok írtak... - motyogta maga elé a lány.
- I-I-igen - nyüszögte, ahogy elvéve a papír zsepit törölte le a könnyeit. Detti tekintete elkeseredett. Emlékezett még arra, ahogy Stan, Kenny és ők nézik az újságot, és hogy akkoriban hogy megijedtek az egész dologtól, vissza emlékezve kicsit szégyellte magát, hogy ott és akkor elsírta magát, és a fiúknak kellett megvigasztalni, hogy ne aggódjon, ők megvédik. Rettentően sajnálta a fiút, majd komolyan nézett a másikra.
- Én sem fogom hagyni, hogy megöljenek. - mondta komolyan.
- Nincs mit tenni... ők komolyan veszik én meg nem tudok semmit tenni - motyogta, ahogy ismét lehajtotta fejét.
- Stan nem fogja hagyni. - mondta komolyan. - És én sem. - Kyle erre már nem válaszolt csupán még mindig könnyes szemekkel nézet előre. - Lehet idióta, és perverz, de ha szeret valakit azt az élete árán is megvédi. Hidd el... - hangja elcsuklott. - Tapasztalatból tudom. - Kyle bólintott, majd könnyes szemekkel nézet fel a lányra.
- Tudom, hogy megvéd, de... - tekintetét lesütötte, majd szinte suttogta a szavakat - de nem hiszem, hogy majd időben ér oda... és akkor úgy is mindegy.
- A múltkor is... oda ért időben... nem igaz?
- Hehe... igen - mondta kissé elmosolyodva, de továbbra sem hitte, hogy kétszer is szerencséje lesz. Hogy tényleg megússza a legvégéig. Nem hitt benne... elkönyvelte már magában a halálát.
- Ne add fel. - mondta a lány, ahogy lágyan elmosolyodott. - Higgy benne... hogy minden rendben lesz, és majd meglátod, így is lesz.
- Nem hiszek benne - hangja komor volt - a hitem már rég a kuka alján van. Nem akarok benne hinni, mert a végén még jobban szarul fogom érezni a végén. Nem Detti... sajnálom, de nem hiszek ebben az egészben.
Detti elkeseredetten nézett a fiúra. Nem lepődött meg a másik mondanivalóján, hiszen azok után ami a fiúval történt, nem is csodálkozott, hogy így látja a dolgokat. Nyelve egyet simította meg újra a hátát.
- Kérlek Kyle... ne így fogd fel.
- Nem akarom másképp felfogni... - szipogott, majd megtörölve szemét nézet komolyan a lányra - de, nem akarom, hogy Stan, tudjon róla... neki ne áruld el.
- Rendben de... - szemöldökét ráncolta. - Nagyon fontos vagy neki... - Bólintott, majd ismét a könyvébe nézet ám nem olvasta az oldalakat, csak nézte,.
- Te mennyire szereted őt, Kyle? - kérdezte, ahogy még mindig nem hajolt el a fiútól.
- Én... - lassan lapozott, ahogy emlékeiben a fiú arca került föl. Arca vörös lett már csak attól, ha rá gondolt - én... nagyon szeretem őt... - Detti lágyan elmosolyodott.
- Na látod! - kicsit messzebb hajolt. - Akkor, tartsa ő benned a lelket. Tudd, hogy van aki szeret, és számíthatsz rá!
- Megpróbálom... - motyogta, ahogy ismét a lányra nézet. Detti ismét elmosolyodott, majd visszahajolva füzetéhez kezdett körmölni.
- És ha bármi bánt, szerintem nyugodtan elmondhatod neki, talán nem látszik rajta, de elég lelkizős fajta... - legyintett párat, ahogy a fiúra gondolt.
- Tényleg? - lepődött meg egy kicsit, de végül csak egy aprót bólintott.
- Nem tudom láttad-e már részegen... - elvigyorodott.
- Volt alkalmam... - morogta, bár nem akart azokra a pillanatokra emlékezni.
- Én imádom amikor részeg! - kuncogott fel. - Túlon-túl őszinte olyankor, és előjön a valódi énje! - sunyin nézett Kyle-ra. - Lenne kedved... - vigyora egyre nagyobb lett.
- Mihez? - kérdezte bár nagyon rosszat sejtett.
- Leitathatnánk a kicsi Stan-t~ - kacsintott egyet a fiúra. - És bármi, amire kíváncsi vagy kiderülne~
Kyle kissé elvörösödött, bár az ötlet miszerint megtudhatna bármit a fiúról kecsegtető volt.
- De nem akarom, hogy haragos legyen... - Detti felnevetett.
- Majd én elintézem~ Ráadásul egyikünkre se tudna soha haragudni~
- Rendben... de csak egy kicsit - mondta egy huncut mosollyal, bár nem tudta mit kérdezzen, majd a fiútól. Detti még körmölve egy kicsit, csapta össze saját füzetét, Kyle-t pedig a fiú felé tolta.
- Köszönöm szépen Kyle~ - saját füzetét táskájába csúsztatta. - Ha meg vagy a tanulással, gyere Stan szobájába addigra... Elintézem, hogy jókedve legyen.~ - mondta miközben az ajtóhoz sietett. - Addig is szia~ - majd el is hagyta a helyiséget.
Egy óra. Csupán ennyit bírt ki ültében, majd abba hagyva a tanulást szinte rohant a fiúhoz. Megbánta, hogy belement, hisz nem éppen tisztességes, de a kíváncsiság hajtotta, ahogy minden embert. Mikor már Stan ajtója előtt állt kicsit várt, de végül benyitott. Stan az ágyán fekve magyarázott Detti-nek, ki röhögészve bólogatott. Mikor meglátta a jövevényt, mosolyogva fordult felé.
- Ó Kyle~ Szia~ Lécci kulcsra csukd az ajtót. - mutatott a kilincsre.
- Kyle? - ült fel az ágyon Stan, arca kipirult volt, tekintete ködös.
A fiú eleget téve csukta be előbb, majd kulcsra is zárta azt.
- Ümm mit csináltok? - kérdezte, ahogy Stan-t nézte.
- Jahm, csak mesélt pár vicces sztorit, ami vele és Kenny-vel történt miután Japánba költöztem. - Stan lomhán nézett a lányra.
- Az nem volt vicces! - jelentette ki. - Számomra nagyon nem! - visszadőlt az ágyra, de a lány újra felnevetett.
- Értem - mondta, ahogy közelebb ment és ő is helyet foglalat az ágyon - miért? Milyen vicces dolgok történtek? - Stan feltolta kezeivel magát.
- Neki vicces, hogy egyszer egy szál alsónadrágba kellett hazamennem a városközpontból... - nézett durcásan a lányra, ki csak kuncogott.
- Ez tényleg vicces - kuncogta el magát, ahogy ő is lányra nézet.
- Nem az! Rosszabb volt még a mai napnál is! Egy öreg néni egészen hazáig stírölte a seggem! - Detti sunyin mosolygott vissza a fiúra.
- Nem szeretnél valamit kérdezni tőle?~ - súgta oda a fiúnak, úgy hogy azt a fekete ne hallja.
- Nem tudom... - súgta vissza, de végül ismét a kissé ködös szemekbe nézet. Stan feljebb tolva magát kezeivel, csusszant közelebb Kyle-hoz.
- Olyan szépek a szemeid... - motyogta a fiúnak.
- Miért gondolod azt? Szerintem nem éppen tartozok a szép egyedek közé - mondta, ahogy még mindig a fiút nézte.
- Hogy mondhatsz ilyet?! - kérdezte meglepetten. - Néztél már tükörbe?! Gyönyörű vagy! - vágta rá, ahogy még közelebb akart csúszni a fiúhoz, de Detti egyik kezét elé téve állította meg.
- Nem hinném, de amúgy mit szeretsz bennem? - kérdezte kissé felbátorodva.
- Minnndennnt~ - nyújtotta meg a szót Stan. - A mosolyod, a hajad, a szemed, a bőröd, és amikor elpirulsz az olyannnn~ - lehunyva szemeit sóhajtott egyet.
- Kicsit olyan mintha be lenne drogozva - mondta Kyle, Detti felé, de végül ismét barátjára nézet - aggódsz miattam?
- Igen... - mondta kicsit szomorúbban Stan. - Úgy félek, hogy elveszítelek... hogy valamit csinál veled az a két undorító... valami...
- Nem drogoztam be vagy ilyesmi... - suttogta Detti. - Csak megitattam vele egy pár üveg vodkát...~ - legyintett párat nevetgélve.
- Mennyi pontosan az a pár üveg? - kérdezett vissza sejtelemesen, ahogy kissé szomorkásan nézet rá az előtte elterülőre.
- Öt... - mondta nevetgélve a lány. - Meg talán pár kisebb üveg jagert... - tarkóját vakargatva pirult el kissé. - De biztosra akartam menni!
- Nem sok az egy kicsit - kérdezte aggódva. Detti legyintett.
- Ahogy látod... bírja. - nézett a fiúra, ki fejét fogva nyöszörgött. Kyle ugyancsak Stan-re nézet bár kissé még mindig aggódott a másikért. Fejében a Detti-vel eset beszélgetés játszódott le, majd nyelve egyet nyitotta szólásra a száját:
- Megfogok halni és nem hiszem, hogy túl fogom élni. Biztos vagyok benne, hogy meghalok, de azt akarom, hogy akkor neked és senki másnak ne essen baja. Megígéred nekem, hogy vigyázni fogsz Butters-re és Tweek-re is és mindenki másra, ha ez megtörténik?
- Nem fogsz meghalni! - vágta rá Stan. - Szeretlek és megfoglak védeni! - Ezúttal nem tudta Detti megállítani, felülve ölelte át a fiút. - Túl fontos vagy nekem ahhoz... hogy elveszítselek... Kyle... nem halhatsz meg!... - Detti pirulva nézte a jelenetet, de csak pislogni tudott. Kyle talán életében először nem pirult el az öleléstől. Kezeit a másik hátára tette, de arcán egy szomorú kifejezés ült.
- Kyle... kérlek... tarts ki a végsőkig... kérlek... - suttogta halkan, ahogy fejét a fiú vállába temette. Lassan simogatni kezdte Stan hátát, ám nem válaszolt, csupán szomorúan felnézet a lányra, de onnan is hamar elkapta tekintetét. Stan mélyen beszívta a másik illatát.
- Ajjj~ Olyan jó illatod van~ - morogta a másik nyakának. Detti vörös fejjel nézett Kyle-ra.
- Szólj ha kettesbe hagyjalak titeket... - motyogta, ahogy a fiúra nézett.
- Akkor magamról sem tudom, majd lekaparni... - motyogta, ahogy a lányra sandított.
- Ki tudja~ lehet még jobban alakulnának a dolgok~ bár szerintem engem nem is nagyon észlel... - nézett a fiúra, ki valami doromboló hanghoz hasonlót adott ki, miközben Kyle-hoz dörgölte fejét.
- Imádlak Kyle~ - suttogta.
- Stan... túl közel vagy... - motyogta a fiú, ahogy most már kezdet zavarban lenni.
Stan elhajolt, majd szomorúan nézett a másikra.
- Még mindig félsz tőlem...?
- Én nem így fogalmaznék... - motyogta, ahogy megdörzsölte a kezét, ám nem tudta szavakba foglalni azt, amit ilyenkor érzet.
- Akkor?... - kérdezte kissé reménykedve Stan, ahogy közelebb hajolt.
- Én csak... - hajolt kicsit távolabb a másiktól, ahogy a ködös szemekbe nézet. Stan szemöldök ráncolva nézett még mindig reménykedve a másikra.
- Én csak... félek. Ez belém rögzült... nem tehetek róla. - Stan lehajtotta fejét.
- Úgy sajnálom Kyle... - motyogta, mire a lány szemöldök felhúzva nézett rá.
- Micsodát? Hisz... nem a te hibád... - nevetett fel, bár tény és belül semmi vicces nem volt benne.
- De... az enyém... ha más lennék... akkor... jobban megtudnál felém nyílni... - mondta elkeseredetten.
- Más lennél? De hisz... ezt nem értem - mondta, ahogy kérdően nézet a lányra.
- Ha nem lennék ilyen perverz... és idióta... ha olyan lennék, mint régen... - Detti befogta a fiú száját.
- Hülyeségeket beszél. - legyintett.
- Várj! Ez mit jelent? Milyen volt régen? - eset a lánynak, ahogy megpróbálta leválasztani a fiú szájáról a kezét. A nagy tolakodás közepette Stan eldőlt az ágyon, de Detti tovább tartotta száján kezét.
- Ugyan ilyen hülye, és idióta! - legyintett megint Detti.
- Szeretném meghallgatni! - mondta a lánynak, ahogy továbbra is próbálkozott.
- De... akkor belekezd és sokáig fog tartani... - mondta a lány szemöldök ráncolva.
- Nem érdekel! Szeretném tudni - mondta, ahogy Stan-re nézet. Stan hol a lányra, hol Kyle-ra nézett, majd megfogva a lány kezét vette le szájára, és ült fel.
- Mit szeretnél tudni?... - kérdezte a fiú, ahogy a lány sóhajtva csóválta meg fejét.
- Nem lesz ez így jó...
- Amit az előbb elkezdtél. Milyen voltál régen? - kérdezte, és hiába csóválta a lány a fejét zavarodottan nézte Stan-t.
- Más... teljesen más... - kicsit lehajtotta fejét. - De azóta ezzel a viselkedéssel próbáltam leplezni, mennyire is fájt...
- Nagyon szeretted őt igaz?
- Igen... nagyon... de ő... - még lejjebb hajtotta fejét. - Vak voltam. Vagyis dehogy! - újra felnézett. - Tudtam milyen! De próbáltam azt hinni... meg fog változni... és reméltem egy nap... más lesz... - oldalra nézett, ahogy megingott kicsit.
- Cartman-el csalt meg igaz? Ő... hogy jött a képbe? - kérdezte, bár kissé megremeget.
- Osztálytársak voltunk és... pusztán szórakozásból... - alsóajkába harapott. - És ő belement...
- Oh... - Kyle kezdte megbánni, hogy rákérdezett. Kifújva a levegőt nézet a lányra, majd kedvesen elmosolyodott - köszönöm Detti, de most magunkra hagynál kicsit? - Detti bólintva már el is hagyta a helyiséget.
- Detti... mit keresett itt?... - nézett utána furcsállva a fiú.
- Végig itt volt - mondta szelíden, ahogy fel kelve közelebb mászott a fiúhoz - Stan. Nem akarom, hogy miatta szenvedj már. Nekem nincs bajom veled. Így szeretlek, ahogy vagy...
- De... félek... hogy olyat mondok vagy teszek... amitől megijedsz... Ráadásul... pont ő akar téged bántani... - keze ökölbe szorult. - Gyűlölöm ezért...
- Nem baj, ha néha megbántasz, mert tudom, hogy nem szándékosan teszed és azt is, hogy mindig mellettem leszel - kezét felemelve lágyan simított végig a másik arcán.
- Kyle... - suttogta, ahogy közelebb hajolt a másikhoz, de az ajkai előtt megállt. - Szabad?...
- De ha tiszta alkohol szagú lesz a szám te felelsz érte... - vörösödött el. Stan válaszul csak lágyan megcsókolta a másikat, majd egyik kezével a vörös fürtök közé túrt. Kyle kicsit megrezzent a csóktól és az érintéstől de bátortalan ugyan, de viszonozta azt. Stan mélyített egy kicsit a csókon, ahogy előrébb dőlt. Kyle kezei a másik dereka köré fonódtak, ahogy lehunyva szemeit adta át magát az érzésnek, így Stan felbátorodva csúszott még közelebb a másikhoz, ahogy szabad kezét a fiú hátára tette, és végig simított rajta, melytől a vörös felnyöszörgött, és kissé jobban belemarkolta másik fölsőjébe. Stan kezét a hátáról egyre lejjebb csúsztatta, egészen a másik fenekéig, ahol lágyan belemarkolt. Kyle felnyögött bár össze is rázkódott az érintéstől és még jobban megszorította a másik fölsőjét. Stan elengedve a másik vörös fürjeit, döntötte hátra, majd rögtön fölé hajolva nyalta meg a másik ajkait, ahogy megint belemarkolt fenekébe, ezúttal bátrabban. A nyögés most nagyobb volt és kissé ködös tekintettel kinyitva szemeit nézet a másikra. Stan tekintetét ezúttal nem csak az alkohol, hanem a vágy is ködössé tette. Lejjebb hajolva nyalt végig Kyle nyakán.
- Stan... - motyogta, ahogy elengedve ismét az arcára rakta a kezét - én... még nem...
- Nem szeretkezni akarok veled Kyle... - suttogta a másik bőrének. - Csak egy kis örömet okozni neked... - megszívta a másik nyakát. Kyle hangosan felnyögött, ahogy kezei maga mellé estek és még mindig a másikat nézte.
- Megengeded hogy... - megint megmarkolta a másik fenekét. - Kicsit kényeztesselek?... - nézett a másikra.
- Ah~ - nyögött ismét ám többet nem bírt kinyögni.
- Ezt igennek veszem... - suttogta Stan, majd ismét végig nyalt Kyle nyakán, egészen a füléig, majd lágyan megharapta azt.
- Stan~ - nyöszörgött, ahogy megfogta a pólóját és kissé megszorította. A fekete felhúzva Kyle pólóját célozta meg az egyik mellbimbóját, amit lágyan nyalogatni kezdett, és néha megszívogatott. A vörös viszont kissé remegő ujjakkal húzta le pólóját és szégyenteljesen fordította el a fejét.
- Előttem nem kell szégyenlősnek lenned... - suttogta Stan, ahogy végig simított Kyle arcán.
- Sajnálom... nekem nem megy... - motyogta, ahogy könnyei kibuggyantak és kezét maga elé emelve takarta arcát. Stan lágyan elmosolyodva húzta fel magához Kyle-t, majd ölelte magához.
- Semmi baj Kyle, ne sírj... - suttogta, ahogy simogatni kezdte annak hátát. A vörös szipogva bújt a másikhoz teljesen elfeledkezve magáról.
- Bocsánat... mindent elrontok... - Stan megrázta fejét.
- Nem! Ez nem igaz... azok után csoda... hogy ezt is megengedted nekem... - még jobban magához ölelte. - Olyan boldog vagyok...~
- Tényleg bocsánat... - motyogta még mindig, ahogy a másiknak dörgölőzött.
- Semmi baj... nem haragszom... - mondta lágyan, ahogy simogatni kezdte a másik fejét. Kyle kissé megnyugodott a másik érintésétől és kissé mosolyogva hagyta, hogy könnyei elapadjanak.
- Szeretlek Kyle~ - suttogta, ahogy a másik fejéről áttért a hátára.
- Én... is... - motyogta, bele a másik fölsőjébe. Félénk kopogás hallatszódott kintről.
- Kyle... minden rendbe? Ugye nem erőszakol meg?... - kérdezte félénken Detti.
- Semmi gond! Nyugodtan bejöhetsz - mondta kissé szipogva, ahogy elhúzódva Stan-től törölte meg szemeit. Detti benyitva nézte az ágyon lévőket.
- Nem, nem akarok zavarni csak... aggódtam... ÚRISTEN! - kiáltott fel, majd a fürdőbe rohanva tért vissza egy halom zsepivel, és nyomta Stan épp vérző orra alá. - Jaj, lehet tényleg sokat toltam belé... - mondta aggódóan.
- Detti te mit... - motyogta Stan, de a lány befogta száját. Kyle ugyan ilyen aggódóan nézet a feketére.
- MI... történt?
- Biztos felment a vérnyomása... akkor szokott vérezni az orra... - motyogta a lány, ahogy kezét a fiú homlokára tette. - Jó, láza nincs, akkor semmi baja nem lesz.
- Ajj Detti ne nyomd má a fejem... - mondta, ahogy el akart húzódni a zsepiktől, de Detti tartotta fejét.
- Nem kéne valamit csinálni? - kérdezte, ahogy aggódóan csusszant közelebb, de Detti csak megrázta fejét.
- Elég ha megvárjuk amíg eláll az orrvérzése... - leváltotta a zsepi adagot. - De mitől mehetett fel a vérnyomása ennyire?... - tanakodott, majd Kyle-ra nézett, aztán Stan-re, ezt megismételte párszor, majd feje tűzvörös lett. - Jó azt hiszem tudom... - motyogta.
- Ugye nem miattam? - kérdezte ártatlanul - bocsánat! Nem akartam! - Detti feje még vörösebb lett.
- Nem tehetsz róla ha... felizgul... - motyogta, ahogy megint zsepi adagot váltott.
- Mi van?... - kérdezte kissé kómásan Stan.
- Semmi... - intette le a lány.
- Mikor lesz jobban? - kérdezte Detti-t, aki elvette a zsepi adagot, majd újra visszanyomta.
- Szerintem nemsokára... bár, van egy gyorsabb megoldás... - felemelve lábát, rúgta tökön a fiút.
- Bazdmeggggggggg - kiáltotta Stan, ahogy eldőlve fogta férfiasságát. - Mi a faaaaasz... - morogta, de Detti tovább tartotta a zsepi tömeget orránál, majd egy félénk mosollyal nézett Kyle-ra.
- Remélem bejön~ - nevetgélt, míg a vörös kikerekedett szemekkel nézte a fetrengőt ám nem bírt egy mosolyt elfojtani.
- Remélem erre nem fog emlékezni...
- Én remélem hogy fog~ - mondta huncut mosollyal arcán. Elvette a zsepi tömeget, majd sóhajtva egyet lépett a kukához és dobta ki mindet. - Na, bejött~ - mosolygott a vörösre.
- Miért is nem csípitek a másikat? - kérdezte, felkelve.
- Már mint, miért nem szeretem azt ott? - mutatott a még mindig magát fogó fiúra.
- Igen? - bólintott, mire Detti legyintett.
- Amikor kicsi voltam, figyelem felkeltésként piszkáltam... Aztán Wendy miatt haragudtam rá, mostanra pedig... - elvigyorodott. - megimádtam a reakcióit.~
- Azért, ahogy láttam kölcsönös ez a fajta szeretet... - vakarta meg vörös fürtjeit, majd odalépve Stan-hez nyújtotta ki a kezét - Stan, jobb ha most lepihensz.
- Nem aludhatok itt?... - kérdezte rekedtes hangon. - Nem hiszem... hogy fel tudok állni... - Detti Kyle mögé lépve sóhajtott.
- Nem igazán kölcsönös... - mondta halkan.
- Rakjuk fel az ágyra - mondta Kyle, ahogy megragadta a fekete karjait, mire Detti bólintott, majd megragadva a fiút, segített az ágyra tenni.
- Basszus... de fáj... Detttiiiiiiiii....... - nyöszögte a fekete.
- Köszi - mosolyogott, a lányra, majd Stan-hez lépve adott arcára egy puszit - aludj és akkor nem fog fájni!
- Nem alszol velem?~ - kérdezte mosolyogva Stan.
- De... - motyogta, de nem mozdult a másik felé. Detti szinte rögtön az ajtónál termett.
- Sziasztok! - nyögte ki gyorsan és már ott sem volt. Stan arrébb csúszva nézett a másikra. Kyle készségesen mászott be az ágyba bár arca vörös volt, ahogy kissé közelebb csúszott. Stan betakarva magukat, húzta magához a másikat.
- Szeretlek~ - suttogta halkan, majd ezután szinte rögtön bealudt, amit halk szuszogással jelzett. Kyle mosolyodva végigsimította a másik arcán.
- Én is nagyon szeretlek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
