| Anvil : 40. fejezet: A végkimerülésig |
40. fejezet: A végkimerülésig
2011.09.29. 17:47
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Este kilencet ütött az óra, mikor Tweek levéve kötényét tette be az utolsó süti adagot sülni. Levéve a kötényt dobta félre mérgesen, a lilakarikák szeme alatt eléggé megerősödtek, így sok ásítozás kíséretében lépett ki a pulthoz. Matthew épp a kiszállító fiúval trécselt, mikor odalépett hozzájuk Tweek.
- Vigyél... vissza... - nyöszörögte Matt-nek.
- Oké~ Látom elfáradtál... - mondta kissé aggódva, ahogy magához véve kulcsát tolta ki a fiút hátánál fogva. - Keith, addig tartsd a frontot. - A fiú bólintva ült le a pult mögötti székbe. Matt betuszkolva Tweek-et az anyósülésre, indította be kocsiját, majd pár perc múlva már a kolesznál is volt.
- Jó éjt Matt. - szólt oda Tweek a másiknak, ahogy kiszállt.
- Neked is Tweek, holnap várlak~ - mondta vigyorogva, ahogy újra beindítva a járműt hajtott el. Tweek kómásan nézett utána, majd ásítozva indult el Zana szobája felé. Kivételesen remélte, hogy a lány nem lesz ott, és örömére nem tartózkodott a szobába a lány, mikor benyitott. Magához kapva egy törülközőt, és egy tusfürdőt indult el a közös zuhanyzó felé.
Zana fürdőszobáját nem használhatta, és nem is akarta, hiszen számára sok veszélyes dolog volt odabent. A fürdő üres volt, aminek szintén örült. A leghátsó fülkét megcélozva bútorozott le oda, majd megengedve a vizet sóhajtott fel jólesően, ahogy a víz végig szántott testén.
Talán a forró víz hatása lehetett, vagy talán a kimerültségé inkább, de Tweek pillái egyre lejjebb ereszkedtek, végül feladva a harcot az álmosság ellen, dőlt neki a falnak, majd csúszott le lassan a zuhanyzó csempéjéig. A falnak dőlve szendergett, ahogy a víz tovább tisztította testét. Clyde dalolászva lépet be a fürdőbe. Tettén csupán egyetlen törülköző volt és kezében egy tusfürdő.
- Oh~ kivel oszthatom meg ma a fürdőt? - kérdezte, ahogy elkezdett hátrafelé lépkedni ám mikor meglátta az elaludt szőkét szája végtelen mosolyra nyúlt és odamenve simított végig a bőrén. Tweek arca megrándult az érzéstől, de nem kelt fel, helyette tovább szuszogott.
- Olyan édes vagy Tweek~ és végre együtt fürödhetünk~ - kezeit összerakva könnyezet, de megtörölve arcát, hajolt egyre közelebb a szőkéhez - és most első csók tőled~ kedvesem. - Tweek csak dünyögött egy kicsit, ahogy kicsit félre fordítva fejét még mindig szendergett. Clyde lázasan nyomta fejét egyre közelebb ám egy rögbistől nem sokat várhat az ember. Feje túl magason volt és homlokuk szinte úgy koccant össze hogy azt több saroknyira is meghalhatták. Tweek szemei kipattantak, majd hátrébb slisszolt.
- M-Mi?! - nézett körül riadtan, majd fel a barnára. - Clyde...
- Oh~ na most nem hibázom el! - ragadta meg a szőke kezét, majd magához ölelve ismét csókot akart neki adni. Tweek megfordulva próbált szabadulni.
- Ne... - nyöszögte, túl fáradt volt ahhoz, hogy egykönnyen kiszabaduljon a másik szorításából. Ajkai már majdnem összeforrtak amikor lépések hangja szűrődött be.
- Picsába... - mordult fel, a barna ahogy felkelve nyomta le a zuhanyt hogy ne folyjon, majd kezét a fiú szájára szorítva állt be a sarokba. Tweek próbálta lefejteni szájáról a szorító kezet, kisebb nyöszörgések kíséretében. A lépések egyre közelibbek voltak, de végül eltávolodtak és az ajtó becsapódott.
- Megúsztuk~ szóval hol is tartottunk? - kérdezte, ahogy a falnak nyomta a szőkét és levéve kezét ismét közelített hozzá. Tweek lehunyva szemeit fordította el fejét.
- Nem akarom... kérlek Clyde... - suttogta elhalóan.
- Ez így nem lesz jó! - az állánál fogva tartotta a helyes irányba másik fejét, ahogy végül végignyalt annak nyakán - hmm~ fincsi vagy~ és olyan édes illatod van~ - Tweek teste megremegett, majd félve nézve a fiúról próbálta magától eltolni.
- Neh... neh... - suttogta maga elé.
- Tweek! Ennyi minimum kijár nekem is ha már megmentettelek~ - mondta ahogy ismét végignyalt a másikon.
- Wáááhh~ - hangja remegett. - Nem lehetne... valami... mással meghálálni?... - kérdezte reménykedve.
- Igaza van. Én meghálálom neked - hallatszott oldalról egy hang.
- Craig... azt hittem - a fiú mosolyogva lépet előre. Arcán semmilyen érzelem nem volt csupán az az álszent mosoly.
- Clyde~ mit beszéltünk meg? Tweek, azén szerelmem és megmondtam, hogy jobb ha nem nyúlsz hozzá - keze lassan emelkedet melyben egy fecskendő volt. Mosoly lassan ördögivé vált és a barna szinte ellökte magától a szőkét.
- Tedd el! Nem csókoltam meg! Nem tettem vele semmi! Tedd már el azt a szart! - Tweek nyikkanva egyet csúszott vissza a földre, felnézve Craig-re, ő is megrémült a másik arckifejezésétől, teste remegni kezdett.
- Ugyan már~ nem foglak bántani - még egyet közelebb lépet a barnához, aki pedig megpróbálta magát mindennél jobban a falnak nyomni.
- Craig, te nem vagy ilyen! Gyerünk nem történt vele semmi~
- A gond csak az, hogy fáradt vagyok. Napok óta egy órákat alszok és álltamban is már mindjárt elájulok. Nem Clyde, most nem szórakozom. Nincs idő megvédeni szegényt a hülye bagázstól és erre meg jön még valaki aki csak úgy rámászik. Elegem van. A picsába már! - a mosoly eltűnt. Arckifejezése dühös lett és az utolsó mondatokat szinte már ordította - Ő az enyém és ne érj hozzá!
Clyde most először nem remeget helyette kíváncsian nézte barátját, majd le Tweek-et.
- Craig... minden rendben? - kérdezte, ahogy közelebb lépett, ám a fekte csak ellökte magától. Tweek teste még jobban megremegett. Ahogy riadtan nézett az épp ellökött Clyde-ra, majd Craig-re. Nem akarta hogy Craig miatta bántsa a fiút, de megszólalni sem bírt.
- Craig... válaszolj! - követelte a barna, ahogy ismét neki iramodott, majd egy jól irányzott mozdulattal kivette a fecskendőt a másik kezéből és egyenesen az ő bőrébe nyomta be - így. Jobb lesz.
- Te szemét... - motyogta, ahogy teste lassan elzsibbadt, majd végül a földön kötött ki eszméletlenül.
- M... Mi történt vele?... - kérdezte remegő hangon Tweek, ahogy még mindig riadtan vizslatta a két fiút.
- Általában ilyenkor mindig altatót rak bele... - mondta kissé szaporán véve a levegőt, ahogy törülközőjét megigazította - asszem így jobban jártunk. Ha igazat mondott és tényleg csak egy órákat alszik... akkor mindenképp. - Tweek még mindig remegett.
- De... de... - Craig-re nézett.
- Ahh később elmagyarázom, viszont most vigyük vissza... - morogta, ahogy leguggolva felkapta és a hátára dobta az eszméletlent. Tweek is feltápászkodva, vette magához törülközőjét, ahogy tisztes távolsággal követte. Clyde és a másik két fiú pár perccel később már a Szőke szobájában voltak. A barna óvatosan fektette le az eszméletlent, majd még megnézve néhány alap funkciót lépet a laptopjához, majd hajtotta fel.
- Szóval~ érdekel? - kérdezte, ahogy megpróbálta feltörni a gépet.
- N-nem kéne... - motyogta Tweek ahogy szekrényéhez lépve akart ruhát elővenni, de csalódottan észlelte, hogy nincs több. Félve gondolt a zacskóra, de azonnal megrázta fejét, azt soha nem fogja megtenni. Végül csak sóhajtott egyet, ahogy odalépett Clyde-hoz. - Szóval nem kéne, ezek az ő dolgai...
- Én meg a barátja... és nem fogom hagyni, hogy beledögöljön, a hülye munkájába.
- De... - nyúlt a fiú felé, de elkapta kezét, majd Craig-re nézett. - Akkor sem kéne...
- Ahh... értem - morogta, majd végül ismét lecsukva rakta oda ahonnan elvette - ügyelhetnél rá. Nem sok volt ez... őt nem üti ki annyi ideig mint engem mondjuk. Viszont... jobb ha nem hagyod őt ennyit dolgozni. A végén belebetegszik... - mondta komolyan, ahogy az ajtóhoz lépet.
- Oké... - nézett Clyde felé, remélte minél előbb elmegy a fiú.
- Viszont a kis kalandunkról egy szót sem~ és máskor majd folytatjuk~ puszi szia szia~ - hallatszott ismét a kissé cincogós, hang majd már el is tűnt.
Tweek arca falfehérré vált, de mikor a fiú elhagyta a szobát, kezdte visszanyerni eredeti színét. Végig nézett magán. Tudta, nem kéne így kimennie, és nem kéne itt hagynia sem Craig-et. Azt pedig, semmiképp nem választhatta... megint a fiókra nézett, majd elpirult, és inkább elkapta tekintetét. Majd max ha minden kötél szakad, megtörülközve, odalépett Craig szekrényéhez, majd kitárva nézett bele. Feje elvörösödött, ahogy próbált erőt venni magán, hogy megragadjon egy pólót. Jó ideig szemezett a szekrénnyel, míg végül benyúlva csukott szemmel húzott ki, egy sötét kék pólót. Azt magára kapva, nézett végig magán. A póló pont takarta alsó felét, de még ígyis sokat mutatott. Feje ismét elvörösödött, de próbált másra koncentrálni. Odasétálva Craig-hez takarta be, majd saját takaróját magára csavarva ült le a fiú ágyára, remélve, az minél előbb felkel. Craig nyöszögni kezdett, majd végül lassan ki is nyitotta szemét. Kábán nézet fel Tweek-re. Persze... egyik barátja sem sejthette, hogy milyen altató volt abban a fecskendőben, így kiszámíthatatlan volt, hogy végül hogy ébred fel.
- Craig... - szólította meg halkan. - J-Jól vagy?
- MI a fene történt? - kérdezte, ahogy kissé szédelegve ült fel.
- Öm... Öm... - túl fáradt volt ahhoz, hogy bármit is kitudjon találni, végül még is csak összejött neki. - Elaludtál a laptop előtt... - mutatott a tárgyra. - Biztos fontos lehet a munkád de... kérlek ne hajszold túl magad. - szemeiben aggódás csillogott.
- A laptop? - kérdezte mely már az asztalon hevert, ahova Clyde visszarakta - tényleg... hogy aludhattam be?!
- Hát ... szinte mindig fent vagy, úgy hogy nem csoda... - motyogta Tweek. Mire a fiú csak bólintott egyet és beletúrva fekete hajába kezdte masszírozni a fejét.
- Mindegy... most asszem kicsit jobb. Szóval ideadnád? - nyújtotta ki a kezét. Tweek nyelt egyet, majd elővéve komoly énjét, nézett a másikra.
- Nem most... pihenj kérlek! - nézett komolyan a másikra.
- Kizárt - vágta rá rögtön, ahogy lehajítva magáról a takarót kelt fel bár néha, néha kissé megszédült az altatót miatt - ha te nem, akkor én hozom ide.
Tweek megfogva a másik kezét, húzta vissza az ágyra nagy nehezen.
- Kérlek, csak egy kicsit! - erősködött a szőke.
- Nem lehet... muszáj - mondta, ahogy ismét megpróbált felkelni. Tweek amilyen erősen csak tudta tartotta.
- Pihenned muszáj! Teljesen tönkre teszed magad, ha így folytatod...
- És aztán... megéri, csak engedj már el! -
morogta, ahogy még mindig küzdött. Tweek hátralökve a másikat az ágyon ült rá, és fogta le kezeit a feje mellett.
- Kérlek... pihenj egyet, utána folytathatod! - Craig nagyokat pislogott a másikra, ahogy feje kezdett egyre tisztább lenni.
- Mióta hordod te az én cuccaimat? - kérdezte, ahogy szemével egyre lentebb nézet. Tweek feje vörös lett.
- Cs-csak... most felvettem egy pólód mert... az én ruháim elfogytak és Zaná-nál vannak és nem akartalak itt hagyni és... - hadarta, ahogy oldalra nézett, majd vissza Craig-re. - De ha zavar leveszem. - feje még vörösebb lett.
- Nem, nem. Maradhat, úgy is jól áll neked - mondta, ahogy kissé feltolta magát - viszont, akkor is dolgoznom kell. Be kell fejeznem minél hamarabb!
- De! Teljesen kifáradtál! Egy alvás után is tudod folytatni! - erősködött Tweek, ahogy nem tágított a másikról.
- Szombat van. Ha hétfő reggelig nem végzek, akkor már úgy is mindegy nem? - kérdezte, ahogy megragadva a szőke vállát lökte le, majd ő mászott a másikra, bár kezei megremegtek, ahogy megtartotta magát.
- M-Most az a pár óra...! - győzködte a másikat, ahogy arcára pír szökött.
- Jah az a pár óra, az is sokat számít... - mondta egyre fáradtabban. Tweek karjait a másik nyaka köré fonta.
- Aludj velem egy kicsit~ - megnyalta ajkait, és reménykedett benne hogy ez beválik.
- Hogyne... - motyogta, majd lehunyva szemit eset rá a másikra - de akkor sem kéne... - Tweek kicsúszva a másik alól feküdt szorosan mellette, ahogy betakarta magukat.
- Csak egy kicsit~ - suttogta a másik fülébe, ahogy érezte, ő is kezd egyre álmosabb lenni.
- Ahh~ a te hibád lesz ha ez miatt elkések vele - motyogta ahogy kezét a dereka köré fonta és úgy húzta magához.
- Hidd el... miután aludtál gyorsabban fogsz vele... haladni... - motyogta csukott szemekkel.
- Rendben, de csak miattad - mondta, ahogy lassan elszenderedett - mert csak az enyém lehetsz... - Tweek meglepetten nyitotta fel szemeit, ahogy a másikra nézett, de aztán lágyan elmosolyodva újra behunyta szemeit, majd még közelebb bújt a másikhoz.
Már lassan félórája várt a könyvére és ezalatt az idő alatt teljesen áttudta tanulmányozni saját testét, de legfőképpen a sebét. Furcsa kis szimbólum volt és még emlékezet Lio szavaira. Persze, hogy sokáig meg fog látszani... akár csak egy tetoválás csak fájdalmasabb. Utálta.
Legszívesebben késsel kivájta volna a bőréből, de volt annyi esze, hogy tudja nem biztos, hogy ez jót tenne neki. Gondolataiból egy halk kopogás szakította meg.
- Szabad! - üvöltött ki nem is gondolva arra talán a francia tért vissza.
- Szia Butters! - Danny mosolygós arccal lépet be. Az örök fejhallgató a nyakában lógott és egy sima farmert és mellé egy fekete pólót viselt. Kezében egy kisebb szatyor csüngött.
- Dan~ - a szőke szemi felcsillantak, ahogy meglátta barátját - mit hoztál?
- Krémest! - százas mosolyát elővillantva rakta le a kis zacskót az asztalra, majd leülve barátja mellé nézet végig rajta - szóval? Miért nyomod az ágyat? - kérdezte.
- Meghúztam a bokámat és nem bírok felállni. Kenny meg elment nekem épp egy könyvért~ - hazudta, ahogy megpaskolta a másik lábát. Nem akarta neki elmondani, hogy mi az igazság. Tudta milyen volt... tudta jól, hogy bosszút állna érte azt meg végképp nem akarta.
- Oh~ vigyázhatnál magadra. Remélem azért hétfőn együtt megyünk órára!
- Ki nem hagynám~ és most! Ide azzal a sütivel - csillogtak a szemei mire a fehér csak felkuncogva vette ki az egyiket és egy villával együtt nyújtotta át - Áhh~ de jól néz ki~ - tört le belőle egy keveset, majd szájába rakva ízlelte meg. Arcán látszott, hogy elfog olvadni a gyönyörtől.
Kenny végül kiválasztva a könyvet, tette le a pultra, a lány, csillogó szemekkel nézte Kennyt.
- Van... kártyád?... - kérdezte halkan, ahogy nem is foglalkozott a könyvel.
- Kártya? - nézet fel meglepetten Kenny. - Ja az nincs de......~ - egy mosolyt elejtett. - Ugye nem baj?~ - a lány olvadozva tolta vissza elé a könyvet.
- Nem gond... - motyogta, Kenny pedig egy köszi-t kinyögve már ott sem volt. Mikor elérte szobáját, kopogás nélkül nyitotta ki az ajtót, hona alatt volt a világoskék borítós könyv, majd mikor be is csukta maga mögött az ajtót, kezeit zsebre dugta. Mikor az ágy felé lépdelt, csupán akkor nézett fel.
- Danny? - kérdezte meglepetten.
- Hali! - emelte fel a kezét, majd a zacskóra bökött - süti. Van benne neked is.
Eközben Butters még mindig olvadozva ette a sajátját észre sem véve, hogy Kenny visszatért.
- Kössz, nem rajongok az édességekért, egyétek meg ti nyugodtan... - mondta ahogy ágyához sétálva dobta le rá a könyvet, majd élve az alkalommal, be is vonult a fürdőszobába.
- Ahh~ finom~ - nyöszögte Butters, ahogy ismét egyet a szájába vett.
Kenny max 10 perc múlva már vissza is tért, derekán egy törülköző foglalt helyet. Szekrényéhez sétálva kapott magára egy pólót és egy tréninget. Mikor már felöltözött, ágyáról a könyvet éjjeliszekrényére tette, majd ledőlve az ágyról tette kezeit tarkója alá. Lehunyt szemekkel feküdt ágyán.
- Ezt nem mondod komolyan! - kiáltott fel Butters, ahogy Danny-t nézte - Nem nem az lehetetlen!
- Nem az! Hidd csak el~ - bólintott a fiú, majd kezeivel mutogatni kezdett - kb ekkora volt és nincs annál nagyobb a világon senkinek! Ránézel és egyszerűen megkívánod~
- Ahh~ én is olyan nagyot akarok... de nekem csak ekkora. Picike. Tiszta gáz - mondta, ahogy kissé fejét lehajtotta - még a tiéd is nagyobb! Egy tiszta pancsernek érzem magam! - Kenny szemei kipattantak, majd felülve az ágyon nézett rájuk hitetlenkedve.
- Ez nem igaz! Láttam már a tiédet és az is szép darab - simogatta meg a másik vállát - majd szerzünk valami növesztő szert és akkor megnő.
- De az úgy csalás lenne és nem is természetes... - mondta, ahogy még jobban elfancsalodott.
Kenny szemei összeszűkültek, és ha bár már leszokott a cigarettáról úgy ahogy, úgy érezte, most muszáj rágyújtania. Magához kapva dobozát viharzott ki az erkélyre és gyújtott rá, majd gyorsan szívni is kezdte a szálat.
- He... Kenny? - nézet utána Butters kissé meglepődve - ahh... biztos utálja őket.
- Nem mindenki szeretheti. Mindegy, most viszont megyek. Még meglocsolom őket ma. Az enyémet is és a tiédet is, de azért gondolkodj el ezen a tápon! Bye~ - intett a fehér, majd már kinyitva az ajtót távozott is. Kenny mikor végzett az első szállal, egy újabbat vett szájába. Az erkélykorlátjára támaszkodva nézte a lassan kihaló udvart.
- Még a végén olyan leszek... mint Stan... - morogta maga elé, ahogy épp egy kocogó lányt nézett. Butters aggódóan nézet ki, majd ledobva magáról a takarót tápászkodott fel és nehézkesen ugyan, de elbattyogott az erkély ajtóig.
- Kenny... minden rendben? - kérdezte, ahogy tartotta magát.
- Persze... - mondta maga elé, de mikor fel is fogta, hogy Butters nem az ágyában fekszik egyből megfordulva kapta fel, és vitte vissza ágyába. - Csak akkor állj fel, ha muszáj... - szekrényéhez lépve vette le annak tetejéről régi hamuzóját.
- De csak úgy kivonultál! Aggódtam - duzzogta, ahogy ismét kissé feljebb ült. Kenny legyintett.
- Semmi bajom... - a könyvet magához véve sétált Butters mellé, majd felé nyújtotta a világoskék borítójú könyvet. Fehér betűkkel az állt az elején; "A titokzatos menyasszony." - Remélem, ez tetszeni fog...
- Köszönöm~ majd meglátjuk! - mosolygott, ahogy kinyitva a könyvet kezdett bele. Kenny elszívva a szálat, nyomta azt el, majd a hamuzót az erkélyre tette. Ki tudja, lehet a jövőben még szüksége lesz rá. Visszasétálva a szobába dőlt le az ágyra, és habár szemei csukva voltak, végig fent volt.
- Miért akadtál ki az előbb? - kérdezte fel sem tekintve.
- Szerintem kicsit... félreértettem amiről beszéltetek. Miről is volt szó? - kérdezte, ahogy fel sem nézett a másikra.
- Félreértetted? - pislogott nagyokat - Még két hete beléptünk a kertészklubba és a tökjeinkről volt szó. Készülünk a Halloween-ra.
- Tökökről... - morogta maga elé, majd arcát kezeibe temette. - Basszusssssssss....
- Miért mire gondoltál? - kérdezte, ahogy letette a könyvet.
- Tökökre... - mondta egy fél mosollyal arcán Kenny.
- Komolyan nem értelek~ én semmi másra nem tudok gondolni~ még mondta is Danny hogy, venne növesztő szert, plusz hogy az övét is láttam már~ - kezei közé temette arcát - még az övé is nagyobb az enyémnél...
- A tiéd se valami kicsi... - mondta kuncogva Kenny. - Sőt.
- Tessék, te már láttad az enyémet - lepődött meg.
- Igen, már láttam... - mondta vigyorogva Kenny, ahogy ránézett a másikra.
- Oh... nem is tudtam - motyogta, ahogy kissé elvöröslött.
- Pedig már láttam~ - vigyora még nagyobb lett. Butters még jobban elvöröslött, de tényleg nem érthette, hogy láthatta, mikor csupán a klub tagjai léphetnek be az üvegházba. Kenny újra lehunyta szemeit, majd mosolyogva feküdt tovább. Butters ugyan csak így tett, ahogy a könyvet maga elé véve ismét beleolvasott.
Detti mosolyogva haladt végig a folyosón, Stan-től elkérte minden eddigi ismerősének a szobájának a számát, így szépen körbe is járt. Először Kenny-hez nézett be. Kenny kómásan nyitott ajtót, majd mikor meglátta a lány az ajtóban felhúzta szemöldökét.
- Megint új haj?... - Detti-nek ezúttal fekete lapockáig érő haja volt, amiben sötét kék melír virított.
- Igen. Kenn, tervezek egy kis bulit, amire elhívnám az új ismerőseimet...~ - a lánynak nem kellett többet mondania ahhoz, hogy Kenny tudja miről van szó. Válla felett hátra nézett Butters-re, majd vissza a lányra.
- Oké, és mikor?
- Fél óra múlva. Na szia~ - azzal el is viharzott, majd Stan szobáját célozta be. Stan már frissen, felöltözve állt az ajtóban, ő tudott unokatestvére tervéről. Kezében két zacskó is volt, amit át is nyomott a lány kezébe.
- Itt vannak a sütik. Akkor... - nézett órájára.
- Fél óra múlva. - elvéve a zacskókat ott is hagyta Stan-t.
- Köszönöm vagy ilyesmi?! - kiáltott utána a fiú, de a lány csak egy nevetéssel válaszolt. Utolsó állomása Tweek volt, hiszen Zaná-nak még tegnap szólt. Elérve Tweek szobáját kopogott be. Tweek kezében a zacskó volt, amit szúrós tekintettel méregetett. Mikor hallotta a kopogást, a zacskót villámgyorsan rejtette el. Az ajtóhoz lépve nyitotta ki azt.
- Á... Detti... - a fiú a lány haját nézte.
- Szerbusz Tweek~ tervezek egy kis bulit... eljössz a barátoddal? - kérdezte mosolyogva.
- Öm... Igen... - motyogta, ahogy elvörösödött feje.
- Remek~ Akkor félóra múlva~ szia~ - azzal el is viharzott. Craig eközben még mindig az ágyat nyomta. Tweek odasétálva az ágyhoz ült le Craig mellé. Egy ideig még fixírozta a fiút, majd lágyan megrázta vállát.
- He... - morogott fel, ahogy kinyitva a szemeit rögtön a szőkére nézet - most már dolgozhatok? - kérdezte egy ásítás közepette.
- Előbb elmegyünk Detti bulijára~ - mosolygott Tweek.
- Kizárt - a válasz ismét gyors volt, majd felülve nézet a szőkére - nem akarok semmilyen bulira menni..
- Dehát... csak Kyle-ék és Butters-ék lesznek ott... meg Zana. - próbálta meggyőzni a feketét. - Lécccíí~
- Pont elég. Ráadásul milyen buli ez, plusz nekem dolgom van - rázta le magáról, ahogy felkelve a szekrényéhez lépett.
- Hm~ Nem tudom de biztos tök jó lesz~ - magyarázta Tweek. - Na lécccí~ - kérlelte a másikat, ahogy felpattanva mellette termett. Előbb a ruhákra, majd a szőkére nézet. Agyában megfordult, hogy nem éppen bölcs dolog Zana-val vagy éppen bárki mással összefutni. Nem is akart, de...
- Rendben. De nem maradok sokáig - Tweek felé fordulva nézet rá komolyan.
- Oké~ - mondta csilingelő hangon, majd végig nézett magán. - Öm azt hiszem én... el kéne mennem Zana szobájába... - feje vörös lett.
- Rendben, de - kezdett bele, majd egy alsógatyát húzott a másik fejére - ezt vedd fel! - Tweek levéve fejéről a nadrágot húzta magára.
- Akkor ott találkozunk~ nyolcvanhetes szoba! - mondta mosolyogva, ahogy kisietett az ajtón.
- Hogyne... - morogta, majd az órájára nézet és végül a laptopjára. Odasétálva csapta fel, de rögtön le is hajtotta. Az ígéret az ígéret... magához kapva pár ruhát ment be végül a fürdőbe.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
