| Anvil : 37. fejezet: A boszorkányok támadnak! |
37. fejezet: A boszorkányok támadnak!
2011.09.12. 08:35
Nos kérem szépen~ Itt már NAGYON folynak az események, szóval jelölés! 18+ He nem érzed elég idősnek magad ne olvasd el! Ha undorodsz tőle, plána ne! Köszönöm.
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Kyle a már kissé sötét folyóson trappolt végig. Felettébb aggasztotta, a dolog miszerint nem képes megadni Stan-nek amire vágyik csupán hagyja, hogy másik énje átvegye az irányítást. Roppantul zavarta és mégis nem tudod vele semmit csinálni. Nem tudott rajta változtatni vagy akármi más...
Gondolataiban elmélyedve észre sem vette, hogy egy sötét árny követi egyenesen a szobájáig. Mikor az ajtóhoz ért a kulcsot rutinosan csúsztatta zárba ám mielőtt kinyithatta volna egy kéz csapódott az ajtóra, majd belökve taszították beljebb.
- Hey Kyle~ mi újság? - a vörös rögtön megfordult és szemei kikerekedtek a látványtól. Wendy és Lucy karöltve álltak az ajtó előtt. A kisebbik épp az ajtót zárta be kulccsal, majd zsebre rakva azt huncutul elmosolyodott.
- Szóval, nem igazak a hírek miszerint meghaltál. Oh Kyle~ Cartman baromira lesérült a kis barátod miatt. Ezért bünti jár~ - mondta, ahogy intett Lucy-nek aki egy másodperc alatt a fiú mögé lépet és lefogva kezeit tartotta meg.
- Ne! Lányok elég! - kezdet volna bele, ám Wendy egy kendőt nyomott az orra alá, amivel kicsit megszédült ugyan, de nem ájult el ám testét nem nagyon bírta mozgatni. A két lány kihasználva ezt döntötték az ágyra, majd felé mászva szabadították meg a ruháitól, egyedül csak az alsógatyája maradt rajta - neh... - nyögte, ahogy még mindig próbált szabadulni ám a két lány egyszerre kezdte testét nyalogatni, amitől kéjesen felnyögött.
- Nocsak... ennyitől már rég kidőltél volna. Csak nem megedződtél kicsi Kyle? - Wendy gúnyosan fogta ujjai közé a másik mellbimbóját, mire az csupán elfojtva nyögött egyet ismét.
- Ez így nem jó... semmi vicces nincs benne - mondta Lucy, mire övtáskájából elővett egy kisebb fecskendőt.
- Neh! Nem akarom! - morogta, ahogy megpróbálta lelökni magáról a lányokat ám, most Wendy fogta le őt.
- Nyugi Kyle~ Ez most nem olyan drog. Ettől készséges és édes fiúcska leszel. Hidd el~ imádnivaló leszel - érezte ahogy a tű a karjába fúródik, majd a furcsa szer elterjed a testében. Egyszerre verte ki a forróság és pupillája folyamatosan kezdett tágulni. Ám ekkor pislogva egyet vett erőt magán és lökte le magáról mindkét lányt és valahogy az ajtóhoz szenvedve próbált kinyitni ám nem ment neki, ezért taktikát válta a könyveivel sorozta meg a betolakodókat.
- Idióta! - mordult fel Wendy, ahogy előkapott egy nagyobb kötelet és Kyle nyakához rakta, majd meghúzva azt választotta el a fiút a levegőtől - ha Cartman nem akkor én megöllek! Nem kéne olyan rosszfiúnak lenned... bár sajnos parancsban van - elengedve hagyta, hogy a vörös a padlóra hulljon köhögve ám onnan már nem kelt fel. Teste rázkódott és magát ölelve harapott alsó ajkaiba - nocsak a szer már hat is~
- Ah~ ez nem jó... - morogta, ahogy megpróbált koncentrálni ám elméjét elkezdte beborítani valami köd és már csak azt érezte ahogy Lucy ismét megcsókolja míg Wendy a nadrágjába nyúlva fogja meg a férfiasságát. Hangosan sikoltott fel és teste ha lehet még jobban remegni kezdett rohamától és a vágytól, mely szinte már szétmarta a testét - kérlek... ne... - nyöszögte ám a két lány csak megnyalta a száját.
- Ideje hogy elveszítsd a szüzességed Kyle~ - nyomot puszit az arcára Lucy, míg Wendy készségesen mászott a másik fölé, megnyalva ajkait.
- Én mázlista~ - mondta, ahogy bugyiját is arrébb dobta, miközben Lucy telefonjával lőtt be pár képet.
Stan egy nagy rúgással küldte pár méterrel arrébb az ajtót. Lucy kezéből egy mozdulattal vette ki a telefont, ahogy tarkón vágta a lányt, míg Wendy-t ruhájánál fogva húzta fel, és rúgta gyomorszájon.
- Igen, te mázlista~ - felhúzva magához a lányt, harapott annak alsóajkába oly durván, hogy vörös vér csöpögött a padlóra. Stan egy gonosz vigyor kíséretében markolta meg durván a lány mellét, ahogy lecsapta a földre, és egyik kezével mindkét kezét lefogta. - Hogy tetszene, ha itt és most felcsinálnálak? Örülnél neki?! - kérdezte felháborodva, ahogy egyik lábát durván a lány lábai közé tette. Wendy kissé felsikoltott, ám száján még ott volt a vigyor.
- Igen én mázlista~ - nyüszögte, majd mögülük egy hangos nyögés szakadt fel.
Lucy kissé felborzolt hajjal, ült ölében Kyle-al akiből csorogtak a könnyek. A lány keze a férfiasságát szorongatta, míg másikkal egy kést tartott a torkához.
- Én a helyedben nem bántanám a barátnőmet~ ugyanis a kis barátod nincs éppen olyan állapotban, hogy védekezően - mondta hogy megnyalta a fiú arcát.
Stan cöhintve hagyta ott Wendy-t, majd ott teremve Lucy előtt vette ki egy könnyed mozdulattal kezéből a kést, és húzta el öléből Kyle-t.
- Ilyeneket nem kéne a kezedbe venned... használni se tudod őket... kislány. - vetette oda, ahogy felkapta Kyle-t, majd egy jól irányzott rúgással gyomorszájon rúgta a lányt. - Barátnő pff... - nézett Wendy-re.
- Nem baj... az ajándék azért ott van... - motyogta a kisebbik, majd ájultan eset le a földre. Wendy eközben már felkelve, kissé részegesen ugyan, de sétált el alsóneműjéig, majd magára kapta és úgy nézet a volt fiújára - sok szerencsét hozzá~ - Stan felhúzta szemöldökét, majd a kezeit közt Kyle-ra nézett. Mikor jobban szemügyre vette, és egyből rohanni kezdett szobája felé.
- Basszus...basszus basszus.... - kántálta, amíg el nem ért szobájáig, ott feltépve az ajtót zárta be kulcsra. Lihegve nézett körül, végül saját ágya mellett döntve lépett oda és tette le rá Kyle-t. Az ágy mellett állva nézett le a vörösre.
- Kyle... - szólította meg halkan.
- Nem... ez most nem... - mondta a vörös ahogy még mindig üveges tekintettel nézett előre. Stan leülve az ágy szélére simította meg karját.
- Nyugi Kyle, most már biztonságba vagy... nyugodj meg... - simogatta a másik kaját.
- Nem... én nem... - motyogta tovább ahogy Stan felé nézet - én nem... - Stan felhúzva a másikat ölelte magához, ahogy hátát simogatta.
- Nyugi Kyle. Nem... kell csinálnod semmit - mondta, ahogy nem igazán sejtette miről beszél a másik.
- Stan... baj van... - motyogta még mindig elkeseredetten, ahogy teste remeget és kezei is néha csak úgy megrázkódtak - én nem ő vagyok...
- T-Tessék?... - kicsit eltolta magától, de továbbra is ölelte. - Kylei?... - A vörös könnyei még jobban elkezdtek folyni, majd még mindig ködös tekintettel nézet barátjára.
- Én meg akartam védeni... de félek és fázom... és nagyon fáj - mondta szüntelen. Stan határozott mozdulattal húzta ki alóluk a takarót, ahogy betakarta vele a másikat.
- Ne félj! Én megvédelek! - szorosan magához ölelte. - Hol fáj?
- Éget - motyogta tovább - mindenhol... éget és... én nem akarom ezt! Elegem van! Állandóan engem vesznek célba, elegem van! - üvöltötte, ahogy felhúzva lábait ölelte át magát.
- Kylei nyugodj meg! - simogatta tovább, nem tudta mit tegyen, így jobb ötlet híján, csak simogatta, és nyugtatni próbálta a másikat.
- Meg akarok halni! Hagyj engem békén - lökte el a másik kezét, ahogy még jobban átölelte magát és eldőlve az ágyon sírt tovább. Stan felállva az ágyról, egyenesen szekrényéhez ment, és kivéve egy vastagabb pólót sétált vissza az ágyhoz, majd ült le Kylei mellé.
- Vedd fel. - nyújtotta felé a ruhadarabot. Ám a vörös mintha meg sem hallotta volna úgy nézet a semmibe. - Kylei... fel... kell venned. - mondta határozottan.
- Fáj... - nyüszögte ahogy még jobban összegömbölyödött.
- Hol fáj?... - kérdezte, ahogy közelebb hajolt a másikhoz.
- Mindenem... mintha belülről apró tűk szurkálnának - motyogta.
- Basszus... - suttogta maga elé, ahogy újra simogatni kezdte Kyle hátát. Előkapva telefonját kezdte el hívni Craig-et. A telefon kicsöngött ám nem úgy tűnt, hogy bárki válaszolni fog rá. Stan nem tette le, hagyta hogy tovább csöngjön.
- Kylei, hol fáj? - kérdezte, ahogy tovább simogatta a másikat. A fiú összerezzent, ahogy ismét egy fájdalom hullám ment végig a testén. Könnyei szakadatlan folytak le az arcáról és tekintette még mindig üveges volt.
- Éget... - motyogta, ahogy beharapott alsó ajkába. Stan tehetetlenségében nem tudta mit tegyen. Végül felkapva a fiút a fürdőszobába indult, és elkezdett kissé langyos vizet engedni, majd ez alá tette be Kylei-t. Reszketve ölelte még mindig magát, ahogy megérezte a vizet a bőrén.
Ám ahogy a kád kissé tele lett felsóhajtott a jóleső érzéstől.
- Hahó! Nyissátok már ki! - hallatszott kintről egy dübörgés. Stan egyből az ajtóhoz rohant, majd kinyitotta az ajtót.
- Ahhh... remélem jó okod van rá, hogy felhívtál... - morogta Craig, ahogy beljebb lépet. Stan becsapva az ajtót egy szó nélkül húzta be a fürdőszobába.
- Beadtak neki valamit... valamit drogot és és és... fáj neki... - darálta. Craig a reszkető fiúra nézet, majd vissza Stan-re.
- Valami tünet? Hol fáj vagy ilyesmi? - kérdezte, ahogy óvatosan végigsimított a vörös bőrén aki erre rögtön libabőrős lett és ismét összerezzent.
- Azt mondta mintha tűk szurkálnák belülről... és hogy égeti... - hangja kezdett nyugodtabb lenni. Craig gondolkodóan bólintott, majd eddig hóna alatti laptop-ot felpattintotta és pötyögni kezdett.
- Drog... nem tudom mi lehet, bár tippem szerint valami erős. Érzékenyebb a bőre - vonta le a következtetéseket, majd végül lecsapta a gépet és komolyan nézet Stan-re - Nincs itt a táskám, úgy hogy valami mástól kéne kiütnünk. Mutasd a gyógyszereit! - parancsolt rá a fiúra. Stan, Kyle éjjeliszekrényéhez sietve, vette ki a fiú összes gyógyszerét, és ment velük vissza Craig-hez. A fiú szinte kikapta a másik kezéből, majd folyamatosan adta vissza neki, amik nem kelletek, ám az utolsót magánál tartotta.
- EZ jó lesz... - morogta, ahogy Kyle mellé térdelt - Kyle ezt most be kéne venned... - nyújtotta oda neki a pirulát ám a fiú csak megrázta a fejét.
- Én nem... - motyogta. Stan is leguggolt.
- Beadjam neki?
- Kérlek... én meg akkor megyek. Nekem is van még egy kis dolgom. Csörgess meg, ha bármi gond van, vagy rosszabbodik - bólintott, majd még egy utolsót nézet a vízben kuporogva, majd elhagyta szobát. Stan kivéve egy kapszulát, nézett rá Kyle-ra.
- Kyle... izé Kylei. Ezt... most be kell adnom neked...
- Az elég erős... kifog ütni, egy jó időre... nem akarom... - motyogta tovább, ahogy megpróbálta kiütni a másik kezéből a kis pirulát, sikertelenül.
- De jobban leszel tőle! - mondta biztatóan. A vörös könnyes szemeit a másikéba fúrta, majd nyelve egyet vette el a kis pirulát és nyelte le.
- Akkor... sem akartam... - motyogta.
- Mit?... - kérdezte Stan, ahogy elkezdte simogatni a másik karját.
- Ezt bevenni - feje hirtelen előre bukott, ahogy elvesztette az eszméletét. Stan kivéve Kyle-t a kádból, vett magához egy törülközőt. Mielőtt betette volna saját ágyába a vöröst, alaposan megtörölte, és ráadott egy nagyobb pólót és tréninget. Mikor ágyba fektette, betakarva ült annak ágya mellett.
Craig végigtrappolt azon a kis részen, majd Tweek ajtaja előtt megállt. Kifújta a bent tartott levegőt és remélve, hogy a szőke alszik nyitott be. Tweek félálomban szendergett, ám mikor kinyílt az ajtó riadtan ült fel, majd testéhez kapott, egyik kezével combjához, másikkal hasához.
- Csak én vagyok - mondta nyugodtan a fekete, ahogy a gépet az ágyára dobta, majd ő maga is rávetődött. Tweek visszadőlt az ágyra, ahogy még mindig hasát, és combját masszírozta.
- Jobban vagy? - hallatszott egy párna alól.
- Kicsit... - mondta rekedtes hangon.
- Remek. Nincs szükséged semmire? - hangzott az újabb kérdés.
- Talán... - nyelt egyet. - Még egy adag fájdalomcsillapítóra...
- Nem adhatok olyan sokat... - ült fel, ahogy fejét vakarva lépet a másik ágyához - valami más? Akármi? - Tweek megrázta fejét.
- Semmi... - tovább masszírozta hasát és combját.
- És szeretnél kérdezni? - kérdezte nem tágítva a másik ágyától. Tweek kinyitotta száját, de végül inkább becsukta, oldalra nézve rázta meg újra fejét.
- Rendben - bólintott Craig ám továbbra sem ment el a másik ágyától, helyette már rá is ült és úgy nézte barátját. Tweek kissé elpirult, ahogy ő is a másikra nézett, de nem nézett a szemébe, helyette minden mást fixírozott rajta.
- Biztos, nem akarsz kérdezni semmit? Válaszolok mindenre, illetve majdnem mindenre - rázta meg kissé a fejét. Tweek csupán most nézett a másik szemeibe.
- Muszáj... elvenned azt a lányt? - kérdezte suttogva.
- Oh~ - lepődött meg a másik, majd komolyan bólintott - lehetséges, hogy elveszem. Az apám cégje forog kockán, hacsak nem lesz valami más.
- Értem... - tekintetét megint elfordította.
- Megértem, ha haragszol rám. Sőt én magam is haragszom magamra... nem nagyon akarom ezt az egészet, bár ki akarna megházasodni tizenöt évesen - kuncogott, ahogy megrándítva vállát még mindig a szőkét nézte - abszurd ötlet. Ha még csak kicsit is szeretném, vagy kedvelném...
- Nem haragszom. - mondta határozottan Tweek, ahogy komolyan nézett vissza a másikra. - Szeretném... ha megkedvelnéd.
- Miért? - kérdezte kicsit meglepődve.
- Hogy boldog legyél... mellette. - arcára egy kissé keserű, mégis lágy mosoly kúszott.
- Én nem akarok boldog lenni - válaszolta határozottan. Tweek meglepetten nézett a másikra.
- M-Miért nem? - kérdezte nagyokat pislogva.
- Mert bárki megérdemli csak én nem~ - darálta, ahogy felugorva nyújtózott egyet - nem is értem, hogy lehetek ekkora pancser~ bár ki tudja, lehet még viszem is valamire az életben.
Tweek feltolta magát az ágyon.
- Miért... mondasz ilyeneket magadról? - kérdezte még mindig meglepetten.
- Mert ilyen vagyok. Egy szemét pöcs - rántotta meg ismét a vállát.
- Nem vagy az! - rivallt rá Tweek, ahogy komolyan nézett a másikra.
- Oh dehogynem~ nem kell itt szépíteni! Az vagyok Tweek, még akár te is beismerheted - ismét a szőke felé fordult, majd szinte olyan köze ment hozzá, ahogy tudott - lefeküdtél velem, majd később én meg elkezdelek kerülni és hozzád sem szólni. Mi ez ha nem pöcsség? Mert annak érzem magam mindenkivel szemben... mert perpillanat a tehetetlenség tart a markában és baromi nehéz kimászni belőle, viszont addig tényleg úgy kell viselkednem, mint egy pöcsnek. Mint egy tahónak, vagy mint egy görénynek. Nincs rá jobb szó - hangja szinte jégként csapot bele a levegőben és arcán az a semmitmondó kinézet árulkodott ám szemei nem hidegen, hanem inkább bánatosan csillogtak meg - de végül is mindegy! Irány az ágy! Holnap nagy nap lesz~ - ugort el, ismét mosolyogva mintha mi sem történt volna. Tweek fájdalmasan nézett a másikra.
- De hát... ha lenne választásod nem lennél ilyen... - hajtotta le fejét, ahogy maga elé suttogta.
- Pontosan, nincs választásom~ - dúdolta, ahogy ledobta magáról a ruhákat, majd befeküdt saját ágyába és magára húzta a takarót – ordíts, ha kéne valami - mondta csendben. Tweek nem válaszolt, helyette kissé nyöszörögve állt fel az ágyról, és ment be a fürdőbe. Craig csak tompán hallgatta a másikat. A szőke nem időzött sokáig a fürdőbe, hamar lépett vissza a szobába, ahogy hasát fogva lassan visszasétált az ágyhoz, majd mikor ledőlt rá, alsóajkát beharapva fojtott vissza egy fájdalmas nyögést. Betakarva magát, fújta ki a levegőt, minden mozdulat fájdalmas volt számára.
- Ahh... - sóhajtott Craig, majd ismét felkelt és Tweek-hez sétált - valamivel jobb lenne? - kérdezte. Tweek kissé elpirult.
- Hát ... én nem tudom... - motyogta.
- Biztos? Nincs semmi amivel jobban lennél? - kérdezte.
- Szerintem... fájdalomcsillapítóval de... azt mondtad nem lehet olyan sokat... - combjára simította kezét, ahogy lágyan masszírozni kezdte.
- Ahh... Ha ez kell adok neked de az nem lesz annyira erős... - mondta, ahogy kihúzva az egyik fiókot és kivet belőle egy pirulát. Tweek ismét felült az ágyon, de rögtön hasához kapott.
- Hozzak hozzá vizet? - kérdezte, ahogy óvatosan a másik háta mögé nyúlt és így megtartva őt.
- Igen... - suttogta, ahogy elvette a pirulát, de nem nézett a másikra.
- Rendben mindjárt hozom - engedte el, majd kisietve hozott a másiknak egy pohár vizet, majd át is nyújtotta.
- Köszönöm... - mondta, ahogy a másikra nézett, de csak egy pillanatra. Szájába véve a kapszulát küldte le némi vízzel, a maradékot pedig az éjjeliszekrényre tette, majd erőtlenül dőlt el újra. Craig csöndben állt a másik mellet és várta, hogy elaludjon. Tweek még feljebb húzta takaróját, teljesen a nyakáig, ahogy egyik kezét a takaró alatt megint hasára tette. Kábán nézett fel Craig-re, ahogy tekintete egyre homályosabb lett. Lehajolt hozzá, majd végig simított a haján mosolyogva. Tweek tekintetével követte a másik kézmozdulatát, ahogy pír szökött az arcára.
- Aludj csak - mondta, ahogy még mindig simogatta a másikat. Tweek tekintetét Craig-re emelte, ahogy a pír kicsit erősödött arcán. Pillái egyre lejjebb és lejjebb ereszkedtek. Fejét kicsit jobban hozzádörgölve Craig kezéhez hunyta le szemeit.
- Szép álmokat - nyomott puszit arcára, majd saját ágyához sétálva dőlt rá.
- Neked is... - suttogta maga elé Tweek, majd se perc alatt halk szuszogásba kezdett. Tweek telefonja megállíthatatlanul rezgett zsebében. Tweek ennek ellenére békésen szunyókált, ám mikor már 10.jére csörgették, nyöszörögve vette észre, és vette fel a telefont.
- Hallo...? - kérdezte álmoskásan.
- TWEEK FIAM MIÓTA PRÓBÁLLAK ELÉRNI?! - hallatszott a férfihang. - Na de, sebaj! Szeretnélek megkérni valamire, csak téged, csak most! - mondta örömittasan a tesitanár.
- Izé... tanárúr nem vagyok valami jól... - a férfi felmordult.
- De ezzel csak téged bízhatlak meg! - Tweek nyöszörgött egyet.
- Rendben... mi lenne az?... - lassú mozdulatokkal lépett a szekrényhez, majd kihúzva egy fiókot, amit ritkán használt halászott elő belőle egy pólót. Örült neki, hogy innen a lány nem vitte el cuccait. A fehér pólón az alábbi felirat díszelgett; CATCH, IF YOU CAN! Felhúzva szemöldökét jegyezte meg magának. - Kéne pár új póló... - a tanár köhintve egyet kezdett bele.
- Tudod jól, hogy van az aranysípom, amit még annak idején kaptam, az én példaképemtől! - telefonon keresztül lehetett hallani, ahogy bekönnyezik mestere megemlítésénél. - De sajnos elvesztettem, valahol az udvaron magam sem tudom merre. Nem érek rá megkeresni, épp a röpiseket edzem. Épp ezért! Ha megkérhetnélek...
- Oké - szólt közbe Tweek, ahogy az ajtóhoz lépve indult el az udvar felé. - Megkeresem magának.
- Köszönöm Tweeek~~! - a hátérből kisebb zajongás hallatszódott. – Hívj, amint megvan! - majd le is vágta a telefont a tanár. Tweek sóhajtva egyet tette zsebre telefonját, majd az udvar egyik elhagyatottabb részénél kezdte el keresni a sípot. Ez a rész az iskolaépület mögött feküdt, és mivel elég nagy volt a futást is sokszor itt tartották, logikusnak vélte először itt megnézni. Ám ekkor két nagy inkább gorillának titulált ember jelent meg és egyenesen a szőkéhez léptek.
- Mr. Tweak kérem, jöjjön velünk - mondta az egyik, ahogy megragadta a fiú vállát.
- M-Mégis hova?! - kérdezte kissé ijedten.
- Csak jöjjön velem, kérem - mondta komolyan.
- De ugye... nem valami Ramónához tartozik? – kérdezte, ahogy félve nézett fel a két nála sokkal magasabb emberre.
- Sajnálom, nem ismerjük a hölgyet, de ha nem jön velünk önerőből, akkor erőszakot alkalmazunk.
- Megyek megyek... - emelte kezeit védekezően maga elé. Karon fogva vitték el egy sötét limuzinig. Az ajtó magától nyílt ki és a két alak sötéten nézet a szőkére.
- Kérem, szálljon be, és ne próbálkozzon a szökéssel. - Tweek arca falfehér lett, majd nyelve egyet bólintott. Első ránézésre benti tér tágas volt. Nagyon tágas. A tv-től kezdve a hifiig minden megtalálható volt benne. Mégis ezek az eszközök eltörpültek a lány mellet. Aranyszőke haja szinte a vállára omlott és egy vörös egybe ruhát viselt. Szemei ki voltak húzva, és ránézésre nem lehetett idősebb a fiúnál mégis kezei közt egy cigaretta égett.
- Helloka~ foglalj helyet~ - hangja mézes mázos volt, hogy megszíva a kis szálat fújtra ki. Tweek helyet foglalva, nézett a lányra, nem éppen bírta az ilyen fajta lányokat, mert tudta valójában milyenek.
- Mit szeretnél tőlem? - kérdezte határozottan Tweek, mégsem ellenségesen.
- Szeretném, ha nem beszélnél, vagy éppen hátráltatnád Craig-et semmiben, mert ha igen a testőreim darabokra szednek - mondta még mindig mosolyogva - Oh amúgy Mary vagyok~
- Miért hátráltatnám?... - kérdezte szemöldök felhúzva, nem tudta megrémíteni a lány.
- Kedvesem. Craig az enyém lesz~ ha akarja ha nem~ Ráadásul soha nem hagyná, hogy az apja cége tönkremenjen, mert akkor ugye rossz idő költözne a családjára és a hugicája és az anyja is nagy szószban lennének. Viszont sajnálatos beismernem, de hiába vettem rá, hogy hagyjon fel a barátaival és hazudjon mindenkinek, tőled nem képes eltávolodni... - morogta, majd elnyomva a csikket dobta a földre. - Szóval azt ajánlom: szakadj le róla.
- Ha egy hét múlva... elvesz feleségül, és ennek a sulinak a közelébe se jön többet... nem fog keresni, és én sem őt, akkor mégis mi miatt aggódsz? - kérdezte komolyan.
- Dolgozik... hazudik nekem ez ügyben, de tudom, hogy keres valami kiskaput szóval~ - a lány felkelt és egyenesen a szőke ölébe mászott és úgy hajolt egészen közel hozzá - Hagyd őt békén~ utáld meg rendben - ujjaival végighúzott a nyakán és kedvesen mosolygott. Tweek semmit nem reagált, helyette komolyan nézett fel a másikra. Arcára egy félmosoly kúszott.
- Jó - mondta végül, ahogy óvatosan letolta magáról a lányt. - Most pedig ha megbocsájtasz... - csúszott a kocsiajtóhoz, és tette annak fogantyújára kezét, de mielőtt kiszállt volna visszanézett a lányra.
- Aranyos srác vagy~ - mondta mosolyogva, ahogy integettet.
Tweek is visszamosolygott a másikra, majd kinyitva az ajtót csapta be maga után. Határozottan haladt újra az iskola felé, mikor a fűben megpillantott egy aranyló kis fémet.
- Nocsak... - elmosolyodva guggolt le, és vette fel a sípot. Zsebébe süllyesztve indult el a tornaterem felé. Amikor belépett a tanár könnyek közt fogadta.
- Owwwww Tweek! Tudtam, hogy számíthatok rád! - ölelte meg, mire a fiú fájdalmasan felnyögött nem is egyszer, de a tanárt ez nem zavarta. - Ami nem öl meg, az megerősít, fiam!
- Jó... - nyöszörögte Tweek, ahogy kihúzva a zsebéből a kis sípot nyújtotta oda a tanárnak. Az csillogó szemekkel akasztotta bele nyakába, ahogy megfújva az épp bemelegítőknek nem egy feladatot kiosztott.
- Köszönöm Tweek, tudtam, rád számíthatok! - Tweek elmosolyodva kezdett kifelé lépkedni, ahogy intett egyet. Határozottan ment saját szobája felé, habár minden lépés egy kínszenvedés volt számára. Mondhatott neki akármit Mary, nem túlzottan érdekelte. Egyetlen ember típus volt, aki nem tudott rá hatni, és a lány pont ezek közé tartozott. Hangos léptekkel hallott, riadtan fordult hátra, de már késő volt, Ramóna vigyorogva lökte neki a falnak, ahogy lefogta a fiú kezeit. Tweek fájdalmasan nyögött fel, ahogy nekicsapódott háta a falnak. Ramóna egy ideig vigyorogva fixírozta Tweek-et, ki érzelemmentesen nézett rá vissza. Végül mosolya lelohadt arcáról, és helyette egyre szomorúbb lett tekintete.
- Tweek. - szólalt meg komolyan. - Tudod... én nem hazudtam, mikor azt mondtam, szeretlek. - Tweek szemei kikerekedtek.
- És akit szeretünk, azzal ilyeneket csinálunk?... - vetette oda flegmán, mire a lány felmordult.
- Ez igaz de... - hirtelen könnyek jelentek meg szemébe, majd már egyenesen zokogott, elengedve Tweeket ölelte magához. - Úgy fáj! Látni hogy mással vagy! Borzasztó, szörnyen fáj! - kicsit eltolta magától a fiút, ki értetlenkedve nézett rá. - Most... választhatsz... - kezdett bele, ahogy végig simított a fiú arcán. - Vagy velem leszel... vagy... vele. - Tweek tekintete elszomorodott.
- Sajnálom Ramóna... nem tudom viszonozni az érzelmeidet... - a lány lehajtotta fejét, majd ellépve a fiútól, nyúlt övtáskájába.
- Hát akkor... ha nem velem... akkor senkivel! - dühös tekintettel nézett a fiúra, ahogy szájába nyomva egy kapszulát, fogta be száját, és karmolt oldalába. Tweek felnyikkant, így a kapszula könnyedén lecsúszott a torkán. Ramóna ellépve a fiútól lépdelt el, ahogy letörölte könnyeit. Tweek köhörészve állt fel, ahogy egyik kezével a falnak támaszkodva indult el újra szobája felé. Érezte, ahogy teste egyre jobban felhevül, és hogy odalent éledezni kezd tagja.
- Neh... márh megint... neh... - suttogta maga elé, ahogy elérve a szobát nyitotta ki az ajtót, és lépett be rajta. Egyenesen a fürdőbe sietett, ahol hideg hidegzuhany alá vetette magát. Keservesen nézett le éledező tagjára, mi a vízes ruhán keresztül elég jól kidudorodott. Mivel a víz nem tette meg hatását, leülve a kádba, nézett maga elé. Nem zárta el a vizet, hagyta hogy az tovább folyjon, de kezével nadrágjába nyúlva ért magához, és húzta végig kezét.
- Ahh~ - nyögött fel érintésétől, ahogy feje egyre vörösebb és vörösebb lett.
- Mary megmondtam, hogy ne zaklass! Most lerakom - morogta a fekete, ahogy benyitott a szobába. A laptopja mint már valami útitárs ismét csak a hóna alatt volt. Napok óta dolgozott rajta éjt nappallá téve. Persze ez rajta is meglátszott. Hiába volt olyan magabiztos és semmit mondó kinézete, szemei alatt sötét karikák húzódtak és néha-néha egy-egy ásítás is kiszökött a száján.
- Tweek! Jobban vagy már? - üvöltötte be a fürdőbe, ahogy kitárta az erkély ajtót. Az őszköz képest igen jó idő volt odakinn. Tweek teste egyre jobban remegni kezdett, ahogy a szer kifejtette hatását.
- Erősebb... mint a múltkor... - suttogta maga elé, ahogy alsóajkába harapva fojtotta vissza nyögését, de nem hagyta abba, nem tudta abbahagyni. - Igen... - kiáltotta ki a másiknak remegő hangon, próbálta leplezni mit is csinál.
- Remek, azért majd megnézlek még egyszer ha nem gond. Biztosra akarok menni - kiáltott be ismét, ahogy ledobta magáról a pólóját - szólj ha végeztél és bemegyek. - Tweek ismét nagyot nyögött, ajkát még mindig harapdálta, ezzel tompítva nyögéseinek hangját.
- Okéh... - szólt vissza, kissé remegő hangon. Craig-nek csupán most tűnt fel a remegés és az ajtóhoz lépve nézet rajta végig.
- Tweek miért remeg a hangod? - kérdezte gyanakvóan.
- Öhm... semmi miatt! - vágta rá, ahogy ismét egy kicsit felnyögött, és kissé előre dőlt. - Minden... rendbenh... - nyöszörögte a kint lévőnek.
- Ja. Csak annyira mint én - mondta duzzogva ahogy benyitott ám lefagyva és vörös arccal nézet az éppen maszturbálóra. Tweek feje még vörösebb lett, ahogy a pólót magára húzta.
- M-Mondtam hogy minden rendben! - nyöszörögte lehajtott fejjel.
- Veszem észre! Mi történt?! - hangjában aggodalom és a mérhetetlen düh keveredett, ahogy a fiúhoz lépet.
- Ramóna... - kezét még mindig tagján tartotta, de abbahagyta annak mozgatását. - Elkapott és... lenyomott valami izét a torkomon... megint... - nem mert felnézni a másikra.
- Értem - bólintott ahogy elzárta a zuhanyt és egy egyszerű mozdulattal kihúzta onnan a másikat és karjai közé csavarta és húzni kezdte kifele.
- Hova... miért... - nyöszörögte, de meg sem próbált ellenkezni, nem is tudott volna. Az ágyra lökte, majd egyszerűen fölé mászva csókolta meg. Durva volt mégis semmi bántót nem tett. Keze eközben a fiú férfiasságára simult és úgy kezdte el kényeztetni. Tweek belenyögött a csókba, ahogy megmarkolta a paplant. Szemeit lehunyva tolta kicsit feljebb csípőjét. Craig a szőke szájáról átért a nyakára, amibe beleharapva kissé tompította azt a fájdalmat amit lent kezdett el csinálni. Ujjait a fiú bejáratához helyezte, majd lassan be is tolta őket egyenként szép lassan. Tweek szemei kipattantak, ahogy fejét hátra vetve nyöszörgött fel, miközben tovább marcangolta baljával a paplant. Craig ismét berakta egy ujját, majd ezzel a hárommal tágította a fiút. Tweek nyöszörgése lassan kéjes nyögésekbe váltott át, ahogy néha-néha meglökte csípőjét.
- Csak akkor teszem meg, ha te is akarod - mondta komolyan, ahogy kihúzta a másikból az ujjait és a szemeibe nézet.
- Akaromh... - sóhajtotta kéjesen Tweek, ahogy ködös tekintettel nézett fel Craig szemeibe. A fiú szinte rögtön beléhatolt és egy csókkal csitította a fiút a hirtelen mozdulat majd, Tweek lehunyva szemeit markolt bele ismét erősen a paplanba, ahogy lábai meg-megremegtek. Csípője ringott, és kezei a másik hideg pólója alá nyúltak. Ujjai a másik mellbimbói körül köröztek, majd végül ismét kiszedve onnan kezeit tűrte fel és most szájával izgatta őket. Tweek először kissé fájdalmasan nyögdécselt, de ahogy egyre jobban megszokta a helyzetet, úgy lett egyre kéjesebb hangja. Jobbjával Craig fürtjei közé túrt, ahogy hátravetette fejét. Megérezvén a másik ujjait nyomta fejét még jobba oda és nyelvével lassan végigszántotta a bordáit, majd fel a nyakán harapta meg a másik fülét. Tweek teste megremegett, ahogy halkan felsikított a kellemes érzéstől. Csípője egyre gyorsabban mozgott és néha belőle is hangos nyögése szakadtak fel. Tweek teste egyre jobban, és jobban megfeszült.
- Elh... fhogok... - nyöszörögte, ahogy nagyokat nyögött. Craig nem szólt semmit csupán gyorsított a tempón, ahogy megszívta kicsit a másik nyakát, majd utána lejjebb jövő meg is csókolta.
Háta ívbe feszült, ahogy egyre nagyobbakat nyögött.
- Ahh~ Craiighh ahhh~ - lehunyva szemeit élvezett el. A fekete abba hagyta a mozgást, majd kicsusszanva a szőkéből ő is elélvezet a kezeibe.
- Fúj... - lihegte, ahogy saját kezét nézte, majd egy zsebkendővel kezdte ledörzsölni magáról - Tweek, jobb? - Tweek teste remegett, ahogy szemeit még mindig csukva tartotta. Kezeit mellkasára tette, majd lassan felnyitva pilláit nézett fel Craigre. Hangosan kapkodta a levegőt, tekintete még mindig ködös volt.
- Tweek... - motyogta, ahogy kicsit eltávolodott a szőkétől - jobban vagy? - Tweek nem válaszolt, helyette felülve nyomot még egy csókot Craignek, majd határozottan döntötte el az ágyon, és ült rá csípőjére. Kezével Craig hasán támaszkodott, ahogy még mindig kapkodta a levegőt, és ködös tekintettel fixírozta a másikat. Nem kicsit lepődött meg, bár minek hazudni? Szinte teljesen kiakadt.
- Tweek? Minden rendben? – kérdezte, ahogy óvatosan megpróbálta magáról letolni a fiút. Tweek lehajolva a másikhoz nyalt végig annak nyakán, egészen füléig, majd a végén kicsit megharapta.
- Akarlak~ - suttogta kéjesen, ahogy egyik kezét a fiú tagjára csúsztatta.
- De az előbb... nem vicces... – mondta, ahogy megragadta a másik kezét és eltávolította ismét éledező tagjától. Tweek csípőjét a másikra rakta, majd lágyan ringatni kezdte.
- De mégh... akarlak... - suttogta, ahogy újra végignyalt a másik fülén.
- Basszus ez így tényleg nem lesz jó... nem nem! – mondta, ahogy egy halk nyögést fojtott el magában és másik kezével próbálta eltolni magától a fiút. Tweek viszont egyre jobban és jobban dörgölte magát a fiúhoz, majd megragadva annak pólóját húzta fel, tekintete ködös volt, arca vörösben égett.
- Ez nem éppen az akit én ismerek - morogta, ahogy a másik ködös szemeibe nézet - Tweek a szer hatása alatt vagy én meg kipurcantam. Szóval vagy leszállsz rólam önerődből vagy a dolgok el fognak durvulni... - Tweek megállt a mozgással, és kissé félve nézett a fiúra.
- Bántani fogsz... te is?... - kérdezte halkan.
- Nem – sóhajtott, ahogy karjait a másik köré fonta - de ez nem te vagy.
Tweek nem mondott semmit, helyette megint rádőlt a másiknak, ahogy teste meg-megremegett.
- De nagyon nehéz... uralkodni magamon... - nyöszögte.
- Tudom a szer miatt, de hidd el. Holnapra baromi fog fájni, ha még egyszer csináljunk - simított végig a hátán, ahogy még jobban magához ölelte a másikat.
- Miért?... - kérdezte halkan.
- Tweek... ismerlek már annyira, hogy tudjam, ha még egy menetet megyünk, ki fogsz purcanni... szóval nyugi! - parancsolt rá.
- Deh... - még közelebb préselte magát a másikhoz. - most még jobban fáj lent...
- Tweek... de komolyan mondom... - nyüszögte kissé már elkeseredetten a fekete, ahogy ismét egy nyögést harapott el.
- Deh... - hozzá dörgölőzött a másikhoz, majd felnyögött. - Ah Craigh...~ - suttogta.
- Tweek - nyüszögött ahogy arca kipirult - ez így akkor sem vicces... - Megint dörgölőzni kezdett a másikhoz, de meg-megállt, és próbált nem mozdulni, ilyenkor teste mindig remegett. Viszont mikor hozzá dörgölőzött a másikhoz, kéjesen sóhajtott fel.
- Craigh...~ - suttogta a másik fülébe. A tűréshatár elszakadt és ajkát a másiknak nyomva csókolta meg mélyen, ahogy a már lassan száraz póló alá nyúlt.
- Utálom Ramónát... - nyöszögte két levegővétel közt. Tweek csak sóhajtozni tudott, ahogy az egyre jobban éledező taghoz dörgölte magát. Mikor az elég kemény lett, megragadva tette saját bejáratához.
- Tweek! - kapta fel a fejét, ahogy még mindig a másikat nézte, ám nem tett semmit. Tweek megnyalta a másik arcát, ahogy ráült a másik tagjának a tetejére. Nem erőlködött. Tényleg nem... ha másik erre vágyott ki ő hogy megállítsa?
- Lazulj el, majd egy gyors mozdulat - súgta a másiknak, ahogy megnyalta ajkait. Tweek ellazult, de a gyors mozdulat helyett, szép lassan ült rá a másik tagjára, és mikor már teljesen benne volt, jólesően nyögött fel. Craig ugyancsak felnyögött ám ennek elkerülése képen ismét saját ajkára harapott. Tweek először lassan, majd egyre gyorsabban mozgott a másik tagján, ahogy fejét a másik vállába temette. Fogaival végighúzott a másik nyakán, majd kissé beleharapva kóstolt bele a másikba.
- Ah~ Craigh~ - nyögött fel kéjesen Tweek, ahogy gyorsított a tempón.
- Ügyes - nyögte a másik fülébe, ahogy karjait átkulcsolta és lassan lecsúszva simította a másik fenekére. Tweek lehunyva nyögött nagyot, ahogy kissé erősebben mozgatta csípőjét. Craig teste megrázkódott és ennek hatására belemarkolt a másik fenekébe, míg homlokát a másik vállára fektette. Tweek egyre hevesebben mozgott a másikon, ahogy fel-felnyögött.
- Ah~ Craigh~ Ah ah~ Craiigh~
- Tweek~ - nyöszörgött ő is - én így elfogok... - motyogta tovább. Tweek még hevesebben kezdett mozogni, és habár már ő is a határon volt, nem hagyta abba a mozgást.
- Beléd fogok élvezni... ha nem... - mondta, ahogy még jobban belemarkolt a másikba. Tweek kezét férfiasságára csúsztatta, égy úgy izgatta tovább, ahogy annak ellenére nem állt meg, amit Craig mondott.
- Craigh~ - sóhajtotta a másik fülébe.
- Tweek én... - mondta, majd végül elérve csúcsát élvezett el. Kapkodva szedte a levegőt, ahogy kicsit a másiknak dőlt. Tweek is pármásodperc után elélvezett, de kezét tagjára téve akadályozta meg, hogy bepiszkítsa a másikat. Erőtlenül dőlt rá Craigre, ahogy még mindig szorította tagját.
- Ez... - motyogta, ahogy még mindig kapkodva szedte a levegőt ám nem bírta folytatni a mondatát. Remélte, hogy a másik teljesen jól van és nincs különösebb baja, és hogy ezt az egészet sem fogja holnapra bánni. Tweek kissé kómásan ült fel, ahogy egy zsepi után kutatott. Mikor megtalálta, megtisztítva magát, tette kezét mellkasára. Az arcán lévő pír kezdett alább hagyni, ahogy légzése is kezdett normális lenni. Mikor elméje teljesen kitisztult, először Craig-re, majd saját ágyékára nézett, hol még mindig össze volt forrva a másikkal. Feje újra vörös lett, ahogy felnézett Craigre.
- Én... Én... sajnálom... - motyogta.
- Semmi... gond... - nyöszögte, ahogy még mindig a másiknak volt dőlve. Tweek is neki dőlt a , ahogy fejét annak vállába temette. Feje vörös volt, nem akart a másik szemébe nézni.
- Ümm... esetleg... - kezdet bele zavartan ám ő maga nem mozdult - leszállnál rólam? - Tweek zavartan ugrott le a másikra.
- B-bocsi... - motyogta, lehajtott fejjel.
- Nem haragszom... nem kéne fölöslegesen aggódnod... - mondta fáradtan, ahogy eldőlt az ágyon, majd rögtön el is aludt. Tweek meglepetten pislogott párat Craigre, majd vörös fejjel nézett végig magán. Felpattanva az ágyról sietett be halkan a fürdőbe.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
