| Anvil : 35. fejezet: Az angyal sérülése |
35. fejezet: Az angyal sérülése
2011.09.12. 08:20
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Kenny teli hassal battyogott Detti szobája felé, kézen fogva haladt Butters-sel. Amikor elérték a lány szobáját, bekopogott, és szinte abban a pillanatban nyílt ki az ajtó.
- Ó, sziasztok~ - arrébb állt az ajtóból. - Gyertek csak beljebb~ - Detti-n most egy égkék tréning volt, és egy égkék színű póló, amin nem egy festék folt éktelenkedett. A szobában sötétkékes fény terjengett, kisebb műfüsttel megspékelve. A díszlet elég érdekes volt, a szoba közepén, mintha csak egy várromból kiszedtek volna egy darabot, állt egy kisebb téglafal, amin egy ódivatú ablak volt, színes üvegének már csak egy része volt meg, a többi apró szilánkokban hevert a földön.
- Wow... de jó - nézet körbe a kisebbik, ahogy még mindig Kenny kezét fogta - ez oltári~ - Detti felkuncogott.
- Szó szerint oltár. - Kenny beljebb húzta Butters-t, és becsukta az ajtót. - Gyertek.~ - mondta kedvesen mosolyogva, ahogy egy kisebb függönnyel elkerített részhez lépett. - Oda bent vannak a ruhák, amiket fel kéne vennetek... ha valamelyik nem megy vagy ilyesmi, csak szóljatok. - Kenny bólintva egyet húzta be Butters-t. Kenny felhúzta szemöldökét, ahogy végig mérte a két jelmezt. Az egyik csupán két fehér szárnyból állt, pár bilincs és lánc járt hozzá, és egy kisebb ruhaanyag, amit csípőre kötve eltakarja az ember alsó felét. A másik, egy fekete, öltönyszabású egybe ruha volt, amin csipkék és lyukak voltak, ehhez is járt egy pár szárny, csak fekete.
- Gondolom a fekete az enyém~ - szólt ki a lánynak, aki csak felkuncogva csörömpölt.
- Pontosan~
- Azta... te tényleg művész vagy - mondta elcsodálkozva, ahogy a ruhát vizsgálta - ezt most fel kell vennünk? - nézet kissé hitetlenkedve Kenny-re, ahogy az ujjai közt tartotta a szárnyakat.
- Igen... - Kenny egyből vetkőzni kezdett, és mikor már csak alsógatyában volt, elkezdte felvenni ruháit. Butters ugyancsak követte példáját és pár perccel később már a tunikában állt és a hátán a két fehér szárnyal, plusz a kiegészítők.
- Kicsit furcsán érzem magam ebben a cuccban... - motyogta. Kenny is magára erősítette szárnyait.
- Ha nem szeretnéd, csak szólj neki... nem harap. - végig nézett magán, majd sóhajtott. - Én már megszoktam...
- Hányszor álltál neki modellt? - kérdezte, ahogy kissé elpirult a másik jelmezétől.
- Fhúúú... - felnézett, ahogy hajába túrt. - Sokszor... nagyooon sokszor.
- Akkor érthető, de~ annyira szeretném látni, hogy rajzol le, szóval kibírom - húzta ki magát. Kenny Butters-re nézett, majd egy félmosoly kúszott szájára.
- Hm~ Nem értem mi bajod, nagyon édi vagy ebben a jelmezben~ - húzta magához a fiút. Arca paradicsom vörös lett és elfordulva köhintett egyet.
- Nos... neked sincs okod panaszra - mondta, ahogy visszafordulva gyors puszit nyomott a szájára. Kenny elvigyorodott ezen, majd elhúzva a függönyt lépett ki.
- Megvagyunk! - Detti épp színeket kevert ki, szájában egy ecset volt, ahogy a vászon előtt ült, míg egyik kezével egy kis palettán kavargatta a színeket.
- Ó, Remek~ - végig nézett a két fiún, majd elmosolyodott. - Tökéletes~ - letéve a palettát, sétált a díszlethez.
- Kenny, ha megkérhetlek... - mutatott maga mellé, Kenny persze készségesen oda ment. - És Butters~
- Ümm és akkor nekünk most be kell állni és nem mozdulni igaz? - lépet ő is a lány mellé ügyelve hogy szárnyaival ne verjen le semmit.
- Igen, de persze nem kell szobrozni~ ha bármi van nyugodtan megmozdulhatsz. - mosolygott, ahogy Kenny-t határozott mozdulattal tolta le a földre, így a fiú a földön térdelve nézett fel, de csak sóhajtott egyet. - Azt szeretném ha~ egymással szembe térdelnétek... és összekulcsolnátok a kezeteket, és épp meg akarnátok csókolni egymást~ - Butters nyelt egyet és ő is letérdelt és amilyen közel csak lehetett a szőkéhez hajolt, majd a kezéhez ért.
- Így jó? - kérdezte kicsit kipirulva. Detti hátrébb sétálva méregette őket, ahogy az ő feje is kissé elpirult.
- Tökély... - jegyezte meg, - De Kenny, vágj szadistább fejet! - Kenny sóhajtva egyet, nézett a lányra.
- Mármint... azt a perverz szadistát?
- Azt! - vágta rá Detti, ahogy visszasétálva a vászonhoz húzta azt közelebb, minden kellékével együtt. Kenny visszafordulva Butters felé, kissé pajzánul elvigyorodott, ahogy gonoszan nézett Butters-re aki megnyalta ajkát és még mindig kissé elvörösödve bámult barátjára. Kenny nagyot nyelt, de egyelőre nem tett semmit, hiszen Detti nagy puffanással ült le, és már csak ceruzájának sercenéseit lehetett hallani.
- Nyugodtan beszélgethettek... beszélgethetünk közben... - fel-fel nézett a vászon mögül.
- Mióta rajzolsz... alkotsz? - kérdezte Butters az eszébe jutó első kérdést. Bármit, amivel elterelheti a gondolatit az előtte elterülő szexi barátjáról.
- Amióta megszülettem, rajzolgatok~ - Kenny felmordult.
- Egyszer kiskorába kipingálta Stan szobáját, persze nekünk kellett leszedni a falról... - Detti felkuncogott.
- Komolyabban, már 6 éves korom óta. 4 évesen írattak be egy rajztanárhoz, és amióta egyedül is boldogulok...~ - elvigyorodott. - rengetegszer lerajzoltam Kenny-t, és Stan-t, persze mindig máshogy.
- Wow~ akkor tényleg tehetséges vagy~ de mégis mit keresel itt? - kérdezte, ahogy oldalra pillantott a lányra - miért nem mész valami képzőművészeti suliba?
- Meg akarok ölni valakit, aki ide jár~ - mondta mosolyogva, mire Kenny is a lányra nézett.
- Megölni... - rezzent össze, de tartotta a pozíciót
- Yep~ - Kenny is tartotta a pozíciót, de közben halkan felnevetett.
- Senkit nem tudnál megölni... - jegyezte meg, mire a lány felmordult.
- Az most mellékes... őt tényleg meg fogom. - Kenny ezen ismét felkuncogott.
- De ez nem szép... nem elég mondjuk csak megverni? - Detti felsóhajtott.
- Sajnos nem. Ő egy őrült. - Kenny érdeklődve nézett a lányra. - Úgy gondolja, hogy a gyengébbeknek pusztulniuk kell, és minden életképtelen embert el kell tenni láb alól. Az egyik barátommal... ezt meg is tette.
Butters nagyot nyelt...
- Szóval... a gyengéknek halniuk kell, igaz? Ez nem valami kedves...
- Hát nem... - magához kapva hegyezőjét kezdett el hegyezni hevesen. - Nekik segíteni kell, nem eltiporni őket! - a fiúkra nézett. - Ha elfáradtatok szóljatok...
- Én bírom~ de ezzel kapcsolatban... vannak többen is? - kérdezte, ahogy továbbra is feszülten figyelt.
- Nem tudom... csak annyit, hogy a lány unokatestvére is ugyan így gondolja, az is egy őrült... - abbahagyva a hegyezést rajzolt tovább. Kenny persze semmit nem mondott, ő már edzett volt ebben.
- Értem... - bólintott egy kicsit.
- Butters~ majd hogyan hálálhatnám meg azt, hogy modellkedtél nekem?~ - kérdezte kedvesen, ahogy félre téve a ceruzát vett elő tust.
- Ez olyan természetes~ - mondta mosolyogva, majd kissé felcsillantak a szemi - ugye majd láthatom, ha kész~?
- Persze, mindenképp.~ - mondta mosolyogva mire, Kenny kissé meglepődött.
- Nem nagyon szoktad mutogatni a rajzaidat... - Detti vállat vont.
- A modellemnek csak megmutatom... meg persze, Butters olyan cukorfalat~ neki bármit~ - Kenny nagyokat pislogott, de a kaján vigyora még nagyobb lett.
- Az... biztos... - suttogta a másik ajkának.
- Ne már~ zavarba hoztok - kuncogott fel, ahogy kedvesen mosolyog a szőkére. Detti felkuncogott.
- Ha egyszer így van~ Isteni titeket rajzolni~ - Kenny felhúzta szemöldökét.
- Akkor vége az "imádom Kenny-t Stan-t lerajzolni" korszakodnak? - A lány felkuncogott.
- Dehogy van vége! Sose lesz vége! - Kenny lemondóan sóhajtott.
- He? - lepődött meg - Kenny, Stan korszak?
- Egy időbe folyamatosan minket rajzolt, ráadásul... a kis perverz... érdekes pozíciókba kényszeríttet. - Detti feje elvörösödött.
- Nem értem, miről beszélsz. Te vagy perverz, hiszen én azokban a rajzokban semmiféle perverziót nem láttam! - Kenny felkuncogott.
- Aha~
- Perverz... - mondta kicsit megdöbbenten - de ugye nem csináltatok semmit?
- Hát... - nézett fel a plafonra Kenny. - Őszintén szólva...
- Nem. Nem is hagytam volna. - jelentette ki Detti. - A legdurvább amit kértem tőlük az kábé az volt, hogy Stan tartott egy nyalókát, Kenny pedig vigyorogva ráharapott.
- Azért volt más is... - morogta Kenny.
- Oh értem... - szomorodott el egy kicsit, majd megrázva fejét ismét Detti-re nézet - és van más is akit lefogsz rajzolni?
- Hm~ Egy Tweek nevű fiút, meg Kyle-t... és Stan-t. - Kenny kissé aggódóan nézett Butters-re.
- Nyugi... a max csak ölelkezés volt, persze arra is úgy vett rá minket... - suttogta úgy, hogy a másik ne hallja. - Ennek ellenére mindig csak haverok voltunk... - mosolygott kedvesen.
- Oké... - mondta, bár ez sem nyugtatta meg jobban, de azért az arcára varázsolt egy mosolyt.
- Ha szeretnéd, majd megmutathatom a képeket~ - mondta csilingelő hangon Detti, mire Kenny felmordult.
- Te mindent meg hallasz? - morogta. Butters jólesően mosolygott, majd kezével kicsit jobban megszorította a szőkéjét jelezve nincs baj. Kenny kissé aggódóan nézett továbbra is a másikra, hiszen tényleg nem történt semmi közte és Stan között, nem akarta, hogy Butters tévhitben éljen.
- Mert hát szerintem nagyon jól sikerültek...~ - áradozott tovább Detti. - Főleg az, amin meg akart ölni Stan téged~ - Kenny falfehér lett, ahogy emlékeiben megvillant a sok művér és az a díszlet. Butters ugyancsak falfehérlett és kissé rekedtes hangon megszólalt.
- Hogy haladsz...?
- Jól, nem sokára megvagyok. - felkuncogott. - Nyugi~ nem én akartam egy olyan rajzot, nem mintha nem lett volna jó lerajzolni... - Kenny nyelt egyet.
- Hát ... jah... Stan kérte meg rá... – még fehérebb lett.
- Stan ilyen gyilkolós típus? Kell aggódnom Kyle-ért? - kérdezte, ahogy Kenny-re pillantott.
- Dehogy! Épp hogy... a szerelmére mondtam egy nem túl szép szót... - kezdte visszanyerni normális színét.
- Akkor jó bár azért furcsa~ az embernek nem szoktak ilyen hülye ötletei támadni... - mondta kissé felkuncogva, bár hangja inkább idegesen hatott. Detti legyintett.
- Csak azért rajzoltatta meg velem, hogy mikor Kenny-nek eszébe jutna megint kimondani, csak felmutassa, és csöndbe maradjon. - Kenny megint nyelt.
- És persze... én olyankor csöndbe is maradtam...
- Mit kimondani?
- Hogy a szerelme egy büdös ribanc aki csalja. - mondta ki Kenny. - És hogy kihasználja, meg hogy hülye a csaj... stb... - Detti megint eszközt váltott, miközben helyeslően bólintott.
- Az is volt... - jegyezte meg.
- Oh... szóval neki sem volt valami felhőtlen élete eddig mi... Amúgy~ ti hogy lettetek barátok Stan-el?
- Behozták az őrsre... velem együtt. Amikor oda értünk, engem szó nélkül elengedtek, mire lázadni kezdett. Ezen én akkor jót nevettem, de később egy osztályba is kerültünk. Az elején nem bírt, de már magam sem tudom, hogy, szinte egyik napról a másikra elválaszthatatlanok voltunk... - elmosolyodott Kenny.
- Tök jó~ - vidult fel - nekem is vannak elválaszthatatlan barátaim... nőim. Igen. - köhintett egyet, ahogy kissé elpirult. Kenny eddig bírta, elengedve a másik kezeit ölelte magához.
- Jajj de cukorfalat vagy~~ - mondta vigyorogva, amit Detti csak mosolyogva kommentált.
- Ne már... - motyogta, de ő is átölelte a másikat és jólesően hozzá bújt - várj! nem is vagyok cukorfalat! Én igazi férfi vagyok, illetve próbálkozom~ - mondta ahogy kissé megharapta alsó ajkát.
- Jó~ De akkor is cuki vagy~ - ölelte magához még jobban.
- De... - próbált volna tiltakozni, de még ő is tudta, hogy ez ellen sokat nem tehet - Detti, mond meg neki, hogy nem vagyok cuki! - Detti feje vörös lett.
- Hát izé... öhm... - vörös fejét visszadugta a vászon mögé.
- De, de, de! - pufogott, ahogy kisé eltolta magától a szőkét - Nem vagyok cukorból, annyira cuki nem lehetek... - Kenny végig nézett Butters-en, nem is egyszer, feje egyre vörösebb és vörösebb lett.
- Ó dehogynem... - nyögte ki, ahogy szemét még mindig a másikon legeltette.
- Na jó elég! Kész van az a kép? - kérdezte kissé dühösen.
- Mindjárt csak... - színt kevert. - Visszaállnátok az előző pozícióba? Már csak ti vagytok~ - Kenny összefonta ujjait a másikéval, ahogy megint bevágta a perverz gonosz vigyorát. Butters ugyancsak beállt, majd kissé mérgesen nézet a szőkére.
- Akkor sem vagyok cuki... - Kenny pislogott párat, de nem mondott semmit, helyette megint kissé elpirult, majd nyelt egyet.
- Akkor... nem... - hangja kissé rekedtes volt.
- Helyes - nyújtotta ki nyelvét, majd vigyorogva nézet a kék szemekbe. Kenny puszit nyomott a másik ajkára, ahogy ő is elvigyorodott.
- Kész~ - ellökte székét a vászontól. - Bár még megkell száradnia...
- Szuper~ meglehet nézni? - kérdezte csillogó szemekkel, ahogy felállt.
- Persze~ - mondta mosolyogva, ahogy felállt a székről.
- Wow de jó lett - csillogtak meg a szemei, ahogy a vászonhoz lépet és a rajta levő képet kezdte nézni.
- Örülök, hogy tetszik~ - mondta mosolyogva. Kenny is oda lépett a vászonhoz, majd elismerően elmosolyodott.
- Elismerése, mindenképp kérek fénymásolatot.
- Amint megszárad, csinálok is~
- Szóval le lehet venni a szárnyainkat~ kezd kicsit irritálni és egy jó tíz perce már csikizni is kezdett - pirult el kissé.
- Persze~ - odalépve Butters-hez kapta le egy mozdulattal, majd egy hatalmas szekrényhez sétálva tette be. Kenny is leszedte magáról, majd a többi ruhát is elkezdte lehámozni.
- A FÜGGÖNY MÖGÖTT ÖLTÖZZ! - rivallt rá a lány, ahogy odalépve hozzá kapta ki kezéből a szárnyakat, és tette be szekrénybe, majd Kenny-hez visszalépve lökött rajta nagyot a függöny irányába.
- Hehe~ - kuncogott fel a kisebbik, ahogy ő is a függöny mögé lépet és lekapva magáról a tunikát kezdett el öltözni. Kenny is vetkőzni kezdett, amikor lekerült róla a jellemez, visszaakasztva a fogasra, nyújtotta ki a függöny mögül, amit Detti gyors mozdulattal vett el, és vitt a szekrényhez. Kenny ráérősen öltözködött, ahogy néha-néha rápillantott Butters-re, aki viszont hamar készen lett és lábait lóbálva várta, hogy Kenny is elkészüljön.
- Nekem ez tetszet~ - mondta kissé elpirulva. Kenny felkapva pólóját túrt tincsei közé.
- Nekem is~ - mondta mosolyogva, ahogy egy gyors csókot nyomott a másik ajkaira. Butters pírja kissé nagyobb lett, majd kilépve a függöny mögül várt egy kicsit. Detti egy nagy festék vödröt tett a vödör kupac közepére, majd az elkészült képet, az egyik falhoz vitte, és kinyitva az ablakot engedett be egy kis fényt, a műfüst azonnal kiszállingózott, ahogy friss levegő járta át a szobát.
- Örültem, hogy lerajzolhattalak titeket~ - mosolyogva lépett oda Butters-hez. - Remélem nem rémítettelek el egy életre a dologtól~ - Kenny csupán ekkor lépett ki a függöny mögül, majd Butters mellé sétált.
- Nem, nagyon tetszet. Ha bármikor kell még modell és szívesen segítek - mosolygott a lányra, ahogy megfogta Kenny kezét és kissé megszorította. Kenny nem tudta mire vélni a dolgot, így csak furcsállva nézett Butters-re.
- Remekkk!~ - összecsapta maga előtt kezeit. - Kenny meg úgy is... bármikor segítségemre van, igaz Kenneth? - nézett rá, mire a fiú csak bólintott.
- Akkor ezt megbeszéltük~ - mosolya vigyorba olvadt, majd kifele kezdte el húzni a fiút - viszont mi most megyünk, ha nem baj~
- Viszlát~ - intett a két fiúnak, ahogy a függöny felé ment. Kenny becsukva maga mögött az ajtót hagyta, hogy Butters húzza.
- Tényleg nem volt köztetek semmi Stan-el? - kérdezte komolyan, ahogy egy idő után megállt és megfordulva a másikra nézet - mert ha igen, nem zavar csak... szeretném tudni. - Kenny megrázta fejét.
- Semmi. Ráadásul mindig volt rajtunk ruha, ehhez mindhárman ragaszkodtunk. Tényleg a nyalókás volt, ami esetleg durvának bizonyult, azon kívül meg csak egy ölelkezős kép készült. Persze, ezeket is csak azért csináltuk, mert valamilyen módon fizetett érte. - magyarázta.
- Oké - mondta, ahogy hozzábújt és szorosan megölelte - bocsi, hogy kíváncsiskodtam... - Kenny végig simított Butters hátán.
- Ugyan~ Egyáltalán nem zavar! Ha kíváncsi vagy valamire, nyugodtan kérdezd meg. - mondta mosolyogva.
- Rendben - kuncogott fel, majd kissé elhajolva ismét a másikra nézet - mi tetszik bennem a legjobban?
- Hm~ - mélyen belenézett a másik szemeibe. - A szemed~ - a hajába túrt. - A hajad~ - hüvelyk ujját a másik ajkára tette, - az ajkait...~ Egyszóval minden~ - magához ölelte, majd kezét lassan a másik fenekére vezette. - Meg persze... a feneked is~ - belemarkolt minek köszönhetően ismét felsóhajtott, de elhajolva a másiktól dugta zsebre kezeit, majd szemei kikerekedtek, ahogy turkálni kezdett benne.
- A... telefonom... ott hagytam... - hátat fordítva Butters-nek kezdett el rohanni. - Gyorsan vissza megyek érte~
Kissé pislogva és kábultan nézett a szőke felé, de mosolyogva dőlt neki a falnak ám egy furcsa kiáltásra felkapta a fejét és a kíváncsiságának engedve a hang után kezdett menni. Bár ne tette volna. A következő saroknál Lio ragadta kézen és vigyorgott az arcába.
- Szió~ rég láttalak - mondta gúnyosan, ahogy reagálni sem hagyta a fiút helyette megcsókolta és a fenekébe markolt mire egy hatalmasat nyögött.
- Engedj el... - nyüszögte ám lábai is megremegtek a csóktól és a kellemes érzéstől.
- C-c-c nem, nem. Van egy kis dolgom veled~ - suttogta, ahogy elkezdte ráncigálni, majd egy szobába belökve csukta be az ajtót - kiderült, hogy te még nem kaptál külön meghívót a kis partinkra~ gondoltam leszek kedves és odaadom neked.
- Meghívó? - kérdezet vissza, ahogy belekapaszkodva az asztalba állt meg, ám a barna ismét lecsapott és felfektetve mászott fölé.
- Sokat gondolkodtam, hogy legyen, de végül arra gondoltam~ mit szólnál ha egyszerűen beléd égetném? - zsebeiből egy kisebb pálcát húzott elő melynek végén ott volt az a furcsa jel amit a barlangban már többször is látott. Szemei kikerekedtek és sírva próbált meg menekülni, mire csupán egy pofont kapott.
- Ne nyugtalankodj! Akkor jobban fog fájni~ - mondta gonoszul, ám Butters tovább mocorgott. Nem adta fel ám hamar rájött nincs értelme, ugyanis most a gyomrába öklözött a fiú melytől kissé felköhögve húzta összébb magát - így ni és most kissé felhevítem.
Egy öngyújtóval csinálta. Butters szinte üvöltött volna ám gyomrában támad görcstől mozdulni sem bírt, ám mikor Lio ismét fölé hajolt az izzó pálcával könyörgően nézet rá.
- Ne... kérlek ne... - motyogta.
- Hova szeretnéd? A formás kis popsidra vagy az arcodra? ÁÁá~ nem vagyok én olyan rossz~ itt jó is lesz! - mondta és az izzó vasat a fiú oldalához nyomta, aki fájdalmasan sikított fel.
Szemei üvegessé váltak és hangja is elhalt. - Nos~ így ni. Tökéletes. Ne aggódj, hosszú póló alatt látszani sem fog. Oh és ha már itt tartunk egy ideig csípni is fog - nevetett fel ám mikor Butters nem reagált semmit felmordult - nem baj~ most sajnos másra nincs időm.
A vasat a földre dobta, majd kinyitva az ajtót zárta be azt kulcsra és sétált el mint ha mi sem történt volna. Nem sokáig tudott sétálni, ugyan hátulról valaki karjánál fogva rántotta vissza, ahogy gyomorszájon vágta.
- Ajánlom... Hogy ne legyen túl durva... - sziszegte a másiknak, ahogy a felkarjánál fogva ráncigálta azt vissza az ajtóhoz. - A kulcsot! - parancsot rá, ellentmondást nem tűrően.
- Akkor kedvesem, most verj agyon~ a barátod is kiérdemelt egy meghívót~ - sziszegte, ám a kulcsokat nem vette elő. Kenny tekintete egyre komorabb lett, ahogy felkapva a földről a másikat, vágta neki az ajtónak olyan erővel, hogy az egyből kiszakadt. Lio-val nem foglalkozva sietett oda Butters-hez, és kapta egyből ölébe.
- Mit csinált veled? - kérdezte, ahogy a másikat vizslatta.
- Kenny... - nyüszögött bár szemei még mindig üvegesen csillogtak, ám mikor mozdulni akart hirtelene felsikoltott és eszméletét vesztve dőlt a másiknak.
- Nocsak~ nem bírja a fájdalmat mi - mondta a francia ahogy lassan feltápászkodott a földről és a kis párt nézte - én a helyedben a hasánál nem fogdosnám~ az ilyen megjelöléseket már a teheneknél is betiltották~ - Kenny ölében Butters-hez sétált oda a másikhoz, majd egy jól irányzott rúgással térdelte gyomorszájon. Átlépve a másikon, sétált ki a szobából, ahogy már szinte futó léptekkel haladt saját szobája felé, mikor elérte azt, kitépve az ajtót tette le lágyan a másikat az ágyra. Felhúzva pólóját, hamar kiszúrta az égetett nyomot. Keze ökölbe szorult, de gyorsan kapcsolva vette elő telefonját, ahogy egyből bepötyögte Craig számát.
- Igen? Hova menjek? - kérdezte szinte már rutinosan a fiú, tudván csupán akkor keresik őt telefonon.
- A szobánkba, kérlek siess. - Kenny hangja kétségbeesetten csengett. Craig szó nélkül rakta le, majd percekkel később már a másik szobája előtt állt és úgy dübögött rajta. Kenny kinyitva az ajtót, állt félre a másik útjából. Craig szó nélkül sétált az ágyhoz és táskáját ledobva nézet rá a szőkére. Kapkodva szedte a levegőt és szívverése is igen gyors volt.
- MI történt?
- Megjelölték... az oldalán. - Ő is az ágy mellé sétálva mutatott a másik égési sebére. A jel tisztán látszott, ami régebben Tweek-nek is volt és amit még az erdőben láttak. Sóhajtva vakarta meg a fejét ám csupán megrázta végül.
- Nem tehetünk vele semmit. Ha lehűtenénk azzal csak még jobban ártanánk neki... adok be neki fájdalom csillapítót viszont szerintem kezd felmenni a láza. Azt viszont mindenképp le kell vinni - a táskájába nyúlva vett elő egy kisebb fecskendőt, majd szúrta meg vele a szőkét - így... ez most egy ideig ki is üti. - Kenny felhúzva szemöldökét nézett Craig-re, majd táskájára.
- Te aztán érdekes dolgokat tartasz magadnál... - kuncogott fel végére.
- Én nem lepődnék meg... a múltkori óta elhoztam otthonról pát holmit vészesetre - vigyorodott el ő is de hamar észbe kapva vette el pillantását - mindegy. Most asszem megyek.
- Craig... - szólt oda neki komolyan. - nem tudom, mi történt... de amit Zana mond, az egy nagy faszság. Csak hogy tudd, mindig van más választás... - befejezve mondanivalóját ült le Butters ágyára.
- De egyelőre még nincs - válaszolta, ahogy ismét a szőkére nézet.
- Egyelőre?...
- Egyelőre... - suttogta, majd kinyitva az ajtót lépet ki rajta. Kenny felpattanva lépett a másik után, ahogy megragadva vállát, fordította maga felé, és nézett mélyen a szemeibe.
- Nem t'om mi történt Craig... azt is tudom, nem fogod elmondani, de! Csak hogy tudd... rám mindig számíthatsz... mert barátok vagyunk! - komolyan nézett a másik szemeibe. A fiú szemeiben még mindig a semmitmondó csillogás látszott ám ajkaira egy félmosoly kúszott.
- Kösz, akkor vigyáznál Tweek-re is helyettem? Mostanság kicsit elfoglalt leszek.
- Persze~ - mosolygott a másikra, ahogy levette kezeit a másik vállairól. Craig bólintott, majd az ágyon fekvőre nézett és egyet sóhajtva túrt bele a hajába.
- Ne engedd, hogy felmenjen a láza... és ha felébred csörögj rám! Tweek-nek meg egy szót sem! - morogta, ahogy ismét kilépett az ajtón ám most nem habozva tovább sétált. Kenny sóhajtva egyet nézett egy ideig a másik után, végül ellépve az ajtóból csukta be maga után, és odalépve Butters-hez ült le annak ágyára.
Zana vigyorogva húzta maga után, az élettelen Tweeket.
- El sem hiszem! Le fog minket rajzolni! Remek lesz! Végre van egy lány barátom is! - áradozott a rózsaszín, erre Tweek semmit nem reagált, csupán néha-néha bólintott. Detti szobája is egy elhagyatott részen volt, így csak ők császkáltak az elhagyatott folyosón. Zana kedvenc számát dúdolta, ahogy fülében maga a zene is hangosan szólt. Tweek lehorgasztot fejjel követte a lányt, és csupán neki tűnt fel a zaj, ami mögött volt. Dobogás, valaki nagy sebességgel rohant feléjük. Tweek nem éppen látott tisztán, hiszen az elmúlt pár órában minden létező könnyét kisírta magából, hátra fordulva fixírozta azt az alakot, de akárhogy próbált rájönni ki az, nem ment neki, csak akkor volt rá képes, mikor az már csak pár méterre volt.
- Ramó...! - kiáltott fel ijedten, de a lány elkapva alkarját húzta magához.
- Szerbusz Tweek~ Rég láttalak~
- Mi az, Tweek? - kérdezte, ahogy hátra akart fordulni, de Ramóna egy jól irányzott ütéssel vágta tarkón, így a lány eszméletét veszte zuhant a földre. Tweek remegni kezdett, ahogy riadtan nézett először a földön fekvő Zaná-ra, majd az őt tartó lányra.
- És most~ Kapsz egy kis büntit, egyes források szerint úgy tudom... nem is vagy már szűz... - Tweek szemei kikerekedtek. - Milyen kár... - mondta cinikusan Ramóna, ahogy a falnak vágva Tweek-et vágta gyomorszájon, majd tovább sorozta gyomrát, végül kirúgva a másik lábait hagyta, hogy az a földre rogyjon. Tweek hasát fogva köhögött, ezen Ramóna csak felkuncogott. Belemarkolva a másik hajtincseibe, húzta fel a másik lehajtott fejét, így kényszerítve a szőkét hogy szemeibe nézzen. Ramóna vigyora még nagyobb lett, ahogy a könnyes szemekbe nézett, majd elővéve egy kis kést vágott egy csíkot Tweek arcán, ki kikerekedett szemekkel nyikkant fel. Ezen csak felnevetett, majd felhúzva a fiút rúgta gyomorszájon, mire Tweek vért köhögött fel, így bepiszkítva fehér pólóját.
- Szenvedj csak~ - mondta ördögi vigyorral, ahogy benyúlva a másik pólója alá, újabb csíkot húzott a hasán, majd a kulcscsontjánál is. Habár ezek csak pár centisek voltak, és nem túl mélyek, még így is a fehér anyagot hamar vörösre festették.
- Ramóna! Ezt most... hagyd abba. – sziszegte egy barna hajú fiú, mire a lány flegmán nézett a hang irányába.
- Mit akarsz? - vetette oda a fiúnak, ki oda rohanva húzta el Tweek-et, és kapta ölébe.
- Lehet hogy unokatestvérek vagyunk de... sokszor úgy gondolom te teljesen őrült vagy. - gúnyos félmosolyra húzta száját.
- Fogd be Aaron! - rivallt rá a lány, mire megemelte kezét, de Aaron hátra ugorva indult el saját szobája felé. Habár a lány sokáig szidta még, ahogy a fiú közeledett szobája felé, úgy halt el a másik hangja. Mikor elérte szobáját, kinyitva ajtaját lépett be a szobába, és tette le saját ágyára a szőkét. Tweek teste remegett, ahogy szemeit lehunyva könnyezett. Aaron keserű tekintettel fixírozta a szőkét, végül sóhajtva egyet kapta le a másikról, a vérfoltos pólót, amin már alig volt tiszta fehér rész. Háta mögé dugva lépett ki újra szobájából. A csattanás mind a két fiút ledöntötte a lábáról. A fekete a fejét fogva mormolt egy bocsánatot ám mikor felpillantott elharapta a szó végét és elfordítva fejét állt fel és ment volna tovább ám szeme megakadt a pólón.
- Ó... ez... - állt fel ő is, ahogy felvéve a pólót nézett rá, majd a fiúra. - Kell egy kis szuvenír?~ - mondta vigyorogva, ahogy a fiú felé nyújtotta a pólót.
- Hol van, és mit tettél vele? - kérdezte, ahogy a fogai közt sziszeget. Aaron felhúzta egyik szemöldökét.
- Mi közöd hozzá? - kérdezte semlegesen hangon, ahogy tekintetét a pólóra vezette. - Tetszik ez a póló~ - vigyorodott el.
- Aaron, hol van a barátom? - kérdezte, ahogy még egyet közelebb lépet a fiúhoz így már szinte csak centik választották el őket - Ha bármi történt vele és te okoztad neki...
- Akkor? - kérdezte értetlenkedve.
- Ne akard tudni... - megragadta a fiúnak a gallérját - szóval? Hol van a barátom?
- Tudtommal már nem a barátod... - mondta semlegesen Aaron, de ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó, és Tweek repült ki rajta, így nekicsapódva a falnak. Ramóna is hamar utána lépett, megfogva Tweek-et hajánál fogva, préselte a falnak, a fiú hasát. Elővéve az előző kést, húzott egy kis csíkot Tweek hátán, mire az újra csak felnyöszörgött, és szemeiből patakokban kezdett el folyni a könny. - Rami! Te meg mikor?!... - rivallt rá a fiú. - Hagyd most már őt békén! - parancsolt rá a lányra, de az mintha meg sem hallotta volna a másik szavait, húzott még egy csíkot, majd megfordítva a fiút, nézett annak üveges tekintetébe.
- Ezt azért, mert nem engem illettél meg az első alkalommal~ - mondta ördögien, ahogy egy utolsót rúgva a másik hasába, hagyta hogy Tweek a földre rogyjon, így bepiszkítva a fehér falat vérével. A lány arcába egy ököl csattant és Craig dühös tekintettel folytatta, ahogy egy pontos rúgással a bokáját célozta meg, ezzel földre kényszerítve őt is.
- Te szemét! Azt mondtam, hagyd békén! - üvöltötte, ahogy szinte érzelem mentesen taposott a Ramóna arcába.
- Aaron...! Segíts már! - kiáltotta kétségbe esetten Ramóna, ahogy Aaron odalépve Craig-hez húzta hátrébb, de egyebet nem tett. Ramóna hátrébb slisszolva nézett dühösen a fiúra. - Verd is meg! - Aaron megrázta fejét, mire Ramóna arca vörös lett, a dühtől, és a szégyenérzettől. - Utállak... - sziszegte, ahogy rohanni kezdett. Craig kezei ökölbe szorultak és egy gonosz pillantást vetve a fiú felé, lépett a szőkéhez és gyengéden megpaskolta az arcát.
- Tweek! Gyerünk! Térj magadhoz! - Tweek a földön feküdve nézett maga elé, a könnyek még mindig folytak szeméből, de reagálni nem volt képes, teste még mindig remegett. Aaron odalépve hozzájuk nézett le Tweek-re.
- Haver... ennek annyi... - mondta semleges hangon. Craig nem törődve karolta fel a fiút. Arca semmitmondó volt, de szemiben az aggodalom és a bosszú kavargott.
- Ha lehet kérni valamit~ Előbb a kis rokonodat, majd magadat is öld meg. Kösz. - futni kezdett így a választ meg sem várva. Aaron csupán pufogva egyet nézett a pólóra, és annak a feliratára.
- I NEED YOU... heh~ - besétálva szobájába dobta le a pólót ágyára.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
