| Anvil : 30. fejezet: A halál utáni csend |
30. fejezet: A halál utáni csend
2011.08.31. 16:05
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Stan ásítozva kelt fel, gyomra korgására. Mivel elég éhes volt, úgy döntött lemegy az ebédlőbe szerezni magának, és Kyle-nak is egy kis kaját. Elhagyva a helyiséget halad kómásan az ebédlő felé.
Kyle csupán az ajtó kattanására ébredt fel. Egyedül érezte magát és kedve nem volt a szobában kuporogni. A tegnapi sebek még fájtak de jóformán már jobban érezte magát, viszont muszáj volt tudnia az igazat... és ezt egyedül kellet lerendeznie. Lassan kikászálódott az ágyból, és körül nézve keresett valami tiszta ruhát ám sajnálatára csupán a tegnapi véres vacakjai voltak elérhetők így kölcsönvéve Stan-től egy farmert, egy övet amivel rögzítette és egy pólót ami kicsit nagyobb volt az ő testénél, de végül kiszökött az ajtón. Halkan lépdelt előre céltalanul. Tudta jól, ha akarja, ha nem megtalálják.
- Hy Kyle~ hogy vagy? - ha akarja, ha nem... MINDIG megtalálják.
- Eric - fordult meg bátran ám lábai kissé remegtek - meg akartok ölni?
- Okos vagy te~ - Kyle megrándult, azon, hogy a másik csak meg sem rágta a választ, majd nyelve egyet nézet komolyan a fiúra.
- Nem akarom, hogy másoknak is árts! Akkor csak engem, de őket ne! - kiabálta, mire Cartman egyszeriben befogta a száját és a falnak nyomta. Szemei jeges tűként szurkálták a másikat és hangja olyan halk volt, mintha csak suttogna. - Megölhetlek akár most is és akkor tényleg tökéletes lesz minden. Feláldoznád a kis életedet másokért~ milyen önfeláldozó, de legyen. - karon ragadta és húzni kezdte. A vörös nem szólt semmit hangtalanul követte a másikat, aki kinyitva szobáját lökte be a egyenesen az ágyra, majd fölé mászva nyalta meg a nyakát. Kyle összerezzent és védekezően csúszott hátrébb.
- Nem ez... ezt ne... - motyogta mire a fiú csak elmosolyodott és kezeivel lefogva a másikét szorította a feje fölé.
- Annyira aranyos vagy, de hidd el. Én sem vagyok annyira kegyetlen, hogy hagyjam, hogy szűzen öljenek meg valakit, oh várjunk. Bocsánat hisz te már rég nem vagy az~ inkább egy kis ribanc! - nyalta meg ismét mire a vörös szemeiben könnyek jelentek meg.
- Ez nem igaz... EZ nem igaz! - ordította ám erre a fölötte levő befogta a száját saját ajkaival. Nyelvével lágyan simított végig mindent, majd mikor elváltak Kyle még jobban kiakadva kezdett el mocorogni.
- Oh nem~ van még~ - mondta Eric, ahogy kezét a fiú nadrágjába dugta. Kyle halkan felsikoltott, ahogy a hideg ujjak hozzá értek, majd szemei elhomályosulva, próbált még a maradék lélekjelenlétével is kiszabadulni ám Cartman erősen tartotta.
- Ne küzdj ellene Kyle~ adok neked egy végső esélyt, hogy elmehess te meg vissza utasítod? - megszorította a másik férfiasságát mire egy halk nyögés volt a válasz - Ez viszont így uncsi~ - húzta ki kezét és megtörölve egy zsebkendővel magasodott fel - na nézzünk mivel öljelek meg? Mivel nem csapsz annyi zajt~ Áhh~ fulladásos halál~ - mosolygott, majd kézen ragadta ismét a fürdőbe ráncigálta, ahol megengedve a vizet kezdte tele tölteni a kádat. Kyle eközben némán próbált meg szabadulni ám remegése nem hagyott alább. Félt rettegetett és nem akart meghalni. Már nem akarta ezt az egészet... tudta a másik úgy sem tartja be az ígéretét. Hitt benne, ha csak egy picit is de nem... - Kész~ - mondta és felkapta majd a kád felé emelte - hmm~ na lássuk. Az egyik tóban fulladtál meg. Véletlen megcsúsztál a stégen és nem tudtál úszni~ tökéletes - vigyorodott el, majd még egy csókot nyomva a másik szájára nyomta le a fejét a víz alá. A vörös erőtlenül próbált meg szabadulni ám hiába nem engedte. Levegő fogyott és a kapálózás is kezdett elhalni.
- Már csak pár pillanat~ - mondta a barna, ahogy még mindig tartotta a másikat víz alatt. Stan kitörve az ajtót tört be a fürdőbe, megragadva Cartman-t vágta neki a csempének, Kyle-t kihúzva tette le a földre, álla megremegett.
- Te... szemét! - szemeiben furcsa fény csillant meg, majd neki esve a másiknak kezdte el ütni, gyomorszáját, majd tarkójába könyökölt, de tovább folytatta. Fejét vesztve kezdte el újra sorozni öklével a másik arcát, majd megragadva pólójánál fogva sziszegte a másiknak.
- Őrült vagy bazd meg...? Hogy tehetsz ilyet?! HOGY?! - elengedve a másikat könyökölt megint arcába, ahogy meglendítve kezét újra sorozni kezdte a másikat.
- A kis... barátod akarta... - motyogta de az ütések neki sem tettek épp jót. Feje teljesen véres volt már és a gyomrában levő ütéstől is vért köhögött fel - előbb... vagy utóbb... úgy is meghal... - vigyorgott még így is - ez a végzete... kisegítettem... most már legalább, nem zavar... senkit~
- MI AZ HOGY NEM ZAVAR SENKIT?! ŐRÜLT VAGY! - újra sorozni kezdte. - NEM FOGOD MEGÖLNI! NEM HAGYOM! NEM!
- Már így is... halott... - motyogta és minden erejére szüksége volt. Végig akarta mondani a mondatot - amíg te engem gyilkolsz meg... addig ő levegőhiányban... meghalt! - az utolsó szót szinte röhögve mondta, ki majd lehunyva szemeit ájult el. Stan szemei rémülten kerekedtek ki, ahogy eldobva a másikat sietett Kyle-hoz. Teste ki volt hűlve, és elég sápadt volt. Fejét egyből mellkasához tapasztotta, miközben már telefonja után turkált. Kyle szíve nem vert. Mellkasa nem emelkedett és süllyedt. A látszat adott volt és ahogy Cartman állította, tökéletes gyilkosság.
- Kyle... - remegő kézzel ejtette ki a telefont kezéből, majd habozás nélkül kezdte újra éleszteni a fiút úgy, ahogy egykor Kenny tanította neki. Mikor szájon át kellett lélegeztetni, nem habozott.
- Gyerünk Kyle gyerünk... - szemöldökét idegesen ráncolta, ahogy könnyek gyűltek szemébe. - NEM HALLHATSZ MEG! - nem hagyta abba, csak folytatta és folytatta reménykedve. A vörös haja mozgott, ahogy a másik próbált meg és újra újraéleszteni. Súlyos másodpercek mentek végbe és lassan a remény is elszállt.
"Meghalt, törődj bele. Jobb világon van már. Hagyd őt elmenni' - súgta egy kis hang a fekete hajúnak.
- Nem... NEM, NEM, NEM! - kiáltotta makacsul, ahogy még jobban, gyorsabban, és erősebben csinálta. - Nem hagyom... egyedül! - könnyei már folytak, ahogy még tovább és tovább csinálta, reménykedve abban, hogy egyszer csak add valami életjelet a másik. A csoda pedig jött. Szemei kipattantak és köhögve kapkodta magába a levegőt. Teste megfeszült és erőtlenül karmolt bele az alatta levegő szőnyegbe, ahogy még minidig a vizet próbálta eltávolítani a tüdejéből. Stan felhúzva ütögette meg lágyan hátát. Először reagálni sem tudott, majd mikor észbe kapott magához ölelte a vöröst.
- Jaj Kyle... Kyle... Kyle... - A vörös viszont még mindig erőtlenül próbálta meg kitalálni, hogy hol van. Szédült a levegőhiánytól és pár pillanattal később ismét elájult egyenesen a másikra dőlve. Stan felkapta, majd szobája felé indult, de mielőtt kilépett volna az ajtóból visszanézett. Fejében megfordult, hogy megölje Cartman-t, de valami megállította. Valami nem engedte, hogy visszamenjen, és végezzen a másikkal, valami azt súgta neki, sokkal fontosabb dolga is van, és ekkor lenézve Kyle-ra, kezdett el ismét rohanni szobája felé. Útközben rácsörgött Craig-re.
- Azt ne mond, hogy valami baj történt, mert esküszöm kicsinállak! - morogta, ahogy megvakarta fejét és óvatosan kimászott a szőke mellől, hogy ne keltse fel.
- Craig! Siess! Cartman! Majdnem megölte...! - hangja kétségbe esetten csengett, ahogy berohanva a szobájába kezdte letépni a másikról a vizes ruhákat kicserélve szárazakra. A vonal végérül kisebb búgás hallatszott, majd pár pillanat múlva Craig szinte betörte az ajtót és szó nélkül lépet a vöröshöz és kezdte el megvizsgálni.
- Részletesen! Mi a büdös franc történt?!
- Vízbe akarta fojtani... és újra kellett élesztenem. - hátrébb pattant.
- Cartman? És mégis mit keresett ő ott... - motyogta de szinte már magának. Biztos volt benne, hogy egy ideig nem akarnak megölni senkit, akkor vele miért tettek kivételt - rendben van... viszont fogalmam sincs mit fog vele csinálni, hogy egy jó ideig halott volt...
- De ugye... ugye... nincs baja? - kérdezte remegő hangon Stan.
- Nem tudom... Sajnálom de tényleg nem tudom - rázta meg a fejét Craig.
- És... És mikor derül ki?? - kérdezte, ahogy közelebb lépett Craig-hez.
- Amikor felébred - mondta, de utána komolyan felemelte a fejét - ha felébred... ha ezt nem teszi meg minimum 2 óra alatt, hívjuk a mentőket - Stan bólintott.
- És... mégis mit mondunk nekik?... - hangja veszélyezve csengett.
- Ráérünk ezen akkor rágódni azt hiszem, viszont - a vörösre nézet, majd sóhajtott - ez lesz akkor a legkisebb gondunk.
Stan szemei kikerekedtek, majd kétségbe esetten vizslatta a vöröst, majd odalépve az ágy mellé térdelt le.
- Fel fog kelni! - jelentette ki határozottan, ellentmondást nem tűrően. Craig bánatosan nézet Stan-re. Nem akarta neki mondani, hogy Cartman nem csak az egyik legcsendesebb halált vetette be, hanem az egyik legdurvábbat is. 5% az esélye annak, hogy megúszta semmiség nélkül. 20% hogy felébred ugyan de az agya károsodott egy kicsit és 50% hogy nagy az agyi elváltozás. A maradék 25% pedig... nos mind a halálhoz vezet. Anyja mondta. Pesszimista anyuka. Mindig abban az utolsó 25% hitt, hogy az emberek meg fognak halni... és mindig igaza volt. Stan szomorúan nézett Kyle-ra.
- Köszönöm Craig... - lehajtva fejét suttogta. - fel fog kelni...
- Bízok benne... Majd még benézek - mondta, majd még egyszer megpaskolta a másik vállát és kilépett az ajtón. Stan feje még mindig az ágyon volt, kezét a másik kezére csúsztatta, majd lágyan megszorította.
- Fel... fogsz kelni Kyle! Fel fogsz...
Craig szomorkásan nyitott be az ajtón, majd ásítva egyet vakarta meg a fejét. Zavarta ez a sok ügy... de a legjobban az zavarta, hogy nem csak egy őrült tartozott ebbe a csoportba. Félve bújt vissza Tweek mellé majd átkarolva húzta magához. Tweek felnyöszörgött, majd pislogva párat nyögött fel rémülten.
- Csss semmi baj én vagyok - mondta, ahogy puszit nyomot a szőke homlokára. Tweek megremegett, majd még közelebb bújva Craig-hez szorította magához amennyire csak tudta.
- Valami baj van? - kérdezte, ahogy lágyan végigsimított a másik hátát.
- Úgy féltem... halálra fognak... erőszakolni... - hangja elcsuklott.
- Azt nem fogom hagyni - mondta a fekete, ahogy még jobban magához húzta.
- A szüzességemre pályáznak... - megremegett. - Nem akarom hogy... Ramóna vegye el... - kicsit elhúzódva Craig-től nézett komolyan a szemeibe. - Csináljuk most! - pír sem szökött arcára.
- Tessék?! - lepődött meg Craig, majd kicsit komolyan nézet a másikra - félelem miatt nem fekszem le veled... - Tweek megrázta fejét.
- Nem, nem arról van szó. Én veled szeretném elveszteni... nem pedig valami őrülttel! - továbbra is nézte a másikat.
- Velem fogod, de... - megvakarta fejét úgy nézet rá a másikra.
- De? - kérdezte kíváncsian.
- Ez megfélemlítés... - mondta, ahogy még mindig próbált valami értelmes magyarázatot kinyögni. Tweek végül lehajtva fejét, bújt ismét a másikhoz.
- Sajnálom... eszembe se jutott, hogy te esetleg... nem akarod... - hangja bűnbánóan csengett.
- Tweek nem erről van szó én csak... - mondta, de tudta ebből sehogy nem jön ki jól - nem akarom, hogy ez miatt veszítsd el! Nem akarom, hogy félelem miatt feküdj le velem, hanem mert jól érzed magad és ezért... nekem így nem menne.
- Értem. - mondta, ahogy fejét a másik mellkasába temette.
- Haragszol?
- Dehogy! Dehogy! - kapta fel fejét. - Ilyen miatt miért haragudnék? - kérdezte nagyokat pislogva. Craig nem válaszolt a kérdésre, helyette ismét magához húzta a másikat.
- Jobban érezd már magad?
- ...Ühüm... - lehajtva fejét nyomta a másik mellkasának.
- Örülök neki - nyomot puszit a fejére. Hirtelen dörömbölés hallatszódott az ajtón.
- Tweek! Craig! Hoztam meglepit!~ - hallatszódott Zana kedves hangja az ajtó mögül. Craig egy halat sóhajtva, kászálódott ki a másik mellől, majd az ajtóhoz sétált.
- De ha valami perverz én esküszöm kihajítalak az ablakon - dünnyögte.
- Dehogy! - mosolygott, majd nevetgélve taszított nagyot Craig-en, hogy az-az ágyra esett, Tweek meglepve nézett a mellé érkezőre. - Jaj Tweek! Látom jobban vagy! De! Egy kiadós fürdő szerintem jót tenne! - odalépve a fiúhoz rántotta fel, majd se szó, se beszéd elkezdte taszigálni a fürdő felé. - Na~ miután végeztél, kapsz kávés fagyit! - Tweek szemei felcsillantak, majd bevetve magát a fürdőbe zárta be az ajtót. Zana mikor Craig felé fordult, már nem mosolygott, helyette komolyan nézett a másikra. - Megmarad?... - kérdezte, ahogy közelebb lépdelt.
- A külső sebek begyógyulnak, de ha lehet most már még jobban fél - mondta, felsóhajtva ahogy ülésbe tornázta magát és a rózsaszín hajú lányra nézet...
- Megfogják erőszakolni... nagyon durván. Bele fog halni. - közölte hidegen a tényeket.
- Tudom - válaszolta ugyan olyan hidegen, mégis keze megrendült a felismerésen - de nem fogom hagyni.
- Igazán?... - felhúzta egyik szemöldökét. - Ramónát még jobban felcsigázza, hogy szűz. Ráadásul, ha Aaron is tag... - hangja még komorabb lett. - Ő Nagyon ügyes. Egyszer csak, mikor sétál, megfogja hátulról, megkötözi és ott helybe megbassza. Aaron rosszabb Ramónánál... 1000× bármilyen hihetetlenül hangzik. - ő is leült az ágyra.
- Valahogy sejtettem, de... - Craig hideg szemeit a lányra vetette - azt kéred feküdjek le vele? Hogy vegyem el a szüzességét, mert akkor tuti undorodni fognak tőle? Szerintem ez nekik nem számít...
- Nem kértem... - mondta komolyan. - Nem erre akartam utalni, de az biztos, hogy amint elveszti... csökkeni fog iránta az érdeklődés. Ramóna családjában hobbi szüzeket megrontani... de! Arra akartam utalni... mostantól nem lehet egyedül. Ha nem tudsz vele lenni szólj. - elfordította tekintetét, és inkább a takarót kezdte el fixírozni. - Ráadásul... én nem akarok semmit rátok erőltetni, szerintem az ilyennek akkor kell megtörténnie mikor ti érzitek. - újra Craigre nézett. - TE VAGY A PERVERZ HOGY EZT HOZTAD KI A SZAVAIMBÓL! - egy párnával rávágott a fiú fejére. Aki csak pislogva nézet a lányra.
- Én? Már bocsánat kinek kellet guggolásokat végeznie, hogy menjen majd neki? És ki javasolta?
- Ez csak egy átlagos gyakorlat! Rengetegen csinálják! - vágta rá kissé vörös fejjel. Végül felpattanva tépte fel a fürdő ajtaját.
- Z...Zana!! - kiáltotta vörös fejjel Tweek, ki gyorsan csavart derekára egy törülközőt. Zana ráhajítva Tweek-et az ágyra állt elé, és mutatott rá.
- Tweek! Most mennem kell, guggolásokat csinálni... - oldalra pillantott, ahogy elpirult, de rögtön folytatta. - Addig itt az ajándékod! - a kezén lifegő zacskót ledobta a fiú mellé, kotorászva benne húzott elő egy újságot, majd egy kávés jégkrémet, a jégkrémet Tweek szájába nyomtam, míg az újságot a kezébe. - Tessék~ remélem örülsz neki! - kivéve magának is egy jégkrémet viharzott ki, csupán az ajtóból intett vissza. - Majd később! Ja! És te is csinálj guggolásokat vagy különben... - gyilkosan nézett a fiúra. - Jönni fogok és leellenőrzöm! - becsapva az ajtót trappolt el. A fekete ismét csak pislogni tudott, majd halkan felkuncogva nézet a szőkére.
- Ez fenyegetés a javából~ - mondta, majd hátradőlve hunyta le szemit. Tweek jégkrémén cuppogva, egyik kezében az újságot tartva olvasgatta, ahogy a másikkal a fagyi pálcikáját tartotta. Néha kíváncsian felhümmögött, vagy felnyögött, az olvasmány alapján, habár egyszerű sztár hírek voltak, kivéve szájából a fagyit, nagy cuppanás kíséretében, nyújtotta oda Craig-nek.
- Kérsz? Zana hozott egy csomót.
- Kérek - mondta, ahogy elvette, és saját szájába nyomta a hideg hűsítőt. Tweek mosolygott egyet a fiúra, majd a zacskót ölébe véve nézte meg mit tartalmaz.
- Fagyi...Fagyi...Fagyi... E-EZ!! - Tweek feje elvörösödött, ahogy kihúzta a nagy üveg ásványvizet, de végül csak sóhajtott egyet. A fekete lomhán felpillantott, majd mikor a tekintette az üvegre tévedt, halványan elmosolyodott.
- A fagyikat be kéne rakni a fagyasztóba, mert elolvadnak - mondta, ahogy lenyalva a pálcikát dobta bele a kukába. Tweek felállva az ágyról, sétált a kis hűtőhöz. és rakosgatta bele a fagylaltokat. Majd megigazítva magán kis törülközőjét sétált szekrényéhez és kezdte el válogatni ruháit.
- Mit csinálsz? - kérdezte a fekete, ahogy kikapva a zacskóból a vizet nyitotta ki és ivott bele.
- Keresek... egy pólót... Zanának. A múltkor látott rólam egy képet, amin azt viseltem és... azt mondta ma mindenképp kell neki. - Ahogy egyre jobban túrta a szekrényt, úgy hajolt egyre lejjebb.
- Mióta kell Zanának a te pólóid? - morogta.
- Ma búcsúzik el az egyik barátnőjétől... aki elhagyja a sulit. - Még lejjebb hajolt, ami nem tett jót sebeinek, de csak felszisszenve kereste tovább.
- Értem - bólintott, majd szemével a másik fenekét kezdte fixírozni, de hamar rájőve mit csinál kapta el a pillantását.
- Ááá végre! - kiemelve egy fehér pólót leengedte meg, amin sötét kék felirat díszelgett; I NEED YOU. Craig mellé sétálva dobta le az ágyra, majd telefonját elővéve hívta fel a lányt.
- Szia Zana, meg van. - a lány fel sikított.
- KÖSZÖNÖM TWEEK~ - lecsapta a kagylót. Tweek sóhajtott egyet.
- Nem sokára ide fog érni... - elkezdett guggolásokat csinálni, és kissé elpirult.
- Komolyan nem kell ezt csinálnod, főleg a mostani állapotodban - mondta, komolyan a fekete, ahogy az ágyról nézte előbb a kissé szenvedőt, majd a póló-t. Nem értette minek neki pont egy ilyen póló?
- Csak... amíg ideér, meg amíg elmegy. Addig csinálom. - Zana abban a pillanatba rontott be, majd felkapva a guggoló Tweek-et szorította magához.
- Jajjj Tweek~ Köszönömmmm! - elengedve Tweek-et kapta magához a pólót. - Még ma visszahozom~ - megölelgette a pólót. - Látom csinálod a guggolásokat, helyes! De az üveg rázást se felejtsd el! - újra kiviharzott, ahogy már útközben átvette pólóját. Tweek a földön feküdve tolta fel magát kezeivel, ahogy nagyokat pislogott a lány után.
- Egy rabszolga hajcsár barátod van, tudsz róla - mosolygott, ahogy felkelve felsegítette barátját, majd a karjai közé zárta és puszit is nyomot az arcára. Tweek felkuncogott.
- Csak hiperaktív. - hozzá bújt a másikhoz.
- Az még rosszabb! - mordult fel, ám nem engedte el a másikat - Nem kell csinálod ilyeneket.
- Talán csak az üvegeset... - mondta maga elé, ahogy nagyon elgondolkodó fejet vágott.
- Ahh~ - sóhajtott, majd megrázva a fejét lépett el a szőkétől - rendben. akkor gyúrj a karodra amíg én reggelizek valamit - mondta, bár tervei közt szerepelt, hogy Kenny-t is meglátogatja. Craig halkan hagyta el a szobát, majd az ebédlő fele vette az irányt. Tweek az ablakból jól látta, ahogy Zana sírva ölelkezett egy lánnyal, ki szintén sírt. Virított rajta az I NEED YOU póló, és mikor kénytelen volt elengedni a lány Zana, hüppögve indult el a fiúszállás felé. Tweek jól tudta, hogy a lány hozzá jön, így egyből magára kapott egy bokszert, és megvált törülközőjétől. Zana pityeregve jött be az ajtón, és átölelte, mire ő csak lágyan simogatva a másik hátát tolta el magától, és nézett annak könnyes szemeibe.
- Ne szomorkodj! - mondta mosolyogva.
Zana lehuppanva az ágyra, sírdogált tovább. Tweek sóhajtva csukta be a még mindig nyitva lévő ajtót, majd leült a lány mellé. - Lenne valami... amivel fel tudlak boldogítani? - kérdezte mosolyogva, ahogy közelebb húzódott a lányhoz.
- Háth... - letörölte könnyeit. - Lenneh vhalamhi... - nagyokat pislogott Tweek, majd teljesen elvörösödve esett le álla.
Craig miután bekapott pár falatot barátjához igyekezett. A szendvics még a szájában lógót és úgy kopogott be a saját szobájába.
- Kenny! Craig vagyok! Jöttem vizitelni! - Kenny vörös fejjel nyitotta ki az ajtót, ahogy nagyon zihált.
- Oh Craig... fáradj csak be... - arrébb állt az ajtóból.
- Te meg mit csinálsz? - nézet rá, ahogy beljebb sétált bár szemeivel a még mindig barátját nézte.
- Semmi különöst... - nézett oldalra.
- Veszem észre... Butters? - kérdezte, ahogy az ágyra nézet, ahol a szőke még javában durmolt.
- Alszik. Elég jól viselte a történteket... - zsebre dugva kezeit nézet ő is arra.
- És te? Veled is minden oké... neked ez volt az első... - mondta kissé lesújtottan. Kenny felkuncogott.
- Első... hát persze. - az ablakon kémlelt ki. - Na és Tweek? Nagyon aggódott érte Butters... meg Kyle-ért is. - Craig beharapta az ajkait, ahogy a fiú neve elhangzott.
- Tweek megmarad, lassan már kutya baja se lesz, de Kyle... - Kenny felkapta fejét.
- Mi van vele? - kérdezte komolyan, ahogy a másikra nézett.
- Cartman elkapta ma reggel... ha Stan nem ért volna oda időben már halott lenne viszont, így is az volt egy kevés ideig. Ha nem ébred fel egy órán belül, mentőt kell hívnunk hozzá - mondta komolyan, ahogy az ablakon bámult ki. Kenny keze ökölbe szorult.
- Az, az állat... - sziszegte maga elé, ahogy mérgesen felmordult. Craig csupán bólintott.
- Nem lesz ez így jó... kurvára nem. Ezek nem félnek semmitől - hangja elcsuklott és ökölbe szorította a kezét - hidegvérrel csinálják mindezt.
- Egyszerűen őrültek... el kell intéznem egy időre Cartman-t. - mondta határozottan.
- Talán ha őt elintéznénk a szervezet is megállna.
- Egy időre mindenképp... de, végleg megállítani... nem lesz könnyű.
- Viszont szerinte ezt most csak ketten kéne... - nézet Butters-re aki még mindig békésen szuszogott - Stan teljesen ki van ettől és nem igazán látszik rajta a józan ész.
- Hát... igen. Van pár dolog ami miatt... ha Cartman jön szóba nem tud normálisan gondolkozni... - hangja elkomorult. Craig még hümmögött egyet, majd megpaskolva barátja vállát lépet az ajtóhoz.
- Nézz be hozzá. Elkell neki egy baráti támogatás - mondta, majd intve indult vissza Tweek-hez. Kissé megbánta, hogy egyedül hagyta, bár tudta Zana biztos vigyázz rá. Mikro oda ért a kilincset lenyomta és nyugodtan lépett be. Zana egyből előtte termett, így eltakarva az egész szobát.
- Áhh Craig... majd lécci ne nyúzz meg! - mondta tarkóját vakargatva, ahogy nevetgélve slisszolt ki a fiú mellett és szélsebesen tűnt el. Oda bent Tweek volt. A földön térdelt, ahogy csak térdeivel tartotta fenekét, míg fejét a földhöz préselte, és kezeit fenekére tette.
- Ez annyira... zavarba ejtő! - nyüszögte de nem a pozícióra gondolt, sokkal inkább arra, hogy egy iskolás lány egyenruha volt rajta. A szürke szoknya nem takarta el teljesen fenekét, és a felső blúz is hasa közepéig ért, ujjai pedig könyökéig. Nyakában sárga masni díszelgett.
- ZANA! - üvöltött utána a fiú, ám mikor ismét barátjára kapta pillantását arca vörös lett és inkább ő is menekülni óhajtott - Tweek... vedd már le ezeket... - Tweek felpattanva tette maga elé kezeit.
- Nem tudtam mit csinálni! Teljesen maga alatt volt, hogy az utolsó lány barátja is elment a suliból és...! és! Azt mondta így úgy nézek ki mint egy lány... - elpirult. - De én nem vagyok az! - durcásan fonta össze maga előtt kezeit. - Ráadásul ez az általános iskolás ruhája! Tök rövid! - próbálta lejjebb húzni szoknyáját.
- Csak vedd már le... - morogta tovább, ahogy próbált nem az apró szoknyára nézni.
- Miért? - kérdezte nagyokat pislogva, ahogy feladta a szoknya lejjebb húzását, inkább fenekére tette kezét. - Lefagy a popsim! - mondta elpirulva. Craig nem bírva tovább sétált oda, majd egy kecses mozdulattal az ágyra döntötte a szőkét és még egy ennél is jobb mozdulattal rángatta le róla a kis szoknyát, majd dobta félre.
- Szoknya le, gatya fel! - Tweek elpirulva bólintott, majd blúzát is gyorsan lehúzta magához, ahogy felpattanva sietett szekrényéhez.
- Hogy egyezhettél bele...? - motyogta még mindig, ahogy arcát a paplannak nyomta.
- Nagyon szomorú volt... - egy rövid gatyába és egy hosszú pólóba tért vissza. - Csak sírt és sírt és... - oldalra nézett. - Meg akartam vigasztalni...
- Perverz örömszerzés mi....
- Ez mitől perverz? - húzta fel szemöldökét. - Csak szeretne egy lány barátot... - Craig sóhajtott és megpaskolta barátja vállát, ahogy mellé lépet.
- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak, de még mindig fiú vagy.
- Tudom... - morogta, ahogy elpirulva nézett oldalra.
- Semmi gond, végül is - jobban végignézet a mini szoknyán, majd a díszes masnin - így talán még szexibb leszel - vigyorodott el. Tweek kikerekedett szemekkel nézett a másikra, ahogy feje teljesen vörös lett. Végül arcához kapva rázta meg fejét, majd lehajtva azt hunyta le szemeit.
- Tudom is mi hiányzik belőle - virult fel és táskájában kezdett el kotorászni, majd végül megtalálva ismét a szőkéhez sétált és egy kóca tincset egy rózsaszín masnis csattal tűzött a helyére - tökéletes~ képet csinálhatok?
Tweek újra ledöbbenve nézett a másikra.
- Üm...Üm... Ja?...
- Akkor vissza vennéd őket~ - nézet rá szép szemekkel. Tweek pislogott párat, majd elpirulva sétált oda a ruhadarabokhoz, és ledobva ruháit vette fel az iskolás lány ruhát. Mikor elkészült, visszasétált Craig-hez, miközben masniját igazgatta. Craig ez alatt mobiljával már több képet is ellőtt és csupán mosolyogva konferálta milyen édes is.
- Ühm... de minek képek?... - kérdezte nagyokat pislogva, ahogy leengedte karját maga mellé.
- Oh~ fotó album, plusz az évkönyvben is nagyon jól fog mutatni - nyújtotta ki a nyelvét.
- Neeee! Azt nem teheted! - megragadva szoknyája alját markolta meg, ahogy közelebb hajolt a másikhoz. - A végén egy mindenki rajtam legeltetnék a szemüket azt meg nem akarok! - elpirulva hajtotta le fejét, ahogy morgott egyet.
- Ugyan már - karolta át - csak vicceltem. Megtartom magamnak mindet. - Tweek elpirulva nézett fel a másikra.
- Öhm... és... és... tudod még volt az a... flipperes dolog... - oldalra nézett.
- Igen tudom. Mit szólnál, ha most akár el is mondanám mit szeretnék~ - Craig arcáén gonosz mosoly jelent meg és szinte megcsillantak a szemei ahogy végigmérte barátját.
- Wááá. - Tweek hátrébb ugrott, ahogy maga elé tartotta kezeit. – Oké Oké csak semmi vérest!
- Tessék~? Olyan ártatlan és aranyos kérés~ Szinte visszautasíthatatlan - a mosoly még mindig ott bujkált a szájánál, de egyszer csak megfordult és az ágyra ülve nézet főképp a szoknya alá, majd végül fel a szőke szemibe - szeretnéd hallani?
- I-Igen... - feje még mindig vöröslött, de leengedte karjait.
- Mit szólnál ha elmennénk a vidámparkba - kérdezte kedvesen.
- Vidámpark? Oké! - mondta boldogan, ahogy leült a másik mellé az ágyra. - És mikor??
- A-a-a - rázta meg az ujjat a másik előtt - van egy kikötésem is~
- Mi? - kérdezte nagyokat pislogva.
- Én választom ki a ruhát amiben jössz - vigyorgott.
Tweek feje elvörösödött.
- Jajj... Oké. - megint szoknyájába markolt.
- Akkor mit szólnál, ha mondjuk suli után elvinnélek, holnap? És akkor elhozom neked a ruhát is - mosolygott, ahogy egyik kezét a fiú combjára tette. Tweek alsó ajkába harapva sóhajtott fel.
- Okéh... - még jobban szoknyájába markolt.
- Akkor! - pattant fel, majd még egy puszit nyomot a szőke arcára - szerintem nyugodtan átöltözhetsz. Addig Megyek és megkeresem Zana-t. El kell vele beszélgetnem egy kicsit~
- Ne bánts! - mondta a fiúnak, ahogy vetkőzni kezdett.
- Ígérem kíméletes leszek - mondta, majd kilépett az ajtón de rögtön utána vissza is dugta a fejét - ne mászkálj egyedül és ha gond van hívj! - intette óva, majd ismét eltűnt.
Zana az udvar közepén volt, egy fa tövében ülve nézte a többi lányt, kik nagy beleéléssel beszélgettek erről arról. Hirtelen egy szőke hajú srác rohant oda hozzá.
- Zana nincs kedved focizni? - kérdezte vigyorogva, mire a lány leintette.
- Köszi most nem, majd máskor. - A fiú csak bólintott, ahogy visszafutott haverjaihoz. Zana lemondóan sóhajtott egyet, ahogy felnézett a kék égre.
- Hey Zana~ - a hang jobbról jött és a fekete sétált lassan a lányhoz. Kezei a zsebében pihentek és arca semmitmondó volt. Zana egyből kapálózni kezdett karjaival.
- SAJNÁLOM SAJNÁLOM! Jó őt is zavarta, de akkor is bele ment és, és, és legalább normális ruha volt és, és, és... - a másikra mutatott. - valld be, hogy tetszett!
- Nem tagadom, egy tünemény - mondta felkuncogva, ahogy levágódott a lány mellé - viszont nem megölni akarlak, hanem kérni egy szívességet~ - a gonosz mosoly ismét ott volt a szája szélén. Szinte ördögien csillant meg. Zana ezen csak felhúzta szemöldökét.
- Mi lenne... az? - kérdezte lassan.
- Kéne nekem valaki aki fényképezne minket a holnapi randin. Persze titokban - nézet rá komolyan.
- Minek akarod lefényképezni? - kérdezte nagyokat pislogva. - Arra akarod verni? - felhúzta egyik szemöldökét.
- Nem vagy te kicsit perverz? - kérdezet vissza, ahogy megvakarta tarkóját.
- Talán, de hát mi másra kéne? - kérdezte ahogy vállat vont.
- Emlék? Plusz ha jól sül el minden, édes ruhában láthatod - felelte, majd felállva leporolta fenekét - de ha nem, megkérek mást...
- Akarom! Akarom! Akarom! - mondta csillogó szemekkel. - Mikor, hol?
- Holnap, ahogy vége az órádnak keres meg - kacsintott a lány, majd már sétált is tovább. Zana boldogan pattant fel helyéről, ahogy saját szállása felé rohant.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
