| Anvil : 29. fejezet: Az előkészület és annak ára |
29. fejezet: Az előkészület és annak ára
2011.08.31. 15:57
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Tweek fájó fejjel ébredt fel. Mikor a tömeg elsodorta, és elszakították Zanától, nem sokkal rá minden elsötétült és nem emlékezett, mi történt. Fejéhez akart kapni, ám ebbe megakadályozta a kezein lévő vastag láncok.
- Mi a...! - riadtan nézett körbe. Egy barlangszerűségben volt, aminek falán graffitik voltak találhatók. Vörös gyertyákkal világították be a helyet, így a félhomályban nem sikerült túl sok mindent kiszednie.
- Tweek... - hallatszott oldaláról egy motyogás - jesszus! Jól vagy? Hova hoztak minket? - Butters izgágán mozgatta csuklóját, ám az őt is láncok tartották fogva - Tweek... mi a fene folyik itt és mit műveltek velünk, azt hittem már fel sem ébredtek...
- Ébredünk? - nézett csodálkozva a nem messze lévő szőkére.
- Kyle... - bökött oldalra, ahol ugyancsak a vörös hajú volt bár még eszméletlenül.
- Butters... - suttogta rémülten. - Mégis hol vagyunk?!
- Nem tudom... - rázta meg a fejét, ahogy ismét körbekémlelt - a tömegben elvesztettem Kenny-t és csak arra emlékszem, hogy Lio húzott kifele... más nem dereng.
- Lio? Az meg ki? - Tweek is körbe kémlelt, rossz érzés lett rajta úrrá.
- Egy francia cserediák... vasárnap fogdosta a fenekem és hétfőn pedig kissé megvert. A kötés miatta van a fejemen - motyogta, ahogy próbálta kezeiről a láncokat leszedni.
- Szóval zaklatott... téged... - hangja meg remegett. - Akkor biztos... közéjük tartózik... - teste rázkódni kezdett, ahogy kétségbeesetten próbálta ő is leszedni a láncokat. - Ki kell jutnunk innen gyorsan!
- Igen, de kik közé? - Butters hangja pánikszerűvé vált, ahogy ő is ráncigálni kezdte egyre jobban a láncokat - Tweek! MI a fene folyik itt?!
- Közéjük akik... kiszemelnek valakit és... zaklatják... és erre régóta készültek, hogy minket... minket... - szemei könnyesek lettek, ahogy lehajtotta fejét, és erőtlenül ráncigálta tovább a láncokat. - nem tudom mit fognak csinálni... - Jobbról ekkor halk nyöszögés hallatszott, majd a vörös láncai is kicsit mozogni kezdtek.
- Kyle! Ébredj, ki kell jutnunk! - Tweek felkapta a fejét, és a fiúra sandított.
- Kyle! Te nem tudod... mi lehet a céljuk?... Nekik. - új erőre kapva kezdte ismét ráncigálni karját.
- Mi... - hallatszott egy gyenge sóhaj, majd felkapva fejét nézet körbe - Mi a?! - Hirtelen halk kacaj hallatszódott. Tweek egyből körül nézett, az ismerős hang hallatán, de nem sokáig élvezhette a kilátást, ugyan is egy vörös selyem fonódott fejére, így bekötözve szemeit.
- Neh! - kiáltotta, ahogy tovább mocorgott. Ugyan ez történt a szőkével is és a vörössel is. A sötét ellepte szemük világát és csupán már csak a kis hangokat hallhatták.
- Akkor hát kezdhetnénk is, nem? - kérdezte ördögien Ramóna, majd rácsapott Tweek fenekére, ki erre felnyüszített.
- Természetesen - hallatszott Eric gonosz hangja, majd intett mindenkinek, hogy állják körbe őket. Ramóna persze Tweek mögé állt, egyik oldalán egy csuklyás fiú díszelgett, míg a másikon Wendy foglalt helyet. Wendy önelégült, mosollyal nézet a főfejes Eric-re, aki mellet Lucy állt. Kislányos arccal nézet a középen levőkre, ám a mellette levő francia fiú csupán megnyalta ajkát, ahogy a szőkére nézet. Lio és Ramóna között volt egy kisebb szünet, jelezve még nem jelentek meg mind, de a szertartást el kellet kezdeni. Az idő vészesen fogyott.
- Nos kedves barátaim. Köszönöm hogy megjelentettek ezen a napon és külön köszönet, annak a társunknak aki elintézte, hogy az a szertár végleg kifüstöljön - Ramóna felkuncogott.
- Ugyan, semmiség! Sokszor csináltunk már ilyet, igaz? - a mellette álló fiúra nézett, aki csak bólintott.
- Azonnal engedjetek el minket! - ordította Butters, mire jobb oldalról egy hatalmas kéz csattant az arcán amitől elhallgatott.
- Végre. Jobb, ha nem beszéltek, attól csak rosszabb lesz - Eric halkan kuncogott, majd egyesével mindenkire ránézet - Rendben. Előbb kezdjük az elején aztán mindenki kedve szerint csinál azzal akivel akarja. De ne feledjétek itt nincs szexuális zaklatás! Az majd a fő ceremónián.
- Óóó... - kesergett Ramóna, ahogy kezét Tweek hátára csúsztatta. - Egy kicsi se? - hangja szomorúan csengett.
- NE próbálkozz, kérlek. Ígérem a fő ceremónián kiszedheted belőle minden csepp életkedvét is, de ez most csak előkészítő - nézte kissé morcosan a lányra, majd maga mögé bökött - kapjatok fel egy-egy vödröt és utána vissza. Ramóna lemondóan sóhajtott egyet. A kis társaság a vödrökhöz sétálva kapták fel azokat, mikben sötét színű anyag kavargott, majd visszaállva helyükre néztek Eric-re.
- Tweek, Butters és Kyle. Érezzétek magatokat megtisztelve, hogy ebbe az iskolába jöhettetek. Így az életben nem tudtunk volna a létezésetekről, és hogy ezt a szent világot fertőzitek, de kedvesek vagyunk szóval... élvezzétek a játékot - mondta a végére ördögi vigyor ült már ki a képére, majd bólintva adta meg a jelet, hogy a vödröket ki lehet üríteni. A kis társaság vigyorogva öntötte rá a vödör tartalmát a fiúkra. A hideg folyadék végig szaladt testükön, így bemocskolva azt. Tweek fel visított, mikor érezte magán a hideget, majd köpködve szörnyedt el.
- Ez... ez...
- Vér... - fejezte be a mondatot Kyle, aki addigra tökéletes állapotba került, ám az újabb húzásuk kezdte őt visszatologatni nem éppen ébrenléti állapotába. Butters csupán undorodva prüszkölt egyet, ahogy még mindig a kezeit próbálta kiszedni.
- Nos - Cartman hátrébb lépet majd intett a három véres fiú felé - a tiétek. - Ramóna ördögi vigyorral esett Tweek-nek, felhúzva pólóját húzta végig körmeit a fiú hasán, a jól ismert szimbólumot kezdete el rajzolgatni. A csuklyás fiú belemarkolva a szőke tincsekbe húzta hátra a fiú fejét, ahogy nyakát kezdte el cincálni. Butters-t ugyancsak cincálni kezdték, ám a francia örömet lelve abban hogy körmei már vetekedtek egy lányéval, azokat vájta bele a puha nyakba felsértve azt. Kyle-t a két lány is kényeztetette. ahogy ők késekkel rajzolgattak a fiú hátára és karjaira. Tweek folyamatosan fájdalmasan nyöszörgött, ahogy továbbra is próbált szabadulni, de mikor Ramóna befejezte remek művét, rácsapva a sebre kuncogott fel. A mellette álló fiú sötét arcán is egy elismerő vigyor csillant meg, majd elővéve két vörös alkoholos filcet, nyújtotta át egyiket a lánynak, ki azonnal fura betűkkel írni kezdett Tweek oldalára. A filc nem csak oda került. Hirtelen mindenkinek lett és pár perccel később már lassan a három áldozat testét beborították a furcsa jelek, szimbólumok és az annál is furcsább szavak. A fiúk nyöszörögtek a fájdalomtól. A sebek amik rajtuk lettek nem éppen voltak halálosak, de épp elég, hogy egy bizonyos fájdalom szintet megüssenek.
Cartman vigyorogva szemlélte a ténykedőket, de szemei folyton Kyle-ra siklottak és akárhányszor csak végigmérte a már kissé megcsúfítót testet halkan felkuncogott.
- Végzett! - kiáltott fel Stan, ahogy felpattanva székéről mutatott a kis tévére. Mindenki oda kapta tekintetét a szobában, Kenny felpattanva az ágyról sietett oda. Naty elhagyva a fürdőt szobájába ment, ahol talpig feketébe öltözött, és egy kisebb köpenyt is magára vett. Gyors léptekkel kezdett el rohanni kifelé az épületből, egyenesen az erdő felé. Kenny leszedve a kis eszközt a hangfalakról és kistévéről, rohanni kezdett ő is, mindenki készségesen követte. Naty az erdő Déli részéig rohant, hol egy kis barlanghoz érve kezdett lefelé rohanni. Mikor elérte a kis szertartást, csalódottan sóhajtott fel.
- Nem igaz... lemaradtam a legjobb részről? - kérdezte keservesen.
- Kellet neked olyan sokáig tusolnod - nyújtotta ki a nyelvét a fekete, majd a szőke elé lépve nyújtotta át neki a filcet - Butters még nincs kész, szóval befejezheted... - Naty vigyorogva lépett Butters-hez, és elvéve a másiktól a filcet kezdett ő is bele.
Kenny már messziről megpillantva a barlangot kezdett bele.
- Ott a bejárata... - mutatott rohanás közben. - Ahogy elnéztem könnyedén lesétált...
- Akkor nekünk sem lesz nehéz feladat - mondta Craig, ahogy tartva a tempót siettek, majd mikor elérték, Stan habozás nélkül rohant tovább, míg Kenny lassítva követte. Egy elég öreg, rémes állapotban lévő lépcső vezetett le, egészen a teremig, nem kellett sokáig menniük. Stan megállt a bejáratnál, szorosan a falhoz préselődve. Mikor meglátta, milyen állapotban van Kyle, azonnal rohanni akart, de Kenny visszahúzta.
- Kenny eressz! Kyle...! - suttogta mérgesen.
- Kell egy terv... nyugodj meg, bár mennyire is nehéz! Ha elvesztjük a fejünket, semmire nem fogunk jutni! - hangja komolyan csengett, és mikor rápillantott Butters-re, neki is nyelnie kellett egyet, hogy kibírja a látványt.
- Hatan vagyunk... kettő szedje őket, míg a másik négy véd - Danny hangja remeget, ám hamar megrázta a fejét és céltudatosan nézet a másik öt szempárba.
- Rendben... Danny, Zana, ti fogjátok őket kiszedni! - Zana bólintott. - használjátok ezeket... - két fura kulcsot adott át.
- Enyém Cartman... - sziszegte Stan.
- A Ramóna és az srác az enyém - mondta Craig, ahogy felgyűrte a pulcsiját, majd Clyde is bólintott.
- Én lefogom a két feketehajú csaj-t - mondta, majd Kenny-re néztek szinte csak a jelre várva.
- Akkor hát, gyerünk! - Stan észt vesztve kezdett el rohanni Cartman felé, és neki rohanva lökte fel. Kenny Naty-hoz menve rúgta hasba, míg Zana egyből elkezdte Butters bilincseit cincálni. Ramóna dühösen lépett Kenny-hez, és hátulról lendítette rá kezét. Ám Craig már meg is fogta a lányt és a falhoz csapta, majd utána menve célozta be az eddig ácsorgó kapucnist. Clyde ugyancsak nekieset a két lánynak és ellökve őket a vöröstő, akik a meglepetéstől még harcolni is elfelejtettek.
Danny ezalatt ugyancsak követte Zana-t de ő már a kulccsal próbálkozott. Kyle bilincsei egyszeriben kinyíltak, majd lebicsakolva eset a fiú karjaiba, aki ezután lágyan lefektette.
- Ezzel próbáld - mutatott a kulcsra, ami a lány kezében volt és Tweek láncait kezdte eltávolítani. Zana is hamar leszedte Butters bilincseit a kulccsal, majd magához kapva a fiút indult el a kijárat felé. Kenny miután jócskán agyon verte a szőke hajú lányt, Lio-nak esett neki, de vele sokkal kevésbé bánt kesztyűs kézzel mint Naty-val.
Eközben a sötét alak látván, hogy Craig közeledik felé, oldalra lépve termett hamar előtte, majd gyomron vágta, ezután egyből hátrébb ugrott. Stan öklével kezdte el verni Cartman arcát, egyszer jobb, máskor bal oldalát sorozta.
- Ügyes próbálkozás... - motyogta Craig, ahogy hátra nézet és mosolyogva konferálta, hogy Danny már mindkét fiút felkapva siet velük a kijárat felé - ám ahhoz kicsit több kell, hogy leállíts - mondta, majd ismét a fiúnak eset és ahol tudta ütötte ám a kapucni valamelyes okból nem jött le. Mellettük Clyde szinte unatkozva ült a két lányon, akik hamar feladva dőltek ki, nem úgy mint a francia aki a szőkére nézet, majd elmosolyodva megnyalta ajkait.
- A kis barátod olyan finom falat~ ráadásul még szűz is. Remélem én lehetek neki az első aki úgy megbassza, hogy felkelni nem bír majd - mondta, majd nekieset a szőkének, aki agyát elöntötte a düh, elővéve egy sokkolót vágta a fiú oldalába.
Ezalatt Cartman kissé megbotránkozva ugyan de ledobta magáról Stan-t és a falnak támaszkodva ugyan de felkelt.
- Nem erőségem a verekedés - nyüszögte, majd hátsó zsebéből előkapva egy kést hajította bele a fiú vállába. Stan mit sem törődve a késsel, rántotta ki magából és dobta félre. Újra Cartman-nek esett, tökön rúgva sorozta öklével a fiú gyomorszáját. A kapucnis alak még egy ideig verekedett Craig-gel, de végül felcöhintve húzott elő egy kis gömböt, majd a földre dobva kavart füstöt az egész teremben. Ezt kihasználva ráncigálta ki a két lányt Clyde alól, majd gyorsan már el is tűnt velük. Ramóna is kihasználva a helyzetet, kezdett el loholni. Craig maga elé emelve kezét nézet körül a homályban. Látta hogy Clyde a fejét fogja, és hogy közvetlen mellettük még mindig Stan és Cartman verekedett, ám a dagadt egy kicselezet mozdulattal lökte le magáról a fiút, pont ott ahol a kés a vállába állt és ő is menekülőre fogta a dolgot. Viszont Lio is kihasználta a helyzetet és gyorsan kissé összeszedve magát bukott le és csupán akkor tűnt megint fel amikor már a karjai közt cipelte a szőke hajú lányt és ő is eltűnt, ám mire a kis társaság felocsúdhatott volna a füst eltűnt és a barlangban már nem volt csupán egy kivezető út. Zana egészen kiment a barlangból, majd kiérve tette le a földre az eszméletlen Butters-t, ahogy hátra nézve várta a többieket kissé piszkos arccal. Stan dühösen morgott Cartman után, majd vállához kapva rogyott meg kicsit, viszont mikor eszébe jutott Kyle a kijárat felé kezdett rohanni. Kenny habozás nélkül követte, majd lassan a többiek is mind. Danny pont ekkor bukkant fel és ő is lefektette a két eszméletlent Butters mellé, majd kétségbeesetten nézet rá a lányra.
- Most mit csináljunk? - kérdezte, ahogy a bejárathoz nézet ám ekkor jöttek fel a fiúk is. Craig volt az első és mindenki helyet hagyva neki hagyták, hogy megvizsgálják a fiúkat.
- Mégis mi a jó büdös franc volt ez? - akadt ki végül Clyde, ahogy barátjára nézet, aki értve dolgához vizsgált.
- Valami hülye szertartás... - sziszegte Kenny, ahogy Butters-t nézte aggódóan. Zana kikerekedett szemekkel nézett a fiúra.
- Szertartás? Ezek betegek... - suttogta maga elé remegő hanggal.
- De ezt nem értem... miért itt csinálták? Miért nem a katakombákba? - kérdezet rá Danny, de végül elhalkultak, ahogy Craig felállt és egy mély sóhajt engedett ki magából.
- Mi az?! - kérdezte Stan.
- Biztos nem akarták még leleplezni az igazi helyüket... hiszen ez csak 'előszertartás' volt... - suttogta maga elé, ahogy ő is aggódóan nézett Craig-re.
- Nem jó... vissza kell őket vinnünk a suliba minél hamarabb. Sok helyen megvágták őket és szerintem vérrel is leöntötték őket, ami egy friss sebnek a lehető legrosszabb - kelt fel, majd megfordulva nézet körül és zsebéből előhalászott egy kis kamerát - Zana, Danny készítsetek a helyről képeket, kérlek. Mi addig visszavisszük őket - mondta, majd Kenny-re és végül Stan-re pislantott. - Én viszem Tweek-et és gondolom Kenny, Butters-t. Viszont ragaszkodom ahhoz, hogy Kyle-t, Clyde vigye.
- M... Miért?! - háborodott fel Stan, amíg Zana elvéve Craig-től a kamerát indult el újra a szertartás hely felé. Kenny némán kapta fel Butters-t, majd magához ölelte szorosan, és elindult a suli felé.
- A karod - bökött rá, ahogy felkapta Tweek-et és követte a szőkét - ha még jobban megerőlteted, csak rosszabb lesz.
Clyde mellé sétálva rakta kezét a jó vállára, majd kedvesen elmosolyodva kapta fel Kyle-t a földről.
- Vigyázok rá - mondta, majd ő is követte őket, míg Danny Zana után sietett. Stan még habogott egy kicsit, de beletörődve követte a többieket. Kenny először csak sétált, de tempója egyre gyorsabb és gyorsabb lett, végül már rohant.
- Craig... Nem kéne őket a nővérhez vinni... - mondta hátra.
- Nem - váltott ő is futásra - ha oda visszük őket ő tuti kihívja a zsarukat meg kórházba szállíttatja őket - mondta bár belegondolt és ez nem volt olyan rossz mégis... az hogy ebből rendőrségi ügy legyen, nem sokat változtathatott. Nem volt bizonyítékok. Semmi. Nevek nélkül pedig foghatták volna rájuk is az ügyet. Azt meg nem akarta.
- Jobb ha külön szobákba visszük őket. Meg kell őket fürdetni és utána ágyba dugni. Én Tweek-et viszem a mi szobánkba, utána átmegyek mindenkihez és lekezelem a sebeket - mondta hangosabban, ahogy már elérték a kollégium épületét.
- C-Clyde... Kyle... hozzám... - mondta kifulladva Stan, ahogy Clyde mellé futott. Kenny lehagyva a többieket rohant saját szobájába. Craig ugyancsak futva tépte fel Tweek-ék szobáját, majd a fiút rögtön a kádba helyezte. Nem finomkodott. A ruhákat letépte a testéről, majd a sorban kezdete lemosni róla a vért és az egyéb mocskot ám rá kellet jönnie annyira nem volt egyszerű. A filc ugyanis nem akaródzott lejönni. Bárhogy dörzsölte bármivel próbálta csupán halványítani tudta az írást a fiú testén.
- Rohadt kis... - morogta, majd mikor kellőképp tiszta volt már testét törülközőbe burkolta, majd kivitte és lefektette az ágyra, majd az itt hagyott táskájából előkapott egy fertőtlenítőt és lekezelte mindenhol a fiút, majd be is kötötte. Mikor készen volt felsóhajtva nézet a még mindig eszméletlenre, majd alsó ajkaiba harapva hozott egy kis vizet és elkezdte azt forralni a vízforralóval. Tweek nyöszörögve kicsit, nyitotta fel nagyon lassan pilláit. Körülnézett, de nem igazán fogta fel hol is van.
A gép ekkor sípolt mellette és a fekete két bögrébe is kiöntötte a vizet. Az egyikbe kávé illatozott, míg a másikba kakaó édes illata szállt fel.
- Craigh... - suttogta elhalóan maga elé. - Craigh... hol... - teste remegni kezdett, ahogy pár könny bukkant elő szeméből.
- Itt vagyok - keze óvatosan érintette meg az arcát és letörölte a könnyeket - semmi baj. Most már nem lesz gond. Biztonságban vagy. - Tweek hüppögve akart mondani valami értelmeset, de nem nagyon sikerült neki.
- Fáj... Miért... Craig... fáj... - A szíve összeszorult és bár próbált erősen koncentrálni nem ment neki. Kezeivel lefogta a másik szemét és adva ajkaira egy csókot suttogott.
- Egy kicsit még fog. Semmi baj. Ne gondolj rá és ne agyalj rajta. Csak rám figyelj és semmi másra... itt vagyok és nem kell félned - hangja halk volt és bár nem láthatta a szőke a fekete szemeiből is egy két könnycsepp gördült ki.
- Craigh... - hangja még remegett, de teste rázkódása kezdett alább hagyni. Kezeit erőtlenül tette a másik hátára, ahogy átölelte. A fiú letörölte az árulkodó cseppeket, majd ő is magához vonta a fiút. Óvatosan mégis védelmezően ölelte át, ahogy csak tudta.
- Szhe... Szheretlekh... - még jobban hozzá bújt a fiúhoz, ám a mozgás következtében fájdalom hasított testébe, amire feljajdult.
- Ne mocorogj! - dorgálta meg kicsit, ahogy elhúzódva tőle, nyomot egy csókot a fejére, majd végül ajkaira is - én is szeretlek, de most pihenj egy kicsit. - mondta, majd abban a pillanatban halk kopogás hallatszott és Clyde tűnt fel.
- Hey... jobban van? - kérdezte főként Craig-et aki csupán bólintott. Tweek magára húzta takaróját, és egészen a szájáig betakarózott vele. Clyde kissé furán tekintett rá a fiúra, majd Craig-re aki csupán legyintett egyet és ismét Tweek-hez hajolt.
- Ő is segített kimenteni téged és ne feled, hogy a szertárban is segített. Nem fog neked ártani, viszont nekem most el kell mennem. A többiek is megsérültek - mondta, komolyan, ahogy kissé lejjebb húzta a takarót - vigyázni fog rád, de te meg addig pihenj.
- J... Jó... - suttogta, ahogy nagyokat pislogva nézett Clyde-ra. Craig mosolygott, majd felkelve beledobált mindent a hátizsákjába és indulóra fogta a dolgot, de még hátba verte barátját, aki egy kissé feljajdulva ugyan, de rámosolygott a feketére, aki el is tűnt az ajtóban.
- Hmm csoki~ - nézet az asztalon levő gőzölgő pohárra, majd megfogva annak fülét ült le a székre - pihenj szöszi~ ígérem senki nem nyúlhat hozzád, amíg itt vagyok.
Tweek jólesően mosolyodott el, majd lehunyva szemeit szinte rögtön elnyomta az álom.
Stan, miután lefürdette Kyle-t saját ágyába téve takargatta be, és csupán egy bokszert adott rá. Unalmában saját sebét is megtisztította, majd kezével kezdte el birizgálni, ám mikor Craig hirtelen benyitott, szélsebesen vette el a kezét a sebről melytől kissé feljajdult.
- Fáj? - kérdezte, ahogy becsukta az ajtót és a táskáját letéve a fiúhoz sétált és megnézte annak vállát.
- Eléggé, de! Előbb őt... - nézett Kyle-ra. - Kérlek... - A fiú sóhajtott, majd előkapva egy köteg gézt és fertőtlenítőt kezdte el leápolni a fiút.
- Felébredt mióta visszajöttünk?
- Nem... még nem. - mondta szomorúan Stan. Craig bólintott és egy jó öt perc után már Kyle-t is eláltatta ahogy tudta, ezután Stan-hez fordult.
- Gyerünk most te jössz - mondta ellen vetést nem tűrve.
- Oké, Oké... - leülve ágyára hagyta, hogy Craig ellássa, de végig Kyle-t figyelte.
- Tudtad, hogyha valamit beléd állítanak nem szabad kihúzni, mert csak jobban fog vérezni? - kérdezte, ahogy leparancsolta a pólót a másikról, majd lekezelte rendesen és elkezdte bekötözni.
- Jó de ott... semmi nem érdekelt csak hogy agyonverjem Cartman-t... - morogta, ahogy néha felszisszent.
- Nekem is fontos Tweek és én is néha elszállok, de gondolj bele. Agyon akarod verni úgy, hogy abban te is megszenvedj, de rendesen. Vagy kissé megvered, viszont utána vigyázhatsz tovább rá - bökött mögé, majd még egy csomót kötve a gézen kész is volt - ne legyél önfejű. Mázlid volt, hogy nem ment mélyre de túl sok vért veszthettél volna...
Stan oldalra fordítva fejét morgott fel.
- Igazad van... köszönöm Craig. - nézett komolyan a másik szemeibe.
- Nincs mit, viszont most megyek. Csörgess meg ha bármi olyan van - mondta, majd még intett egyet és el is tűnt. Stan becsukva másik után az ajtót, sétált Kyle ágya mellé, és letérdelve nézte az eszméletlen vöröst. Aki abban a pillanatban nyitotta fel szemeit. Tekintette kissé kótyagos volt és körbe kémlelve pillantotta meg Stan-t. Csupán pislogott rá nem szólt semmit.
- Kyle...! - aggódóan nézett a fiúra, ahogy felült az ágyra. - Hogy érzed magad?... - A vörös még mindig értetlenül nézet rá, majd megpróbált felülni ám kissé felszisszent, majd visszadőlt az ágyra.
- Mi...
- Emlékszel... valamire?... - kérdezte nagyokat pislogva.
- Nagy füst volt... majd egy barlangban voltunk Butters és Tweek is ott voltak... - motyogta halkan, majd ahogy fejébe visszaröpködtek az emlékek szemei úgy borultak könnybe - ugye nincs bajuk? Nem történt velük semmi? - ismét fel akart ülni. Belekapaszkodott Stan fölsőjébe és ott tartva magát szinte könyörgően nézet a fiúra.
- Őket is kimentettük... most már jól lesznek - mosolygott lágyan a másikra, ahogy magához ölelte.
Kyle halkan felsóhajtott és kezeivel görcsösen kapaszkodott a fiúba.
- Mind ott voltak! Azt mondták ez csak valami előzetes, és hogy utána lesz minden. Meg fogok halni... - motyogta és még jobban Stan-hez nyomta magát.
- Nem! Nem fogsz, nem hagyom! - mondta, ahogy még erősebben magához ölelte. - Szeretlek és nem fogom hagyni, hogy bántsanak! - Hümmögve párat nézet Stan-re, kissé könnyezve.
- Te jól vagy?
- Persze kutya bajom! - vigyorgott rá. Kyle mosolygott, mégis nem így látta a dolgokat ahogy most Stan. Emlékezet minden egyes kis részletre. Mintha csak jobbik fele lett volna ott. A fájdalom eltűnt és helyét az érzékek váltottál fel és Cartman kacaja töltötte be mikor testén újabb vágás keletkezet. Hinni akart, de tudta nem fogja megúszni... és ha ő nem fogja megúszni nem akarta, hogy ez másikkal is így legyen.
Stan megérezve a másik feszültségét kezdte el simogatni hátát.
- Ne aggódj... nem lesz semmi baj.
- Persze - hagyta rá, ahogy visszadőlt az ágyban és kissé megremegve húzta magára a takarót.
- Pihenj nyugodtan, vigyázok rád! - mosolyogta Stan, ahogy lemászva az ágyról ült le az mellé. Kyle bólintott majd lehunyva szemét lassan ugyan de álomba szenderült.
Kenny módszeresen tisztította meg Butters, majd letéve ágyába takargatta be. Kezeit ropogtatva ült az ágya szélén, ahogy görcsösen figyelte az ajtót várva, hogy Craig betoppanjon. Ám a kis szőke hamarabb felkelt mint, hogy a fekete megjelent volna. Szemi szinte kipattantak és idegesen ült fel, ahogy fejét jobbra, balra mozgatta.
- A fiúk... nem maradhatunk... - motyogta, ahogy zihálva kapkodta a levegőt. Kenny visszatolva az ágyra kezdte el simogatni karját.
- Nyugi Butters... már vége. - mondta nyugtatóan.
- De, de... - motyogta, majd kissé megnyugodott, mikor látta hogy a szőke ott van vele.
- Ne aggódj, nem lesz baj... nem hagyom, hogy még egyszer megtörténjen... - keze ökölbe szorult. Butters lágyan elmosolyodott, majd megfogta a másik kezét és végigsimított rajta.
- Ugye nem kerültél bajba és nem sérült meg senki? - kérdezte, de abban a pillanatban halk kopogás hallatszott az ajtótól. Kenny puszit nyomva Butters homlokára sietett az ajtóhoz és nyitotta ki.
- Hey - lépet be Craig, majd az ágy felé nézet, ahol Butters pislogott értetlenül - oh, felébredtél. Jobban vagy? - kérdezte, ahogy odalépet ám tekintetével hátra pillantott barátjára.
- Kutya bajom, de ugye mások is jól vannak? - kérdezte ismét. Kenny sóhajtott.
- Tweek és Kyle... is már jól vannak igaz? - nézett Craig-re.
- Tweek jobban van, de mikor eljöttem Stan-től Kyle még eszméletlen volt - mondta, ahogy előszedte ismételten a fertőtlenítőt.
- Meg kell őket néznem! - mondta a kis szőke és ledobva magáról a takarót akart felkelni.
Kenny odalépve lökte vissza lágyan.
- A-a. Most pihensz! - parancsolt rá.
- De! - ellenkezet, de Craig is leállította.
- Semmi bajuk nem lesz. Vigyázunk rájuk szóval te is csak pihenj - parancsolt rá, majd bekötözte őt is gyorsan. Butters hallgatott bár kissé durcás volt, hogy nem láthatta a többieket.
- Majd ha jobban leszel. - mondta mosolyogva Kenny.
- De jobban vagyok! Craig is elmondhatja - bökte me ga feketét, aki csak sóhajtott.
- Nem vagy jól bár, igaz te szenvedtél a legkevesebbet - mondta, ahogy hátára kapta táskáját - de azon kívül neked is pihenned kell.
- Ne akard, hogy... itt tartsalak... - suttogta Kenny a másik ajkainak.
- De akkor is - Butters még mindig akadékoskodott, viszont Craig nem kívánta a továbbiakban győzködni. Kenny-nek meg voltak a módszerei. Helyette intett, és mint a kámfor már el is tűnt. - Kenny muszáj megnéznem őket! - folytatta tovább, ahogy kissé eltolta magától a szőkét. Kenny nem törődve ezzel tolta hátrébb saját magával Butters-t, ahogy komolyan nézett szemeibe.
- Butters, itt kell maradnod... pihenj kérlek, majd holnap megnézheted őket.
- De szeretném őket látni. Tweek teljesen meg volt rémülve Kyle pedig magához sem akart térni! - mondta elszántan, bár nem küzdött tovább.
- Vigyáznak rájuk! Ők is biztos pihennek, nem kéne őket most zavarni... - Butters egy lemondóan sóhajtott, majd beletörődve húzta fejére a takarót.
- Jó rendben - motyogta, majd végül ismét kileset - Kenny... mit akartak tőlünk?
- Valami... hülye szertartást tartottak... - sziszegte mérgében.
- De mi minek kelletünk? Hallottam, hogy ott volt Cartman meg Wendy hangját is hallottam... - motyogta, ahogy kissé felült - Lio is ott volt...
- Tudom... - Kenny elégedetten elmosolyodott, ahogy visszaemlékezett arra milyen szépeket vitt be a fiúnak. - Ez egy ilyen szekta féle. - Butters bólintott bár még mindig nem értette.
- Szüzeket rabolnak el? - Kenny szemei kikerekedtek.
- Ezt meg honnan veszed?!...
- Hát mert Tweek-ről mint kiderült szűz, aztán Kyle... bár nem tudom. Ő lehet nem, ha olyan tanácsokat adott. Lehet már lefeküdt valakivel? - törte a fejét - Majd megkérdezem tőle...
- Ezt a témát inkább hanyagold, ha lehet... - nézett oldalra Kenny. - Nem, ők... az ártatlan emberekre mennek... akik nem tudják magukat megvédeni. - Butters ismét bólintott, majd igazat adott barátjának.
- Szóval... ismét elfognak minket kapni? - mondta kissé bánatosan.
- Nem! Azt nem engedjük! - mondta, és elkapva Butters állát nézett szemeibe. A szőke kuncogott egyet, majd kivéve fejét a másik kezéből puszit nyomott az ajkára.
- Oké~ de ha bajod esik én foglak megvédeni~
- Hehh, nekem sose esik bajom... - küldött egy csábos mosolyt felé.
- Ennek csak én örülök~ - mondta, ahogy ismét eldőlt az ágyon.
- Igazán?... - suttogta a ahogy fölé mászott.
- Igen. Nem akarom, hogy bármi bajod legyen - mosolyogott, ahogy karjait a másik nyaka köré fonta.
- Örülök hogy... te sérültél meg a legkevésbé... - csókot nyomott a másik szájára.
- Strapabíró vagyok, de... én ennek már kevésbé örülök - mondta, de nem akarta elrontani a pillantott így még jobban magához húzta a szőkét.
- Butters... ne mondj ilyeneket... - suttogta.
- Kenny... a barátaink. Nem fogok annak örülni, hogy én voltam az egyetlen, aki jobban megúszta - mondta komolyan. Kenny elmosolyodott.
- Persze megértem... de nyugi, ők is jól vannak...
- Remélem, ha már nem hagytad, hogy megnézem őket.
- Hey! Pihennek... neked is azt kéne. - felülve csúszott arrébb az ágy szélére. - Holnap megnézheted őket.
- Jó - egyezet bele, ahogy lehunyta szemeit ám rögtön utána ismét kinyitotta - itt leszel mikor felébredek?
- Persze. - mosolygott rá, ahogy kezét a másikéra tette. Butters ismét lehunyta szemeit és percekkel később el is aludt, ám álmában még fogta barátja kezét.
Ramóna dühösen csapta be maga mögött az ajtót.
- Mégis hogy találtak meg minket? - borult ki, mire a kapucnis szólalt meg.
- Valaki figyelmetlen volt.... igaz Nataly? - oda sétálva a lányhoz szedte le róla a csipet, aki csak feljajdult.
- Mindegy most már. A szertatásnak úgy is pont vége volt... egyedül azt sajnálom, hogy megtalálták azt a rejtekhelyet. Több ilyen hibát nem védhetünk - mondta Cartman ahogy még mindig kissé bicegett.
- Megsérült valaki súlyosabban? - kérdezte kedvesen Naty, mire Ramóna felcöhintett.
- Túl élem... - mondta végül, mire a kapucnis is csak sóhajtott.
- Szintúgy - hallatszott oldalról Ahol a barna hajú fiú igazgatta magán ruháját. Közvetlen mellettük a két lány állt, akik ugyan csak bólintottak.
- Nem kell aggódni. Asszem ők nagyobb veszteséget kaptak, mint mi - mondta végül Cartman. Ramóna ördögien elvigyorodott.
- Ó igen... szegény kicsi Tweek... - kuncogott fel.
- Mindenki megjárta én azt hiszem~ ha mást nem is a drága barátaiknak a képébe bele égettük magunkat - mondta vigyorogva Wendy, ahogy Lucy helyeslően bólintott. Naty felkuncogott.
- Milyen pöpecek voltak... ajj istenem, és mi lesz majd a főszertartás után? - kérdezte mosolyogva Naty, mire a kapucnis is elvigyorodott.
- Biztos vagyok benne, hogy az után már csak mi heten távozunk a szobából élve - mondta szinte kegyetlenül, ahogy végig jártatta szemét a kis csapaton - kegyelem nincs.
Naty ezen elpirulva felkuncogott.
- Már alig várom! - mondta kislányos hangon, mg Ramóna csak elégedetten mosolygott, a kapucnissal karöltve. Wendy-ék felnevettek és Lio is csupán egy apró mosolyt engedett ki.
- De mielőtt ez megtörténne, kérnék még valamit. Szeretném, ha nem hagynátok abba. Nyugodtan piszkáljátok őket ott ahol csak éritek, oh és Nataly és Lionel kérnélek titeket, hogy a kedves szőkénknek is adjátok át a jelünket miszerint ő is megvan hívva rá~ - Naty kezeit megropogatta.
- Meglesz~ - A fiú ugyancsak bólintott, majd Cartman elégedetten dőlt neki a falnak.
- Nos ennyi lenne, köszi hogy megtiszteltetek ma~
- Mi köszönjük... - kuncogott fel a kapucnis alak, ki egy halk nesz kíséretében, el is hagyta a helyiséget. Majd szorosan mögötte végül mindenki kiment egyedül Eric maradt bent. Halkan kuncogott, majd végül elhallgatva nézet a sötétbe.
- Ahogy nekem is lesz még egy kis elintézni valóm a kis vörössel~ - suttogta végül ő is elhagyta a termet.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
