| Anvil : 28. fejezet: A tűz és a pánik között |
28. fejezet: A tűz és a pánik között
2011.08.31. 15:13
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Stan hátán táskájával ballagott Kyle szobája felé. Arcán kis pír volt, amit akárhogy próbált, nem tudott magáról leszedni. Elérve Kyle szobáját vett egy nagy levegőt, majd bekopogott és várt. Az ajtó kinyílt és Kyle feje kukucskált ki rajta. Haja borzos volt és arcán egy szemüveg díszelgett.
- Stan! Mit keresel itt? - kérdezte, ahogy jobban kinyitotta az ajtót és félre állva tessékelte be a másikat aki kicsit beljebb lépve kezdett bele.
- Öhm Kyle... nem értek valamit... bioszból. - feje újra elvörösödött, de véve egy nagy levegőt, enyhült vörössége. Barátja arca felragyogott, és helyeslően az ágyra bökött.
- Na mit nem értesz? - kérdezte. Stan leült az ágyra, letéve táskáját nézett oldalra.
- Biosz... szaporodás...
- Ümm~ az nem egy nehéz téma - mosolygott - rendben kérem a könyved, vagy a jegyzeted. - Stan elővéve jegyzeteit nyújtotta át a másiknak. A jegyzetek közt összecsapott rajzok voltak, de leginkább a születésről szóló dolgok voltak kiemelve.
- Nézzük csak - morogott, egyet, majd megigazítva fején a szemüveget kezdett el olvasni. Jobban mondva kezdet volna - Stan... mióta írsz te ilyen bitang rondán?
- Hát ha miközben nevetsz, elég nehéz szépen írni... - nézett megint oldalra.
- De ezt így kibogozni sem tudom... - morogta, majd felállva a könyv halomból elővett egy bizonyos jegyzetet, majd Stan felé dobta - tessék. Itt az enyém, talán ebből még ki is lehet bogozni valamit. - Stan kinyitva a füzetet kezdte el böngészni a jegyzeteket. Elmélyülten olvasott, mikor felhúzta szemöldökét.
- Milyen kidolgozottan lerajzoltad... –
Kyle lehuppanva mellé ő is belenézet és kissé elvöröslött a feje.
- Így jobb belőle tanulni...
- Hát jó de... ez nagyon részletes... - kezében a füzetet kezdte forgatni, így megnézve minden szögből a képet.
- Oké, oké! - kapta ki a kezéből, majd lapozott egyet - Szóval melyik rész nem világos belőle?
- Hogy, hogy lehet kiszámítani, fiú vagy lány gyerek lesz-e... - nézett rá Kyle-ra aki erre kétségbeesetten csapta fejét a füzetbe, majd kissé dühösen nézet a feketére.
- Nem lehetsz ekkora idióta... - morogta, majd felpattanva a másik elé lépett és úgy nézet a szemeibe - ha nem tudnád, az ilyet nem lehet kiszámítani, persze vannak már kísérletek meg egyéb kutatások, de hogy lány vagy fiú gyermek lesz e azt sem befolyásolni, sem előre nem lehet tudni!
- Jó de valószínűség számítás vagy mi... - oldalra nézett, majd újra vissza a vörösre. - Vagy az matekon volt...?
- Matek mi... - hajtotta le a fejét, majd ismét leült ám most igen közel a fiúhoz - látod, azt, hogy milyen gyermeke lesz egy anyának nem lehet nagyon megállapítani. A DNS láncba vannak bekódolva a tulajdonságok, amiket majd a gyerek örökölni fog. Ebből következik, hogy a gyerek nemét egyedül az apa DNS-iből lehet kiszűrni, tekintve, hogy csupán neki van y kromoszómája.
- Igen! Ezt nem értettem... - elmosolyodott. - Köszönöm Kyle.
- Nincs mit - mosolygott vissza. Magához ölelte a vöröst.
- Nélküled biztos megbuktatna az-az öreg szenilis dilis biosz tanár! - miután kicsit megszorongatta felállt az ágyról, és az ajtó felé sétált. - Köszönöm Kyle.
Visszamosolygott a másikra, ahogy nézte. Arca vörös lett az öleléstől amit kapott, ő is felállt és a fekete mellé lépet.
- Nincs... mit. Bármikor segítek, ha kell... - motyogta.
- Oké~ a matek, hogy megy neked? - kérdezte.
- Jól. Várj... nehogy azt mond, hogy az sem megy?
- Megy... csak... - oldalra nézett. - Sose figyelek órán... - tarkóját vakargatva nevetgélt.
- Ahh idióta vagy... mégis mire figyelsz, ha nem az óra anyagára? - nézet rá kicsit huncutul.
- Gondolkozni szoktam... valakin. - huncutul elmosolyodott.
- És kicsodán? - kérdezte kíváncsian. Stan kicsit közelebb lépett a másikhoz.
- Rajtad... - suttogta. Kyle elpirult, de leplezve ezt, lépet kissé hátrébb, majd fordult meg.
- Ha nem rajtam agyalnál akkor talán jobbak lennének a jegyeid is... - morogta, bár jól eset neki a közvetlen bók.
- Nem tehetek róla~ - kuncogott fel Stan.
- De akkor is. Ha rosszabbodnak a jegyeid nem akarom, hogy miattam legyen...
- Nyugi. Azt azért nem hagyom ráadásul... - a másik mögé lépett, és megölelte. - Ha segítesz pár dologban biztos nem bukok meg~
- Arra nem gondoltál, hogyha figyelnél még segítenem sem kell? - dőlt kicsit neki a másiknak.
- De olyan nehéz... figyelni... - suttogta.
- Próbálkozzál! - fordult, meg ám még mindig Stan-nek dőlt.
- Próbálkozom! - mondta komolyan.
Kyle erre csak sóhajtott, majd kezeit a másik csípőjére helyezte. Stan kezével végig simított a hátán, ahogy még jobban magához ölelte. Vörös fürtjeit óvatosan nyomta neki a mellkasának, majd kissé beszívva illatát még jobban hozzábújt.
- Ez... nem azt jelenti, hogy mindig bevágódhatsz! Figyelj órákon és akkor... több szabadidőd lenne és... - feje vörös lett, ahogy csak bele gondolt, hogy talán elmehetnének akár hova. Stan elmosolyodott.
- És?~
- Esetleg több szabadidővel... elmehetnénk... - motyogta bele a fölsőjébe. Stan felkapta fejét, és elmosolyodott.
- Hm, és hova?~
- Csak akkor, ha a jegyeid javulnak, addig sehova - mordult fel, ahogy kibontakozott az ölelésből.
Stan feldünnyögött.
- És neked mi a jó átlag? - kérdezte szemöldök felhúzva.
- Mennyi a mostani összátlagod? - zöld szemei kíváncsian csillantak meg.
- Négyes... - reménykedve nézett vissza a zöld szemekbe.
- Kizárt... ha ilyen rosszul megy a biosz és a matek, akkor nem lesz -es átlagod, de... - levéve szemüvegét úgy nézet bele a kék szemekbe - benne vagyok. Ha négyes átlagod marad elmegyek veled, oda ahova te szeretnéd.
- Akárhova?! - kérdezte csillogó szemekkel Stan.
- Négyes átlag és akárhova - bólintott, majd kifele kezdte lökdösni a fiút - na de, most tanulj!
- Oké, Oké. - Stan amint elhagyta a helyiséget, gyorsan kezdett el trappolni szobája felé.
Kenny mikor bezárta Tweek szobájának ajtaját, nagyot sóhajtott.
- Ki hinné erről a lányról, hogy ilyen perverz... - zsebre dugva kezeit a tanári felé kezdett el sétálni. Amíg Tweek-re vigyázott, a lány nem egy hülye gyakorlatot végeztetett vele, mondván, majd jól jön nekik amikor... Szerencséjére ott hagyhatta Tweek-et vele, hiszen a lány maga erős volt, és addig amíg elmegy Butters-ért biztonságba van a fiú. Elérve a tanárit kopogott be az ajtón, majd nyitott be. Butters az egyik asztalnál ült, bár sokat nem lehetett belőle látni, mert sok könyv takarta. A helységben más nem is nagyon volt csupán a fiú. Halk neszek szűrődtek ki a könyv halom felől, majd végül a szőke nyújtózkodva egyet nézet ki mögüle egyenesen barátjára.
- Kenny~ - mondta fáradtan, ahogy kinyújtotta mind a két karját felé. Kenny odasétálva hozzá ölelte meg.
- Na, hogy állsz?~ - kérdezte mosolyogva.
- Egész jól~ az utcsót olvasom. Nem voltak olyan nehezek - motyogta, ahogy arcát a másik fölsőjének dörgölte - te megvagy~?
- Meg, persze... - ráülve az asztalra nézte a másikat. - Ha végzel, lenne kedved meglátogatni Tweek-et?
- Ühüm~ - bólintott, majd felkapva a könyvet elolvasta még a maradék pár oldalt, majd azt is a kupacra rakta - ez kész~ holnap már csak meg kell írnom a tartalmukat.
- Hát akkor.~ - felállva átkarolta Butters derekát, ahogy húzni kezdte kifelé. - Menjünk. Ő is belekarolt, és bólintva a kissé csüngött a másikon.
Amint a kis páros elérte Tweek szobáját, Kenny habozás nélkül nyitott be. Nem lepte meg a látvány. Tweek kezében egy másfélles ásványvizet rázott.
- Zanah... nem bírom tovább... - nyüszítette, mire az megint meglóbálta az instant kávé csomagját.
- A Kávéért megéri nem?! Már csak egy kis ideig kell ráznod! - hangja elszántan csengett.
- De Zanaaaaaa...
- Ti meg mit csináltok? - kérdezte, Butters egy ásítás közepette, ahogy a vízre nézet - Én sem szeretem a buborékosat! - ujjongott, majd kikapva szobatársa kezéből az üveget nyitotta ki és ivott bele - ah~ tök jó! Mióta rázod? Egy buborék nem volt benne~
- Lassan fél órája... - mondta fáradtan Tweek. Zana előkapva egy másikat most bal kezébe nyomta az üdítőt.
- Nah, most bal kézre gyúrunk! Gyerünk! - elindítva stopperét, csapott rá Tweek fenekére Zana, aki egyből rázni kezdte az üveget. Kenny fejét fogva kapta elő telefonját, majd bepötyögve Craig számát hívta meg.
- Edzeni! Én is kérek! - mondta boldogan, ahogy Zana-ra nézett.
Eközben Craig otthonában az egyik falnak dőlve állt. Fekete öltönyt viselt és haja is kissé hátravolt zselézve. Mikor a telefon megcsörrent a zakójában körbe nézte, majd unalmasan megnyomta a zöld gombot.
- Igen?
- Craig... mikor jössz vissza? - mondta fáradtan Kenny, a háttérből az alábbi zajok hallatszódtak;
- PARANCSOLJ! - Zana átnyújtott egy üveget Butters-nek.
- Zanah... már tényleg fáj mindenem nem akarom tovább! - nyüszítette Tweek.
- Bírnod kell! - újra rácsapott a fenekére, mire Tweek feljajdult.
- Tök jó csináljuk ritmusra - rázta együtt Tweek-el.
Craig csak felhúzta a szemöldökét, majd halkan sóhajtott.
- Nem hinném, hogy ma már vissza tudnék menni. Van egy kis gondom... - szavaiból kihallatszott, hogy nem kis gondja van.
- Mégis mi... ha szabad kérdeznem. - sóhajtott egyet, ahogy az emberkékre nézett.
- Jó ötlet Butters! Én is beszállok! - Zana magához véve egy üveget ő is ritmusra rázta velük az üveget.
- Macerás - csupán ennyit mondott, majd a háttérből hangos kiabálások és néha elhangzó fiú nevét lehetett hallani - most mennem kell...
- Oké, hali... - fájóan dünnyögött fel, majd letette a telefont.
- Tweek gyorsabban! Lelassultál! - mondta vigyorogva Zana.
- Dam-dam - énekelte a szöszi a ritmust, ahogy egyik kezéből dobálta át a másikba az üveget - így lesz egy csomó bubi mentes vizünk~ tök jó~ - Zana felnevetett, míg Tweek kínosan elmosolyodott.
- Butters, tudod hogy mire gyúrunk?...
- Persze - bólintott - gondolom a karunkra~ - Zana felnevetett.
- Pontosan! Hogy, majd amikor csináljátok a barátotoknak bírjátok! - Tweek elpirult, ahogy lefagyva kiesett kezéből az üveg.
- Ezzel jobbak leszünk - csillantak fel Butters szemei és felkapva a lejtett üveget kettővel kezdte csinálni. Zana egy újabb üveget elővéve, tett ismét Tweek bal kezébe, majd ő is magához vett még egyet így ő is kettővel csinálta.
- Bizony! - Kenny ledöbbenve nézte őket, de végül sóhajtva egyet ült le Butters ágyára, és nézte a kis társaságot. Butters egyre lassabban rázta az üvegeket és egyre többször ásítozott közben, végül egy pillanatban minkét kezét leengedte és a vizeket is lerakta.
- Fáradt vagyok... - motyogta, majd Kenny-hez sétálva feküdt le az ágyra és fejét a fiú ölébe fektette.
- Én is... - motyogta Tweek, de Zana egyből rácsapott a fenekére.
- Még egy kicsit! - bíztatta a fiút. Kenny Butters tincsei közé túrt, ahogy lenézett a fiúra.
- Nem edzet már eleget? - kérdezte nyüszögve, ahogy élvezte a másik ujjait - Szerintem nyugodtan hagyhatnád~
- Még 10 perc neki, és utána hagyom. - mosolygott a lány, ahogy ő is letette az üvegeket. Tweek lomhán rázta az üvegeket.
- Kegyetlen vagy Zana~ - nyöszögte, ahogy lehunyta szemeit - Amúgy, Tweek. Craig-et merre fele hagytad? - Tweek szomorúan sóhajtott egyet.
- Még délelőtt elviharzott és... azóta nem láttam. - letette az üvegeket, majd elvéve éjjeli szekrényéről a vízforralót a fürdő felé ment.
- Én is kérek!~ - mondta boldogan Zana, ahogy kezébe vette a nem rég letett kávés zacskót.
- Vajon hova mehetett? Így nem tudod rögtön kamatoztatni az edzést - vigyorgott az ajtó felé, ahol a szőke eltűnt. Pár kisebb zaj hallatszódott a fürdőszobából, majd egy vörös fejű Tweek jött ki onnan, a vízforralót helyére téve, kapcsolta azt be.
- Nem tudom... hova mehetett. - Zana csillogó szemekkel nézte a vízforralót.
- Dolga van... az előbb hívtam fel. - mondta Kenny nyugodtan.
- Fel kéne hívni, és megmondani neki, hogy Tweek gyúrt az estére~ Lehet rohanva jönne vissza - kuncogott. Zana csillogó szemekkel nézett Butters-re.
- Valakinek megvan a száma??? - Kenny oldalra nézett.
- Ki tudja~ - vont vállat a szőke, majd kinyitva szemeit egyenesen a maga fölött levő fiút nézte. Kenny visszanézett a másik szemeibe, majd egy félmosoly kúszott arcára.
- A-a. - mondta határozottan.
- Akkor ezt buktuk~ - kuncogott fel, ahogy felülve puszit nyomot a szőke arcára.
- Az előbb hívta fel... megvan neki a száma. - mondta Tweek, ahogy bögréjébe kávé port öntött, majd forró vizet is.
- Butters, vedd el tőle a telefonját! - adta ki a parancsot Zana csillogó szemekkel.
- Én ugyan nem. Nem az enyém - mondott ellent, ahogy átkarolta a szőkét - kérd szépen Kenny-től~ - nyújtotta ki a lány felé a nyelvét, majd ismét barátjára mosolygott.
- Naaa Kenny~ - odaülve a kis páros mellé nézett csillogó szemekkel a fiúra.
- Ilyen hülyeségekkel ne zaklassátok... - mondta, ahogy puszit lehelt Butters homlokára aki erre csak felkuncogott, és Tweek-re nézet aki épp a kávékat készítette el. Tweek oda nyújtva Zaná-nak az egyik bögrét, kezdte el kavargatni saját italát.
- Egyet értek. - mondta végül, ahogy belekortyolt italába.
- De Tweek! - Zana is kavargatni kezdte sajátját, ahogy felállva az ágyról Tweek ágyához sétálva ült le arra. - Ez fontos dolog. Egy kapcsolat fontos eleme! - Tweek leülve a lány mellé, itta tovább némán italát.
- Bár az én ötletem volt, egyet értek a többiekkel. Ez miatt nem kéne felhívni. Gondolom nyomos oka van rá, hogy el kellet mennie.
Kenny elmosolyodva ölelte magához még jobban a fiút.
- Jajj Butters~ - mondta csilingelő hangon Kenny, ahogy magához szorongatta a fiút.
- De azért gondolom érdekel... miért ment el... - suttogta halkan Zana Tweek felé, ki csak maga elé nézve bólintott. - Akkor majd kérdezd meg tőle! Ne félj vele ilyenekről beszélgetni... - mondta mosolyogva, ahogy előre fordulva nézte mosolyogva a szerelmes párt.
- Nyüü~ - ő is jobban odapasszírozta magát a szőkéhez. Tweek is mosolyogva nézte a párt, majd inni kezdte italát.
- Ti már csináltátok? - kérdezte ártatlan mosollyal arcán Zana, ahogy Kenny-éket nézte, Tweek kiköpve a kávét kezdett el köhörészni. Butters ugyan csak elpirult és fejét Kenny mellkasába nyomta.
- Még nem. - mondta Kenny, ahogy tovább ölelgette szerelmét, ő nem pirult el a kérdés hallatán.
- De mást már gondolom igen. - Zana mosolyából vigyor lett, ahogy érdeklődve fixírozta a két szőkét.
- Te mióta vagy ilyen kíváncsi? - hallatszott a kisebb szőke hangja barátja pólójából.
- Ő mindig is ilyen perverz volt... - jegyezte meg magának Tweek hangosan, mire Zana felnyávogott.
- Nem is!~ - Kenny felkuncogott, ahogy lenézve Butters-re túrt szőke tincsei közé. Zana és Tweek kisebb vitába kezdtek azon, hogy mennyire is perverz a lány.
- Kenny - nézet rá Butters, ahogy figyelmen kívül hagyta a mellettük zajló vitát - aggódom. Olyan rossz előérzetem van a holnappal kapcsolatban...
- Miért? - kérdezte nagyokat pislogva a szőke.
- Nem tudom... a jelzőim érzékelnek - mondta, ahogy még jobban a másikhoz bújt - kiráz a hideg.
- Nyugodj meg... nem lesz baj... - simogatta meg a másik hátát, de valójában ő is félt. Már heten voltak. Túl sokan, és ez zavarta őt. Ennek ellenére nyugodtan mutatta magát, hogy Butters ne hogy pánikba essen.
A reggel hamar eljött és nem éppen egy üde ébresztéssel. A diákok még az első órán nyomták a padot ki-kik éppen milyen pózban mikor a hangosbemondó recsegős hangja megszólalt ezzel felébresztve álmukból a diákokat.
- Kérek minden osztályt jöjjenek a nagy csarnokba, a testnevelés teremben. Ez alól senki nem kivétel, szóval szedjétek a formás kis lábatokat - hallatszott az igazgató hangja, majd ahogy jött úgy is halt el, hátra hagyva egy apró sípoló hangot szinte ajándékkén. Persze a tanárok rögtön felálltak és a nebulókat noszogatva indultak el a gyülekező ponthoz.
A tömeg szinte óriási volt. Az egész iskola jelen volt és ez úgy 400 diák lehetett volna megszámolni. Természetesen a 20 tanár nem bírt velük így az osztályok hamar szétszéledtek és kis csoportokat alkotva ki-ki játszópartneréhez csapódott. Ez alatt az igazgató már az emelvényen állt, amit a szertárból gurítottak ki. A mikrofon csak úgy mint a hangosbemondó recseget viszont a férfi hangja tisztábban szólalt meg benne.
- Elmondanám mindenkinek, hogy az iskola nem játszótér. Mostanság több verekedést és súlyos testi sértést tapasztaltam ráadásul a gyönyörű iskolámat is rongáljátok, ti kis mihasznák! - nem kiabált mégis a hangfalakból úgy hallatszott mintha ordítana. Többen összerezzentek, de mások csupán egy vállrándítással kompenzálták az esetet - Szóval! Még egy kárrongálás vagy bármi egyéb kirúgom azt a diákot aki meg merte tenni. Na de... nem ezért hivatallak titeket ide. Az iskola most fogja ünnepelni 247 év fordulóját és szeretném... - a monológ hosszú és kínkeservesnek indult. Senki nem figyelt, csupán az éppen közelében levővel beszélgetett.
Butters is így volt. Miután megtalálta Kenny-t, belékarolt és szinte el sem engedte. A rossz érzés csak még nagyobb volt és gyomra is össze-vissza ugrált az aggodalomtól.
- Valami akkor is aggaszt... - motyogta.
- Nyugodj meg, nem lesz itt semmi... hallottad az igazgatót, ezek után mindenki lapítani fog. - nyugtatta Kenny a kisebbiket, ahogy hátát simogatva, még közelebb húzta. Tekintetével a tömegeket fürkészte, hiszen persze, neki sem tetszett ez az egész. Tweek Zaná-val beszélgetett a tömeg közepén, tekintetével Craig-et kereste, míg a lány karjába csimpaszkodva beszélgetett egy barátnőjével. Butters megremeget, de azért bólintott. Mégis az a furcsa érzés nem hagyta nyugodni. Kábán nézet a színpad felé és hallgatta az igazgató beszédét. Unalmas volt. Rémunalmas, mégis ebben az unalomban is kivette a katasztrófa első jeleit. Az éget szag. Büdös éget szag. Körbe kémlelt hátha valahonnan kívülről jön ám rá kellet jönni az őszi napok miatt az össze ablak zárva volt. Így a füst sem tudott szabadulni. Szürkés füstfelhő mely a szertálból jött.
És a pánik ekkor tört ki. Az a 400 diák egyszerre indult meg kifele. A tűz apró lángjait lehetet látni a szertárból, és az igazgató ideges hangját hallották, ahogy valami tűzoltó félért kiált.
Butters is megrémült, ám mielőtt észbe kaphatott volna kezei kicsusszantak másik karjai közül és a tömeg őt is magával rántotta.
- Butters! - Kenny próbált a fiú után sietni, ám őt a tömeg egy másik irányba sodorta. - Basszátok meg... - mormogta maga elé, ahogy telefonjához kapva kezdte el felhívni barátját, az egyből felkapta a telefont.
- Mi az Kenn? Áú Á?!? - jajdult fel Stan. - JAJ TE NEHOGY NEKEM GYERE!! - kiáltott fel, ahogy egy nagydarab csaj tipegett felé, akitől egyenesen rettegett.
- Stan, nem látod valahol Butters-t? Ha meglátod azonnal húzd magadhoz! - Stan körül kémlelt, és hamar kiszúrta jóval messzebb tőle a kis szőkét.
- Valami barna hajú srác húzza... a kijárat felé. - Kenny ekkor csapta le a telefont, ahogy lassan átvágott a tömegen a kijárat felé. Tweek-et és Zana-át is húzni kezdte a tömeg. Jó ideig csimpaszkodtak egymásba, ám hirtelen valaki leráncigálta a rózsaszín hajút a fiúról.
- Tweek! Tweek! - kiáltotta keservesen a lány, ahogy kinyújtva karját nyúlt a másikért, Tweek is utána kapott, de mielőtt megfoghatták volna egymás kezét, és már csak pár centi hiányzott hozzá, Zaná-n megint nagyot rántottak, és eltűnt a tömegben.
- Z-Zana!! - Ezalatt persze Kyle sem volt jobb helyzetben. A tömeg hisztérikusan próbált szabadulni és ő maga pedig végül valahogy a falnál kötött ki ám, egy kéz ragadta meg hátulról, majd húzni kezdte a másik irányba.
- Kenny! - Craig hangja hallatszott, ahogy végül sikerült a szőke felsőjét elkapnia - valami baj van! Nem találom Tweek-et! - Kenny megragadva Craig csuklóját kezdte el húzni.
- Heten vannak! Már heten! Ezt tuti ők csinálták! - mondta mérgesen, ahogy ismét rácsörgött Stan-re, mivel a fekete volt a legközelebb a kijárathoz ő látott mindent. - Stan hol van Tweek?! - kérdezte a másiktól egyből, amint az felkapta a telefont.
- Ő is kezd a kijárathoz közelíteni... - Stan hangjából ki lehetett szűrni, hogy a tömegben mozog. - Ha jól látom valamilyen barna hajú lány ráncigálja... ÁÁ! Ne nyomj összeeeee... - nyüszítette Stan keservesen, ahogy letette a telefont.
- Sejthetük volna. Tökéletes... pánik keltés, majd a tömegben megcsípni őket - morogta, ahogy megpróbált körül nézni hátha valakit még észre vesz, de ez lehetetlennek számított - így nem tudunk tenni semmit.
- Dehogynem... - Kenny kiszúrta a tömegben a rövid szőke hajú lányt, amilyen gyorsan csak tudott oda sietett hozzá, majd zsebében kotorászva húzott elő egy gombos tű méretű kis csippet. A lány mögé érve, fejéhez érve helyezte el a kis csippet szorosan a nyakszirt csontjánál. Mielőtt a lány bármit reagálhatott volna, magával húzta a tömeg, így Naty nem foglalkozva az előbbi kis kellemetlen érzéssel szidta az őt sodrókat.
- Ez ügyes volt... - mondta a fekete, ahogy ismét körbe kémlelt. A lángok egyre magasabban csaptak elő a szertárból, míg a füst is egyre töményebben és átláthatatlanul sugárzott be a helységbe - ez így nem lesz jó... nem szándékoztam füstmérgezésben meghalni...
- Ugyan... ennyibe nem hal bele senki. - mondta elszántan Kenny, ahogy még jobban a kijárat felé kezdett el menni. Stan volt az első aki kikecmergett a tömegből, mindenki örülten rohant kifelé az épületből, ő oldalt megállva fújta ki magát. Kicsivel később Craig-ék is kitörtek és Stan mellé állva néztek egymásra.
- Jól vagy? - kérdezte a fiútól ám választ meg sem várva nézet körül.
- Persze... - Kenny habozás nélkül indult el szobája felé.
- Gyertek! Most nincs idő ilyesmire! - kiáltott hátra, Stan véve egy nagy levegőt indult utána. Craig ugyan csak követte, de még egyszer hátra pillantott. Valaki nézte őket. Már bent is érezte és most itt is... valaki nem csak a három fiút hurcolta el, de rajtuk is rajta tartotta a szemét. Kenny egyből berontott szobájába, elővéve fekete hátizsákját kezdett el matatni. Végül előkapva egy kis készüléket üzemelte be. Kis fekete kütyü, mi max akkora volt mint egy telefon. Mikor annak képernyőjén elkezdett villogni egy piros pont, Kenny elégedetten elvigyorodott. A fekete képernyőn neon zöld csíkok voltak, ami valószínűleg térkép akart lenni, Stan hiába nézte, nem igazán tudta értelmezni mi hol van.
- Szóval megvannak... - morogta a fekete, ám keresztezve karjait csóválta meg a fejét - ez akkor sem jó.
- Ezt hogy érted? - kérdezte Stan, ahogy Kenny asztalához ülve vett elő még pár dolgot.
- Feltételezhetjük, hogy heten vannak. Négy lány és három fiú. Esélyünk sincs őket kihozni, ha nincs tervünk - morogta. Hirtelen Zana rontott be a szobába, oda sietve Craig-hez kezdett bele rémülten.
- Craig Craig! Tweek...
- Egyet értek. - mondta nyugodtan Kenny asztalánál ülve. - Lemegyünk és mindet megöljük. - kedvesen mosolygott maga elé. A fiú a lány vállára helyezte, kezét, majd komolyan nézet Kenny-re.
- Öld meg őket, de engem hagy ki belőle... nem akarok az ő szintjükre lesüllyedni.
- Akkor mégis mire gondoltál? - kérdezte komolyan, ahogy egy kisebb tévét bekapcsolva, belátta a helyet, ami Naty mögött volt. - Még a tömegben van... - suttogta maga elé, hogy mellé menve Stan is a képernyőt fixírozta. Megrántotta vállát és ő is a kis monitort kezdte figyelni.
- Mit szólnál ha mi is begyűjtenénk pár embert aki segítene?
- Én mindenképp megyek! - mondta elszántan Zana, erre Kenny csak bólintott.
- Én ismerek egy dagadt csajt, ha őt rájuk gurítjuk nyert ügyünk van! - mondta fel mutatva egyik ujját Stan.
- Clyde is szívesen segít - vigyorgott Craig, majd a szőkére nézet - van még valaki?
- Igen... Danny. - Kenny felsóhajtott. - De fogalmam sincs most hol lehet.
- Keresd meg! Én is szólok Clyde-nak! - mondta a fekete, majd se szó se beszéd kiviharzott a szobából. Kenny is felpattanva indult meg a folyosón, míg Zana és Stan a szobába maradva nézték a kis kamerát. Kenny végig trappolva a folyosón állt meg egy ajtó előtt. Még régen, nagyon régen, úgy emlékezett ide látta bemenni a fiút. Bedörömbölve várt. Válasz csak nagyon későn érkezett. Két vörös szem bukkant elő az ajtóban, majd egy fehér hajú fej is.
- Kenny? - lepődött meg a fiú, de sejtette mi történhetett - hol van?
- Elvitték... és még nem tudom hova. Segítség kéne, mert legalább heten vannak... - komolyan nézett a másikra.
- Rendben - bólintott, majd kilépve a szőke mellé állt - az a társaság igaz?
- Igen. - Kenny elindult szobája felé. - három fiú, négy lány. Az a srác aki... megverte Butters-t közöttük van.
- A francia - bólintott, ahogy követte.
- Honnan tudod? - kérdezte csodálkozva, ahogy elérve szobáját nyitotta ki, és állt kicsit arrébb ezzel beinvitálva a fehéret.
- Mondtam, hogy sokat mondtál a múltkor. Nem volt nehéz kikövetkeztetni... egy valag kötés volt rajta - vont vállat, ahogy intett a bent levőknek. Zana mosolyogva integetett vissza, míg Stan lesem véve szemét a kameráról intett hátra. Kenny visszaülve székébe megint pár kütyüvel küszködött.
- Ki jött a tömegből... - mondta Stan, Kenny elővéve két hangszórót kötötte össze a szerkezeteket, így már hang is volt. Naty a tömegből egyenesen szobája felé sétált, szép lassan ráérősen.
- Pöpec szerkezet... - állapította meg Zana, nagyokat pislogva. Danny ugyan csak megnézte a kis képernyőt ám nagyobb jelentőséget nem tulajdonított a számára. A lány még mindig ráérősen haladt a lányszállás felé, lassan cammogott fel a lépcsőkön egészen szobájáig.
- Lassabban nem megy?... - morogta maga elé Kenny. Craig abban a pillanatban ért vissza Clyde-al az oldalán.
- Hali~ na megvannak az elveszet báránykáink? - kérdezte, ahogy rögtön a szőke mögé lépett a barna.
- Még nincsenek mert ez a....... mindent csinál, csak oda nem megy ahova kéne. - morogta. Naty belépve a fürdőszobába engedte meg a vizet, majd ült bele a kádba, haját felkötve kezdett el fürödni.
- Baj lesz, ha víz éri nem? - kérdezte aggódóan Zana.
- Nem igazán. - felelte Stan.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
