| Anvil : 27. fejezet: A palackos vizek és azok használata |
27. fejezet: A palackos vizek és azok használata
2011.08.20. 12:06
Nos kérem szépen~ Itt már folynak az események, szóval jelölés! 16+ He nem érzed elég idősnek magad ne olvasd el! Köszönöm.
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Tweek nyöszörögve kelt fel, szemeit dörzsölve ásítozott, ahogy éjjeli szekrényében kutakodva vette elő krémjét, majd kissé kómásan vonult be a fürdőszobába, hogy ellássa lenti sebeit. Először felszisszent a hideg miatt, de utána nekidőlve a falnak sóhajtott fel néha, ahogy arca egyre vörösebb lett. A fekete is felkelt a kissé üresé vált hely miatt, majd ásítva egyet vakarta meg tincsit. Nem saját szobájában, volt és így cigaretta sem volt nála, így csupán ismét visszaeset a dunna közé és úgy masszírozta kicsit homlokát. Tweek végezve vörös fejjel lépett ki a fürdőből, arcán egy mosoly virított, amit már egészen meggyógyult tagja váltott ki belőle, kihúzva az éjjeli szekrényt dobta vissza a kenőcsöt, ahogy leült az ágy szélére.
- Hali - motyogta a fekete, ahogy felkelve nézet rá a szőkére - mennyi az idő? Emlékszem, hogy a szöszi egyszer beállított de az kicsit korán volt...
- 3 óra... - válaszolta, ahogy kezét a másik mellkasára tette.
- Remek... alig maradt a napból - morogta, ahogy kezét átvetve húzta magához a szőkét - aludni kéne még, vagy legfeljebb bármi mást csinálni... ajj kell egy csikk. - Tweek feje elvörösödött, majd végül megrázva fejét nézett vízforralójára.
- Nekem meg egy kávé...
- Azt hiszem még sem kell cigi... én is kérek kávét - mondta, ahogy álmosan ölelte magához a szőkét és fejét a másikhoz dörzsölte.
- De hát... nem szereted. - mondta nagyokat pislogva.
- De imádom a kávét~ - morogta, ahogy feljebb emelve fejét harapott Tweek vállába, majd kissé megnyalta utána az ott keletkezet foltot - bár kissé édes~ - Tweek felnyögött, ahogy közelebb húzódott a másikhoz.
- A kávé... keserű... - suttogta a másik nyakának.
- Tévedés~ ez édes mint a méz - mondta morogva ahogy ismét végignyalt a másik nyakán.
- Ah!~ - Tweek felnyögve dőlt neki a másiknak, ahogy teste kicsit megremegett. Craig ugyan így folytatta, majd végül megharapva a másik fülét kezdte kicsit marcangolni. Tweek erre csak nyögdécselni tudott, ahogy átkarolva a másik nyakát húzódott még közelebb.
- Tweek... álmos vagyok~ - nyöszögte a fekete, ahogy ismét kissé megharapta a másik fülét - és ha nem szívhatok egy cigit... akkor nem lesz ennek jó vége~
- Deh... deh... - nyelt egyet, teste megremegett. - Nekem nincs cigim...
- Az nagy kár~ - morgott, ahogy még jobban rámászott a másikra és megcsókolta annak kiszáradt száját. Tweek beleülve a másik ölébe dörgölőzött hozzá, ahogy bele-bele nyögött a csókba. Craig megszakítva a csókot nézet bele a másik szemibe, majd pislogva párat szisszent fel és dőlt hátra. Tweek nem értette mi lelte a másik fiút.
- Craig... mi az? - kérdezte, ahogy rátámaszkodott a másik mellkasára.
- Kell egy cigi... - morogta, ahogy eltakarta szemeit kezével. Tweek erre csak pislogott párat, majd rádőlve a másik mellkasára suttogot bele a nyakába nyakának.
- Hát akkor... miért nem hozol? - mondatja végére, már szinte elhalt a hangja, ahogy kicsit feljebb tornázva magát teljesen a másik ágyékán ült.
- Mert valaki rajtam terpeszkedik, ahogy a lassan kicsit merev tagomhoz dörgölőzik - mondta, ahogy vigyorogva a szőkére nézet - leszállnál rólam? - Tweek vörös fejjel pattant le a feketéről, majd oldalra nézve harapott alsó ajkába.
- B-Bocsi...
- Nem haragszom - nyomott csókot a szájára, majd kissé magához húzta - én sajnálom... - mondta, majd már felpattanva sétált ki az ajtón, ám fejét ismét visszadugta - Ki ne merj addig menni! - Tweek hevesen bólogatott párat, majd felállva kezébe kapta vízforralóját, és neki kezdett a kávékészítésnek. Craig eközben elsétált szobájáig, majd kinyitva az ajtót szedett elő dzsekijéből egy száll cigit, majd rá is gyújtott volna, ám inkább felkapta kis dobozt és elindult visszafele a szőkéhez. Tweek forralója sípolva jelezte kész a víz, felsóhajtva öntötte instant kávéját bögréjébe, majd ráöntve a meleg vizet kavarta össze egy kanállal. Leülve az ágyra kortyolt nagyot.
- Áhh~ Ez már kellett... - Craig ekkor nyitott be és szinte rögtön az erkélyre sétált és ott a cigit meggyújtva szívta meg egy kicsit, majd végül kiengedve a füstöt fújta ki. Tweek amilyen gyorsan csak tudta, megitta kávéját, és az üres bögrével a fürdőszobába sietett. Craig befejezve kis rituáléját nézet az ajtóra, majd várva a szőkét telepedet be az ágyra, ám a mostanság kevés alvás hiány miatt hamar elaludt. Tweek visszaérve a tiszta bögrével, tette fel polcára. Látván hogy a másik elaludt, bebújva mellé szenderedett el ő is.
Reggel első óra, tesi. Tweek kedvetlenül kecmergett a tesi terem felé, felszerelésével kezében. Az öltözőben egyedül volt, hiszen ő volt az egyetlen ki már ilyen korán felkel, és idejön. Egyedül átöltözve lépettbe a hatalmas csarnokba, hol a tesi tanár már fekvőtámaszokkal edzette magát.
- 391…392… - zöld melegítő felsőt, és alsót viselt, nyakában most is ott lógott aranyszínű sípja. Rövid fekete haja izzadságtól csillogott. Mikor befejezte a 400 fekvőtámaszt, felpattanva nézett körül, mikor kiszúrta a szőkét, azonnal felé sietett. Tweek ezt észre véve próbált elmenekülni, de az megragadva vállánál fogva rántotta vissza egy ölelésre.
- Tweek fiam! – szeméből vastag patakokban folyt a könny. – Te vagy a kedvenc tanítványom! Mikor rád nézek régi önmagam jut eszembe! – eltolva magától a fiút nézett rá csillogó szemekkel. – Ne aggódj! Egy nap olyan férfias és erős leszel mint én! – Tweek erre csak zavartan megvakargatta tarkóját, ám a tanár hirtelen ellökte.
– Most menj! Hozd ide a röplabdákat a szertárból! – egy ezüstös színű kulcsot dobott a fiú felé, Tweek elkapva azt bólintott egyet, ahogy elindult a szertár felé, ahogy távolodott, úgy lehetett egyre halkabban hallani a tanár számlálásait, mit felülések közben csinált. Elérve a szertárt, nyitotta ki az ajtót.
A falhoz sétálva akarta felkapcsolni a villanyt, de hiába kapcsolgatta azt, nem lett világosság. Vállat rándítva könyvelte el, hogy az égő kiégett, észre sem véve, hogy nincs is körte a lámpába… A röplabda zsákhoz sétálva ragadta meg annak tetejét, de hirtelen egy kéz szájára fonódott, ahogy hátrébb húzva kezeit is lefogta. Ijedtében egyből mocorogni kezdett, de a kéz erősen tartotta. Az ajtó becsukódott, Tweek a hang irányába nézve pillantotta meg Ramónát. Ijedten próbált hátrafordulni, hogy megnézze ki tartja őt fogva, de az magához húzva tartotta erősen fejét.
- Ajj Tweek~ úgy hiányoztál… - mondta gúnyosan a lány, ahogy elismerő mosolyt küldött a szőke mögött álló sötét alakra. Ramóna Tweek-hez lépve, húzta le egyből annak nadrágját, ki erre felnyüszített. – Óóó~ ahogy látom a sebeid egészen begyógyultak! – felkuncogott, ahogy leguggolva szorította meg a másik tagját. – Semmi kétség, semmi baja Mini Tweek-nek~ - mozgatni kezdte rajta kezét, mire Tweek megremegett, szabadulás reményében, belerúgott a lány gyomrába, ki feljajdulva állt fel, és lépett hátrébb. – Durvulni akarsz? Legyen~ - övtáskájában matatva húzott elő egy kis csomagot. – Gondolom a múltkori is ízlett… - kivéve a csomagból egy kis fehér kapszulát, intett a másiknak engedje el a száját, ki engedelmesen kezét Tweek homlokára tette. Ramóna odalépve a szőkéhez feszítette szét a száját, és tolta bele az ajzószert. A fiút tartó alak gyorsan tette vissza kezét a szőke szájára, így annak esélye se volt kiköpni.
- Na meglátjuk… hogy most mennyire akarod majd… - nevetett fel Ramóna. Tweek feje egyre vörösebb lett, ahogy zihálni kezdett, de lábait összeszorítva próbálta takarni egyre jobban álló tagját. – De édes~ - mondta ördögien a lány, odalépve mélyesztette körmeit a másik belsőcombjába, ki erre fájdalmasan nyögött fel. A kezében lévő kis zacskót hanyagul dobta el, majd szabaddá tett kezét a másik férfiasságára rakta, és lassan húzogatni kezdte rajta a bört.
- Ennyit igazán megérdemelsz~ - Újra övzsebébe kezdett el matatni, majd elővéve egy szorító gyűrűt helyezte a fiúra, ki kikerekedett szemekkel nézett fel a lányra.
- Majd ha könyörögsz érte, akkor hagyom, hogy elmenj! – hangja ördögien csengett
Ramónának, ahogy közelebb slisszolva a fiúhoz kezdte még gyorsabban mozgatni kezét. Tweek erőt véve magán kezdett el még jobban vergődni, de semmit nem ért vele. Jó pár perc kellett, mire izmai megfeszültek, és fájdalmasan nyögött fel, teste még jobban remegni kezdett.
- Szeretnéd mi?~ - kuncogott fel Ramóna. – Akkor kérd! – az alak elengedve Tweek száját, újra homlokára tette kezét. Tweek nem mondott semmit, csupán beharapva alsó ajkát hunyta le szemeit.
- Hát jó… te akartad… - durván folytatta cselekedetét, mire a fiú újra fájdalmasan nyögött fel. Kintről zsivajgást lehetett hallani miszerint a diákok épp most jöttek be a nagy csarnokba. Ám ebben a ricsajban nem lehetett hallani azt az alakot, aki besurranva a szertárba nézte a kis jelenetet, majd hirtelen kisebb tömött labdák kezdet dobálni a lány felé. Az illető tökéletes dobó lehetett ugyanis Tweek-et el sem találta, de a lányt annál többször.
- Mi a... - mordult fel mérgesen Ramóna, ahogy elengedve a fiút nézett körül a sötét szertárban. - Hey! Mutasd magad! - vetette oda, ahogy intve a hátul lévő sötét kapucnis fiúnak jelezte, ne engedje el a szőkét. Tweek erőtlenül dőlt előre. Az illető nem lépett elő helyette egy óriási medici labdát dobott a lányra, mely kissé ugyan mellé ment de végül is a lábán csattant.
- Tweek fiam? Hol maradnak azok a labdák? - hallatszott a tanár hangja, ahogy egyre jobban közelít a szertár felé, de eközben a labdadobálások nem álltak le.
- Picsába! - kiáltott fel a lány, ahogy odarohanva a labdákhoz hajította kifelé.
- Ááá Tweek! Tudtam, hogy rád lehet számítani! - mondta boldogan, ahogy újabb patakok jelentek meg csillogó szemei alatt, viszont mikor pár gyerek rendetlenkedni kezdett, feléjük indulva kezdett prédikációba.
- Tünés! - kiáltott az alak felé Ramóna, ahogy kicsapva a szertár ajtót rohant el, mögötte szorosan a kapucnis, feketébe öltözött fiú. Tweek erőtlenül hullott a földre. A sötétből csupán ekkor lépet elő egy alak és kapta telefonját a füléhez, ahogy odasietett fiúhoz.
- A kis barátodnak orvos kéne, illetve valami szer kéne... kiviszem az öltözőbe, gyere oda - mondta, majd lecsukva a telefont guggolt le a szőke mellé - Tweek! Figyelj rám! Leveszem a gumit, addig próbálj meg nem mozogni és semmi mást csinálni. Tweek nem reagált semmit, csupán üres tekintetéből újra folyni kezdtek a könnyek. A fiú leszedte róla a szorítot, majd eldobva igazította meg a másikon a gatyát, majd kicsit felnyalábolta a földről, ám mikor érezte ez így nem lesz jó ölbe kapta és úgy nézet a szemibe.
- Tweek! Elég, ne sírj! - parancsolt rá a fiú, ahogy lassan kifele kezdett el menni - Most már nem lesz gond.
Tweek tudatáig nem jutottak el a másik szavai, helyette felnézve szólalt meg kábán.
- Craig?...
- Majd mindjárt őt is láthatod - morgott a tovább, ahogy mielőtt kilépett volna körülnézet ám szerencséjére a tanár még le volt kötve és a diákok sem éppen erre figyeltek. Szinte kisprintelt az öltözőbe, ahol leültetve a padra rakta le a szőkét.
- Tweek! - hallatszott messziről a fekete hangja, majd az ajtó kivágódott és Craig szinte becsúszott a fiú elé, majd kezeibe vette arcát és úgy kényszeríttette, hogy rá nézzen - Tweek, jól vagy? Clyde?! MI a franc történt?
- Szerinted? Az a kis barna hajú meg egy kapucnis barátja tették. Valamit beadtak neki, aztán ez lett... - mutatott a szőkére. Tweek teste még mindig remegett, ahogy lábait automatikusan felhúzta.
- Jajj Craig... Craig... - nyüszögte, hozzá dörgölőzött a fiú kezéhez. A megszólított átölelte a remegőt és szinte védve emelkedett fölé, ahogy folyamatosan nyugtatgatta.
- Csss~ semmi baj. Most már nincs baj. Ne aggódj nyugi - hangja gyengéd volt és még Clyde is meglepődve figyelte a nem minden napi eseményt. Tweek remegő kezeivel átölelte a másikat, hogy hozzá dörgölőzött.
- De megint fáj ott... nagyon... - mondta elhalóan. Craig szó nélkül csitította el, ahogy hátra nézve Clyde-ra biccentett. A barna termesztésen megértette a célzást és az ajtók bezárása után kilépet a főbejáraton ám megállt előtt, hogy senki ne tudjon bejönni.
- Segítek, hogy ne fájjon, rendben? - kérdezte Craig, ahogy lány csókkal döntötte hátra Tweek-et a padon. Tweek kábultan bólintott egyet. Craig lágyan csókolta a másik nyakát, ahogy ujjai szinte rögtön a másik férfiasságára fonódtak, majd benyúlva a gatyájába vette elő és zárta a ujjai közé, a már merev tagot. Eközben mind végig kényeztette persze a szőkét és halk szavakat suttogott a fülébe, hogy megnyugodjon. Tweek még egy ideig maga előtt tartotta remegő lábait, de szép lassan leengedte őket, teste kezdett ellazulni, és lehunyva szemeit adta át magát az érzésnek. Craig eközben egyre jobban és jobban kényeztette , míg végül elvette kezét a merev tagról és mélyen a fiú zöld szemibe nézett.
- Ehhez ne szokj hozzá~ - mondta sejtelmesen, ahogy eltűnt, majd kicsit megnyalta Tweek-et, végül szájába is vette annak merev tagját. Tweek hátra vetve fejét nyögött fel, ahogy a fekete tincsek közé kapott.
- Chr... Chragh... ah!~ - teste nagyot remegett. Craig elégedetten, nyalta meg miközben a másik fenekébe markolt, majd mozgatva száját kényeztette tovább. Le és fel~ majd ugyan így és a tempó is csak gyorsult, ahogy haladt. Tweek nagyokat nyögve markolt a fekete tincsek közé, ahogy előre dőlve hunyta le szemeit. A fekete kezei lágyan simogatták a másikat, majd kissé gondolva egyet szájával megszívta a tagját. Tweek egy nagyot nyögve remegett meg, ahogy teste megfeszült. Még jobban előre dőlve nyögött ismét egy nagyot, ahogy beleélvezve a másik szájába, dőlt hátra. Kapkodva a levegőt, nyitotta fel félig pilláit, de szinte rögtön újra lehunyta őket. Craig elhajolt és egy nagy nyeléssel gyűrte le a másik anyagját, amit egyenesen az ő szájába lövellt ki, majd villámgyorsan tisztította meg előbb Tweek-et, majd saját száját is letörülte.
- Jobban vagy? - kérdezte, ahogy fölé hajolt aggódóan. Tweek pihegve nézett fel a másikra, még mindig ködös tekintetével, mi szép lassan egyre jobban tisztult.
- Ühüm... - nyögte ki végül, ahogy lehajtotta fejét.
- Remek, mert az igazságot megnyalva a kávém tényleg baromi édes lett~ - mondta vigyorogva, ahogy puszit nyomott a szőke fejére, majd elsétálva kopogott ki mire Clyde ismét megjelent. Pár lépésre álltak a szőkétől és halkan beszélgettek, úgy hogy a másik egy szavukat se értse. Tweek kábán nézett körül. Végül fejét fogva lökte el magát a faltól, ahogy előre dőlve ismét hasához kapott. Szemöldök ráncolva állapította meg, hogy megint nem érzi ha magához ér. Önkéntelenül is belemart hasába, amit persze nem érzett.
- Rendben, kösz Clyde! - verte vállán a fekete barátját ki csak mosolygott, majd már ki is lépett egyenesen be a terembe, míg Craig vissza a szőke mellé - jobb ha megyünk.
- Hova?... - kérdezte kábán.
- Vissza a szobánkba. Ha azt hiszed hagyom, hogy a mai nap folyamán még egyedül légy, nagyon tévedsz - morogta, ahogy kissé dühösen nézett kifele.
- Jó... - mondta ahogy felállva, megszédült kicsit. Craig ekkor karjaiba vette a tehetetlent, majd kifele kezdett el vele menni. Kint a tesi teremben Zana volt látható, épp magában röpizett, mikor egy lány odarohanva hozzá adott neki oda egy kis tasakot. Zana elvéve a kis zacskót nézett bele, és szörnyedt el.
- Ezt meg hol találtad?! - kérdezte riadtan, mire a lány a szertár felé mutatott. Zana félve rohant oda, majd mikor látta hogy az teljesen üres, az öltöző felé kezdett rohanni, így ütközve a kis párossal.
- Elnézést... - mondta a lány, ahogy a kezéből kirepült kis zacskót vette fel a földről, felnézve egyből rákezdett. - Tweek! Craig! pont titeket kerestelek! - előre felé nyújtotta a zacskót. - Ezt majd feltétlenül vizsgáld meg! - elengedve a kis zacskót ejtette azt Tweek hasára, majd elrohanva sietett oda a tanárhoz.
- Ez mi? - kérdezte, bár tudta nem akarja tudni mi is van igazán benne. Tweek felismerve a kis csomagot remegett meg.
- Ebből vett ki egy darabot... Ramóna...
- Remek... - mordult fel még jobban, majd inkább tovább sétált a fiú szobája felé.
Nem akarta beismerni előtte de retteget. A dolgok rohamosan kezdtek eldurvulni és az, hogy egyre többen vannak ebben az egészben csak még jobban a kárukra válik. Clyde elmondása szerint valaki lefogta Tweek-et és ez a valaki nagyon nem akarja, hogy rájöjjenek ki is ő. Viszont Ramóna-val nem sokan tudnak együtt dolgozni így a kör elég csekély személyekre csökken, ráadásul az illető fiú. Aaron a tesiterem felé sétálva bömböltette fején fülhallgatóit, narancssárga kapucnis felsőt viselt, egy fehér nadrággal. Elsétálva a kis pár mellett, haladt tovább.
- Nocsak ki hitte volna~ - mondta, ahogy széles mosoly terült szét az arcán és egy nagy puszit nyomott a szőke arcára - Tweek~ olyan csini vagy tesi cuccban - hangja vidám és hangos volt és arca csak sugárzott. Aaron ásítva egyet ballagott tovább, szeme alatt lila karikák voltak, amik arról árulkodtak nem éppen korán feküdt le. Tweek nagyokat pislogott de végül elpirulva nézett fel a másikra.
- Hmm kíváncsi vagyok más ruha is jól állna e neked~ - filózott el, ahogy kissé hátra sandított, végül pedig mikor a fiú eltűnt az egyik fal mögött ők pedig beérték a szoba ajtaját ismét a szőkére nézett.
- Mégis milyen ruhába?... - kérdezte fülig elpirulva Tweek.
- Hmm~ majd még kitalálom. Ha jól tudom még van egy nyeremény kérésem. Emlékszel az első randikra amikor elvittelek flipperezni? - Tweek felkapta fejét.
- Tényleg! - mosolyodott el. - És, mit szeretnél?~
- Ki tudja~ Lehet majd kérek egy kávét tőled~ egy jó édeset - vigyorgott, ahogy végre kinyitva az ajtót tette rá az ágyra a fiút. Tweek pislogott párat.
- Csináljak most, sok cukorral? - kérdezte, ahogy felült az ágyon. Craig egy mélyet sóhajtott, majd kissé dühösen nézet rá a szőkére.
- Szimbólikus szóhasználat - csupán ennyit mondott, majd kivéve egy száll cigit farzsebéből ment ki az erkélyre és gyújtott rá. Tweek félénken elmosolyodott.
- Tudom... - suttogta maga elé, ahogy alsó ajkába harapott. - Én is úgy értettem... - hirtelen dörömbölni kezdtek az ajtón.
- Tweek! Tweek! Zana vagyok nyisd ki Hey! - a lány hajtatatlanul dübörgött az ajtón, Tweek felpattanva sietett az ajtóhoz és nyitotta ki.
- Szia Tweek... - arca elvörösödött. - KOMOLYAN JÁRSZ CRAIGGEL? - Tweek arca is vörös lett, majd bólintott. - ÚRISTEN DE KIRÁLY!!! - mondta, ahogy arcához kapva nézte a másikat csillogó szemekkel. - És már elkezdtél guggolásokat csinálni?!
- Guggolásokat? - húzta fel szemöldökét Tweek. - Azt meg minek?
- Hát tudod majd bírd amikor... - Az erkélyről fulladozó hang hallatszott ám az ablak és az ajtó közötti fal pont eltakarta a fulladozót.
- Majd ráülsz és... Ah! - játszotta el a fiú élvezkedő fejét, mire Tweek leesett állal nézett a lányra, majd gyors kapálózásba kezdett.
- Z-Zana! Először tuti nem lovaglóba fogunk! - vágta rá vörös fejjel Tweek.
- Igazad van, misszionáriusba jobb az első... - mondta elgondolkodva a lány. - De szerintem már elkezdhetnéd a guggolásokat! - vigyorodott el, mire Tweek elgondolkodva hümmögött fel.
- Hogy az a... - hallatszott, majd Craig lépet be, ahogy orrát eltakarva sétált a fürdő felé - Hey Zana~ örülök, hogy a perverzióid kicsit sem lankadtak - nyöszögte, majd választ sem várva lépet be a fürdőbe és zárta magára az ajtót.
- Most tuti! - suttogta a fiúnak, arcára perverz mosoly kúszott.
- Nem... nem hiszem... - mondta ahogy elfordította tekintetét Tweek.
- Bemész hozzá! - mondta csillogó szemekkel a lány, ahogy beljebb toszogatva Tweek-et, tépte ki a fürdő ajtót, és hajította be rajta a fiút, ki a fölre érkezett. - Most mennem kell sziasztok!~ - egy kuncogás, és a lány becsapva maga mögött a szoba ajtót futott el. Craig zavartan nézet a szőkére. A csapnál állt és ha minden igaz volt arcát már megmosta ezzel eltűntetve annak jelét, hogy ténylegesen is kiakadt egy kicsit.
- Ümm~ igen? - Tweek vörös fejjel nézett fel Craig-re.
- Zana... belökött! - feltápászkodva a földről, pirult el még jobban. - Azt hitte... mást csinálsz...
- Oh és mégis micsodát? - hajolt el a mosdótól, ahogy a másik elé sétált és sötétkék íriszeivel egyenesen őt nézte.
- Azt... - mondta lassan, ahogy visszanézett a másik sötét kék íriszeibe.
- Kifejtenéd~ nem értettem soha a rövidítésekhez - mondta komolyan.
- Azt hitte hogy épp önkielégítést végzel. - mondta komolyan, ahogy a pír nőtt arcán.
- És mégis mitől végeznék önkielégítést? - a távolság ismét csökkent és így már csak pár centi választotta el őket.
- Mert így hirtelen bejöttél a fürdőbe és... olyanokról beszéltünk. - tartotta a szemkontaktust, de feje egyre vörösebb lett.
- Hmm~ érdekes. - vigyorodott el, majd egyszeriben csak hátra ugrott és felkapott egy kissé véres zsepit - eleredt az orrom vére. Nem akartam gusztira varázsolni az erkélyedet, no meg egy bűnügyi helyszínként is feltérképezhetik, szóval ezért robbantam be ide~ de nyugi megmaradok. Nem is kell aggódni értem - paskolta meg a vállát, majd a zsepit a kukába hajította és kilépett a helységből. Tweek pislogott egy párat, majd sóhajtva egyet lépett be ő is a helyiségbe, szekrényéhez lépve kezdett el kotorászni normális ruha után. Craig eközben már ismét az erkélyen lézenget és telefonját a füléhez szorítva úgy tűnt suttog. Arca kifejezéstelen volt, ám néha lehetett látni, hogy telefonját kissé jobban szorítja. Tweek elővéve egy fakó zöld inget, és egy sötét barna nadrágot sétált ágyához, ahogy elkezdett levetkőzni, és torna felszerelését ágyára dobálta, míg az ujjakat felvette helyére.
- Micsoda?! - Hallatszott egy kintről egy ordítás, majd már csak az elrobogó fiút lehetett látni aki kinyitva a bejárati ajtót futott is tovább.
- C...Craig... - szólt utána, ahogy kihajolva a folyosóra nézett körül, ám már senkit nem lehetett látni. Hirtelen megint feltűnt a rózsaszín üstök, és betaszítva a fiút az ajtón csukta be maga után azt. Tweek az ágyon landolt, Zana a vízforralóhoz sietve kapta fel azt, és egy nagy adag instant kávét.
- Tweek! Ameddig nem csinálsz 300 guggolást nem kapsz kávét! - Tweek kikerekedett szemekkel nézett a másikra.
- Nem teheted ezt! - nyüszítette keservesen.
- Ó~ dehogyis nem! Hidd el ezzel csak neked segítek! - kacsintott egyet. - KEZD! - parancsolt rá a fiúra, ki vörös fejjel ám, de villám gyorsan kezdett bele a guggolásokba.
Valahol máshol Butters kissé fejfájósan próbálta meg elvégezni a matek feladatokat, az óra alatt. Fején még virított a kötés, ám a doktornő kijelentette, hogy nincs magyarázkodása így a sulit sem lóghatja el. Nagy bánatára. Persze mikor bejött, Danny rögtön letámadta, hogy mi történt ám ő csak legyintett kezével és nevetve mesélte neki mi jót is csinált hétvégén. Ahogy kicsöngettek Butters felpattant, ám a fehér hamar visszarántotta és helyette ő kezdte el húzni kifele.
- Ezt mégis ki tette veled? - kérdezte, ahogy a falnak nyomta a szőkét, hogy az szabadulni se bírjon.
- Komolyan nem nagy cucc... jól vagyok!
- Kenny tud erről? - kérdezte komolyan, mire Butters aprót bólintott, majd félre nézet. Danny nem faggatta tovább őt helyette sarkon fordulva sétált vissza az osztályba. Kenny osztályában a padon feküdve szunyókált. Az elmúlt pár napban csupán pár órát tudott aludni, viszont mikor kicsengettek egyből Butters osztályához sietett, és a bejárat melletti falnak dőlve figyelte az embereket. A szőke szinte pont abban a percben sétált ki kissé szomorúan leszegett fejjel. Kenny elé téve kezét, hagyta hogy az neki menjen, majd magához ölelve sóhajtott egyet.
- Butters drágám, mi ez a szomorúság?~ - A szőke nem szólt semmit csak megölelte barátját és fejét a mellkasába fúrta. Kenny elcsodálkozott ezen, majd még jobban magához ölelte a másikat.
- Mi történt? - kérdezte komolyan.
- Szerintem összevesztem Dan-el - mondta szomorkásan.
- Hogy, hogy? - kérdezte érdeklődve Kenny, ahogy puszit nyomott homlokára.
- Nem mondtam meg neki ki bántott és szerintem most ez miatt haragszik... - morogta tovább.
- Szerintem csak félt, és azért viselkedik így. - mondta mosolyogva, ahogy a szőke fürtök közé tűrt. - Beszéld meg vele.
- De... nem szeretném elmondani neki ki tette, mert tuti balhéba keveredik... - nyöszögte tovább, majd kicsit elhúzódva nézet a másikra - nem akarom egyikkőtöket sem, hogy ez miatt felfüggesszenek és tudom a papád megoldja de...
- Nincs de, Butters. - zsebre dugta kezeit. - Nekem kötelességem megvédeni téged, és meg is foglak. Nem érdekelnek a részletek...
- De! Nem akarom, hogy nektek bajotok essen! - mondta kissé dühösen - Ígérd meg nekem többet nem bántod, még ha ki is kezd velem... Elsimítjuk, majd szólunk egy tanárnak vagy ilyesmi...
- Ezt nem lehet elsimítani! Ez egy állat! Ha még egyszer csak hozzád ér én... - mondatja végét már sziszegte, de véve egy levegőt folytatta nyugodtan. - Ne aggódj, nekem nem fog bajom esni. Butters szomorúan nézet a másikra. Nem szerette az erőszakot és ellene volt nagyon, de tudta barátait így sem úgy sem tudná meggyőzni. Viszont így a megvédés lehetősége miszerint ők is megsérülhetnek ki volt csukva. Kenny sóhajtva egyet nézett oldalra.
- Menj csak, beszéld meg vele, ezt az egészet... - A fiú bólintott, majd még egy puszit nyomot a másik szájára, majd besétált a terembe egyenesen a fehér hajú elé. A jelenet aranyos volt, ugyanis azt lehetett látni, ahogy Danny felkell és megsimítva a szőke fejét mosolyog rá, majd tekintetével kinézett az ajtón egyenesen Kenny kék szemeibe meredt. Halkan tátogott a fiú felé.
"Nem hagyd, hogy bántsák!"
Csupán ennyi, majd még egyet megsimítva a szőke buksiját ült vissza a helyére. Kenny elmosolyodva, fordította el fejét, ahogy az előtte lévő falat fixírozta. Hirtelen megszólalt a csengő, és amíg az összes diák el nem tűnt a folyosóról, Kenny nem ment be osztályába. Mikor már üres volt a folyosó, akkor ment be, hol a fiatal Irodalom tanár tartott órát, miközben a táblára írt, észre se vette a szőkét, ki csendben ment el padjához, ahogy rádőlve újra elaludt. Ébresztőt csupán akkor kapott mikor Craig önfeledt megkopogtatta fejét.
- Az órának vége - mondta, majd a már lassan üres teremben nézet körül - jesszus... el sem hiszem, hogy a legjobb osztályba kerültél... átaludni őket - morogta, ahogy a padra pattant és ismét megkocogtatta a szőke fejét - kelj már fel idióta!
- Mi...! - kapta fel Kenny fejét, ahogy olyan erővel állt fel, hogy a szék is hátra esett. - Craig... te mit keresel még itt?
- Szerinted? - húzta fel a szemöldökét - Éppen bájos természetemmel keltegetlek téged, tekintve, hogy a szundikálás miatt nem hallottad, hogy a többi óra elmarad, mert a tanárnőnek kisebb gondja akadt, a raktárban levő patkányokkal. Kenny az ajtóhoz rohant.
- Köszi, de most mennem kell Butters!... - sikeresen neki futott az ajtónak, de mit sem foglalkozva ezzel nyitotta ki, és homlokát dörzsölve rohant a másik fiú osztálya felé.
- Várj már! - kiáltott utána Craig és ő is nyúlcipőre váltva érte be, majd megfogva a vállánál állította meg - egy szívességet is akartam kérni...
- Mond csak... - mondta kómásan Kenny, még mindig homlokát dörzsölve.
- El kell mennem ma - mondta komoran - most kivételesen nem tudok vigyázni Tweek-re, de aggódom miatta. Ma reggel is volt egy kisebb ügy, szóval...
- Oké. Ellátogatunk hozzá Butter-sel. - sarkon fordulva indult meg újra a szőke osztálya felé. Craig komoran nézet utána, majd szó nélkül a kijárat felé kezdett el menni, ahol egy fekete kocsi már várta.
Kenny elérve a szőke osztályát tépte ki az ajtót, és belépve rajta nézett körül.
- Butters?! - Csupán néhány emberke volt bent és ezek közül Butters épp nem tartózkodott ott. Ám egy fehér hajú igen. Felkapta fejét és lomhán intett a szőkének, hogy jöjjön oda hozzá. Kenny oda sietve lihegett.
- Butters?...
- Elment önkéntesként a tanárnőnek segíteni valami irodalmi kutatásban - felelte, majd felállva komolyan nézet vörös szemivel a fiúra - ki tette azt vele?
- Ha elmondom... neki mész. És azt nem akarja. - mondta, ahogy kifújva magát normálisan vette a levegőt.
- Eltaláltad, pont ezért szeretném annak a bunkónak a nevét - arca még mindig komoly volt.
- Ha csak püfölni akarod azzal elkéstél... - zsebre dugta kezeit.
- Kedvelem Butters és nagyon nem szeretném, ha bántanák. Ha megverted azt a pöcst rendben, de az én adóságaimat még nem törlesztettem rajta. Szóval? Ki volt az?
- Kérdezd meg Butters-től... - oldalra nézett.
- Rendben. Így sokat elmondtál - mondta, majd elsétálva a fiú mellet lépet ki az ajtón. Kenny komoran nézett maga elé, majd előkapva telefonját pötyögte be Butters számát, és várt, közbe Tweek szobája felé kezdett el sétálni.
- Szia Kenny! - hallatszott a szőke szinte kicsattanó hangja - Képzeld lehetett önként jelentkezni egy könyvkutatásra és annyira jó~ Egy valag könyvutalványt kaptam már így is és a tanárnő is segít egy két versben!
- Örülök~ Butters, hol vagy, és mikor végzel?
- A tanáriban és fogalmam sincs. Azt mondta eltarthat délutánig is, mert vagy 20 könyvből kell elemzést csinálnom - ujjongott tovább, ám hangja elhalkult - ugye nem baj?
- Dehogy! Nyugodtan élvezd ki a könyveket... - mikor egyre jobban közeledett a szőke szobájához, hirtelen fura hangokat kezdett el hallani. - Bocsi Butters, most le kell tennem! - lecsapva a kagylót rohant a szoba elé.
- Neh... már... nem bírom tovább... neg többet neh! - Tweek nyöszörgő nyögdécselése hallatszódott a túloldalról. Kenny berontva készült Ramóna látványára, ám ehelyett egy rózsaszín hajú lány térdelt a fiú ágyán, kezében vízforralóval, és instant kávé csomaggal. Míg Tweek az ágy mellett guggolt folyamatosan.
- Fájjjnak a combjaim~~ - nyüszítette Tweek.
- Már csak 10 kell! Most nem adhatod fel! - kinyitva a zacskót tartotta azt a fiú orra elé, ki megérezve a kávé finom illatát új erőre kapott. Kenny fejéhez kapva csóválta meg, ahogy maga elé suttogott pár szép szót.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
