|
Bunny
2011.08.16. 17:10
Párosítás :: Bunny (KennyXButters)
Korhatár :: R-17
Szerzői megjegyzés :: Első ilyen művem az oldalon! Szigorúan 18+-os! Kérem, ha nem érzed magad elég nagynak, vagy csak simán undorodsz tőle, akkor ne olvasd el! Köszönöm.
Hideg szél fújt odakinn és a hó lassan szállingózni kezdett. A kis pelyhek táncolva estek a föld felé vagy éppen csiklandozták az éppen hazafelé tartok arcát.
- Gyűlölöm a havat - suttogta maga elé, ahogy még jobban összehúzta kapucniját az arcán. Kiskora óta, már hozzá szokott az állott levegőhöz a kapucniban. Mit neki ez, ha nem fázik? Hóna alatt táskáját szorongatta és igen gyors léptekkel haladt a kijelölt célja felé. A ház lassan fel is bukkant, ő meg boldogan, szinte futva tette meg az utolsó métereket, majd ujját a csengőre tapasztva várt. Több perc is eltelt, mire végre valaki ajtót nyitott.
- Butters, de jó, hogy látla... Fúj öcsém! Te tényleg meg vagy fázva - a szõke visszatántorgott kicsit a látványtól.
Butters egy száll pizsamájában állt, melyen vidám kisnyulak és napocskák virított. E fölé még takaróját is magára terítette, de még így is vacogott. Szõke haja összeborzolva állt minden fele és arca pirosan izzott. Szemei könnyeztek és orra alapján, azt hihetnénk, hogy nagy ivó a fiú.
- Kenny, de örülök, hogy eljöttél. Gyere, csak beljebb - invitálta beljebb a kint kuporgót - minek köszönhetem, hogy meglátogattál?
- Szívi! Ez egyértelmű! Itt el kell a jó öreg Kenny, gyógyító hatású vidámsága.
Butters kicsit felkuncogva kezdett ismét a szobája felé tántorogni és vendégünk hűen követve őt mint egy kiskutya, loholt utána.
A szobában meleg volt. Mit meleg! Hűség, akár nyáron... A hősugárzók maxra kapcsolva, az ablakok hőszigetelve. Kenny szinte félájultan dőlt az ágyra és szinte már vissza kívánkozott a hidegbe ahonnan az előbb jött. Viszont úgy tűnt, hogy a kis betegre nagyon jó hatással volt. Szinte, ahogy belépet a forróságba, ledobta magáról a meleg paplant és arca is kicsit kivirultabb lett.
- Hoztad nekem a házit? - fordult a már fetrengő felé, aki csak a táskájára bökött, jelezve, hogy akár mit ki lehet venni belőle.
A kis beteg a táskához sétálva kezdett el kutatni benne, füzetek és könyvek után ám nagy megdöbbenésére nem éppen, az a látvány fogadta ami kellet volna. Egy halk sikoly kíséretében ugrott hátra az asztalához, majd mintha tűhöz ért volna úgy hajitotta el a táskát a másik sarok felé.
- Kenny… - suttogta csendesen, ahogy az ágy fele nézett, de választ nem kapott. Erőt véve magán feltápászkodott és valahogy próbálva nem a táskára koncentrálni a kis szőke vendégét vette szemügyre aki… bealudt. Szó szerint. Egyik keze a hasán, míg a másik a feje alatt pihent párna gyanánt. Arca nyugodt vonásai és egyenletes légzése senkit nem tévesztett meg. Kenny elaludt.
Butters kicsit mosolyogott a szituáción, de mikor rájött, hogy a fiú miért is lehet ennyire fáradt már kevésbé örült.
A táska tartalma mindent elárult. Smink, szoknya, melltartó, koton és még több síkosító. Egy lánynak nem kéne ennyi. Egy lánynak nincs szüksége ilyesmire… viszont egy…
Arca ismét piros lett és kicsit szédelegve dőlt előre egyenesen rá az alvóra. Arcuk között nem volt sok. Pár centi, pár milliméter. A távolság fogyott, míg végül Butters lágyan rakta ajkait a másikéra. Egyetlen ártatlan kis puszi. Semmi több. Rögtön elhajol, viszont már lovagló pózban ült a vendégén. Kenny, csak motyogott valamit, de különös képen nem zavartatta magát… ahogy Butters sem.
Az iskolában nem terjedt el a hír és nem is akarta, hogy kiderüljön… SOHA! Leopold Butters Stoch, homoszexuális volt. Tudta magáról és soha nem tagadta maga előtt. Soha nem vonzották a lányok vagy éppen a fiús dolgok. Az állítólagos barátok mindig tudták, de merően tagadta a felvetéseket, mígnem bele nem szeretett Eric-be. Ahogy bánt vele, ahogy bántotta, ahogy megalázta… ezek a dolgok a szőke fiúból érzelmeket váltottak ki, mígnem már szinte könyörgött a srácnak, hogy együtt töltsék az időt. De a rajongás és a szerelem már nem ugyan az… Cartman hitt abban, hogy Butters csak egy rajongó, aki többi emberhez híven csodálják őt. Így lassan a viszonzatlan szerelem kezdte felemészteni a kis szívét, amíg úgy nem döntött lemond arról, hogy ő bármikor szerelembe essen. Egészen egy teljes évig, mígnem ezt a hitét eldobva adott még egy esélyt magának. A közép iskola szinte ugyan olyan volt mint az általános. Az osztály ugyanaz, az emberek sem változtak. Az egyetlen ami változott a terem. Társas padok. Egy padban két személy. Padtársak… és az övé, Kenneth McCormick. Először csak csendben gubbasztott nem is nézve rá a másikra. Emlékezett mikor egy időre eltűnt és a csapat őt vette be negyedik tagnak, de mikor visszajött furcsa mód ő már nem volt fontos. Nem tudott sokat róla. Illetve annyit, amit mindenki. Szegény család, csóróság, és az örökös mell mánia. De többet senki. Egészen addig ő is ennyit tudott míg végül Kenny elkezdte róla másolni a dogákat. Nem mert rászólni, így csak még közelebb tolta a lapot, hogy sikerüljön a másik a dolgozata. Ott a pont. Kenny ezután rendszerint köszönt neki, majd lassan és folyamatosan már barátok is lettek. Nem olyan, hogy haver-haver. Olyan igazi… Butters szerint. Szerette a fiút és már nem csak barátként… de ezt a barátságot, nem akarta elszúrni így nem tett semmit. Türelmesen epekedett, hogy hátha valaki megsajnálja és lám tessék… Kenny egy buzibárban dolgozhat… a látszat szerint.
"Lehet, hogy csak nincs pénze és valamivel kell keresnie… Nem talált jobbat… Elfogadta..."
Végig ezen agyalt, ahogy még közelebb és közelebb hajolt a másikhoz. Megnyalva ajkait csókolta meg a szőkét. Nyelve végigszántotta előbb a kissé kiszáradt ajkakat, majd igazi csókba fordulva mindenét. A levegőhiány miatt vált csak el tőle, de újra akarta. Szerette volna még csókolni a fiút és nem csak ezt… beletúrt a szőke tincsek közé és nyelvével végig szántotta a nyakán lévő selymes bőrt. Ajkait rátapaszta szívta meg egy kicsit, majd harapott rá. Szinte bele remegett a tettébe és nem bírva tovább, lejjebb csusszant egészen az alvó férfiasságáig. Az öv lazult a cipzár csúszott. Kéjsóváran, zárta markai közé és nyelvével lassan és gyengéden szántotta végig. A hatás nem maradt el. Az ismételt mozdulatoktól Kenny álmában már kezdett megmerevedni, melynek Butters mint egy kiskutya a csontjának annyira örült. Érzékien masszírozta és nyelvével ahol tudta megtisztította az izzadságtól a keménységet. Mikor végzett egy pajzán mosollyal nézett fel, hogy Kenny biztosan alszik e még, de mivel nem látta jelét annak, hogy az álomvilágból már eljött így kissé feljebb ülve kapta be. Lassan mozgott és szinte könnyezve próbálta még lejjebb és lejjebb tolni, hogy a másikat kielégítse. Keze lassan csusszant a pizsama nacijába és sajátját is kézbe véve folytatta, ott ahol abba hagyta. Elfojtott nyögések hangja szűrődött ki a teli szájából és keze egyre gyorsabb és gyorsabb tempót diktált. A csúcsnál már nem volt elég, az önkielégítés… négykézlábra helyezkedve nyúlt hátra, míg el nem érte a bejáratát. Középső és gyűrűs ujja úgy csusszant be mintha már várták volna őket. Ringatás és szopás. Ez a kettő kellet a csúcshoz. A boldogság kapujához…
Elment. Maga előtt minden olyan lett. Viszont mikor már nem kábán bámult maga elé, rá kellet jönnie valami megváltozott. Az előbb édes nedű melyet a szájában érzet eltűnt és helyét két darab kék szempár helyesítette, akik kíváncsian kémlelték arcát.
A szégyentől és a meglepetéstől szólni nem bírt és helyette csupán a könnyei eredetek meg.
- Ne-ne!- Kenny rögtön kipattant az ágyból, és mint egy tollpihét úgy kapta fel a földről Butters és rakta az ágyra
- Ne pityeregj már… nem haragszom.
A kis szőke abba hagyva a sírást pillantott fel, majd rögtön le és arca ismét a vörösben táncolt.
- Sajnálom, most… én…
Kenny csak mosolygott, majd ledöntve az ágyon csókolta meg a kissé sós ajkakat. A csók lassan egybe simult és percekkel később Butters már pucéran feküdt az ágyon.
Vendégünk lassan kényeztette a házigazdát. Csupasz bőrét mindenhol megízlelte és otthagyta nyomát. Mellbimbóit lágyan csípte fogai közé, mire Butters egy elfojtott sikolyt engedett ki magából.
- Kenny~ kérlek… én akarom - suttogta a másiknak és hasára feküdve nyúlt ismét hátra, de kenni megragadva kezét csitította.
- Most én mutatok neked valamit - súgta vissza, majd óvatosan oda hajolva a bejárathoz behatolt a nyelvével. Butters egy nyikkanással jelezte, élvezetét.
- Neh~ Kenny… kérlek… akarom… - elfojtott kiabálás, melyre csak egy apró huncut mosoly volt a válasz.
Elhajolva rakta saját merevedését a fiúhoz, majd óvatosan beléhatolt. Fájdalmas sikoly zengte be a szobát, majd egy csitító csók követte.
- Cssss… - nyomot egy puszit, a kiszáradt ajkakra, majd lassan óvatosan mozogni kezdett a fiúban. Butters karjaival magához húzta vendégét és teljesen hozzá simulva vette fel a ritmusát. Csípője remeget és ringott, és ahogy Kenny begyorsított úgy kezdte elérni azt a pontot amelyet eddig még sosem.
- Énhh~
- Én is… - mondta Kenny és bele markolva a másik szőke tincsei közé ment el. Butters csak néhány pillanattal később szakította át az érzelmek és a vágy kapuját.
Lihegve és fáradtan feküdtek a másikon. Mikor Kennynek végre volt annyi lélek jelenléte, legördülve karolta át Butters vállát és húzta magához. Kedvesen simogatta és próbálta kerülni a másik tekintetét, de végül ránézett - természetesen csukott szemmel és halkan bele kezdett a mondandójába
- Szeretlek Butters és… ez annyira jó volt, hogy szerintem csinálhatnánk megint, sőt! Én én… tudok egy csomó trükköt meg… - ahogy kinyitotta a szemét, rá kellet jönnie felesleges a beszéd. A szőke mellette csendben aludt, lehunyt szemekkel és forró homlokkal.
Kenny feltolva magát csókot nyomott a fiú homlokára, majd kicsit rendbe szedve mindent ült le az asztalhoz és onnan nézte tovább az alvó fiút, mígnem ténylegesen el nem nyomta őt is az álom.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
