|
A földön
2011.08.16. 16:26
Párosítás :: StanXKyle
Korhatár :: PG
Elestem, és nem tudok felállni. De mért nem? Talán azért, mert az lökött el, akiben hittem? Talán azért, mert tőle vártam a vigaszt? Talán, mert nagyon szeretem? Talán, mert más vagyok? Igen, ez lehetséges. Más vagyok, és nem fogadott el ennek. De hisz azt hittem, a család örökre kitart mellettem! Elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. De akkor mért sírt az anyám, és mért taszított ki az apám a lakásból, utánam dobva egy bőröndöt? Mért? Én úgy tudtam, a szülök elfogadják a gyereküket, bármilyen is. Hisz mindenkinek vannak problémái. Nincs olyan ember a világon, aki tökéletes lenne. De akkor miért? Ráadásul esőben dobott ki. Olyan nagyszerű. És most merre tovább? Úgy gondoltam ugyanis, hogy nekik mondom el legelőször ezt a tényt, és lásd, mi lett a vége? Ki vagyok tagadva. Ja, és a legszebb az egészben, hogy csupán azért, mert nem szívlelik a melegeket. Na és? Attól, hogy én a saját nememhez vonzódom, nem leszek más! Most mondjam én is azt, hogy utálom a kutyákat, mert egyszer egy megharapott? Ez hülyeség, attól mert az az egy megharapott, nem biztos, hogy a többi is nekem fog jönni. De nem, az agyi kapacitás idáig ér el. Ha meleg lettél, ugyanolyan vagy, mint a többi. Mondhatom, remek. De ha ők így vélekedtek, vajon ő mit fog szólni? Elfogad ilyennek, és viszonozza majd az érzéseimet? Lehet, de mi van, ha mégsem? Mi van akkor, ha ő is ellök? Vagy eltaszít. Nos, természetesen tudom, mi lesz akkor. Soha többet nem tudok felállni. Ott fogok meghalni abban a pillanatban. Akarom én ezt egyáltalán? Nem, nem akarom. De mégis, most mi a jobb? Magamban tartani örökre a titkot, ahol soha nem tudja meg, vagy elmondani neki, és 50% eséllyel indulni. 50% elég sok, de ugyanennyi esélyem van arra is, hogy elküldjön a jó büdös picsába. De akkor mégis, hogy döntsek?
A ruháim már átáztak, én viszont még menedéket sem keresek az eső elől. Itt fekszem egy padon a parkban, és ezen tűnődöm. Végül is, ha már idáig eljutottam, felvethetek egy 'c' lehetőséget is. Meghalok itt az esőben, tüdőgyulladásban. Igen, azt hiszem, ez jó lesz. Tökéletes vég egy magamfajta emberhez. Se túl hősies, se túl drámai. Pont jó. Ráadásul milyen jó, ha az ember mindig könnyen megbetegszik. Lassan majd mindenem leáll, és akkor már a dagadék sem menthet meg a szerveivel.
Kip-kop. Halk léptek. Biztos valaki a parkon át vágja le az utat. Kit izgat, becsukom a szemem, és oda sem figyelek rá. Biztos azt hiszi, hogy egy csöves vagyok, aki nem ment el Kaliforniába. Ha meg segíteni akar, elküldöm majd melegebb éghajlatra. Nehogy már megakadályozza a jó kis tervemet! Kip-kop, kip-kop. Léptei felgyorsultak. Biztos meglátott. Szép, legfeljebb nem áll meg, így még a hangomat sem kell pocsékolnom. Kip. Hey, hogyhogy nem hallom a cipője kopogását? Ja igen, ez elég egyszerű, biztos megállt. Hát, akkor mégiscsak el kell küldenem.
- Kyle! - Nem. Miért őt? Pont amikor már olyan közel álltam ahhoz, hogy beteljesedjen a célom. De nem, Istennek pont őt kell ideküldenie a sok ember közül. Ó Uram, köszönöm ezt a kedvességet! Túl jó vagy hozzám.
- Kyle? - Igen, talán ha nem szólok vissza, elmegy, és akkor ördögi tervem beteljesedhet. Hahaha... Na jó, talán nem is annyira ördögi, de mindennél jobb. - Kyle, te vagy az?
NEM!
- Te jó ég, teljesen átfagytál! Kyle, minden rendben? Hey, szólalj már meg! - Hát ez nem igaz. Mért nem hagy békén? Bárki idesétálhatott és megszánhatott volna, de nem. Pont ő jön ide, és rángatja a vállamat. Ráadásul a kérésének eleget sem tudok tenni, mivel úgy tűnik, a tervem igen jól haladt. Teljesen átfagytam, annyira, hogy a szám is tiszta lila, és még mozgatni sem vagyok képes. De nem csak ez az új helyzet. Úgy tűnik, az, hogy apám egy pólóban dobott ki, nem a legjobb ötlet volt. Nem érzem semmimet, de ahhoz képest agyalni elégé jól tudok. Nem hiába vagyok az egyik legokosabb tanuló a középsuliban! Az egyetlen, amimet mozgatni tudom, az a szemem. Gyorsan pislogok párat, hogy kitisztuljon a kép, de várjunk csak... Mért mozog a kép? Úgy tudtam, egy padon fekszem, most meg... Te jó ég! Visz a hátán, de mikor? Hisz mindvégig ébren voltam! Jaj ne, az agyam is kezd leállni. Ez rossz jel! De vajon hova visz? Remélem, nem kórházba, bár, ahogy megtippelem, szerintem felvisz a lakásába. A LAKÁSÁBA!!! Ó nem, nem, oda nem akarok menni, bárhova, csak oda ne! Még a kórház is jobb hely a lakásánál. Félek, ha odajutunk, akkor biztos, hogy ki fogom neki nyögni, és akkor már a lépcsőn is gurulhatok egy sort, ugyanis a 4.-en lakik. Vajon hogy fog oda felcipelni, mikor nincs a panelba lift?
Várjunk egy percet, úgy tűnik, sikerült neki. Ugyanis már az ágyán fekszem, betakarva, a fejemen meg valami vizes szarság van. Egy rongy? Igen, igen, egy rongy, ami azt jelenti, sikerült belázasodnom. Remélem, belehalok, és akkor elkerülhetjük ezt az egész szarságot!
- Kyle, hallasz engem? - Oldalt ül az ágyon. Pislogok párat, hátha felfogja, hogy figyelek rá. Szóval egy, kettő, három, AU! Mi a picsa ez a fájdalom? Úgy tudtam, a megfázás nem jár fájdalommal. Na jó, ez nem teljesen igaz. Némi fájdalom van, de nem fizikai.
- Sajnálom, de ez az orvosságod volt. Azt mondta az orvos, hogy így hat a leggyorsabban. - Remek, pedig mennyire utálom a tűket. Várjunk, orvosság... ó nem, énnekem nem kell köszi. Pont az ellenkezője, egy jó kis baci, vagy valami erős altató, amiből soha nem ébredek fel, jobb lenne.
- Kyle, mit kerestél te tegnap az esőben kint? - Tegnap? Az nem ma volt? - Ráadásul a cuccaid is melletted hevertek. Mi történt? - Apám kidobott, mert megtudta, hogy mostantól nem kell adnia a fát, hogy befűtsek télire.
- Beszéltem a szüleiddel. - TESSÉK? NEM, KÉRLEK, MONDD, HOGY AZOK A HÜLYÉK NEM MONDTAK NEKED SEMMIT!!! - De ők még látni sem akarnak téged. Mi történt?
Bárcsak elmondhatnám. Komolyan, már az sem érdekel, ha itt helyben kivág az ablakon, muszáj elmondanom, különben itt pusztulok meg.
- Szeretlek. - Ez elég rekedtesen hangzott, sőt, biztos vagyok benne, hogy egy nyögésnél többet nem tudott kivenni belőle. De vajon, ha így van, akkor mért mosolyog? Mért közeledik felém, és mért hunyja le a szemeit, majd tapasztja ajkát az enyé...
3 hónap elteltével ismét itt fekszem azon a padon. Mik a különbségek? Süt a nap, sőt, olyan meleg van, hogy egy szál gatyában és trikóban feszítek itt. Talán ezért is vagyok megint egyedül a parkban. Ki az a hülye, aki ilyen meleg napon nem egy strandon van? Oké, inkább ne találgassatok. A másik fontos különbség az a hozzáállás. Teljesen boldog vagyok, sőt annyira, hogy már nem is akarok meghalni. A betegség helyre rakta az agyam. 3 hétig feküdtem, és levesen éltem. Komolyan, vékonyabb vagyok már, mint Kenny, pedig az nagy szó! De mégsem ez a fő ok. Hanem az, hogy valaki felmelegített esténként, és ez a valaki mentett meg attól, hogy eldobjam magamtól azt az életet, amit kaptam.
Kip-kop. Na tessék, van még egy idióta, aki nem a strandon van. Kip-kop, kip-kop. Felgyorsult. Egy olyan de-javu érzés. Mikor történt már meg ez? Kip. Na jó, elég! Ki a fasz szórakozik velem? Nem vicces, azon a szörnyű napon majdnem meghaltam, ez meg újra akarja játszani, most rögtön megverem!
- Kyle. - Nem. Őt nem akarom megverni. Legfeljebb valahol, de nem itt. Jobb, ha felkelek, mielőtt megint azt hiszi, hogy valami bajom van. Így ni. Trikó rendben, és most nézzük, hol tart az a kis... Mi a picsa? ELLÖKÖTT. Na jó, ez nem pontos, ugyanis rám ugrott, de milyen gyorsan lemászott rólam! Legalább maradt volna rajtam, és akkor egy kicsivel jobb lenne, de nem, fogta magát, és itt hagyott a földön, ellökve. Pont, mint apám, az is ellökött magától. Azóta sem beszéltünk. De mégis, itt valami egészen más.
Ááá, igen, már látom, mi változott. Ő értem nyúlt. Kezébe csapok, majd felkelek. Igen, talán e kéz nélkül örökre a földön feküdhetnék, a koszban, sárban, bánatban. De ő megmentett. Értem nyúlt, és nem a kezével, hanem a szeretetével mentett meg. Képes volt szeretni, még akkor is, amikor én eldobtam magamtól mindent. Igen, Ő értem nyúlt, és ezért nagy hálával tartozom neki. Köszönöm, Stan.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
