V�gig sim�t oldal�n, majd kac�ran csap fenek�re, mire csak felkuncog. Senki sem veszi figyelembe a kis jelenetet. M�r megszokt�k, mindennapos. �n vagyok az egyetlen, ki m�g mindig, komoran mozizom v�gig ezeket a jeleneteket. Zavar. Ideges�t. Irrit�l… gy�l�l�m ezt l�tni… m�gsem tudom elvenni tekintettem. �jra megpaskolja, mire a l�ny boldogan ugrik nyak�ba. Kihaszn�lja az alkalmat, majd meg is markolja. Szenved�lyes cs�kot v�ltanak… �s ekkor… el�g volt. Szemeimbe k�nnyek gy�lnek, ahogy fel�llok a hint�r�l, �s ink�bb elhagyom a suli udvart. Sokat l�ttam… t�l sokat… unalmas, mindig ugyan az a lemez. Mi�ta hormonjaid m�k�dnek, m�r nem �rdekellek. Tudod milyen szarul esik?... Honnan tudn�d… sose �rezt�l ilyet… �s sose fogsz… �r�lj csak neki, nem �ppen kellemes �rz�s.

�r�k ut�n, mosolyogva szaladok oda hozz�d. Megkocogtatom v�llad, te elfordulva a t�bbiekt�l, pislogsz r�m.
- Kyle! – hangod boldogan cseng.
- Stan~ - mosolygok r�d, hiszen im�dom mikor ilyen vagy. Mikor csak r�m figyelsz… arra a p�r pillanatra is. – Mehetn�nk egy�tt haza~ - mosolyod vigyorr� v�ltozik, �m miel�tt m�g r�b�linthatn�l, �jra megjelenik. Bel�d karol, majd sz� n�lk�l kezd el h�zni.
- Wendy? – lep�dsz meg, mire az csak l�gyan mosolyog r�d.
- Mi az? Azt hitted n�lk�led megyek haza?~ - kuncogja. � tudja j�l… s�t… tal�n mindenki tudja, kiv�ve �. Nem vette �szre soha… semmib�l nem j�tt r�… vagy csak tal�n… ink�bb nem akart…
Elmosolyodva fordulsz is sarkon, �s indulsz is el vele, �m ut�nad kapva, ragadom meg p�l�dat.
- Stan…! – pillanatok alatt v�ltozol meg. Kedvess�ged k�dd� lesz, �s flegm�n n�zel r�m.
- Sajn�lom Kyle, de Wendyvel kell mennem. – kezemet les�pr�d pul�veredr�l. Egyb�l Wendyvel kezdesz csevegni, itt hagyva engem. H�tra sem pillantasz… semmi… mintha nem is l�tezn�k. �rzem a f�j�, cs�p� �rz�st, mely szemeimet marja. A k�nnyek sz�p lassan v�gig folynak arcomon, lehajtom fejem, v�llam meg-megremeg. �rzem magamon a tekintet�t… �rzem, ezt a h�nyinger kelt� �rz�st. Feltekintek. Vigyorogva sand�t r�m, lila �riszei el�gedetten csillognak. Fogcsikorgatva n�zek vissza r� d�h�sen, mivel csak t�pl�lom el�gedetts�g�t, �gy vigyora tov�bb n�. Gy�l�l�m… �s ezt tudja j�l… �s �lvezi… de m�r… nem sok�ig…

„Sajn�lom Kyle, de Wendyvel kell mennem.’’
Fejemben csak ez a mondat cseng. Nem tudok t�le szabadulni, felem�szt, �s t�nkre tesz. Minden egyes alkalommal, mikor �t v�lasztod helyettem. Nem b�rom ezt elviselni, hiszen mi�rt pont �? Mi�rt nem �n?! Tal�n nem vagyok el�g j�? Hiszen � sem t�k�letes! �s m�gis… ak�rh�nyszor v�lasztani kell kett�nk k�z�l, te egyb�l ut�na loholsz. Ezzel �sszet�rve sz�vem. De t�ged, nem is �rdekel, leszarod magasr�l. �veken �t ezt tetted, �s most �n is ezt teszem. Leszarom az �rz�seidet, mert elegem lett. El�g volt abb�l, hogy csak �t n�zed, minden percbe �t �lteted, hogy � a mindened.

Az iskola el�tt �llva, n�zek v�gig a torna �p�leten. Elv�llalta a kedves Testaburger hogy feld�sz�ti. Egyb�l ajn�rozni kezdted, bezzeg ha �n tettem volna ezt, le se szartad volna. A szakad� es�ben lass� l�ptekkel haladok az �p�let fel�, hol csak egy l�mpa pisl�kol, az is tomp�n ontja f�ny�t. Feh�r zoknim bemocskolja a sok s�r, de nem �rdekel, nem �rdekel m�r semmi, �s senki, s�t, m�r te sem.

S�rfoltokat magam ut�n h�zva, t�ntorgok el a tornaterem ajtaj�ig. Belesve az apr� r�sen, pillantom meg a fekete f�rt�ket, �s azt a gusztustalan lila ruh�t, mely al� annyiszor megpr�b�lt�l belesni. Sz�vemhez kapok, hiszen minden egyes eml�k f�jdalmas, mely hozz�d k�t. Sosem �gy tekintett�l r�m, mint �n r�d, meg�r�tesz…
Megl�k�m az ajt�t, �gy az nyikorogva ny�lik ki.
- �, Stanley? – fordul h�tra boldogan szerelmed, milyen nevets�ges. Mikor v�gre lem�szik a l�tr�r�l, riadtan tekint r�m, �, csak nem f�lsz? A helyedben �n is f�ln�k, nagyon is, s�t, nem �lln�k le mozizni, hanem menek�ln�k. Ehelyett m�g mindig n�z, majd remeg� hangon sz�lal meg. – Kyle… m… mi t�rt�nt veled?... – tested remegni kezd, h�t persze. Te m�g sose l�tt�l ilyet, eg�sz �letedben �lomvil�gba �lt�l, hogyan is l�tt�l volna…
- Mi t�rt�nt volna?... WENDY? – neved undorodva ejtem ki, mire te lefagyva n�zel r�m, k�nnyeid utat t�rnek, �s s�r�sba kezdesz, ami engem a legkisebb m�rt�kben sem hat meg. S�rj csak, �n is azt tettem, sokkal t�bbsz�r, mint te.
- Kyle! N�zz magadra! Hogy j�hett�l ki �gy az utc�ra?! – hangod megvet�, mit k�pzelsz te? M�g te pr�b�lsz engem lekezelni? K�zelebb l�pek hozz�d, mire �szbe kapsz, �s r�j�ssz, hol is van a helyed. Csendbe hajtod le fejed.
- Valami baj lenne a ruh�immal?... – k�rdezem kuncogva, ahogy m�g k�zelebb l�pek hozz�d. Riadtan kapod fel fejed, majd v�gig n�zel rajtam. T�nyleg nem �rtem, hiszen nekem ez a kedvenc pizsam�m, olyan egyszer�, m�gis, az anyaga teszi k�l�nlegess�. A s�t�tz�ld selyem, egyszer�en elragad�. Neked m�gsem tetszik, sz�rny� �zl�sed van.
- Ha �gy m�szk�lsz meg fogsz f�zni!... – v�god r� felb�torodva, de mikor r�d pillantok, �jra h�tr�lni kezdesz. Ugyan m�r, mintha m�r nem v�rn�d a hal�lom, hogy megd�g�ljek, �s elt�njek a k�pb�l… de nem. Sajnos kett�nk k�z�l, te fogsz erre a sorsa jutni. Szemeib�l csak �gy �radhat, mit is akarok veled tenni, hiszen egyb�l felpattansz a f�ldr�l, menek�lni pr�b�lsz… ostoba. �szre se vetted, hogy id�vel milyen k�zel ker�ltem hozz�d? K�s�, Wendy. T�l k�s�. Az eddig h�tam m�g�tt szorongatott k�st, h�tadba d�f�m. Keservesen felny�gsz, ahogy a f�ldre rogysz. Hitetlenkedve n�zel magad el�, majd megfordulva r�m emeled riadt tekinteted. Nem hat meg, hidd el, nem hat. A k�st �jra megemelem, de miel�tt bel�d d�fhetn�d, t�sark�ddal t�rden r�gsz. Sz�nalmas pr�b�lkoz�s, m�gis bev�lik. Hiszen f�j, m�rt ne f�jna? Hiszen �n is csak ember vagyok. Csak egy ember. �jra menek�l�re fogod, de megragadom bok�dat, visszar�ntva, d�f�m oldaladba a k�st, mire felvis�tasz. K�rmeidet pizsam�mba v�jod, de az anyag j�l b�rja, ak�r egy pajzs, �gy v�di b�r�m. �s te m�g kritiz�lta, t�nyleg nincs �zl�sed. �jra les�jtok a k�ssel, majd megint �s megint. Testemben egyre jobban sz�t�rad a m�mor�t� �rz�s, ahogy te vis�tasz, �n meg nevetek. Lassan m�r csak �lettelen hull�dat d�fk�d�m, m�gis, olyan j� �rz�s, nem tudom abbahagyni. Egykor lila ruh�d most v�r�sen l�g rajtad cafatokba, hidd el, �gy sokkal jobban n�zel ki. Lila �riszeid tomp�n merednek r�m, k�nnyeid nem folynak t�bb�, hangod is elhalt, ak�r csak a lelkemben tombol� d�h. Megnyugodtam, igen. Tal�n sokkal r�gebben megkellett volna ezt tennem, mostanra t�l k�s�. T�l k�s� mindenhez.

Hanyagul dobom f�lre a k�st, majd fel�llva n�zek v�gig a hull�n. Gusztustalan, de h�t Halloween lesz, t�k�letes d�szlet leszel. H�tat ford�tva neked, hagyom el a termet. Csak azt sajn�lom, hogy az �n ruh�m is bemocskoltad undor�t� v�reddel, hiszen m�g annyit sem �rdemelt�l, hogy ilyen csod�s anyagot piszk�ts be.

K�bultan s�t�lok az es�ben, �s csak te j�rsz fejemben. A s�rfoltok, miket a betonon h�zok v�gig, v�rrel elegyelenednek, de senkit nem �rdekel, senkit nem �rdeklek. K�s� van, tal�n �jf�l is elm�lt, ki tudja, kit �rdekel. Bet�r�m h�zatok ajtaj�t, mely megadva mag�t d�l ki hely�r�l. P�r m�sodpercig semmi reakci�, tal�n te is sz�leiddel, �s n�v�reddel ment�l Wasingtonba? Azt mondtad itt maradsz… hogy egy�tt menj�nk csokit gy�jteni… hazudt�l, megint? Mi�rt?...
- �risten! – felkapom fejem, mikor hangod hallom. Olyan megnyugtat�. Sokkal boldogabb vagyok, ah�nyszor meghallom. Lerohansz a l�pcs�n, bossz�san n�zel r�m, �m mikor r�d�bbensz, ki is vagyok, hitetlenkedve sietsz oda hozz�m. – K… Kyle… mit csin�lsz?! Pizsam�ba? – megragadod v�llam, mire �n elmosolyodok, hogy v�gre… v�gre hozz�m �rt�l. – Tiszta v�r vagy… �risten… - sz�rnyedsz el, majd megragadod kezem, �s �gy h�zol fel, fel a l�pcs�n. A f�rd�szoba ajt�t majd kit�ped, egyb�l a wcre �ltetsz, nem is �rdekel, hogy csupa v�r lesz minden? Nem, le se szarod, �s most kiv�telesen, csak velem foglalkozol. Milyen j� �rz�s… ennek hat�s�ra elmosolyodok, te pedig abbahagyva a hadar�st, �s k�zmozdulataidat, n�zel r�m szem�ld�k r�ncolva.
- Kyle… mi t�rt�nt?... – suttogod, ahogy lehajolsz hozz�m, �s m�lyen szemembe n�zel. B�rcsak t�bbsz�r lenn�l hozz�m ilyen k�zel…
- Csak eltapostam… egy kellemetlen f�rget… - mosolygom keser�en, mire te felh�zott szem�ld�kkel n�zel r�m. Aranyos vagy, csak te tudsz ilyen �desen, �rtetlen�l n�zni, senki m�s. Nekem elhiheted.
- �s mekkora volt, hogy ennyire �ssze trutyizott? – felkuncogok, min te csak pislogsz. Olyan hisz�keny vagy… mindent elhiszel nekem? Mi lesz �gy veled? Ha ilyen naiv vagy? – Mindegy, akkor is, kell neked egy v�lt�s ruha, teljesen �tfagyt�l…! – v�gig sim�tasz karomon, melyen t�bb v�rfolt is vir�t, majd pedig mellkasomon is. F�j Stan, hagyd abba, k�rlek. De nem, te tov�bb folytatod, �jra karomra siklik kezed, �s l�gyan simogatni kezdesz. El�g… El�g… f�j… hagyd abba… de h�t mit is v�rok… hogy hallhatn�d gondolataimat, hogyan �rthetn�l meg… Meg�r�ltem? Tal�n… de esk�sz�m, utolj�ra tettem veled ilyet. Megragadom a h�tad m�g�tt l�v� d�szes v�z�t, miel�tt m�g �szrevehetn�d, er�b�l v�gom tark�dhoz, �gy s�t�ts�gbe bor�tva vil�god.

V�gig figyeltelek. Minden egyes kis rezd�l�sed, apr� l�legzetv�teleidet. �r�k telhettek el, mire fel�bredt�l. Agg�dtam, hiszen nem akartalak b�ntani. Mikor fel�bredsz, fejedhez kapn�l, de a selyemszalagok tartanak. Nem akarom, hogy �tmenj azon a szenved�sen, mint �n. �, nem, dehogy. Mocorogni kezdesz a sz�ken, melyhez k�t�ztelek, majd riadtan k�mlelsz k�rbe. Ezen csak elmosolyodok, hiszen mondtam. T�l naiv vagy. A mai vil�gba, �gy nem lehet t�l�lni, Stanley. Megl�tsz, szemeidben rem�ny csillan, mire �n l�gyan elmosolyodok. Ha tudn�d, milyen �rtelmetlen egy �rz�s a rem�ny… de honnan tudn�d, nem tudod milyen, mikor csal�dsz benne. H�t most megtudod.
- Kyle… Hogy ker�lt�nk ide?... Mi t�rt�nt?... �gy f�j a fejem… - hidd el, vannak enn�l sokkal nagyobb f�jdalmak… - leszedn�d ezeket r�lam? – k�rdezed, ahogy �jra mocorogni kezdesz. �des… szeretem az �des dolgokat. F�leg t�ged…
- Nem tehetem, Stan. – mondom halkan, mire �rdekl�dve tekintesz r�m. Pillant�soddal kutakodva fix�rozol. A fejed f�l�tti l�mpa, megakad�lyozza, hogy ide, a s�t�tbe is ell�ss. Nem is baj, te maradj csak a f�nybe. Sz�momra m�r nincs ki�t a s�t�tb�l… nem akarok a f�nyre menni. Nem! Nem mert ott csak f�jdalom v�r, semmi m�s. M�gis, ahogy arcodra n�zek, testem mag�t�l mozdul. Egyre k�zelebb l�pkedek hozz�d, tekinteted egyre szomor�bb, �s agg�d� lesz… de sajnos, nem el�gg�. A szemedbe m�g mindig nem l�tom azt, mi akkor csillant meg, mikor r� n�zt�l. Mi�rt? Hiszen � m�r nincs, soha t�bb�… Tal�n az lehet az oka, hogy m�g nem tudod? Tal�n ideje lenne el�rulnom neked. De f�lek. F�lek a reakci�dt�l, f�lek az �rz�st�l, mit tekinteted keltene bennem.
- Mi�rt nem?... Kyle, ez nem vicc, oldozz el! Mennyi az id�?... – hi�ba k�rded… �n sem tudom. Nem is akarom tudni. T�ged se �rdekeljen. Ennyire neh�z egy kis id�t velem elt�ltened? – Wendy v�r r�… - miel�tt m�g folytathatn�d, el�d l�pve fogom be sz�d.
- Ne foglalkozz vele… neki m�r mindegy… - suttogom halkan, ahogy m�g k�zelebb hajolok hozz�d. Nagy nehezen b�r, de elveszem kezem ajkaidr�l.
- Ezt meg hogy �rted…? – suttogod, hangod oly m�s. D�h�s, k�ts�gbe esett. Miatta besz�lsz �gy velem?...
- � m�r nincs t�bb�… m�shol van… - let�rdelek el�d, �gy t�maszkodom combjaidra. Feln�zek r�d, mire te egyre riadtabban tekintesz r�m vissza.
- Hol van?! – rivallsz r�m. Nem tetszik. Nem szeretem, mikor �gy viselkedsz velem. A f�ld fel� mutatok, p�r m�sodpercig csak b�mulsz r�m, �rtetlenkedve. Neh�z lehet, hiszen nem gondolt�l erre, igaz? Hidd el nekem, � oda jutott, ahogy �n is oda fogok. K�z�l�nk tal�n csak te fogsz feljutni… vagy te se… - Mit tett�l vele?! – k�rdezed, vagy ink�bb felel�s�gre vonsz? Naiv vagy. Ebben a helyzetben is, makacsul �s �nfej�en fogsz viselkedni?

- Stan… - suttogom halkan, mire eddigi haragos tekinteted megv�ltozik. Agg�d�st, szomor�s�got, �s f�lelmet. Ezt l�tom szemeidben. F�lsz, hogy elveszted j� bar�tod, az egyetlent… ki kell hogy �br�nd�tsalak, �n m�r r�g, nem vagyok a bar�tod. – Nem lehetne… - csak ekkor merek igaz�n a szemedbe n�zni. – Hogy… ebbe a marad�k kis id�be… velem foglalkozz?... – kikerekedett szemekkel n�zel r�m, nem �rted m�g mindig, igaz? Vagy ink�bb nem akarod? Fejem combjaidra fektetem. V�gig sim�tok karodon, majd f�l szemmel r�d n�zek. M�g mindig led�bbenve n�zel r�m. Nem hitted volna, igaz? Olyan hihetetlen dolog lenne?
- K… Kyle… - hangod remeg.
- Igen? – k�rdezem hat�rozottan. Megsz�lalni sem b�rsz, szemedben retteg�s csillog.
- T… Te t�nyleg… - als�ajkadba harapsz, nem akarod kimondani ezt a sz�t. Mi�rt? Hisz csak egy sz�? Igaz, �n besz�lek? �n sem tudtam elmondani neked… 10 hossz� �ven �t. Elford�tom r�lad tekintetem. F�j, f�j l�tnom ezt a tekinteted. De k�s�, m�r mindennek v�ge. �r�k telnek el… vagy csak percek? Magam sem tudom... nekem m�gis �veknek t�nnek. Hangod halk, semmi f�le �rzelem nem cseng benne.
- Kyle… - mellkasomhoz kapok. Hogy vagy k�pes, ilyen hidegen ejteni nevem? F�j… nagyon f�j.
- Igen? – k�rdezem vissza, ugyan ilyen hangs�lyban, amin meglep�dsz, b�r ezt nem mutatod ki, de tudom. T�l j�l ismerlek, sz�momra nyitott k�nyv vagy.
- E-Ez nem norm�lis! – akadsz ki, ennek hat�s�ra se n�zek fel r�d. – Ha igaz… ha igaz hogy meg�lted �t… - hangod elcsuklik. – Akkor beteg vagy! – el�g… - �s seg�ts�gre van sz�ks�ged! – ne folytasd… - �s ne… - kezem �jra sz�dra teszem, majd �gy n�zek fel r�d. Szemeidben k�nnyek csillognak. S�rni akarsz? Csak tess�k… nem old meg semmit, esetleg j�l esik. De enn�l t�bbet nem tesz. Elveszem kezem. Arcomon p�r k�nnycsepp landol, �lvezem. Hiszen a te k�nnyeid, hozz�d tartozik.
- Nincs m�r sok id�nk… - suttogom, mire meglepetten n�zel r�m. – Ha mondani akarsz valamit… gyorsan tedd… - nyelsz egyet, sz�l�sra nyitod sz�d, �m �jra becsukod. Komolyan vehetn�d, amit mondok, Stanley. Nem hazudok, az id� fojtogat, �s nemsok�ra k�l�n v�llnak �tjaink.
- Mi�rt… �lted meg… ha szeretsz… - hangod elcsuklik, m�gis, er�t v�ve magadon folytatod. – Akkor nem �ln�d meg azt, akit szeretek… - �jra r�d n�zek, k�nnyeid tov�bb potyognak. Tudod, hogy sose b�ntan�lak, nem a f�lelemt�l s�rsz… l�tszik. F�j, igaz? Hidd el, tudom milyen �rz�s. Szavakba foglalni is neh�z lenne… el�g, ha r�d n�zek.
- F�lt�kenys�gb�l… - v�laszolom, majd combjaidon megt�maszkodva, tolom fel magam, eg�sz k�zel hozz�d, orrunk �pp hogy �ssze nem �r, de nem h�z�dsz el, tov�bb n�zel, k�nnyes szemekkel. – F�jt Stanley… nagyon f�jt… hogy �t szereted, engem meg nem.
- De t�ged is szeretlek! – v�god r�. – A bar�tom vagy, �s szeretlek… - als�ajkadba harapsz.
- Mint bar�tot… - fejezem be helyetted a mondatot, mire lehajtod fejed. �rtelmetlen, hiszen nem kell a szemedbe n�znem ahhoz, hogy tudjam, mit gondolsz. V�gig sim�tok combodon, mire felkapod fejed, �s �gy n�zed mozdulataimat. Lehajolva, d�rg�l�z�k �gy�kodhoz, majd n�zek fel r�d. – �n mi�rt… nem voltam el�g j�?... – �jra d�bbenten n�zel r�m. T�togsz, ak�r egy hal. �des vagy, m�r mondtam?
V�laszodat nem hallhattam, hiszen hirtelen bet�rt�k a pince ajt�t, �s nem egy fegyveres ember �z�nl�tt be rajta. Oda rohannak hozz�nk, engem elcib�lnak t�led, m�g r�lad m�sodpercek alatt szedik le a selymeket. Milyen k�r… b�rcsak lett volna… m�g egy kis id�nk.
- Kyle! – amint eloldoznak, hozz�m j�nn�l, de �k visszar�ntanak. Nem akarnak hozz�m engedni, te m�gis k�zdesz, de mi�rt? Rem�nyt akarsz bennem kelteni? Ne tedd. A rem�ny �rtelmetlen, csup�n ill�zi�, mely meg�li az embereket.
- B�rcsak… lett volna m�g egy kis id�nk… - suttogom, �s hab�r hatalmas a zaj, te m�gis meghallod. Keser�en mosolygok r�d, m�g te keservesen s�rsz, �s feladva a harcot hagyod, hogy elhurcoljanak.

Jav�t�int�zet… persze, nem sz�m�tottam m�sra. Egy �v m�lva, mehetek is a b�rt�nbe. Ap�m elsz�ntan k�zd�tt az igaz��rt, hogy �n �rtatlan vagyok. M�gis… mikor a b�r� r�k�rdezett, �n tettem? Puszt�n mosolyogva helyeseltem. Elmegy�gyba akartak k�ldeni, de nem engedtem. Nem vagyok dilis… nem vagyok h�lye. Amit tettem, teljes akaratomb�l. �s nem b�ntam meg… sose fogom. Arcomra �jra mosoly sz�kik, eml�kk�peknek h�la. Sok-sok gyerek van ide bez�rva, rajtam k�v�l. M�gis, kevesen vannak, kik �letfogytiglannal kezdt�k. Hozz�m sem mernek sz�lni, rettegnek t�lem, de nem �rdekelnek. A falnak d�lve, n�zem a kis t�v�t, mely az aul�ban tal�lhat�. A h�rek megy, mindenki fesz�lten figyeli.
A h�ten, tragikus gyilkoss�g t�rt�nt South Parkban. Wendy Testaburgert, egy bizonyos Kyle Broflovski oszt�lyt�rsa, egy k�s �ltal �lte meg. Az ok, m�g ismeretlen.
Ennek ellen�re, a l�ny bar�tja, nem hajland� nyilatkozni. – Stanr�l j�n be egy kis video. Szemeit nem takarj�k ki. Furcsa. Keser�en n�z maga el�, �s mikor a riporter r�k�rdez; Sejti, mi lehetett a gyilkoss�g oka? – als�ajk�ba harap, �s fel�llva hagyja �tt �ket. – K-K�rem v�rjon! – fut ut�na a n�, nem tudja, hogy �rtelmetlen.
Tal�n igaza volt… �s m�gsem szerettem. Hiszen most is, el�gedett mosoly k�szik arcomra, ahogy arra gondolok magamban, j� ideig, senki nem fog a k�zeledbe menni, nem leszel m�s�…
Nem… ez m�s �rzelem… rem�ny. M�r megint… csak rem�nykedem benne, hogy t�bbet nem �r m�s hozz�d… Keser�en mosolygok magam el�.
Rem�ny. Ez lesz az �n vesztem.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.