| Anvil : 13. fejezet: Harc a dojo-ban (part2) |
13. fejezet: Harc a dojo-ban (part2)
2011.05.27. 18:02
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Ramóna egy hatalmas fekete autóból kiszállva, nézett körül a nem rég látott udvaron. Hátán egy kisebb táska volt, ő maga megint teljesen feketébe volt. Mikor hatalmas víz iszonyát próbálta legyőzni, akkor találtak rá, a tóparton, és napokig ki sem engedték a korházból. Pedig már rég jól volt, víziszonya kisebb lett, de teljesen még nem szűnt meg. Büszke volt magára, amiért már addig eljutott, hogy a víz közelébe mer menni. Szobájába sietve, egyből ledobta táskáját, majd ezek után a dojoba sietett, mivel elég rég edzett. A dojo nem messze volt a sulitól, egy fa épület, melyen kis ablakok helyezkedtek el. Épp az edző terem mellett ment el, mikor benézve az ablakon Tweeket pillantotta meg. Először meglepődött, hiszen nem értette mit keres itt a fiú. Viszont mikor a rózsaszín hajú lányt is meglátta mellette, már tudta, hogy a lány rángatta ide. Ördögien elmosolyodott, ahogy megszaporázva lépteit sietett az edzőterem bejáratához, majd nyitotta ki az ajtót. A teremben csak Zana-ék, és most már Ramóna tartózkodott.
Mikor a barna tekintete találkozott a szőkéével, vigyora még nagyobb lett. Zana egyből Tweek elé állt, és úgy szólította meg ellenségesen a lányt.
- Mit keresel itt?
- Csak jöttem edzeni de… - még mindig Tweek-et nézte, ahogy megnyalta száját. – De inkább a kis barátoddal fogok foglalkozni. – Zana közelebb lépve Tweek-hez suttogott neki.
- A hátunk mögött van egy vészkijárat… Ott menj ki, és siess a tóhoz! – a szőke azonnal bólintott, futásnak eredve hamar elhagyta a helyiséget.
- Rami. Van egy ajánlatom a számodra. – A barna közömbösen nézett a másikra, ahogy becsukva maga mögött az ajtót lépett közelebb a lányhoz.
- Mi lenne az? – kérdezte, ahogy még közelebb sétált Zanához.
- Egy párbaj! Ha nyerek, örökre békén hagyod Tweeket! – mondta elszántan a rózsaszín.
- És ha én nyerek? – kérdezte vigyorogva a barna, ahogy megállt pár méterrel messzebb a lánytól.
- Akkor minden marad olyan, mint most. – A barna felkuncogott.
- És ebből nekem mi hasznom lesz?
- Megverhetsz úgy… hogy nem szidnak le érte. – a rózsaszín kissé megijedt attól az ördögi arckifejezéstől, amit a lány vágott e mondat hallatán. - Hm, így már megéri! – zsebéből előhúzva egy gumit fogta copfba barna tincseit. Zana is így járt el. – Kezdhetjük? – a rózsaszín csak bólintott, majd egymáshoz lépve kezdtek bele a verekedésbe.
Nem telhetett el sok idő, max. tizenöt perc, de Zana már a földön feküdt, mozogni alig bírt, szája szélén vékony vér csík húzódott. Hasát fogva, próbált felállni, de nem ment neki. Ramóna-n mindössze pár kisebb folt látszódott. A barna közelebb lépett a rózsaszínhez, majd leguggolva kezdett bele;
- Látod? Mindig gyengébb leszel nálam. – ördögien elvigyorodott, ahogy a lány egy keserves nyögés kíséretében a földre hajtotta fejét. – Most pedig ha meg bocsátasz… - felállva lépett el fölötte. – Van egy kis elintézni valóm. – Vissza se nézett rá, elhagyva a helyiséget a tó felé vette az irányt, tudva jól, hogy a fiú odamenekül.
Kenny szobájába trappolva tépte ki az ajtót. Remélte hogy Craig a szobában lesz, és szerencséjére itt is volt.
- Craig! Visszahozták Ramónát, gyere! – szólt a másiknak.
- Visszahozták? - kérdezett vissza, de felkapva magára egy dzsekit sietett a másik után.
- Igen, legutoljára a dojo felé látták menni, először nézzük meg ott. – mondta a szőke, ahogy futó léptekben haladt a helyiség felé. A fekete bólintott és felvéve a szőke tempóját kezdtek a futni. Mikor oda értek bentről csönd szűrődött ki, de egyet értve azzal, hogy meg kell nézni, benyitottak. A földön a már eszméletlen Zana feküdt. Craig egy szempillantás alatt ott termet és megvizsgálva a lányt arcán egy dühös kifejezés volt.
- Van egy-két súlyos törése... mentőt kell hívni! - mondta és meg sem várva a szőkét már telefonált, majd megadva, hogy hova kell jönniük a hátsó nyitott ajtóra nézett - van egy olyan érzésem, hogy arra fele találjuk meg a rendbontót.
- Jobb lenne minél előbb utána menni de… hagyjuk itt egyedül ezt a lányt? – nézett az eszméletlenre.
- A mentősök jönnek érte és mi többet nem tehetünk - mondta, ahogy kilépet a hátsó kijáraton és futni kezdett.
Tweek a stégen állt, és az erdő felé fordulva várta a lányt. Érezte, hogy utána fog jönni. Érzése be is jött, hiszen nem sok idő kellett, és a fák közül Ramóna lépett elő.
- Milyen rég láttalak édes~ - mondta ördögi vigyor kíséretében, ahogy lassan kezdett el lépegetni a stég felé. Tweek egész sokáig nyugodt maradt, viszont mikor a lány a szokásosnál közelebb jött, arcára ijedtség ült ki.
- H-Hey! Hova jössz már? – kérdezte kétségbe esetten, ahogy hátrébb lépve a stégen botlott meg és esett fenekére, épp hogy nem a vízbe.
- Tudod drága~ legyőztem a víziszonyom, annak érdekébe, hogy megszerezhesselek. – Hamar oda ért a ledöbbent fiúhoz, majd megragadva csuklóját kezdte el a part felé húzni.
Tweek próbált kapaszkodni mindenbe, amibe csak tudott, de a lány sokkal erősebbnek bizonyult. Mikor elérték az erdő szélét, nekilökve az első fának préselte hozzá testével.
- Emlékszel még a péntekre? – suttogta kéjesen a másik fülébe, ahogy egyik kezével lefogta annak kezeit. – Akkor is ugyan így fogtalak… ja, meg ezt csináltam… - Tweek szemei kikerekedtek, ahogy megérezte tagján a másik kezét, egyből meneküli próbált, de mikor egy kicsit is sikerült arrébb mennie, a lány könnyedén visszahúzta.
- Neee! Neee! Neeem akaroom! – kiáltotta keservesen a szőke, ahogy könnyei utat törve folytak le arcán, amin a lány csak elvigyorodott, ahogy mozgatni kezdte kezét. – Neeeeeeehhhh - Fák sűrűjében a két fiú olyan gyorsan szedte a lábát ahogy tudta, majd meghalva a szőke kiáltását gyorsított bele, majd látva a másik kettőt mit csinál két lépésnyire megállt tőlük.
- Ramóna! Azonnal húzz el Tweek közeléből! - sziszegte neki, majd egyet előre lépve ütötte meg és mivel a lány nem tudott elhajolni az ütés pofásan csapódott az arcába. A lány hátrébb esett, viszont húzta magával együtt a szőkét is. Azzal a kezével amivel eddig a fiú nadrágjába ügyködött, letörölte szájáról a vért, ami az ütés kíséretében keletkezett. Vigyorogva nézett Craigre, majd kezét újra visszatette a fiú nadrágjába, ki behunyva szemét próbált ismét szabadulni.
- Ugyan Craig~ Nem látod, hogy jól szórakozunk? – Kenny is oda érve, meglepetten nézett a lányra. A fekete vicsorogva nézet a másikra.
- Tűnj el, most! - sziszegte, ahogy fenyegetően ismét tett felé egy lépést. Ramóna ezen csak felkuncogott, majd egy erősen megszorítva a másik tagját folytatta tovább kézmozgását, mire Tweek teste remegni kezdett.
- NehNehNehhh… - sírta keservesen, ahogy teste megadva magát hullott volna földre, de a lány erősen tartotta. Kenny a döbbenettől mozdulni se bírt. Craig viszont annál inkább. Pillanatok alatt ott termet a lány mellet, majd kirántva annak kezét húzta arrébb a szőkétől és neki esve ismét megütötte ott, ahol az előbb.
- Azt mondtam, szállj le róla - újabb ütést mért rá, de Ő csak kirúgva a másik lábát ment vissza a földön heverő Tweekhez, és megragadva karjánál kezdte el húzni az erdő felé. Viszont Kenny hamar észbe kapott, és megragadva a lányt, egy fához lökte. Ramóna még mindig fogta Tweeket, de a másik kezét Kenny, feje fölé szorította.
- Engedd el Ramóna. – parancsolt rá a lányra, ki erre csak megrázta fejét. Kenny egyből a lány kezéhez kapott, és próbálta lefejteni Tweek csuklójáról, ám a körmeit belemélyesztve kuncogott fel.
- Szerintem ne próbálkozz, mert úgy is csak neki fog fájni~ - körmeit még mélyebben belefúrta a másik bőrébe, ki erre egy fájdalmasat nyögött fel. Craig ismét felkel és ott teremve próbálta a lány kezét lefejteni a szőke csuklójáról.
- Enged el! - végül nem bírta tovább, és elengedte a szőke kezét. Mielőtt még bármit is tehetett volna, Kenny azt a kezét is feje fölé szorította.
- Örülj neki, hogy lány vagy…Ramika. – sziszegte Kenny dühösen. Tweek a földön ülve remegett, csuklóját magához húzva simogatta, ahogy könnyei még mindig nagy patakokban folytak. A fekete kissé szomorkásan nézet rá a szőkére, de mivel tudta, hogy a hangulatuk nem éppen felhős így csupán leguggolva elé nézet a másikra.
- Tweek, mutasd a kezed, kérlek - kérte szépen, ahogy kezét kinyújtva várt. Tweek lassan átnyújtotta remegő kacsóját a másiknak, de nem nézett fel Craig-re. Lesütve tekintetét sírt tovább. Craig a kezei közé szorítva a felsértett csuklót nézte meg. A sebek nem voltak olyan mélyek, mint gondolta volna, de azért kivéve zsebéből egy géz köteget tekerte be.
- Így... otthon fertőtlenítsd le de, most ennyi is megteszi - mondta, ahogy lassan elengedte a másik karját, majd felnézve rá ért óvatosan a vállához - Tweek, nincs semmi baj. Már biztonságban vagy.
- Egyenlőre… - kuncogott fel a lány, ahogy próbálta kitépni csuklóit, persze Kenny szinte észre sem vette a lány próbálkozását. – Örökké úgy se lesz ott melletted, és egy nap… - Tweek felnézett a lányra, mire az pajzánul elvigyorodott. – a szüzességed úgy is az enyém lesz… - Craig felkelt a fiú mellől és arcán vészes kifejezés ült.
- Oh~ ha már úgy is jártatni akarod a szádat akkor~ - előpattintva telefonját a lány elé mutatta a kis rajzot - mesélhetnél nekünk erről a szimbólumról - A lány először meglepődött a képen, de mikor a szimbólumot is meglátta, felnevetett.
- Erről sajnos nem mesélhetek…~ Bár! Valamit valamiért, nem igaz? – arcára pajzán mosoly ült ki.
- Egy kiadós verés~? Esetleg megkérhetem a Kenny-t, hogy mutasson neked egy új helyet a tó mélyén... - kezdett bele Craig, ahogy lecsapta a telefont.
- Én ennél erotikusabbra gondoltam, de tudod, a tóval már nem tudsz fenyegetőzni~ - kuncogott fel, ahogy ismét Tweekre nézett. – Nah, Tweek, csak egy alkalom, többet nem zaklatnálak, ők is megkapnák az információt amit akarnak, te pedig dicsekedhetnél, hogy már elvesztetted. – Tweek könnyes szemekkel nézett fel a lányra, szólásra nyitotta száját, de becsukta. Kisebb habozás után szólalt meg újra.
- De… én… nem… akarom… - suttogta halkan.
- Ugyan már, ígérem élvezni fogod~
- Ramóna... fogd be! - mondta komolyan ismét a fekete, majd segítségkérően nézett Kenny-re, akinek talán volt egy jobb ötlete a lány megtöréséhez.
- Tudod drága, ha nem akarsz a fiatal korúak börtönébe rohadni jó pár évig, jobb ha köpsz. – Erre a lány felcöhintett.
- Ne próbálj ezzel fenyegetni, még hogy fiatal korúak börtöne… vagy Tweek vagy semmi! – az említett össze rezzent a földön, majd remegő hangon szólalt meg.
- J…Jó,,, - hangja keservesen csengett. Mielőtt Ramóna bármit mondhatott is volna, Kenny mutató ujját szájára helyezve hallgatatta el.
- Nem, Ramóna. Nem fogod megzsarolni Tweeket, ne hogy azt hidd, hogy majd feljelengetlek, Oh~ Dehogy! Csak egy telefon, és egy súlyos ügyet már is a nyakadba varrtam, amiért minimum 10évet kapsz! És ha most azonnal nem állsz le ennek a fiúval a basztatásával, életfogytiglant is elintézhetek… - a lány meghökkent a fiú komor hangjától, amitől most ő is megremegett kissé.
- Rendben… beszélek, de! – újra a szőkére nézett. – Csak most úsztad meg, köszönd a szőke hercegnek~ - hangja gúnyosan csengett.
- Akkor... beszélj! - utasította a lányt, ahogy küldött egy elismerő bólintást a szőke felé.
- Ez egy szimbólum. A szektája szimbóluma. – A szőke felhúzta szemöldökét.
- Szekta? – kérdezett rá Kenny.
- Igen. Több célja is van vele, de a fő célja mindenek előtt megszerezni ezt a vörös hajú fiút.
- Mégis minek? - kérdezte Craig, ahogy furcsa pillantást küldött a lány felé.
- Saját magának akarja, meg a szekta helyen felhasználni valamire. Azt nekem se mondta el, mire. – Kenny megszorította a lány csuklóját, ahogy a düh végigszántott testén. – Hey! – rivallt rá a barna. Craig gondolkodóba esve végigfutatta agyában a leírt adatokat, amiket elloptak Cartman-től, de egyikben sem említett semmit. Az hogy magának akarta a vöröst, igen... arról regélni lehetne, de hogy a szektába is valamire...
- Még valami? Amiről tudnunk kéne?
- Ez csak neked szól… Craig. – felkuncogott. – Úgy is meg szerzem Tweeket, mivel én is a szekta tagja vagyok, mind ketten segíteni fognak benne, ahogy én is abban, hogy ők megszerezzék azt amit akarnak. – Kenny meglepetten kérdezett rá.
- Ők ketten? Ki ketten? – a lány elmosolyodott.
- Eric, és Wendy. – Kenny arcára düh ült ki a lány nevének hallatán. Craig-ben elszakadt a cérna és egy jobb öklöst bevéve a másik gyomorszájába eset össze ájultan, majd mikor Kenny elengedte lehajolt hozzá és kissé dühösen nézte az arcát.
- Egy fenét! Ha bele döglök is, de te ehhez a fiúhoz nem fogsz nyúlni többször - morogta, majd felkelve a szőkére nézet - gondok vannak...
- Kurva nagy gondok… - mondta komoran a szőke. – Ahogy sejtettem, Wendy szépen kilakoltatta Stan-től Kyle-t, így az egyedül maradva… semmit nem tehet. – Tweek-re nézett, majd odalépett hozzá. – Hey, gyere, még a végén megfagysz itt. – mondta a remegő fiúnak, ki még mindig a földön ült lehorgasztott fejjel. Újra Craig felé fordult. – Cartman még kórházban van, de ki tudja, mennyi időre… - Craig bólintott és a remegő mellé sétálva segítette fel.
- Tweek, minden rendben? - kérdezte aggódóan, mire egy apró bólintás volt a válasz, bár azon is látni lehetett, hogy inkább fejrázásnak indult.
- Köszönöm… hogy segítettetek… - majd bukdácsolva indult el a palota felé. Craig várt egy percet, majd Kenny felé fordult.
- Mit fogunk csinálni? Jobban mondva... te mihez fogsz most kezdeni?
- Mindenek előtt… eltávolítom Wendy-t az iskolából, egy jó időre. – ő is elindult a palota felé. – Te meg szerintem jobb, ha Tweek mellett maradsz… Ez a csaj nem viccel, a következő alkalommal már… nem fogja ennyivel megúszni a kis szöszi. – mondta, ahogy zsebre dugva kezeit kezdett el lassan sétálni. Craig még egyszer Ramóna-ra nézett, aki kifeküdve hevert a földön mozdulatlanul, majd elmosolyodva indult neki ő is.
- Ohh~ közelebb vagyok hozzá, mint gondolnád - suttogta maga elé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
