|
Tizedik fejezet
2009.09.01. 16:18
Enjoy ^^
Nem egy nagy ez a raktár. Régen a méhészek dolgoztak itt, és mivel a méheket kint tartották elég volt nekik egy kisebb raktár a méznek. Sajnos a cég befuccsolt, mert valaki az összes méhet megölte valami rovarirtó szerrel. Az viszont biztos, hogy nem a méhészek miatt világít megint a raktár. Lassan megközelítve, az egyik ablakot rögtön meglátom Stant aki egy székhez van kötözve. Semmi baja sincs csupán a szemét takarták le egy kendővel. De őt nem látom sehol. Pedig tuti ő is itt van. Csak ő lehetett. Ki más akarna engem is, meg őt is megölni, ha nem ő.
Be kell jutnom - határozom el és már tudom is hogy hol. Csupán egy bejárata van az épületnek viszont több ablaka. Meg is van a terv. Bemegyek és a meglepetés erejével rárontok, hisz azt hiszi halott vagyok. Végül kiszabadítom Stant akinek utána mindent elmondok. Ő megbocsát és tiszta „Happy End” lesz a vége Igen a terv tökéletes.
Meglátva egy nyitott ablakot, bemászok és a rengetek doboz mögé settenkedem. Most már csak várni kell. De azt sem sokáig ugyanis 2 perc múlva megérzem a tömény levendula illatát. De az hogy látnom kell sokkal rosszabb. Ismét tiszta lilában van. Most még a gatyája is olyan. De undorító ez a csaj.
Lassan közelit Stan felé aki úgy tűnik nem tudja ki az elrablója.
- Mondja meg mit csinált Kyle-al! - üvölti. De miről beszél?
- Mondtam már kedvesem, vele már nem kell törődnöd, már rég nincs az élők sorában.
- Tudom, hogy hazudik! - kiabál, és ha jól látom sír is. Wendy meg röhög. Igen ez az a nevetés. Hogy utálom ezt a kétszínű picsát! Nem csodálom, hogy Stan elhagyta.
- Figyelj Stan leveszem a kötést, addig maradj nyugton - odasétál, majd leveszi a szemfedelét Stanről aki, nem kicsit lepődik meg, mikor megpillantja barátnőjét.
- Wendy?!
- Meglepi, hát nem örülsz, hogy én vagyok az? - kérdezi, majd Stan háta mögé megy.
- Te megölted Kylet?
Majdnem kiugrottam a bőrömből ugyanis Wendy olyan gyorsan pörgette meg a széket mintha csak forgószél csinálná. Majd egyenesen Stan szemei közé néz.
- Mért érdekel ennyire Kyle? Inkább a saját életed miatt aggódhatnál - már ő is üvölt. Még jó, hogy a várostól 10 km vagyunk - miatta hagytál el igaz. De tudod mit, adok egy esélyt.
Majd odamegy Stanhez és, és MEGCSÓKOLJA?! AZ A KIS RIBANC! HOGY MERÉSZELI MEGCSÓKOLNI AZ ÉN STANEMET!!! Te jó ég úgy kezdek viselkedni mint egy szerető! De Stan úgy tűnik nem csókol vissza. (Hála Istenek!)
- Soha nem szerettelek Wendy, sőt most még gyűlöllek is! - Majd leköpi. Nem vicc arcon köpte. Mindjárt megszakadok a röhögéstől. Mint két házaspár sőt sokkal jobb. Ám nevetésem rögtön eltűnik, ahogy Wendy 5 lépést hátratesz, majd előhúzza a fegyverét a zsebéből.
- Üdvözöld a pokolban Kylet helyettem is! - BAMM. Majd egy sikoly. De nem Stantől származik hanem Wendytől. Kezét szorongatja amiben már nincs fegyver. Kiöltem a kezéből a pisztolyt.
Rögtön odaszaladok Stanhez aki még mindig csukva tartja a szemét. Wendy közben a sérült kezét ápolgatja (nem lőttem meg annyira sőt, innen nézve nem is vérzik a keze).
Nem vett észre, ami elég jó esély arra, hogy a meglepetés még az maradjon. Gyorsan kicsomózom Stan kötelét majd talpra segítem.
- Stan jól vagy? - kérdem, mire végre kinyitja a szemét ami szinte már duzzadt a sírástól.
- Kyle? - kérdi igen hihetetlenséggel. Én meg csak mosolygok. Majd ő is. Legszívesebben abban a pillanatban ölelkezve megcsókoltam volna de tudtam, illetve éreztem, hogy Wendy észrevett.
- Te? Hisz halottnak kéne lenned! - Mutogat rám - lelöktelek.
- Kár, hogy tériszonyod van és nem vetted észre, hogy sem én, sem a másik férfi nem eset le a völgybe, hanem megakadtunk a sziklákon.
Dühös, sőt mindjárt hisztit kap. Mivel már nála nincs fegyver az én zsebemben meg van, én állok nyerésre. Most már kérdezgethetek bár kezdem érteni az egészet.
- Tudtad, hogy miattam hagyott ott Stan? - még mindig állt de sikerült lenyugtatnia magát. Ismét kivillantja bájos mosolyát.
- Hát hogyne tudtam volna, hisz folyamatosan téged figyelt megállás nélkül. Csak azért kellet a hosszabb utón menünk, mert arra volt a hülye könyvtárad - röhögve mesél, mint akkor mikor először találkoztunk.
- Fogadni mernék nem is Stan balesete miatt költöztetek ide - ismét csak röhög.
- Hát persze hogy nem, az csak egy ok volt. Természetesen Chef halála miatt kellet jönnöm. Meg is lepődtem, hogy én leszek a nagy Maffia utódja, hisz én csak a keresztlány voltam - Stanre nézek akit igencsak váratlanul érnek a hírek.
- Te vagy a maffiák vezére? - mért lepődött meg ennyire? Azt hittem nem is tudja, hogy vannak itt South Parkban Maffiák.
- Ó igen Stanly, de nem csak nekem vannak titkaim, a kis barátodat is kérdezgethetnéd az életéről. Igaz Mr. Angyali-halál - mond, hogy nem ismeri a nevem, kérlek. De úgy tűnik a kérésem süket fülekre talált ugyanis Stan hátrálni kezd.
- Te vagy az a bérgyilkos? - kérdezi, és hangjában a félelem tükröződik.
- Mond el neki Kyle hogy ő lett volna a 102 áldozatod, illetve csak a 101 mert én tegnap megöltem azt a hapsit.
Stan ismét összerezzen, kék szemiben a kíváncsiság és a félelmet lehet kiolvasni. Nem akartam, hogy így tudja meg, de most már mindegy.
- Te meg akartál ölni? - borzalmas így hallani. Szörnyű, ráadásul belegondolva 3 napja még a halálát kívántam. Tényleg egy borzalmas ember vagyok. Meg kéne halnom, sőt nem kellet, volna, hogy Craig megmentsen.
- Stan én csak… - de nem tudom folytatni. Mondjam azt, hogy azért mert ez a kis fasz kalap akarta? Úgy sem lenne fontos. De végül lehet, hogy én nem de Wendy kibökte.
- Jaj Kyle, mond már el neki... - Wendy lassan mellém sétál majd lágyan megfogja a kezem - Mikor megtudtam hogy a kis szerelmed az egyik legjobb bérgyilkos felfogadtam hogy öljön meg. Így két legyet üthetek egy csapásra. Kyle megölt volna téged majd én meg Kylet! Olyan boldog lettem volna, ha sikerül.
Tessék tehát az egész színjáték volt? Észre kellet volna vennem de mindhiába, vak voltam. Most pedig van egy flúgos csaj aki megakar ölni, ráadásul van egy barátom aki fél tőlem.
-De te mindent elszúrtál -lök el magától amitől a földre csapódok. Stan kicsit megrezzen és elindul felém de félúton megáll. De tuti nem miattam.
- Nem gondoltam volna hogy te is beleszeretsz ebbe a kis pöcsbe! - Wendy egy kisebb pisztolyt tart a kezében amit minden bizonnyal a kisretiküljéből halászott elő. Szóval ezért állt meg Stan.
- Tudod Kyle, jobban gyűlöllek mindennél, pont ezért fogok a kis barátoddal előbb végezni - majd Stanre fogja a pisztolyt.
És innen, igen gyorsan történtek az események. Wendy meghúzta a ravaszt és a golyó vészesen közeledett Stan felé. De végül célt tévesztett, illetve... engem talált el. Nem tudom mért tettem, amit tettem. Csak azt tudtam, hogy meg kell őt mentenem, ezért arrébb löktem Stant és a golyó nem az ő testébe, hanem az én testembe állt bele. Azt mondják lepereg az élet előtted, ha meghalsz. De én abban a percben csupán egyvalamire vágytam, mégpedig Stan megbocsátására. Még mindig megkövülve áll előttem én meg kapaszkodom belé. Remeg tisztán érzem, majd mikor felnézek rá, ismét megpillantom azokat a csodás kék szemeket amik már annyiszor megbabonáztak. Ő is engem néz. Ki kell mondanom mielőtt meghalnék.
- Sajnálom - egyetlen egy szó. De semmi jó érzés csupán éles fájdalmat éreztem és egy sikolyt hallottam. És vége ennyi. Ismét betemetett a sötétség és azt hiszem most utoljára.
Köszi hogy elolvastad. Ha van még egy perced írd le véleményedet is itt 
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
